Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-11 / 289. szám

1999. december 12. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Kékre verték a zöldségest Aki a virágot szereti... Tóth Jenő pedig szereti. Fonyódon is erről ismerik: egy virágbolt és egy zöldségbolt tulajdono­sa. A rendőrök szerint, Tóth Jenő mégis rossz ember. Oly­annyira, hogy fegyelmezésre szorult. Szerdán éjfél előtt nem sokkal tanították mérés­re. Csak ők tudják hogy mi­ért, elárulni azonban nem akarják... Tóth Jenő sok mindent megélt, de a törvénnyel és a rend őreivel sosem keveredett összetűzésbe. 56 év kellett hozzá. Igaz, most sem csak úgy önszántából. Szer­dán éjjel miután hazatért az Ab­bázia kávézóból, disznósajtot va­csorázott, jóízűen, amíg a rend­őrjárőr autó meg nem állt a háza előtt. A rendőrök dudáltak, Tóth Jenő, pedig otthagyva a cupákokat kiment a kapuba, hogy megtudja mit akarnak tőle az egyenruhások. Azt nem tudta meg, viszont jó alaposan hely­benhagyták.- Kimentem és elkezdtek verni - mondta Tóth Jenő. - Mondtam, hogy hagyják abba, de folytatták, a szomszédomhoz menekültem be, aki rábeszélte őket, hogy fe­jezzék be. Hazamentem és feléb­resztettem a fiamat, hogy hívja ki a mentőket. Tóth Jenő nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, két bordája eltört, egy fogát ki­ütöttek és a protézise is eldefor­málódott. Saját bevallása szerint sem volt józan, a történtekre azonban jól emlékszik. Két-há­rom hetente elindul és a pohár fe­nekére néz. Ezúttal a kutyáit is vitte. Hazafele a jószágok, az ut­cabeli ebekkel összevesztek és ezen a gazdik is összekülönböz­tek egy kicsit. A szomszédoktól tudjuk, hogy a másik gazdi volt az aki a rendőröket az utcába hív­ta. Tóth Jenő szerda óta gondol­kodik, de ma sem tudja biztosan hogy miért verték össze. Aztán eszébe jutott hogy a rendőrök le­het, hogy azért bántották mert ugattak a kutyái. Persze az is le­het, hogy másért. A Somogy Hír­lap Vasárnap Reggelnek sem sike­rült kideríteni a fontosnak látszó indítékot. A fonyódi rendőrség vezetői csak hétfőn érnek rá fog­lalkozni az üggyel. A család min­denesetre elment a rendőrségre: feljelentette a rendőröket. Készülőben a kakasper Fülemüle-per már volt, kakas­perből viszont most lesz az első. Büszkék is lehetnek a csurgó- nagymarton! kakasok, hogy ha­marosan bíróság ül össze a vé­delmükben. Persze, nem ment ez minden áldozat nélkül, mert­hogy jónéhány kakas lelte halá­lát a cséphadaró csapásai alatt, míg idáig eljutottak a baromfi- udvar díszei... Csurgónagymartonban évről-évre hatalmas tömegeket vonz az au­gusztusi ünnepi rendezvények egyik „fénypontja”, a kakasütés. (A félreértések elkerülése miatt: a tara­jos baromfiféle ütlegeléséről van szó...) A szertartás azonban nem aratott osztatlan sikert. Egyrészt - vélhetően - a kakasok számára nem volt azért olyan jó móka, másrészt azok sem nézték jó szemmel, akik az állatok jogainak elszánt védelme­zői. Először 1994-ben tett feljelen­tést állatkínzás miatt a Fauna Egye­sület és Alapítvány. A szabálysértési eljárás során az ügyben benyújtott óvás alapján a BM önkormányzati főosztálya meg is állapította, hogy a kakasütés módja „megvalósította az állatot durván bántalmazó magatar­tással elkövetett állatkínzás szabály- sértését”. Felelősségre vonásra nem került sor, viszont a következő évek­ben visszafogottabbak lettek a ren­dezvény szervezői. Műanyag - vagy cserép - kakast használtak. A műkakas azonban nem nyerte meg a közönség tetszését. Túl passzív és csöndes volt... így aztán az idén au­gusztus 15-én már visszatértek a jól bevált módszerhez. Az élő kakast beletették egy edénybe, úgy, hogy csak a nyaka és a feje látszott ki. A „versenyzőnek” iszonyú nehéz dol­ga volt: cséphadaróval ütni kellett az állatot. Igaz, bekötött szemmel, de az ütéseket még így is nehéz lett volna elvéteni. Aki pedig a verseny kimenetele vagy a végeredmény miatt izgult volna - feleslegesen tet­te. Az minden évben ugyanaz volt: a versenyző megdicsőült, a tömeg elégedetten távozott, a kakasból pörkölt lett... A csurgónagymartoni kakasok sa­nyarú sorsának híre a felsőbb fóru­mokhoz is eljutott. A megyei fő­ügyészség éppen a napokban nyúj­tott be egy keresetlevelet a csurgó­nagymartoni önkormányzat ellen, s kérte: tiltsák be ezt a kegyetlen szo­kást. Az ügyben hamarosan a nagy­atádi bíróság mond ítéletet. (Jakab) ffltnrnm. immt [mwm Mélység és magasság sem riasztja Turner Ferdi- nándot, lételeme a ve­szély. Hogy egyáltalán életben van, az annak a jele, hogy még sosem esett pánikba. Turner Ferdinándot a kihívások inspirálják A világ New Yorkban jegyzett mentő és mesterbúvárai kö­zött ott a neve Turner Ferdi- nándnak is, aki fiával együtt mindössze három éve kezdte az ismerkedést a mélyvizek­kel. E mellett ipari alpinista technikával a magasban dol­gozik, hogy mindig valami olyat tegyen, amit más nem. Legújabban hajót épít. — Harminc évet vártam ar­ra, hogy olyan közel kerüljek a vízhez, ahogy mindig is szerettem volna. A Dunánál gyerekeskedtem a révész nagyapám mellett. Hajógé­pésznek készültem, de közle­kedési mérnökként csak a ha­sonló nehézdízelmotor szere­lés valósult meg ebből. — Mi kell ahhoz, hogy vala­kiből búvár legyen? — Eleinte a felszerelés nem kerül nagyon sokba, csak jó erőnlét kell, mert egy óra me­rülés nyolc óra kemény fizi­kai munkának felel meg. S az is feltétel, hogy a búvár ne le­gyen náthás, sosem lehet el­dugulva a fülkürt.-Szokott-e félni a mély­ben? — Félni és pánikba esni nem lehet, mert az életünkbe kerülne. A búvárvizsgán az undorig és gyűlöletig kellett gyakorolni, hogy a társunk elájul és ki kell menteni, s a jéghideg vízben a fiam dob­hártyája ki is lyukadt, még­sem lehetett abbahagyni. — Volt-e már életveszély­ben? — Amikor a hévízi forrás barlangba merültünk, egy szűk alagútban percenkénti 400 literes meleg áramlással kellett szembeúszni, hogy el­érjük 44 méter mélyen a bel­ső barlangot. Kijövetelkor sem lehetett azonnal feljön­ni, ezt a 40 Celsius fokos me­leget pedig nagyon nehéz volt elviselni. Ott tényleg úgy éreztem, hogy talán nem is bírom tovább. Eddig öt ha­lottja van a tónak. — Hol dolgozik egy búvár? — Volt már munkám Na­gyatádon is, amikor a csóna­kázó tó zsilipé eldugult. A szennyezett vízben vakon kellett dolgozni, meg is vág­tam üvegtörmelékkel az uj­jam. Eddig ez volt a legkelle­metlenebb merülés. — Mi ebben a jó? — Kihívás, hogy olyat is meg tudok csinálni, amit más nem, s ez érvényes az al­pinista munkákra is. Ma már az a legfontosabb, hogy azzal foglalkozhatom, ami igazán érdekel. — Most megint vált, hajót épít. Hogy viseli a család a hóbortjait? — Szerencsére türelmes a feleségem, a fiúk pedig ha­sonlóan kalandvágyók. A na­gyobbik katonai pályára ké­szül, a kicsi is búvár akar len­ni. A motorcsónak a Drávára készül, környezetvédelmi és túrakajakos kirándulások kí­sérésére. Itt ugyan nem lesz életveszély, csak a vadvíz va­rázsa. B. M. A betegek érdeke azt kívánná, hogy helyben végezzék el a műtéteket fotó: kovács tibor A napokban röpítette a sajtó vi­lággá a hírt: hazánkban, a szege­di Szent-Györgyi Albert Orvostudo­mányi Egyetemen ezekben a he­tekben elvégzik az első tüdőátül­tetést. A szív-tüdő együttes transzplantációját már 1985 óta több ezerszer végezték el a vilá­gon. A magyar betegeknek azon­ban eddig legtöbbször Bécsben , adódott erre lehetőségük. Egy ilyen átültetés mintegy tízmillió forintjába került az OEP-nek. A szakemberek szerint a hazai tüdő­transzplantáció - elsősorban az alacsony bérek miatt - .énnél jó­val kevesebbe kerül majd. Az átül­tetésre váró betegeket Mosdóson kezelik, s itt döntenek dtról is, hogy javasolják-e a túlélést jelen­tő műtétet. A mosdósi kórház egyágyas szobájá­ban sovány, fiatal nő sziluettje bonta­kozik ki. A kórterem ablakán bámul kifelé. Az idegen érkezésére fáradtan huppan az ágyra. Arca meggyötört, csak festett haja emlékeztet ra: jobb időket is megélt.- Három éve Pécsett diagnosztizál­ták a betegségemet. Addig nem is hal­lottam a cisztás fibrózisról. Emésztési gondjaim miatt korábban lisztérzé­kenységre gyanakodtak az orvosok. Sokkal többet ettem, mint a hasonló korúak és mégsem híztam, sőt... A gyomrom nem emésztette rendesen az ételt, majd röntgennel foltokat találtak a tüdőmön, pedig nem is köhögtem. Egy-két éve azonban fulladok és köhö­gök is. Elkezdett fájni a gyomrom, s nem tartotta meg az ételt, egyre csak fogytam, fogytam... Már a boltba sem volt erőm lemenni. Leszázalékoltak. Genetikai vizsgálat derített fényt az igazi bajomra. Azt mondták, a szüleim hibás génje okozta a betegségemet. Két éve küldtek először Mosdósra, ahol ezt a kórt kezelik. Enzimpótlók­kal némileg javult az emésztésem, ki­csit talán híztam is, de gyakran kell az oxigén, mert fulladok. Olykor már sé­tálgatok is. Hogy élem meg a hirtelen jött betegséget? Rosszul, mert teljesen felkavarta az eddigi életemet. A férjem kényeztet, aggódik értem, gyakran meglátogat, mégis nyűgös, ideges va­gyok. Azt remélem javulni fog az álla­potom. Gyurkovits professzor említet­te: elképzelhető, hogy tüdőátültetést hajtanak végre rajtam. Amíg van re­mény a konzervatív gyógyulásra, nem akarom vállalni. De, ha azon múlik az életem, akkor beleegyezem a műtétbe. Szeretnék úgy élni mint régen, gyere­keket szülni... Műtétek a domino-elv alapján- Még egy húsz éves nő vár tüdőát­ültetésre osztályunkon, ugyanis ilyen betegeket már régóta kezelünk az inté­zetben - tájékoztat dr. Gyurkovits Kál­mán professzor, akinek ez a veleszüle­tett, súlyos anyagcserezavar a speciális kutatási és gyógyítási területe. - Csak üdvözölni tudjuk a hírt, hogy végre ha­zánkban is mód lesz arra, hogy a be­tegségből adódóan, tartós tüdőkároso­dással kezelt felnőtteken tüdőátülte­tést hajtsanak végre. Ezeknek a bete­geknek a kezelési rendjében ugyanis mindig van egy határ. Hogy ezen mi­ként lehet túllépni, az a tudomány fej­lődésével változik, de szerencsére az esélyek mindig javulnak. A szív-tüdő- átültetésnél 3-5 éves időszakot tekint­ve, 50 százalékos a túlélés. Ez kevés­nek tűnik, de ha azt nézem, hogy ez az egyetlen esélyük az életben maradás­ra, akkor az ötven százalék is bizal­mat, reményt ad ahhoz, hogy lassítani lehet a konzervatív úton kezelt betege­ink állapotának súlyosbodását is.- Magyarországon tüdőt még nem, csak szívet ültettek át. Ha jól értelme­zem, ezzel az új sebészi megoldással egy műtét alatt mindkettőt egy testbe transzplantálják.- Valóban. A tüdő átültetése ugyanis a fokozott fertőzésveszély miatt na­gyobb feladat elé állítja a sebész-cso­portot, mint a többi transzplantáció­nál, mert ez a szervünk szűri ki a kör­nyezetéből a legtöbb fertőző ágenst. A beteg tüdőben pedig koncentráltan vannak jelen a kórokozók. Ezért, 15 éve a lehetséges szövődmények miatt még a szív-tüdő együttes átültetése jobb eredményeket adott. Azóta javí­tottak a tüdő és a hörgőrendszer sebé­szeti feltételein és ma már ismét visz- szatértek ahhoz a megoldáshoz, ahol ha nem muszáj, nem távolítják el a szí­vet, mert ilyenkor a beteg saját kerin­gése mellett lehet a tüdőfeleket operál­ni. Ha pedig mégis arra lenne szükség, akkor úgynevezett domino-átültetéssel az új tüdőre váró betegnek a még hasz­nálható szívét megkapja egy szívbeteg, ő pedig egy balesetet szenvedett, fris­sen elhaltnak a még feléleszthető szer­veiből nyer új szívet és tüdőt.- Eddig hol operálták a tüdőátülte­tésre váró magyar betegeket?- Európában hozzánk legközelebb Bécsben, de még csak öt ilyenre volt példa. Őket a Korányi Tbc-és Pulmonológiai Intézetből indították út­nak. A betegek jobb ellátása érdekében mindenképpen azt tartom fontosnak, hogy ez a program Magyarországon is megvalósuljon. Igény van rá, hiszen 500 ilyen beteget regisztráltunk, s kö­zülük ötven felnőtt korú, akiknek 20 százaléka elérte azt a súlyossági fokot, amikor várólistára kellene tenni. Aki pedig hajlandó az együttműködésre, annak ki kell várnia azt az egy-két éves időszakot, amikor műtétre kerülhet. Ehhez a sebészeti partnerségre is szükségünk van. Itt, Mosdóson, a cisz­tás fibrozisos betegek központjában az előkészületekben és a betegek utóke­zelésében tudunk jelentős szerepet vállalni.- Hogyan fogadják a betegek az átül­tetés megajánlását?- A krónikus és gyógyíthatatlan be­tegeknek kapaszkodók kellenek. Eddig akárhány ilyen esettel találkoztam, mind elfogadta ezt a kapaszkodót. Le­het, hogy kezdetben van némi ellenér­zés és félelem a műtéttel szemben, de a nemet sosem mondják rá arra, ami­ben még bízhatnak. A döntés az orvos- beteg kapcsolatától is függ; meg kell várni azt a pillanatot, amikor már ez esedékes, de nem szabad addig várni, amikor már késő.- Ugyancsak Szegeden sikerült elő­állítani mesterséges kromoszómát. En­nek a felfedezésnek mekkora jelentő­sége lehet az ilyen betegek kezelésé­ben?- A szegedi biológiai központ segít­ségével hazánkban elsőként kezdtünk el ennek a betegségnek a genetikai di­agnózisával foglalkozni. Megoldottuk a hiányzó, vagy a hibás gén bevitelét egy vírussal a szervezetbe. A legfonto­sabb gyógyítási elv - így hangzik: ne árts! - azonban sérülhet, ugyanis a ví­rusfertőzéssel ez is megtörténhet. El kell érünk tehát, hogy ez a vírus ártal­matlan legyen az emberi szervezetre, ugyanakkor javítani kell a hatásossá­got. Mindez csak a betegség kezdeti stádiumában lévőknél jöhet szóba, azoknál akik most születtek, s még nem ment tönkre a tüdejük.- Eszerint már méhen belül is sike­res lehet a beavatkozás?- Igen. S, mert ebben a betegségben nem jellemző az agyi károsodás, az új­szülött szellemi képessége jó, föl sem merülhet, hogy ilyen genetikus anyag­csere-hibával joga van-e valakinek az élethez, vagy nincs. Ezeknél a gyere­keknél tehát a korai génterápiás keze­lés lenne az ideális megoldás, amire a lombik-bébi programban nyílik lehető­ség. Várnai Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents