Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
íKARÁCSONY _______Jl S OMOGYI HÍRLAP 1999. december 24., péntek Ünnepi gondolatok Karácsony ünnepét valamilyen formában igen sok ember megüii. Igaz, emlékszünk azokra az évekre, amikor nem karácsonynak, hanem fenyőfa ünnepnek nevezték. Ez az idő szerencsére elmúlt. Ma ismét karácsonyra készülhetünk. Mi, keresztények, Jézus Krisztus születését ünnepeljük ekkor. Számunkra azért fontos ez a nap, mert ekkor kezdődött el a megváltás műve. Isten Fia belépett a mi világunkba, hogy minket a bűn rabságából megváltson. Az ősszülők bűne óta az ember rászorul a megváltásra. Saját erőből önmagán segíteni nem tud. Ezért kell valaki, aki helyreállítja az Isten által eredetileg megalkotott és az ember által elrontott rendet. Ez a valaki Isten Fia, Jézus Krisztus. Ő, mint Isten, képes a végtelen értékű áldozatra. És mint ember, egy miközülünk. Tehát nevünkben is engesztelheti Istent. Mi örülünk annak, hogy Isten ennyire szeret minket, neki mi ennyire fontosak vagyunk. Tulajdonképpen az egész karácsonyi ajándékozás onnan ered, hogy Isten saját Fiát adta nekünk. Ezért akarjuk mi is megajándékozni szeretteinket. Amit mi adunk, az csak jelkép, a szeretet halvány kifejezése. Magánál az ajándéknál mindig fontosabb az, hogy szeretettel adjuk és környezetünkben megteremtsük az igazi szeretetet és békét. Enélkül nincs karácsony. Az idei karácsonyra más szempontból is készülünk. Tudjuk, hogy II. János Pál pápa 2000-re szentévet hirdetett. Ennek a szentévnek a megnyitása december 24-én este 11 órakor lesz, amikor a pápa a római Szent Péter-bazilika úgynevezett szent kapuját megnyitja. A római fő bazilikáknak öt kapuja van. Ezek közül egy a szent kapu, amelyet csak 25 évenként nyitnak meg. Az első szentévet 1300-ban tartották. Azóta a hagyomány megmaradt. Mivel közben voltak kihagyások, most a 26. szentévet fogjuk ünnepelni. Ez a szentév különlegesen fontos, mert a 2000. év Jézus születésének kerek számú évfordulója. Legalább is ezt mondja a használatos évszám. A valóság kicsit más. Valamikor Róma alapításától számították az éveket (ab űrbe condita). Amikor aztán a római birodalom már elpusztult, a kereszténység viszont elterjedt, úgy gondolták, hogy nincs sok értelme Róma alapításától számítani az éveket. Sokkal fontosabb esemény Jézus születése. Ezért a 6. században egy Dioniziusz nevű történettudós kiszámította, mikor születhetett Jézus. Ettől kezdve ezt az eseményt tekintették középpontnak. Az éveket Krisztus előtt és Krisztus után számolták. Dioniziusz azonban tévedett néhány évet. Jézus 6-7 évvel korábban született, mint ahogy ő kiszámította. A 2000. évforduló tehát már elmúlt. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy mi. jövőre tartjuk, jövőre ünnepeljük a szentévet. Karácsony este a pápa ezt nyitja meg. Ősi szokás szerint a szentév a zarándoklatok különleges ideje. Főleg a Szentföldre, Jézus földi életének helyszínére és Rómába, a katolikus világ fővárosába irányulnak a zarándoklatok. Mindenki számára különleges élmény azokon a helyeken járni, ahol valamikor Jézus járt. Igaz, ez a vidék ma egyáltalán nem nevezhető a béke földjének. De reméljük, hogy az egymással hosszú idő óta szembenálló felek a szentévet tiszteletben tartják, és legalább erre az időre félreteszik az ellenségeskedést. Ugyancsak nagyszerű dolog Rómában belekapcsolódni a szentév eseményeibe, ahol a pápa jelenléte teszi ünnepélyessé a szertartásokat. Rómát közönséges években is rengeteg turista és zarándok keresi fel. A szentévben remélhetőleg a zarándokok lesznek többségben, akik nemcsak nézelődni akarnak, hanem a szentévet is meg akarják ünnepelni. Mivel ezekre a helyekre mindenki nem juthat el, sokkal egyszerűbben is lehet szentévet tartani. A püspöki székesegyház vagy más kijelölt templom meglátogatása pótolhatja a szentföldi vagy római zarándoklatot. Erről majd alkalmas időben fogunk tájékoztatást adni. Most azonban még csak karácsonyra, a szentév megnyitására készülünk. Próbáljunk tenni valamit annak érdekében, hogy legalább a mi kis környezetünkben megvalósuljon a szereteten alapuló béke. Az evangélium leírása szerint a karácsonyi angyalok dicsőséget hirdettek Istennek és békét a jóakaraté embereknek. Ne felejtsük el, hogy ez a kettő összetartozik. Ahol megadják Istennek a neki járó tiszteletet és dicsőítést, ott valósul meg az emberek közötti béke. Erre a békére mindnyájan vágyódunk. Mi, öregek, akik átéltük a háború borzalmait, tudjuk, mennyi szenvedést okoz a nejnzetek közötti gyűlölködés. Akik a háború után születtek, a híradásokból értesülhetnek arról, hogy a világ különböző pontjain mindig dúl valamilyen háború. Sajnos, mi ezeket a kisebb-nagyobb háborúskodásokat nem tudjuk megszüntetni. De az már tőlünk is függ, hogy családunkban, közvetlen környezetünkben a szeretet vagy a gyűlölködés uralkodik. Ne elégedjünk meg annak hangoztatásával, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Ez valóban így van. De nekünk tenni is kell valamit azért, hogy a kis Jézus által mutatott szeretetből valami megvalósuljon közöttünk. Ha most, a karácsonyi készület idején, ezért őszintén fáradozunk, biztosak lehetünk abban, hogy a földre szálló Isten Fia igyekezetünkben segíteni fog mindnyájunkat. Ebben a reményben kívánok minden kedves olvasónak Istentől áldott, békés, boldog karácsonyt. Dr. Péteri Pál Vetni naponta kell, aratni nem Dr. Gyenesei István: Sohasem hihetjük, hogy a nap velünk kél és velünk nyugszik A kiszámítható politizálás, a konszenzus híve vagyok fotó: lang Róbert A ma kicsinyességei, fricskái, gáncsoskodásal éppúgy kevéssé érdekelnek, mint a Jelen sikerei és örömei. Az utóbbiak legföljebb csak ahhoz kellenek, hogy erőt merítsek belőlük egy távolabbi cél megvalósításához. Többet foglalkozom a Jövővel, mint a mával. Dr. Qyenesel István, a megyei közgyűlés elnöke így foglalta össze a Somogyi Hírlapnak életfilozófiáját.- Nagy visszatérőnek tartja magát vagy - négy év szünet után - csupán korábban megkezdett munkáját folytatta ?- Abból, amit korábban vállaltam, semmit nem hagytam abba az alatt a négy év alatt sem. Ha az ajtómra nem is az volt felírva, hogy a megyei közgyűlés elnöke, a munkám lényege ugyanaz maradt: a mások gondjaival való törődés. Ma is ez. Azt vallom: dolgozni, vetni, ápolni mindennap kell, ám ne akarjunk mindennap aratni is.- Mi az, amit egy éve másként látott, mint ahogy ma?- Néhány politikus szavahihetőségét. Egy versenyt - mert a mindennapjainkban verseny folyik a megélhetésért, netán a túlélésért a települések, a régiók vagy csupán a politikusok között - kétféleképpen lehet megnyerni. A másikat vagy megsemmisítjük vagy szövetségessé tesz- szük. Akik a konfrontációt teszik életelemükké gyakran önmagukat is megsemmisítik. Igaz, ez hosszabb folyamat, amelyben olykor észre sem veszik, hogy megsemmisültek. Ezt látva én a nyílt, kiszámítható politizálás, a konszenzus híve vagyok. A háttérben zajló alkuk kevéssé jellemzik tevékenységemet. Egy éve optimistább voltam egyes emberek szándékainak őszinteségével kapcsolatban. A rossz - úgy látom - azért tud beférkőzni az életünkbe, mert általában jobbnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Ezért nehéz ezzel megküzdeni. Föl kellene végre ismerni, hogy ugyanabban a helyzetben léteznek olyan alternatívák, amikor mindenki győztes és olyanok is, amikor mindenki csak veszíthet.- Somogy megye több mint 500 éves . Megéri-e a következő öt évszázadot is?- Miért is ne érhetné meg? Nem hiszem, hogy Somogy megyét - akár 500 év múlva - csak a térképről már eltűnt földrajzi nevek között sorolnák majd föl egy márványtáblán. Amíg ezen a Dráva és a Balaton közötti földterületen emberek születnek és élnek, addig valamennyien ragaszkodni fognak ahhoz, hogy ők somogyiak. Ez nem függ ösz- sze a közigazgatási határok esetleges változásaival vagy a régiók létrejöttével. Attól, hogy a Zselic része Somogynak, még Zselic marad. A korábbi Zemplén területén lakók zempléninek vallják magukat Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is. Talán még inkább, mint korábban. A Somogyhoz való kötődést is csak erősíti minden olyan törekvés, amely ennek a gyengítését célozza. Merjünk hát büszkék lenni, hogy Somogy polgárai vagyunk!- Ha a most véget érőből három dolgot vihetne át a XXI. századba, mik volnának azok?- A hitemet, a családomat és az egészségemet, amelynek a munkabírásomat köszönhetem. (Folytatás a 12. oldalon) Névjegy Dr. Gyenesei István politikus Kaposváron született 1948 április 1-jén. 1986-ban szerzett agrárközgazdászi diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1985-től a Somogy Megyei Tanács, 1990 -tői a megyei közgyűlés elnöke. Számos tisztséget töltött be: egyebek mellett a MOB elnökségi tagja, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének társelnöke, a köztársasági elnök tanácsadó testületének tagja, a Falusi Vendégfogadók Országos Szövetségének alelnöke. 1994- is az Alpok-Adria Munkaközösség soros elnöke. 1994 és 98 között a So- mogyért Egyesület elnökeként politizál és végez sokrétű közéleti tevékenységet. 1998- tói ismét a megyei önkormányzat elnöke. Nős. Gyermekei: Anita 1972, István 1977, Judit 1986. Hobbija a kertészkedés és a sport. Újból kell kezdeni Magyarországot FOTÓ: LANG RÓBERT Elszakadt gyökerek... Balás Béla megyéspüspök: A család az új Magyarország fészke Balás Béla kaposvári megyéspüspök a székesegyházban bemutatandó ünnepi éjféli miséjére készül. Azt mondta: nem volt még két egyforma karácsonya, mindig kapott valamilyen személyeset. Az idei adventben is folyamatoson áradt az ajándék - Isten kegyelme de az is előfordult már, hogy az éjféli mise előtt három perccel zökkent helyére minden.- Hogyan készül a harmadik évezredre a katolikus egyház?- Gondosan. II. János Pál pápa kiadott egy apostoli levelet. Az első nagy nyilatkozatában ritmizálta a készülődést. A Fiú, az Atya és a Szentlélek évével készült az egyház. Közben közigazgatásilag megmozgatták az egész világot. A II. Vatikáni Zsinat ugyan bezárult, de a munka nem ért véget. Nem a technikailag rendkívül nehéz zsinati összejöveteleket választja Róma, hanem a kicsivel könnyebb megoldást; világrészekre bontja szét a megsokasodott szakemberek, püspökök, teológusok tevékenységét. Mindegyik világrészt igyekeztek a maga hagyományainak megújítására és fejlődésre bátorítani. Elbúcsúztunk egy uniformistól, egy fehérekre kitalált egyháztól. Az utolsó, döntő évben, ami szentév lesz, rendkívüli kegyelmek elnyerésére van lehetőség. 2000 eucharisztikus év lesz. A közénk jött és köztünk maradó Isten fiát imádjuk. Rómában nemzetközi eucharisztikus kongresszust rendeznek a nyár közepén, és világzarándoklatokat szerveznek. Nagy bocsánatkérést is tartogat a pápa, azt kéri az egyház nevében, hogy Isten bocsássa meg a tudomány, az emberi méltóság ellen elkövetett bűneinket. Ez egy nyilvános vallomás lesz, vélhetően hamvazószerdán. Rendkívüli szentté és boldoggá avatások is várhatók. Az egyház gonddal keresi az utánozható, követhető mintákat. Akik azt bizonyítják, hogy az Isten jelenleg is él az emberekben. Magyarország reméli, hogy a sokgyermekes orvosprofesszorát, Batthyány Strattmann Lászlót végre boldoggá avatják. A világegyház abban bízik: Teréz anyát is boldoggá avatják, akire felekezeti különbség, pártállás nélkül mindenki felnéz. Ha a katolikus egyház ilyen egyértelmű üzeneteket küld, várható, hogy egy kicsit a felekezetek közi béke is erősödik, és a társadalom az egyház szavára is jobban odafigyel, hiszen az szakadatlanul beszél az élet-, a magzatvédelemről, az öregek gyámolításáról.- A pápa bocsánatkérésre készül. A politikusok is megteszik ezt? Egyáltalán: a politikusok között érzékel- hető-e valamilyen készség a bűnbánatra?- Helyettük nem tudok nyilatkozni, csak az elvet mondhatom: a politikus is ember, ahogy egy kicsit humorizáló felhanggal szokták mondani. Mivel ember, a politikus is alá van vetve - akár hiszi, akár nem - az áteredő bűn következményének. (Folytatás a 12. oldalon)
