Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-15 / 292. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. december 15., szerda Kiszúrta a kerekeket Vél­hetően borsot akart törni az egyik somogyaszalói lakos orra alá az az ismeretlen tet­tes, aki egy udvaron álló Nis­san személygépkocsihoz lo­pakodott, s három kerekét is kiszúrta. A rongálással gya­núsítható ismeretlent keresi a rendőrség. (Is) Kaposhomoki ajándékosztó Hetvenhárom kaposhomoki gyermeknek osztottak aján­dékot a hét végén Kaposho- mokon. Ezen a héten a falu hetven nyugdíjasát látogatják meg á képviselő-testület tag­jai, és ezer forintot adnak át karácsonyi ajándékként. Az önkormányzat 150 ezer fo­rintot szánt az idei ajándék- osztásra. (Is) Új jegyző Mosdóson Szülé­si szabadságra ment Patakiné Kercsó Szilvia mosdósi jegy­ző, ezért az önkormányzat december 28-ával Beck Me­lindát bízta meg a jegyzői te­endők ellátásával, áld határo­zott ideig lesz a törvényesség új őre Mosdóson. (Is) Szennai tűzriadó Három és fél perc alatt hagyták el az is­kola épületét a szennai diá­kok. A megrendezett tűzriadót követően az iskola udvarán egy tálcatüzet is gyújtottak, amit aztán a védőfelszereléssel ellátott gyerekek is olthattak poroltó készülékkel. Az oltás módszereivel Klem Gábor tűz­oltó százados irányításával is­merkedtek az iskolások. (Is) Tizenharmadik havi bérek Somogyjádon már megkap­ták a közalkalmazottak és a köztisztviselők a 13. havi bé­rüket. Ez nyolcvanhat sze­mélyt érintett. Az önkor­mányzat 4,5 millió forintot fizetett ki nekik. (Is) Karácsonyi koncert Tizen­egyedik alkalommal rendezik meg a karácsonyi hangver­senyt Kaposszerdahelyen a ka­tolikus templomban, ezúttal szombaton 18 órától. Vers- és prózamondók, énekesek, hangszeres szólisták és színját­szók, énekkarok lépnek föl a karácsonyváró koncerten. (Is) A legkisebbek a közelgő ünnepre készülnek: kedves, színes ajándéktárgyakat készítenek fotó: kovács tibor Félelmek kicsiny falva Büssülben kétféle ember él: aki lopi és akit meglopnak. Az utóllibiak - legtöbbször magán yos, idős emberek - vannak kevesebben, és éle­tüket « itszövi a félelem. Oly­annyim, hogy olykor még a boltba sem mernek elmen­ni, mert ahogy kiteszik lá­bukat <iz ajtón, kifosztják őket a lesben álló bűnözők. BÜSSÜ Hajlott hátú néni az úton; ki­csi, tör ékeny, szinte csak a két megrakott szatyra tartja egyen­súlyban. Mondaná, a boltban volt, de szembe jövő, látható­an kapatos fia leinti; - Ne sokat beszélj, mama! - Az asszony leszegett fővel araszol tovább.- Itt; mindenki lop, lop és lop. Utolsóbbak vagyunk az utolsó cigánynál is, mert senki sem véd meg bennünket - do­hog a legény, és számba veszi sérelmeit. Már amennyire tud­ja; az alkohol ugyanis dado- góssá tette. Csak amikor meg­tudja,. hogy a lerakathoz me­gyünk, élénkül föl. Ő is oda tart. A kimérés polcáról ruti­nosan emeli le a sörösüveget. A tulajdonos, Tóth Lajosné megs zokta az önkiszolgálást. Kapatos kísérőnket mintha bolhái csípné, amikor azt hall­ja: a cigánysorra igyekszünk. S meglátva a fiatal férfiakkal teli, előtt ünk elviharzó, kopott Zsi­gulit, inába száll a bátorsága.- Oda én már nem megyek, de j obb, ha maga se - dödögi utánunk, és visszacsámborog. Nem tudni, hány fiatalem­ber szállt ki a Zsiguliból, mert úgy eltűntek a ház ajtajában, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak egy sokszoknyás ci- gán.yasszony meg a legkisebb fia maradt a porta előtt. A hét- gyerekes Pápai Irén 30 éve la­kik Büssüben. Azt mondja, a fiai megnősültek, csak ez a ki­csi van még itthon. Hogy kik azok a fiatalemberek? Választ nem kapunk. Annyi biztos: a családban mindenki munka- nélküli. De arról, hogy lopna itt valaki, semmit sem tud.- Gyógynövénygyűjtésből élünk. Évente 130-140 ezer fo­rintot keresünk, s van egy hold földünk - mondja. - Hogy mi cigányok volnánk? Köszörű­sök, nem cigányok - méltat­lankodik. Ám az ősi mester­ségnek már nyoma sincs. Nyoma veszett annak az igyekezetnek is, hogy a lakos­ság 30 százalékát kitevő ci­gányság munkát kapjon. Hiá­ba szerveztek kosárkötő-tanfo- lyamot, nem akadt foglalkoz­tató. Fekete Gézáné, a napközi­otthonos óvoda vezetője mégis reménykedik, hogy a kézmű­vességet a kicsiknek is megta­níthatja. Egyelőre azonban an­nak is örül, hogy legalább 15 gyerek jár az oviba, s talán nem szűnik meg a hátrányos helyzetű gyerekek védelme. A kicsik itt tiszta, kulturált kör­nyezetben vannak, s ha idő­ben bekerülnek, hétéves ko­rukra iskolaéretté válhatnak. Munkáját segíti a nemrég ala­kult gyermekjóléti szolgálat. Most az ünnepekre készülnek: hópihéket vagdosnak, s képes­lapot címeznek az amerikai nagykövetségre, remélve: is­mét eszükbe jut, hogy ajándé­kot küldjenek az óvodának. Szegvári József polgármester jól ismeri a falu gondját, de azt mondja: egyedül tehetetlen. 1974-ben 60 cigánycsaládot te­lepítettek ide. Téglaházat kap­tak, ám lassan mind eladták a saját fejük fölül. Most se ren­des házuk, se munkahelyük. S dolgozni sem akarnak. Csapa­tokba verődve, rozzant autó­kon - jogosítvány nélkül - jár­ják a vidéket, s rettegésben tartják a lakosságot. Garázdál­kodnak, betörnek. Akad olyan büssüi, aki háromszoros rács­csal látta el a portáját, mindhi­ába. Pintér István alezredes irányításával októberben foko­zott rendőri ellenőrzés alá vonták a vidéket. Megneszel- hettek valamit az érintettek, mert akkor csak gyalog közle­kedtek, és mindössze egyszer vétettek a törvény ellen. Áztán kezdődött minden elölről. Pol­gármesteri ülésen elhangzott: Somogybán 20 százalék a cigá­nyok aránya. Intézkedési terv kell, hogy állami segítséggel megoldják a gondokat. A szo­ciális kiadásokra fordított hat­millió forint ugyanis lassan már a költségvetést is „meg­eszi” Büssüben. Várnai Ágnes Büssü népessége: 550 személy Története: a falu neve a besenyők honfoglalás kori telepére utal; a XII. században Bates, majd Bese, Besew és Büssü alakban fordult elő. A török uralom után a Gyulai Gaálok birtoka. 1910- ben még 951 lakost számlált. A betelepülő németek zöme elma- gyarosodott. Az 1700-as években katolikus és református temp­lom, majd 1816-ban református iskola épült, később posta is. A gazdagon termő területről sokan elvándoroltak a 60-as években. Gazdasága: a 100 aktív lakosból legalább 80 munkanélküli, közülük csak 14 a regisztrált. A zömmel szakképzetlen munká­soknak a kisgyaláni szövetkezet ad munkát. A falu évi költség- vetése 26 millió forint; 7 milliót a közoktatásra, 6 milliót a szoci­ális ellátásra fordítanak. 1994 óta van falugondnok is. Vezetékes ivóvíz minden lakásban van, telefon a házak 40 százalékában. Képzést bővítő iskola Hetvenkét település 650 di­ákja jár a kadarkúti Általá­nos Iskolába és Szakmun­kásképző Intézetbe, ahon­nan végzett szakácsok és felszolgálók is kikerülnek. Kadarkút Ötven tanulója van Rózsa Já­nos vendéglátó-ipari szakok­tatónak. Azt mondta: minden második tanítványának van csak elképzelése a jövőről. Őket nem kell noszogatni, odaállnak a munka mellé. Most egy ajkai versenyre ké­szülnek, ahol szakács- és fel­szolgáló hallgatók vesznek részt. Karsai József szakács szakoktató száz tanítványát kalauzolja az ízek és ételek birodalmában. Közepesnek tartja a társaságot, s nagy baj, hogy sokuknak az írás és az olvasás is nehézséget okoz, pedig szakmai idegen nyelv­ből is kell majd vizsgázniuk. Horváth Sándomé igazgató és a helyettese, Tálasné Pan­dúr Rózsa is tisztában van ez­zel, s kollégáikkal arra törek­szenek, hogy az ide érkezők valóban felkészülve kerüljenek ki a szakképzésből. Az oktatás színvonala egyébként Tóth Im­re, a kaposvári kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakközépis­kola igazgatója szerint is folya­matosan emelkedett, s a térség központi intézménye lett az is­kola. Az iskola által működte­tett Akác vendéglő pedig kiváló gyakorlati hely. Jövőre beindítják a cukrász­képzést is, és az ide vágyako- zók alapítványi zeneiskolába is járhatnak. Furulyázni, zongo­rázni tanulhatnak a lurkók, de társastáncot és néptáncot is ok­tatnak nekik. A művészeti kép­zés mellett az angol és a német a választható nyelv. Az iskola egyébként több pá­lyázaton is sikerrel indult. Szoftverkezelői és falusi ven­déglátóképzésre is van mód, s a gyerekek a „sikító titkárnői programot” is elsajátíthatják. A kadarkúti intézmény or­szágos modell is. Jóllehet viha­ros testületi ülések sora juttatta el idáig az intézményt. Ma már az önkormányzat is érzékeli: érdemes támogatni az iskolát, az ott folyó pedagógiai mun­kát, amely szponzori segítség­gel párosul.. (Lőrincz) Kór-történetek Valentini Zsuzsa dedikálja új könyvét Rák-fogyatkozás címmel mutatta be legújabb köte­tét Valentini Zsuzsa, a Mos­dósi Tüdő- és Szívkórház­ban rendezett író-olvasó találkozón. A budapesti gimnáziumi tanárnőnek eb­ben a kórházban fedezték föl tüdődaganatát, s a diag­nosztizálástól a gyógyulá­sig átélt események inspi­rálták könyve megírására. Mosdós Az írónő korábban már két kö­tetben, a Fog-ságom történeté­ben és Gyerek-kór címűben örökítette meg a betegségével kapcsolatos, illetve az öt testvé­rével átélt élménye­it. A mostani talál­kozón betegek, or­vosok és a kör­nyékbeli települé­sek lakói, polgár- mesterek voltak ré­szesei Valentini Zsuzsa nem min­dennapos, mások­nak is tanulsággal szolgáló történeté­nek. Az ötvenéves asszony a Balaton­nál nyaralt, és sza­badsága utolsó napjaiban úgy dön­tött: bár makk- egészségesnek érzi magát, csináltat egy rutinvizsgálat- sorozatot Mosdóson. A második napon kiderült: folt van a tüdejé­ben, ami akár rosszindulatú da­ganat is lehet. Szerencséjére, jó­indulatú volt, s a Korányiban megoperálták. Meggyógyult, de a keserves szembesülés mély nyomott hagyott lelkében. Könyve születésének történetét a dr. Cserhalmi Zsuzsa bölcsész­adjunktussal való beszélgetés­ben tárta az olvasók elé, akiknek Borra Anikó részleteket is tol­mácsolt a műből. Valentini Zsu­zsa elmondta: kötetével azt sze­retné megüzenni: mindenki idő­ben forduljon orvoshoz, mert a korai stádiumban levő be­tegség, még ha rosszindulatú is, gyógyítható. (Várnai) Gibicsár Gyula 25 éve köti szebbnél szebb csokrait fotó: kovács tibor A kávékrémszín a módi Azt mondják, aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. A sántosi Gi­bicsár Gyulát is dicsérik, hiszen lassan negyedszá­zados virágkötő múlttal a háta mögött nemcsak a hagyományos ízlést köve­ti. Szívesen készít egzoti­kus virágkölteményeket is, és gyakran bohókás kí­vánságokra is kapható. SÁNTOS Falun nem sokat változtak a kegyeleti szokások az elmúlt időszakban - mondta Gibi­csár Gyula a műhelyében, ahol öt papagáj figyeli kotnye­leskedve a munkáját. A leg­többen selyemvirágból köttet­nek koszorút. Élő virágból a szegfű és a gerbera a sláger. Általában az olcsó virágok ke­lendők, de a gáláns urak közül többen is flamingóból, orchi­deából készíttetnek alkalmi csokrot a feleségüknek, barát­nőjüknek. Közben szaporán járt a ke­ze a koszorúalapon. Azt is megtudtuk: gyakran vesz részt virágkiállításokon, s ha nem is nevezőként, de mindig figyelemmel kíséri a virágkötőversenyeket. Min­den évben van egy jellegzetes divatszín, amiből a legtöbb kompozíció készül. Az idei módi a kávékrém színű össze­állítás. Gibicsár Gyula több száz menyasszonyi csokrot készített már és - mint megje­gyezte - extra kívánsággal is egyre többen állnak elő. Bele­köti a gyűrűt az eljegyzési cso­korba vagy apró játékokból - csörgőkből, macikból - állít össze csokrot. Amikor arról faggatom, miért vállalja ezt a giccses megoldást, azt mond­ta: azért, mert megkérik rá, s az érdekli csak: örüljön a gye­rek. Korábban a szárazvirágok­nak is nagy mestere volt, de - mint megjegyezte - az ilyen falidíszek, dekorációk egyre inkább kimennek a divatból. Pedig sokkal élethűbbek ezek a díszek, mint a művirágok. A sántosi virágkötő egyéb­ként készített már ötvenszálas csokrot is, és olyat is, amibe beleköttették a nászajándékba szánt 20 ezer forintot. Vagy ugratásból egy óvszert, a ran­devú előtt. (Lőrincz) Magyaregres komfortja Élelmiszer-áruház nyílt Magyaregresen. A több millió forintos beruházás­sal épült, modern üzlettel nőtt a település komfort­ja. Régóta várta ezt a 609 lelkes település. Lakásával egy telekre épít­tette Muth János helybeli vál­lalkozó a 135 négyzetméteres üzletet, amiben 90 négyzetméteres az eladótér, s az alapvető élelmiszeripari s háztartási cikkek megtalál­hatók. Háttá József pol­gármester a néhány napja áta­dott ABC avatásán el-mondta: örül, hogy jelentősen nőtt a kínálat a faluban, hiszen sokáig csak egyetlen áfész- bolt volt a településen. Most azonban három üzlet talál­ható Magyaregresen. L. S.

Next

/
Thumbnails
Contents