Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-27 / 277. szám

Halállal kacérkodók Nem csak gyógyír, veszélyforrás is lehet... fotó: török anett A kaposvári kórház gyer­mekosztályán egy törékeny termetű, szőke, hosszú ha­jú nagylány, kis hátizsákját szorongatva válaszol kér­déseimre. Ágya szélén ku­porogva várja, hogy szülei hazavigyék. Tekintete reb­benő. Azokhoz az öngyil­kos-jelöltekhez tartozik, akik valójában nem akar­tak meghalni, de elviselni sem tudták már azt amiben éltek. A gyógyító meghall­gatás pedig késett. A szülők nem vették komolyan a ser­dülő lány panaszait, vélhe­tően föl sem mérték, hogy a megoldhatatlannak tűnő konfliktus mekkora ve­szélybe sodorhatja gyerme­küket. A figyelemfelkeltés kis híján a gyermek életébe került. — Mi történt? — Az iskola miatt egy kicsit összeszólalkoztam az anyuékkal. Nem szerettem oda járni, mert nagyon rossz volt a társaság és a kollégiumot sem bírtam. Át akartam iratkozni egy másik iskolába, de nem enged­ték a szüleim. — A szakmádat szeretted? — Igen, csak közben kiderült, hogy allergiás vagyok az összes gyomnövényre, meg a parlagfű­re és azt mondták, hogy emiatt nem is volna szabad folytatnom. — Szenvedtél is ettől? — Nagyon sokat. Volt olyan, hogy majdnem megfulladtam, amikor gazolni kellett a virágo­kat. — Édesanyád ezt nem értette meg? — Az anyu már méltányolta egy kicsit, de akkor meg az apu jelentette ki, hogy nem enged máshova, maradnom kell. — Milyen szakmát tanulsz? — Dísznövénykertész és vi­rágkötő. — Hova mentél volna ebből az iskolából? — Szakácsnak... — Az is érdekel? — Igen. Talán az élelmiszerek­re nem vagyok allergiás. Szüleim azonban azt akarták, hogy a tize­diket már bírjam ki ott ahol va­gyok, de a társaság elviselhetet­len volt. Egy hétig hiányoztam, aztán úgy éreztem: nem tudok többet visszamenni közéjük. — Mi volt a gond velük? — Örökké veszekedtek. Ha nem velem, akkor egymással, s ez nagyon idegesített. Hiába kö­nyörögtem nekik, hogy változza­nak meg, egyre rosszabb lett. — Úgy gondoltad, ha magad ellen fordulsz megoldódnak a gondjaid? — Csak azt éreztem, hogy már nem bírom tovább... — Mit akartál elérni? — Nem gondoltam semmire; bevettem a gyógyszereket.- Mennyit? — Tizet. Tíz Peritolt. — Tudtad, hogy mire hasz­nálják? — Nem. — Csak kihúztad a fiókot és azt találtad benne? — Igen. —Nem ijedtél meg miután be­vetted? — Nem, mert nem éreztem semmit. Elindultam az iskolába és úgy egy óra múlva kezdtem el szédülni. Hazavittek. Anyu kér­dezte: mi van velem. Elmondtam neki. Azonnal elvitt az orvoshoz. — Az igazságot mondtad? — Igen. Nagyon rosszul érez­tem magam, hazudni pedig nem akartam. — Nem fékéi a haláltól? — Féltem, de nem annyira... Mire a kórházba kerültem, már egy kicsit jobban voltam. Anyu nagyon megijedt és akkor meg­beszéltük mi történt. Azt mond­ta: eldönthetem melyik iskolába szeretnék menni. Apuval azon­ban még nem beszéltem. Majd ha hazamegyek... — Az életben gyakran adód­nak megoldhatatlannak tűnő problémák és nem lehet minden alkalommal a gyógyszer után nyúlni...- Megfogadtam, hogy többet soha... Anyu is azt mondta: még egyszer ne tegyek ilyet, inkább beszéljük meg, ha gondom van. Nem érte meg ez a szenvedés. Gyilkos véletlen A somogyi kis faluból szárma­zó lány esete nem egyedi. A gyermekbaleseteknek legalább az öt százalékát valamilyen mér­gezés okozza — mondta! dr. Laki István, a kaposvári kórház gyer­mekosztályának vezető főorvo­sa. — Ezeknek pedig mintegy a 90 százaléka csecsemő-kisded korban történik, s jelentős há­nyadban a nagyszülők gyógy­szerétől. A mérgezést okozó tab­letták általában színesek, néme­lyik édes is. A gyerek megtalálja és megkóstolja. A véletlen mér­gezések mellett azonban kisebb arányban előfordulnak a serdü­lőkori mérgezések is, amikor a fi­atalok öngyilkossági szándékból nyúlnak a gyógyszeres fiolához. Zömmel csak a környezetükben élőket akarják megijeszteni. Ezt bizonyítja, hogy sokszor ártal- matían patikaszereket vesznek be, olyanokat, melyek alkalmat­lanok az élet kioltására. Két-há- rom hetente, havonta találko­zunk egy-egy kísérlettel. Leg­gyakrabban a válásokat követő zilált családi élet, iskolai kudarc, szerelmi csalódás, és egyéb konfliktushelyzet vezet el odáig, hogy bekapkodják a tablettákat. A lányok ötször gyakrabban kí­sérlik meg az öngyilkosságot, mint a fiúk és a korhatár is lej­jebb tolódott; családi indíttatásra már 10 éves gyermek is megpró­bált véget vetni az életének. Télen gyakoribb — A véletlen mérgezések az utóbbi években nem okoztak tra­gédiát. Előfordult, hogy az egyik 20 százalékos ecetet nyelt, de a gyors beavatkozásnak köszön­hetően ez sem okozott különö­sebb károsodás. A gyógyszerek között azonban van olyan is, mint a diaphyillin, amelyből egy nagyobb adag májelhalást okoz­hat. Egyszer egy nagymama akart segíteni ezzel a szerrel ful­ladozó csecsemő unokáján és nem akkora adagban adta be ne­ki, mint ahogy kellett volna, ha­nem amennyit ő szokott beven­ni. A gyerek rosszul lett. Sze­rencsére időben sikerült be­avatkozni. Veszélyes lehet még a cigarettacsikk, amit fölszed­nek és megesznek a gyerekek. Ez görcsöket, idegrendszeri ká­rosodást okozhat. Nyáron a permedé csábíthatja a tudaüan gyermeket. Télen többször for­dul elő mérgezés. Azt tervezik, hogy csak olyan kiszerelésben hoznak forgalomba gyógyszereket, amely - ha hozzá is fér a gyer­mek - nem okozhat halálos mérgezést. Ezt olyan biztonsági zárral lámák el, hogy legalább két mozdulat kelljen a tető lete- keréséhez. Gond azonban, hogy ezt az idősek is nehezen kezelik, s ezért gyakran nem veszik le a tetejét. A nyitott fio­la pedig ugyancsak veszélyfor­rás. Az elsődleges megelőzés tehát az lenne, ha a gyerekek nem fémének hozzá a külön­böző mérgekhez, növényvédő és rovarirtó szerekhez, maró anyagokhoz. Ha megtörtént a baj, egy órán belül segítségre van szükség. — Mi történik, ha mégis fel­szívódnak a mérgek? — A marószerek a nyelőcső hegesedését, a gyomor sérülé­sét, kilyukadását eredménye­zik. Az egyéb, nem maró hatá­súak pedig idegrendszeri sérü­léseket, vese- és májkárosodást okozhatnak. Várnai Ágnes 1/jraJr söröspohárral A tizenhat éves siófoki középiskolások na­gyobb arányban alko­holizálnak az országos átlagnál. Száz közül 97 ivott már alkoholt - A barátaim kóstoltatták meg először velem a sze­szes italt. Vodkát ittunk, mert annak nincsen sza­ga, nem érzik meg a ta­nárok az iskolában ­mondta Péter, aki beszélt arról is: általában azért inkább esténként, s főleg hétvégéken iszik. Az egyik srác nemrég meg­ivott 14 felest, s utána még táncolni is tudott. Az egyik siófoki kocs­ma pultosa azt mondta: ő nem kér személyi iga­zolványt senkitől sem.- Akin látszik, hogy gyerek, az csak üdítőt ihat nálam. De a fiatalo­kat, akik ránézésre lehet­nek akár 15 vagy húsz évesek is, kiszolgálom. Ők általában vörösboros kólát isznak.- Nem jó részegnek lenni, mégis többször megtapasztaltam már ezt az érzést - árulta el Ferenc. - Én fogadásból ittam először. A szüleim nem tudják, hogy sok alkoholt iszom. Tibor fogalmazta meg többek véleményét. Ügy gondolják: az italozás az ő esetükben csak életko­ri sajátosság, amit majd kinőnek. Ha alaposan körülnéznek, láthatják: a poharat letenni igencsak nehéz. C. A. 1999. november 28. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Komáromi István, az éneklő rendőr-tábornok Komáromi István ruhatárjában a tábornoki egyenruha mellett ott csillog a bőrnadrág és bőr­mellény. Pest megye rendőr- főkapitánya zeneszerzői, éne­kesi karrierbe kezdett, nem kis sikerrel: lemeze jelent meg, Zámbó Jimmynél gyakori sztárvendég.- Ön főkapitány és énekes egyben. Sosem járt még úgy, hogy tábor­nokként kellett megjelennie, de észrevette a szemekben, hogy az énekest látják önben?- A Teve utcai székházban elő­fordul, hogy a tisztelgő rendőrök­nek csillog a szemük és mosolyog­nak - felelte a Somogyi Hírlap Va­sárnap Reggel kérdésére dr. Komá­romi István, aki a héten a kaposvá­ri Eötvös iskolában tartott rendha­gyó osztályfőnöki órát. - Úgy is jár­tam már, hogy az egyik kereske­delmi tévécsatorna főkapitányként behívott, mentem is tábornoki egyenruhában, és amikor szóba ke­rült volna a zene, akkor azt mond­tam: nem! Nem ezért jöttem. Más­nap hívtak zenészként, megjelen­tem bőrdzsekiben, bőrnadrágban, cowboy-nyakkendőben, és zenél­tünk. Akkor viszont hiába kérdez­tek Tasnádi Péterről.- Milyen főnök, milyen rendőr egyébként?- Nekem mindig gyanús a totá­lis viselkedés. A totális viselkedésű emberből lesz Hitler, Sztálin, Mus­solini. Nekem tudni kell, mikor va­gyok főkapitány, mikor vagyok tá­bornok, és akkor annak kell len­nem. De ha udvarolni, a barát- nőmhöz vagy fellépni megyek, H non L FOTÓ: LANG RÓBERT akkor nem tábornok vagyok, ha­nem valami egészen más.- Zeneszerző és szövegíró, Zámbó Jimmy best of lemezén van szerzeménye, Bodrogi Gyulá­nak írt dalt a vidám színpadra, s most készül Janza Kata szólóleme­ze, amin a zenét és a szöveget is jegyzi. Ajándék címmel viszont sa­ját dalait énekli Zámbó Jimmy- kísérettel. Honnan az ötlet?- Tőle. Azt mondta, annyira lí­rikusak a dalaim, és annyira szív­hez szólóak a szövegek, hogy ha a szerző énekelné el, még hitele­sebb lenne.- Könnyű volt rábeszélni?- Igen, mert nagyon szeretek énekelni. Az idei évet végigéne­keltük Jimmyvel.- Tanult zenélni?- Egyéves korom óta énekelge­tek. Az általános iskolában csak ötösöm volt énekből, a középisko­lában zenekart alapítottunk. Meg­állás nélkül végigzenéltem az éle­temet.- Azt gondolná az ember, ze­nésznek készült.- A szüleim azt mondták: Kis­fiam, legyél tisztességes ember! Ezért villamosmérnök lettem, sőt, az első foglalkozásom is a szak­mámhoz kötődött. A rendőrség­hez később kerültem, huszonhat éve vagyok rendőr, és sokat kö­szönhetek a szakmámnak. Renge­teget tanultam, tudományos foko­zatot szereztem, két nyelvet be­szélek, bejártam a világot. Tehát először volt a zene. A munkám pedig az eszem, amit nagyon sze­retek, és nem is akarok abbahagy­ni. Balassa Tamás I 1 1 ■hS I I I I I 1 ü 1 I 1 1 I I I I I J I I I MEGHÍVÓ BETÖRÉSRE A sikeres betörés titka két­ségtelenül a jó szervezés. Tudták ezt azok a tolvajok is, akik először egy balatonlellei házat rámoltak ki, aztán ugyanezt szerették volna megismételni Balatonföldvá- ron is. Nem bízták a véletlen­re a dolgot: hogy előkészítsék a terepet, jó előre értesítést küldtek a házigazdáknak. A balatonlellei házaspár igencsak megörült, amikor értesítést kapott a Somogyi Hírlaptól, hogy őket sorsoltuk ki előfizetőink közül: nyereményük két belépő Lagzi Lajcsi kaposvári koncertjére. El­autóztak hát Kaposvárra, ám a megadott időpontban és helyen híre-hamva sem volt koncertnek, Lagzi Lajcsi pedig a környéken sem járt. Csalódottan hazamen­tek hát, és otthon várta őket az igazi meglepetés: míg ők távol voltak, teljesen kifosztották a la­kásukat. Ekkor már sejtették: át­verés volt az egész. A rendőrség ismeretlen tettes ellen elindította a nyomozást - kevés sikerrel. Áztán néhány hét múlva - szin­te a csodával határos módon - olyan lehetőséget kaptak a rend­őrök, amire vélhetően nem sok példa volt a kriminalisztika törté­netében. Tulajdonképpen meghí­vót kaptak a következő betörésre. Történt ugyanis, hogy a szerkesz­tőségünkben jelentkezett egy bal- atonföldvári férfi. Elmondta, hogy kapott egy meghívót a Somogyi Hírlaptól Lagzi Lajcsi kaposvári koncertjére, amit szeretne meg­köszönni, nagyon örül a meghí­vásnak. Csak éppen nem érti az egészet, mivel ő nem is előfizető­je a lapnak, ezért gyanús, hogy miért éppen őt választottuk ki. Mindent megértett, amikor meg­tudta, hogy nem nyertes, hanem egy betörőbanda kiszemelt áldo­zata, és csak gyanakvásának kö­szönheti, hogy megúszta ezt a ka­landot. S ha koncertre nem is me­hetett, vállalta a csali szerepét a rendőrségi akcióban. A rendőrök tudták, hogy pontosan mikor és hol kell várniuk a betörőket, les­ben is álltak a helyszínen. Nem kellett csalódniuk: óramű pontos­sággal megérkeztek a tolvajok is, szám szerint ketten. Aztán pilla­natok alatt történt minden. Pon­tosabban: a jómadarak pillanatok alatt el is menekültek a rendőrök gyűrűjéből. A rendőrség nem szívesen be­szél az ügyről. Meglehetősen szűkszavúan csak annyit árultak el: bár valóban nem a legsikere­sebb akciók közt tartják számon ezt az esetet, azóta valamelyest "szépítettek" már az eredmé­nyen. A végeredményre azonban várni kell... (Jakab) Eldöntötte már mi legyen a karácsonyfa alatt? Mi ebben is segítünk! Sok értékes ajándékkosarat sorsolunk ki előfizetőink között. December 21-én a SOMOGYI HÍRLAP bó\ megtudja, hogy kik a nyerők. NE FELEDJE, csak az nyerhet, aki decemberre előfizeti a SOMOGYI HÍRLAP-ot Hívjon bennünket: 82/423-213 4a Rendőrtábornok bőrnadrágban

Next

/
Thumbnails
Contents