Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27 / 277. szám
SOMOGYI HÍRLAP •:. ,,•. .,(*Í .r;-r!jÚUjÁ.V Göncz Árpáddal Dél-Amerikában iSlí'Ilillis Egy korty Peru Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke november 17-21. között hivatalos látogatást tett a Perui Köztársaságban. Végre kinyújtottam a lábamat, kipakoltam a bőröndömet hajnali három óra van. Otthon. Itt, Limában hattal kevesebb. Este 9 óra, és még tart a csúcsforgalom. Ezért tartott hosszú ideig a repülőtérről bevezető út. Otthonról egy napja már, hogy elindultam. Egész nap a repülőgép motorja zúgott a fülembe, itt a szállodai szobában most csend van, és a csend jólesik. A szoba egyébként tágas, gyümölcs van az asztalon, friss, és jó ízű. Rég aludni kellene már, de nem vagyok álmos. A repülőgép 12 órás út után azt követően, hogy átszelte az óceánt, műszaki okok miatt leszállt Bogotában. Egy órányi ajándék ez Kolumbiában. A tranzitban legalább mozoghatott az ember, és - bár évek óta nem iszom - üdítően finom volt a kávé. A kolumbiai kávé legalább olyan jó, mint a brazil, gondoltam. Vagy kétezer méter magasan egy fennsíkon van a repülőtér. Eső utáni friss levegő fogadott. Bogotából tulajdonképpen a kávé erős keserű jó ízét hoztam magammal, meg azt a tapasztalatot, hogy itt igazán szigorúak a vámosok. Megmotoznak minden utast, és minden csomagot széttárnak kézzel. Hiába, Kolumbia nemcsak a kávéjáról ismert, hanem a kábítószeréről is. Nekem Kolumbiából ez a kávé jutott. Meg egy kép a repülő ablakából a zsúfolt Bogotáról, és egy kép az Andokról Lima és az óceán Arcok az utcáról: a cipőtisztító, a karikaturista, az árus Az inkapiac alkonyi fényben, amikor már vöröses sárgán izzanak a hegy ormai, amely fölött átvitt a Jumbo, hogy Lima repülőterén - befejezve 15 órás vándorlását - végleg útra bocsásson. Lima: árnyék és fény. Kint a város szélén deszkabódék, bent a város központjában magas házak és a kolóniái remekei. Közte megannyi átmenet térben és időben is, no és sorsokban. Göncz Árpád magyar köztársasági elnök Alberto Fujimori perui elnök tavalyi látogatását viszonozza. A két államfő arra vállalkozott, hogy ismét összekösse vagy megszilárdítsa a kapcsolat elszakadt, illetve meglazult szálait. Az elnöki palotában két egyezményt írtak alá. Az egyik a biotechnológiai együttműködésről szól, a másik a kulturális javak védelméről. Mindegyiket fontosnak tartották a jövő építése szempontjából. Az aláírást követő sajtóértekezleten az egyik limai újságíró mindjárt meg is kérdezte Göncz Árpádot: milyen perui kulturális kincsek vannak Magyarországon? Mert hogy Peru - tapasztalta ezt mindenki, aki Göncz Árpáddal együtt ezt a tájaiban is oly szép országot járta - gazdag kulturális értékekben. A Magyar köztársasági elnök azt felelte: úgy tudja, nincsenek. Ez az egyezmény nem a múltról szól, hanem a jövőért született. Azért, hogy ne is legyenek illegális úton hazánkba kerülő kulturális kincsek. Peru az indiánok földje. Kultúrájuk évszázadokat ível át, és a mában gyökerezik. Cusco - a hajdani főváros - több mint ezer kilométerre van a mostanitól. Ott sok minden megmaradt a múltból, itt, Limában pedig sok jel mutat a jövőbe. Lima hosszan elterülve fekszik a Csendes-Óceán partján. A királyok városa - így hívták - a spanyol hódítóknak köszönheti fejlődését és nevét is, amelyet a városon átfutó Rimac folyó nevének torzításából kapott. Limában lüktet az élet: a hét és félmillió lelkes számláló nagyváros minden harmadik peruinak otthona is. Kinek kényelmesebb, kinek kevésbé az. Itt is látni utcán alvókat, kéregető gyerekekből sincs hiány, de - igaz, elég markáns biztonsági jelenlét mellett - napnyugta után is nyugodtan kiléphet az ember a szállodából az utcára. Nincs egyébként intézmény, főleg bank vagy üzlet, amelynek kapujában ne állna ott a biztonsági őr, nem is titkolva posztját. Itt most köszöntött be a nyár. Kellemes, jó az idő, ezt mindenki igyekszik kihasználni. Emberek százai ülnek kint a belvárosban a limai katedrális előtti gyönyörű téren: süttetik magukat a nappal. Itt alig túl az Egyenlítőn nagyon erősen süt. Van, aki egyszerűen csak figyeli az utcai festők, karikaturisták munkáját. Más pedig egyszerűen megmártja a haját a szökőkút vízében vagy a galambokat eteti. Békés, nyugodt hétköznap délután. Miközben nyugtalanul lüktet a szinte mindig csúcsforgalom. Szélesek, három-négy sávosak az utak. Az autóáradat pedig hömpölyög. Ha az ember belekeveredik, jókora kortyokat nyel a benzingőzös, füstös levegőből. Sok a lerobbant autó, sok külvárosi taxisnak ablaka sincs. És legfeljebb a szélvédőre kiragasztott felirat árulkodik taxi voltáról. Ezt a feliratot aztán nyomban leveszi a sofőr, ahogy beül mellé az utas: a belvárosban csak sárga taxik fuvarozhatnak, személygépkocsi viszont bármilyen közlekedhet. Igaz, az alkalmi taxi nem ad számlát, viszont harmad annyit kér, mint a sárga. A taxizás itt sport is. Meg természetesen fizetéskiegészítés vagy maga a fizetés. Szabad idejében volán mögé ül a rendőr, a hivatalnok, és szinte mindenki belekóstol a taxizásba, akinek van kocsija, és ez leszorítja az árakat. A taxis az utca embere. Alkudni lehet vele, és mindent tud. Legtöbbször csak azt nem, hogy merre van az úticél. így aztán a Limába csöppent idegen maga böngészi a térképet, hogy eligazítsa a taxist. Az utca árusokkal teli. Az inka népművészet emlékeit és nagyon sok praktikus tárgyat kínálnak. Az igazi látványosság azonban maga az inka piac. Több is van belőle Limában, és szinte mindegyiknek más az árukészlete. Az eladó pedig dollárban és sóiban (itteni pénzegység) biztosan számol. Szép neve van a perui pénznek. Azt jelenti: a nap. És a nap itt nagy becsben áll. Az egyik inka piacon - róla mondják, hogy a legnagyobb - fiatal lány kacéran alkuszik velem. Szép, csontos, indián arca van. Aztán alku közben, mert hogy már csak kettőnk ára között néhány dollárnyi a különbség, kérdezni kezd. Elsőként azt, hogy honnan jöttem. És ízlelgetni kezdi a szót: Magyarország. Később aztán rákérdez: Európa? Ennyit legalább tudnak rólunk az indiánok. Arról, hogy ott jár a városban a Magyar Köztársaság elnöke, az újságíró mozgását biztosító kitűzőből értesültek. El is olvassa vagy háromszor. Ebben az országban egyébként ők, az indiánok a többség. A lakosság 45 százaléka az. És a spanyol mellett hivatalos nyelv itt a kecsua és az ajmara is. Kercza Imre (Hétfői számunkban folytatjuk)
