Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-20 / 271. szám
1999. november 21. ★ HISTÓRIA ★ 13 Névjegy Kádár János (eredeti neve: Csermanek János) 1912. május 26-án, Fiúméban született. 1930-tól volt tagja az illegális kommunista pártnak. 1943-ban a Központi Bizottság titkára lett. 1946-ban főtitkárhelyettessé választották, 1948 és 1950 között belügyminiszter volt. 1951-ben bebörtönözték, 1954-ben szabadult, utána magas pártfunkciókat töltött be. Nagy Imre kormányának tagja volt 1956-ban. Az MSZMP megalakulása után annak legelső első titkára majd főtitkára, aztán elnöke lett. 1956 és 1958, illetve 1961 és 1965 között a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke volt. 1989. július 6-án halt meg Budapesten. Névjegy Aczél György 1917. augusztus 31-én született Budapesten, és itt halt meg 1991. december 6-án. 1946 és ’49 között a Kommunista Párt Zemplén majd Baranya vármegyei titkára volt. 1949 és ’54 között bebörtönözték. 1956-89-ig az MSZMP KB tagja volt, 1967-74-ig, illetve 1982-85-ig a Központi Bizottság titkára. 1974 és ’82 között miniszterelnök-helyettesi funkciót látott el. 1985-től ’90-ig a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója volt. KMdéfi Mm®®» AHOGY ACZÉL LÁTTA „Egyetlen értelmiségi réteghez sem volt személyes viszonya” Aczél György kézirathagyatékának jelentős része már kutatható, s ott rengeteg töredék található, amelyet a kultúrpolitikus Kádár Jánosról írt. Talán ideje nem volt, talán nem is akarta Aczél, hogy egy Kádár-portré összeálljon a mozaikokból. Persze a töredékek is érdekesek, hiszen senkinek sem volt annyi alkalma beszélgetni az ex-pártfőtitkárral, mint Aczélnak. A kéziratokból megszerkesztett portrétöredék a Beszélő októberi számában közzétevő Révész Sándor történész kommentálja.- Ha Kádárról olvasunk, nyilván figyelembe kell vennünk, hogy Aczél nézőpontjából látjuk őt.- Természetesen. Aczél György elemző sem volt, történész sem, ráadásul az általunk bemutatott szöveg nem egy kész mű. Ezernyi variáció létezik, köztük olyan, ami hasonlít egy készen álló cikkhez, ám nem az. E formájában ez a szöveg történelmi leletnek tekinthető. Ebből az is következik, hogy abban sok olyan megfogalmazás van, amit Aczél biztosan nem hagyott volna benne egy végleges szövegben.- Mennyiben hiteles Aczél Kádár-jellemzése? Egyik oldalról azért lehet elfogult, mert több évtizedes barátság fűzte őket össze, másrészt viszont sérelmek is érték őt, hisz például 1974-ben, majd rövid visszatérte után, egy évtized múlva Kádár János kezdeményezésére leváltották őt KB-titkári tisztségéből.- Az mindenképpen töréspont volt, amikor 1974-ben Kádár a KB-titkárságból felmentette őt is, Nyers Rezsőt is. Ezek a személyi változtatások nyilván hatottak kettejük viszonyára is, de nem olyan élesen. Tehát Kádár és Aczél a hetvenes évek második felében még nagyon szoros kapcsolatban volt. Fokozatosan hűlt ez ki, Kádár egyre inkább elmerevedett, legalábbis Aczél így látta. Ez különben alighanem így is volt. Az igazi törés a nyolcvanas évek közepén következett be, amikor Aczél második KB-titkársága kudarccal végződött. A nyolcvanötös leváltás után már sokkal hűvösebb volt a viszonyuk, mint addig.- Mi volt az oka ennek a leváltásnak?- Az, hogy amivel őt megbízták, nem tudta teljesíteni. Aczél nyolcvankettőben azzal lett újra KB-titkár, hogy a szellemi életben rendet csináljon. Egyrészt a hatalomtól egyre távolabb sodródó értelmiséget kellett volna megfognia. Másrészt azt várták tőle, hogy ismét megkösse az akkor fontos emberekkel a szövetséget, pacifikálja e területet: az értelmiség nagy részét nyerje meg azzal, hogy többet enged meg nekik a rendszer keretei között, mint addig, viszont nagyon határozottan szigetelje el azokat, akik túllépik ezt a határt. Kádár a nyolcvanas évek közepére belátta, hogy ez Aczéllal nem megy, s ez így is volt. Megpróbálkozott az ellenlábasaival, akik egyrészt közelebb voltak a népiekhez, másrészt elszán- tabban balosok. így követte Aczélt Berecz a KB-titkári poszton. B. Gy. „Nehéz volt Magyarországon a törvénytelen gyerekek sorsa. De különösen nehéz volt egy olyan primitív, elhanyagolt, viceházmesterséget, cselédséget vállaló és váltogató asszony gyerekének lenni, ahol már a két gyerek is két apától van - és ki tudja, még hányán voltak körülötte, amíg asszonyságát nagyon hamar öregséggel cseréli fel. Fiait imádja - és üti, veri, csupa indulat.”- Most már kifejezetten a portréra térve, Kádárnak ambivalens volt anyjához fűződő viszonya: valamennyire lenézte őt, az egyszerű munkásokat viszont nem nézte le.- Igen, de az egyszerű munkásról kialakított kép, ami Kádár agyában élt: rendezett családi körülmények között élő, szerény, erkölcsös, fegyelmezett, öntudatos, önmagát művelő ember. Viszont az édesanyjához egyfelől nagyon erősen kötődött, kihez máshoz, hisz „zabigyerek” volt, másrészt iszonyatosan megszenvedte azokat a szégyenletes szituációkat, amelyek az édesanyjához kapcsolódtak: rendezetlen élete volt, elhanyagolt, ápolatlan, korán öregedő, kiegyensúlyozatlan volt, imádta a gyerekeit, de ütötte- verte őket. „Az öccse az egyébként egy vadember volt, egy teljesen más típus, mint ő, egy robbanó vadember, akiről Kádár véleménye az volt, hogy ha ’48. május 1-jén nem zúzza halálra magát... akkor az ő letartóztatása után az gyilkolt volna, olyan fékezhetetlen vadembernek tartotta.”- Az öccséről miért nem tudtunk szinte semmit? Mozgalmi oka volt ennek?- Miután az öccse negyvennyolcban meghalt, minek tudtunk volna róla bármit is? Nem volt ő olyan fontos ember. Kádár szinte soha nem beszélt önmagáról, a családjáról. Amit a róla szóló Gyurkó- könyvben engedett leírni magáról, az is minimális volt. „...elhatározott szándéka, hogy amíg az anyja él, addig nem nősül meg annak ellenére, hogy akkor már együtt él a későbbi feleségével, aki az Államvédelminél dolgozik. (...) Egy kiértékelő csoportnál.”- Miért nem akart megnősülni, míg az anyja élt?- Kádár úgy érezhette, hogy anyját nem terhelheti meg egy másik nővel. Nyilván úgy gondolta, hogy erre az édesanyja nagyon rosszul reagálna. „(Kádár fölfogása szerint) az ember nem élhet jól, nem lakhat jól, ha egy éhező gyerek odaszorítja az orrát a kirakathoz, miközben eszem. Senki nem fogadja el rajta kívül Lukács őrült gondolatát, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. Nem a lukácsi bonyolultsággal fogadja ezt el, hanem úgy, hogy ha az emberek nagy többségének jó a szocializmusban, akkor nekem és egy kisebbségnek hiába szörnyű rossz.”- Közmondásos volt a puritánsága. Ez feltétlen pozitívum?- Kádár kétségtelenül nem volt egy hedonista. Sosem eresztette el magát, az önfegyelem volt számára a legfontosabb. „Zárt világába beletartozott, hogy soha tévéje nem volt. Kapott egyszer egyet, de azt hiszem, egyszer egy évben, a május I-jei szovjet felvonulást megnézni állította be. Rádiót nem hallgatott. (...) Rendkívül sok aforisztikus mondást tanult könyvekből, vagy formált saját magának, s ezeket sikert kereső emberként sokszor és sok helyütt elmondta.”- Miként lehet, hogy az ország első embere ennyire nem törődött televízióval, rádióval?- Konzervatív ember volt.- És tájékozódni nem akart?- Ő volt a legtájékozottabb ember az országban... Mindent összegyűjtöttek neki. „Egyetlen értelmiségi réteghez sem volt személyes viszonya. Nem folytatja azt a barátkozást, amivel Rákosiék a koalíciós időkben próbálkoztak. A kivétel Major Tamás volt, akivel amikor megtudja, kettős játékot játszik, megszakítja a kapcsolatot. Az évi egyszeri találkozót is, ami szilveszterkor mindig létrejött, sokallva, bejelentette: csak úgy jön föl, ha nem kell Majorral találkoznia.”- Miért veszett össze Major Tamással?- A dolog felszíni mozzanata, hogy Major Tamásnak volt egy nyíltan vállalt házasságon kívüli kapcsolata. Kádár az ilyesmit nagyon nem szerette. De hát ennél jóval lényegesebb volt, hogy Majornak a hetvenes évek közepén már elege volt a rendszerből. A hetvennégyes váltás után, miközben lojalitását megőrizte a nyilvánosság előtt, társaságában és mindenféle körökben elkezdett csúnya dolgokat mondani a rendszerről. S mivel Kádár amúgy is rendkívül bizalmatlan ember volt, s hogy valaki, akivel az életüket bízták egymásra negyvennégyben, három évtizedes barátság után, a háta mögött elkezdi fúrni az ő rendszerét, azt nem viselte el. „A hatvanadik születésnapja után, 1972-től személyisége sok szempontból megváltozott. Hirtelen elkezd rohamosan öregedni: csak üzemelteti testét, hogy munkaképessége fennmaradjon. Egyre inkább bezárkózik, többet a szabadság, a pihenés nem öröm, csak a munkaképesség regenerálása. A nyolcvanas évektől ott áll már előttünk a kőarcú, magába húzódó, de már a hízelgést is kedvelő, magányos ember. Nem tudja, de már látszik, küszködik az élet lezárásával. Két énje van, az egyik még szeretne civil emberként élni, kényelmesen sétálni a városban, állatkertbe menni, a másik pedig a megoldatlan, elhallgatott, megemészthetetlen dolgok miatt fél.”- Kádár tényleg magányos ember volt. „Ekkor már idős volt, az érelmeszesedés egyre jobban eluralkodott rajta. Egyre betegebb, fáradtabb, teste már csak munkagép volt számára, minden igyekezete arra irányult, hogy munkaképességét, vagy annak látszatát, fenntartsa. S egyre sűrűsödött körülötte a magány. Egyre inkább leépítette amúgy is gyér személyi kapcsolatait, egyre inkább elszigetelte magát a világtól, az emberektől.”- Nem volt úgy udvartatása, mint Brezsnyevnek, Zsivkovnak, Ceausescuról nem is beszélve. Kétségtelen, hogy az ő stílusa szembetűnően más volt, mint bárkié a környezetében. „Tiszta pillanatai, órái egyre ritkábbak lettek, egyre kínzóbbak, keservesebbek. Nem engedte, hogy kórházba szállítsák. Feleségén és orvosán kívül csak egy-két embert engedett magához, nagyritkán. Igaz, nem is tülekedtek, hogy láthassák.” / u Ij SZtc f ír o Zeneőríilet dec 1-től
