Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-24 / 300. szám

SOMOGYI HÍRLAP -f 1999. december 24., péntek Sport _v\I/,_ Aki legyőzte a rákot Egy súlyos sérülés vagy betegség a legtöbb sportoló pályafutásának vé­gét jelenti. Akadnak azonban kivéte­lek. Ők azok, akik meg tudnak küz­deni a kínnal, a kórral és legtöbb­ször talán önmagukkal is. Bencze Tamás, a Kaposvári Klíma-Vili Purina SE sokszoros válogatott kosárlabdá­zója az utóbbiak közé tartozik. Már nem is emlékszik arra a karácsony­ra, melyre árnyat vetett a betegség. Az ünnep előtti napokban egy apró, ám hangulatos kávéházban találkoztunk a belvárosban. Edzésről jött, délután pedig nagyon fontos mérkőzés következett. Éppen a Zalaegerszeg ellen, az „övéi” el­len. Sok nagy összecsapást megért már, de a legnagyobb történetét ő maga me­sélte el. Néhány éve történt - kezdte. - Egy ba­ráti vacsora közben éreztem, hogy vala­mi nincs rendben. A mosdóban megnéz­tem magam a tükörben és a nyakamon észrevettem egy kisebb duzzanatot. Másnap elmentem a sportorvoshoz, aki vérvételre és különböző laborvizsgála­tokra küldött. Az első kivizsgálás kiderí­tette, hogy nyirokmirigy problémám van. Annyit mondtak, hogy néhány na­pot pihennem kell. A vérvizsgálat ered­ménye már bővebb információkkal szol­gált.- Bencze úr, mintát kell vennünk a duzzanatból, valószínűleg hosszabb ki­hagyásra kényszerül - közölte az orvos. - Közel tíz nap telt el bizonytalanságban. Azt az időszakot nehéz elmesélni. Nem tudtam mi van velem és főleg azt nem, hogy mekkora a baj. Megérkeztek az eredmények, melyekből kiderült Hodgkin-kór támadott meg.- Mit takar ez az elnevezés?- A nyirokrendszer rosszindulatú rá­kos megbetegedését jelenti. A halálos betegségből nem mindenki számára léte­zik kiút. Nekem annyi szerencsém volt, hogy látható helyen kezdett növekedni a daganat és rendszeresen jártam külön­böző szűrővizsgálatokra is. így még kez­deti szakaszban kezdődhetett meg a- Viszonylag későn ismerkedtem meg az ökölvívással, és akkor is csak a véletlen sodort a bokszterembe. Tizenhét évesen a háborús éveket éltük, amikor Kaposvárra költöztünk. Az első utcabeli gyereket, aki­vel összebarátkoztam Simon Pistának hívták, aki a vasutas klubba járt bokszol­ni. Ő csalt magával, igaz nem kellett két­szer kérlelnie. Az akkori edző Szenyéri Pista bácsi szívesen fogadott és újabb ba­rátra is leltem Dóri Bandi személyében, akivel aztán a hosszú időre összefonódott a sorsunk. Gyorsan kedvet kaptam a bu­nyóhoz, no meg bíztatást is, hogy vihetem valamire, bizonyára ez motivált abban, hogy Bandival együtt én is jelentkeztem Szegfi Laci bácsinál, a birkózó olimpikon­ból lett bokszedzőnél, aki akkoriban a népszerű KDSK tréningjeit irányította. A Berzsenyi iskola tornatermében olyanok­kal kerültünk egy klubba, mint Jávor Jós­ka, a Kocza testvérek, Páder Jóska meg a többiek. A boksz mindig is a csóró gyere­kek sportja volt, ám egyben a kíemelkedé- si lehetőséget jelentette , igyekeztünk hát megbecsülni magunkat. Ebben nagy sze­repe volt Laci bácsinak, aki nem csak te­kintélyével, hanem meleg szívével is a sportághoz édesgetett bennünket. És eb­ben a klubban volt kitől tanulni. Én soha­sem soroltam magamat a kiemelkedő te­hetségek közé, talán ezért is lestem állan­dóan a menőket. Például Horváth Tibi utolérhetetlen technikája valósággal le­nyűgözött. Akit ő a sarokba szorított, an­nak „lőttek”. És Szegfi Laci bácsitól is ren­geteget tanultam, szakmából, emberség­gyógykezelésem. Hosszan tartó infúziós kezelések következtek volna. Egyen túl is estem, amikor egy barátom figyel­membe ajánlott egy specialistát a szom­bathelyi István professzor személyében. Elutaztam hozzá és a segítségét kértem. Más módszereket ajánlott és én ezek mellett döntöttem. Mivel a professzor az akkori miniszterelnök, Antall Józsefet gyógyító orvoscsoport tagja is volt, ezért Mosonmagyaróváron Bodnár doktornő irányíttatta a kezelésem. Neki rengeteget köszönhetek. Pontosan elmondta a be­tegségem körülményeit és a gyógyítás módszereit. Engem pedig minden érde­kelt, orvosi könyveket néztem át és tud­ni akartam mit, miért kell tenni a gyógy­ulás érdekében. Négy hónap telt el vénás injekciókúrával, majd sugárkezelés kö­vetkezett. Csak egy cél vezérelt. Minden­áron újra pályán akartam lenni. Egy pil­lanatig sem gondoltam arra, hogy mindennek vége lehet. A család segítsé­gével hitet és elszántságot gyűjtöttem a bői egyaránt. Nála vált szokássá a mér­kőzések kiértékelése, amikor bárki szaba­don elmondhatta véleményét, még az edzésmunkáról is. Laci bácsi sosem sértő­dött meg, sőt inkább megköszönte az ész­revételt. Nem mindennapi ember volt. Zseniálisan tudott bánni a különböző mentalitású gyerekekkel Hogy magamról is szóljak. Viszonylag gyorsan jött az első sikerem. Országos ju­nior bajnokságot nyertem, aztán követke­zett a felnőtt ezüst, aminek kuriózuma, hogy Dőri Bandi állt fölöttem a dobogón. Bandival sajátságos volt a viszonyom. Egy súlycsoportban bokszoltunk, egymás ve- télytársai voltunk, illetve csak ő nekem, hisz vita sem fért hozzá, ő volt a jobb. Bár sokszor csak szorítósegéd lehettem miatta a csébén, mégis töretlen maradt a barátsá­gunk, amely a magánéletünkre is kiter­jedt. Azért így nyertem még két felnőtt bronzot az OB-n, évekig tagja voltam a vá­logatott keretnek egy olyan súlycsoport­ban, ahol Európa klasszisok osztották egymásnak a pofonokat. De hát minden karrier egyszer véget ér. Mesterem egyénisége nem maradt hatás­talan, annyira megszerette velem az ököl­vívást, hogy úgy eldöntöttem, szolgálom továbbra is A Dózsa ifiknél kezdtem edzösködni. Végig jártam a szamárlétrát, az alapfoktól és a megye első szakedzői diplomáját Hergert Jenő nevére állították ki a TF-en. A neveltjeim közül hárman is bekerültek az ifi válogatottba, ifi csapatunk bronzérmes lett az OB-n. Aztán amikor Dőri Bandi eltá­harcomhoz. Pontosan betartottam az előírásokat és rendszeresen jártam a ke­zelésekre. Közben a feleségem a gyerme­künket várta. Sajnos, a szülésnél nem le­hettem ott, de szinte ötpercenként tele­fonáltam. Ez az időszak nagyon közel hozott bennünket, sokat foglalkoztam a kislányommal is. A két hónapos türelmi idő alatt már járhattam edzésekre és - majdnem napra pontosan - az utolsó mérkőzésem után egy évvel, Zalaeger­szegen léptem pályára ismét. A betegsé­gem alatt is rengetegen biztattak a szur­kolók közül. Ez sokkal többet ért, mint­ha sajnáltak volna. Nagyon várták a visz- szatérésem, én pedig szinte eufórikus hangulatban játszottam, felemelő érzés volt a közönség szeretete. Az utolsó má­sodpercben a saját büntetővonalunkról sikerült az ellenfél kosarába találnom. Ez a dobás akár szimbolikus is lehetett és a végső győzelmet jelképezte.- Miként emlékszik vissza a betegként töltött karácsonyra?- Valószínűleg igaz lehet, hogy idővel már csak a szépre emlékszik az ember. Szinte semmi nem maradt meg abból a karácsonyból, nem is tudok semmit fel­idézni. Úgy emlékszem még az is kérdé­ses volt, hogy haza tudok-e menni.- És a legemlékezetesebb ünnep?- Természetesen a következő kará­csony volt a legszebb. Álltunk a fa mel­lett a családdal és bizony valamennyien könnyeztünk.- Miként zajlik az idei karácsony?- Lányom hétévesen is várja a Jézus­kát, mi pedig már novemberben meg­kezdtük az ajándékvásárlást. A szentes­tét hagyományosan az anyósoméknál töltjük, másnap pedig a szüléimhez me­gyünk. A második napon apósom név­napját ünnepeljük. Természetesen ezút­tal is én készítem a burgonyakrokettet, amire az év során nem nagyom jut idő. Az ünnepi vacsorán hal és pulyka is ke­rül az asztalra. Szeretem a karácsonyt, melegség és nyugalom fogad a család­ban. Ez rengeteget számít, hiszen segít­sége nélkül a rákot sem tudtam volna le­győzni. Kun Zoltán la alapállás ma is tökéletes fotó: lang vozott Kaposvárról, ott maradt a nagy kihí­vás, átvehettem az első csapat irányítását. Irányításommal jutottunk vissza a csébé el­ső osztályába, ahol újabb sikeres évek kö­vetkeztek. 1977-ben A kategóriás minősí­tést kapott a szakosztályunk. Számtalan ök- lözőt adtunk a különböző szintű válogatot­taknak. Volt a kezem alatt óriási tehetség, - például Balogh Pali ■- aki a csúcsra juthatott volna, de ő nem akart, Varga Laci és Ferstek Jancsi viszont akart és mindketten magyar bajnokok lettek. Még a Papp Laci utódja­ként aposztrofált Dunajetz Feri, aztán Tóbi Jóska, Papp Béla, Bedő Gyuri és Koch Pista is bokszolt a kezem alatt. A kaposvári bu­nyó régi fényében ragyogott. De hát semmi sem örök. Csaknem fél évtizede az ökölví­vás és én elköszöntünk egymástól. Azt mondtam viszontlátásra és én ezt komo­lyan gondoltam. Azt hittem - igaz, biztatást is kaptam - hogy majd hívnak, mert hát a ru­tin, a tapasztalat... Azóta senki sem szólt. A boksz Kaposváron pedig lett olyan, ami­lyen. Ezért is lepett meg, hogy az országos szövetség a mostani junior OB alkalmával nem feledkezett meg rólam. E kilátástalanságban egyetlen vigaszom lehet, hogy ha már kimúlásra ítéltetett a ka­posvári ökölvívás, még sem az én kezeim között kellett meghalnia. De én reményke­dem. Ilyenkor karácsony táján várom az új­jászületést. De hiszek a feltámadásban is. Jutási Róbert Névjegy Hergert Jenő (1931. Tamási) Foglalkozása: nyugdíjas szakedző. Sportága: ökölvívás. Eredményei. Versenyzőként: országos junior OB arany, felnőtt OB ezüst és két bronz. Edzőként: 1962-től a K. Dózsa edzője, 1970-85 között fő­foglalkozású tréner, Somogy első ökölvívó szakedzője. 19 versenyzője szere­pelt a válogatottakban, két öklözője nyert felnőtt országos bajnokságot. Nyolc évig volt a MOSZ edzőbizottságának a tagja. Sport kitüntetései: Sport Érdem­érem Ezüst Fokozata, Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója, MTS Díszokle­vél, BM Miniszteri Dicséret MOSZ különdíja. Kesztyűs kézzel 9 Somogyi sportingek Az év vége mindenhol a számvetés készítésének, a nagy és emlékezetes pillanatok felidézésének az ideje. így van ez a sportban is; most egy csokorra valót nyújtunk át olvasóink­nak 1999 somogyi sportlegjeiből. Az év embere. A Kaposvári Klíma-Vili Nehézatlétikai SE kivá­lósága, Koleszár Gábor június 12-én Budapesten a Körcsarnok­ban rendezett junior birkózó Európa-bajnokságon aranyérmet szerez a 69 kg-os súlycsoportban. A megannyi szép sikerrel büszkélkedő magyar birkózósportnak kerek öt évet kell(ett) arra várnia, hogy újra junior Európa-bajnokot ünnepelhessen kötöttfogásban. Az év duplázója. A Kaposvári Középületkivitelező-Adorján SE versenyzője, Vinkler Péter a 800 és az 1500 méteres uszonyos úszásban is aranyérmet szerez az augusztusban Franciaor­szágban, Strasbourgban rendezett junior uszonyos és búvár­úszó VB-n. A világbajnoki éremkollekcióját további három me­dállal teszi teljessé; a 400 és a 800 méteres búvárúszásban bronzérmes lesz, a 4x200 méteres váltó tagjaként pedig ezüst­érmet vehet át. Az év erőművésze. A Lelle Gym 90 kg-os erőművésze, Ónozó Szabolcs előbb augusztusban Győrben az Európa-bajnoksá­gon, majd decemberben Finnországban a fekvenyomó-világ- bajnokságon bizonyul a legjobbnak; előbbit új EB, utóbbit pe­dig VB-csúccsal nyeri. Az év hölgye. Az országos ralikrossz-bajnokság Divízió IV. „H” csoportjában a Somogy Autósport SE kiválóságáé, Tóth Krisztináé lesz az aranyérem. Ő az első hölgy, aki bajnoki cí­met szerez ralikrosszban a férfiak között (előtt). Az év szponzora. Kása Sándor cége, a Klíma-Vili két nagy múltú kaposvári egyesületnek is a névadó főszponzora (s meg­annyi más sportrendezvény támogatója). A sportolók meghá­lálják a bizalmat; a Kaposvári Klíma-Vili Nehézatlétikai SE bir­kózói és cselgáncsozói futószalagon szállítják a jobbnál jobb eredményeket - ezek közül is kiemelkedik Koleszár Gábor ju­nior Európa-bajnoki címe -, a Kaposvári Klíma-Vili Purina SE kosárcsapata pedig rendre zsúfolt lelátók előtt lép pályára, s az eredmények sem maradnak el. Az év legbalszerencsésebb embere. Nagyon rosszul kezdő­dik a magyar ralibajnokság ifjabb Tóth János számára, s ami­kor már sokan temetni kezdik, akkor „kapcsol”. Csak az októ­beri pécsi zárófutam dönt a bajnoki cím sorsáról, ahol végül nagy csatában a hazai pálya előnyeit élvező Kiss Ferenc diadal­maskodik. Az év búcsúzója. A Kaposvári Középületkivitelező-Adorján SE élversenyzője, Katona Roland egy-egy ezüstéremmel és bronz­éremmel tér(het) haza júliusban az athéni felnőtt uszonyos és búvárúszó Európa-bajnokságról, s kiemelkedő eredményeinek köszönhetően őt választják meg 1999 legjobb búvárúszójának. A meglehetősen szűkős anyagi lehetőségei miatt azonban ősz­szel úgy dönt, hogy visszavonul. Az év sérülése. A Pini Kaposvár SE-ből az olasz Jucker Padova csapatához igazol a nyáron Mészáros Dömötör. A fiatal játékos nagy reményekkel várja az olasz bajnokság rajtját, ami­kor az első bajnokin - amikor is Kántor Sándor csapatával, a Modenával kerülnek össze - mindjárt a találkozó elején súlyos sérülést szenved, így 1999-ben már nem is léphet többet pályá­ra. Az év csapata. Újra duplázik a Pini Kaposvár SE férfi röplab­dacsapata, amely jó szokásához híven immár ötödik alkalom­mal hódítja el áprilisban a bajnoki címet és a Magyar Kupát. Az év erősítése. Semmit nem bíz a véletlenre a Kaposvári Klíma-Vili Purina SE NB 1 férfi „A” csoportos kosárlabda-csapa­tának a vezetősége. A nyáron leigazolják a bajnok és kupa­győztes Székesfehérvári Albacomp-SZÜV csapatából Baumgartner Balázst és Körmendről a sokszoros válogatott ru­tinos Szájer Józsefet. Az amerikai Anthony Allison ugyan meg­sérül - így Kaposvárra kerül honfitársa, Johnelle Slone, ugyan­akkor az egy évvel korábban érkezett Comier Covingtontól ér­zékeny búcsút vesznek -, a horvát Romeo Cvjeticsanyin pedig nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, viszont a menet köz­ben igazolt horvát Albert Kamerrel és a szintén amerikai Edmonte Madisonnal remek vásárt csinálnak. Az év kosárkirálya. Novemberben a Kanizsa KK DKG-East el­leni idegenbeli Magyar Kupa-mérkőzésen Góbi Henrik keze „sül” el; a Kaposvári Klíma-Vili Purina SE válogatott centere kerek 40 pontot szór. Az év botránya. Siófokon a hírhedt Kiss József kezébe kerül nyáron a hatalom. Elsőként a több mint egy évtizeden át el­nökként dolgozó Illés Jánost teszi lapátra, s ezzel megkezdő­dik a siófoki labdarúgás haláltusája. A volt elnököt további al­kalmazottak és edző(k) követik, az őszi szezon vége felé pedig a játékosok is elkezdik elhagyni a süllyedő hajót. Az év negatív csúcsa. Még mindig Siófok, s ez már aligha­nem a vég. November 8-án a Győri ETO FC elleni hazai talál­kozóra összesen 263 (!) néző vált jegyet, de nincsenek sokkal többen utána a Szombathelyi Haladás-Milos VFC és a Kispest- Honvéd FC elleni bajnokin sem. Az év legrosszabb sorozata. Semmi nem jön össze a Marcali VSZSE-Lénia újonc NB I-es női kézilabda-csapatának, amely két év alatt két osztályt (!) ugrik felfelé. Tóth István edző együttese egyetlen pont nélkül zárja az őszi sorozatot. S végül az év rekordja. Újabb elképesztő részvételi csúcsot hoz július utolsó napján a Révfülöp és Balatonboglár közti ha­gyományos Balaton-átúszás. Az új rekord: 8492 (!) próbázó. Összeállította: Fenyő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents