Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-19 / 270. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. november 19., péntek Egymás mellett jóban-rosszban - Fogadalom hatvan év után Fölneveltek öt gyereket A gyémántlakodalmát tartó házaspár: Major Katalin és Bitó János Gyémántlakodalmat ültek néhány napja Somogytar- nócán. A A 85 éves férj és 80 éves felesége hatvan éve tart ki egymás mellett jóban-rosszban. SOMOGYTARNÓCA A gyémántlakodalmon ott volt öt gyerekük, tíz unoká­juk és tizenkét dédunokájuk; mintegy negyven családtag jött el a nagy eseményre. A szertartást ugyanaz a pap tar­totta most is, aki 1939 no­vemberében összeadta Bitó Jánost és Major Katalint. Hűséges típus mindkettő. Hogy mennyire, már kezdet­ben kiderült. — Amikor egy­másra találtunk, nem sokkal rá elvittek katonának — mondta Bitó János. - Azt mondtam: ha megvár, felesé­gül veszem. Öt év múltán jö­hettem haza, akkor tartottuk meg a kézfogót. Olvasónak is hűségesek vagyunk ám; a So­mogyi Hírlapra már évtize­dek óta előfizetünk. A legnehezebb időkben is kitartottak egymás mellett. Pedig a férj végigharcolta Er­délyt, a Délvidéket, és a Don­nál is járt. A századából mindössze harminchatan ke­rültek haza. A békésebb idők beköszöntével a földet mű­velték. — Az életemnek az volt a legkedvesebb időszaka — mondta az öreg —, amikor a magunk földjén, a saját 12 holdunkon gazdálkodhat­tunk, és a munkán kívül más nem parancsolt nekünk. Tarnócán élték le az életü­ket. — Sosem gondoltunk rá, hogy elmenjünk innen, hi­szen minden idekötött. Összetartó emberek élnek itt a mai napig; ilyen volt a szö­vetkezet is, ilyen a falu. Fölneveltek öt gyereket. A FOTO: BERES FERENCNE legidősebb már nem érhette meg szülei gyémántlakodal­mát. — Öregségünkre megint ketten maradtunk a papával — mondta az asszony. — Unatkozni persze nem lehet; szerencsére valamelyik uno­ka mindig itt van. Egyik lá­nyunk a szomszédban lakik, szemben pedig egyik uno­kánk. Munka is van bőven, és szerencsére úgy-ahogy az egészség is megvan. Még ka­pálni is tudok, mert van mibe kapaszkodni. Nem volt könnyű az éle­tük, mégis szerencsésebbnek tartják magukat másoknál, hiszen mindig ott voltak egy­másnak. — Voltak nagy vitá­ink, veszekedéseink, de iga­zán sosem haragudtunk egy­másra — állították. — Mivel a házasságunk kezdetén sokat voltunk egymástól távol, megtanultuk értékelni, hogy együtt lehetünk. Nagy László Muzsika kannára, kanálra Párizsban is darányi cipőt hordanak • • Ötszáz pár naponta Újnépen útra gyűjtenek A falu főutcájának rendbe téte­lére gyűjtenek Rinyaújnépen. A közútkezelőhöz tartozó út mára igencsak elhasználó­dott, és felújítására csak úgy lenne esély, ha a falu vállalná az összes költség húsz száza­lékát. Ennek a pénznek az előteremtése a, 74 lelkes kis községnek több éves feladata. Szentborbási állástalanok Ötszázalékos a munkanélküli­ség Szentborbáson; a 140 la­kos közül csak heten állástala­nok. A jó arány azonban nem a bőséges munkalehetőségnek köszönhető, hanem annak, hogy a lakosság többsége idős; a keresőképesek száma ebben a faluban nem éri el a húszat. A lakosságnak a lakó- csai szövetkezet, a posta és a barcsi áfész ad munkát. Év végéig adakoznak Vár­hatóan az év végéig lesz ele­gendő az a nagy mennyiségű ruhaadomány, ami az idén ér­kezett Barcsra a németországi testvérvárosból. Mintegy 300 családnak juttat a jó minősé­gű használt ruhákból a Máltai Szeretetszolgálat barcsi szer­vezete. Jövőre újabb szállít­mányra számíthatnak a rossz körülmények között élő bar­csiak Sinsheimből. Belgiumi bemutatkozás Si­kert arattak Belgiumban is a barcsi, méreg nélküli nö­vényvédő szerek. A Biokal- családot — amit Kálmán László talált fel — az Európai Unió országai előtt mutatták be Belgiumban egy nemzet­közi ipari vásáron. Nagy ér­deklődéssel fogadták a ma­gyar találmányt. Tévéstúdió Bolhón A kábel- tv-s hálózaton belül saját té­véstúdió működik Bolhón, és rendszeresen jelentkezik kul­turális, kereskedelmi hírek­kel. A tévések ott vannak az iskolai és óvodai eseménye­ken, bálokon és a nyugdíjas­rendezvényeken. A bolhóiak- nak lehetőségük van arra is, hogy a tv-n keresztül küldjék el jó kívánságaikat szeretteik­nek a rendszeresen jelentke­ző zenei kívánságműsorban. Nem sokat kell hangszerre költeniük a roma hagyo­mányőrző együttes tagjai­nak. Egy gitár, egy öntöző­kanna és néhány kanál ele­gendő. Ennyi kell a bolhói romáknak az élvezhető mu­zsikához. Bolhó Gitár, öntözőkanna és pár ka­nál; akinek a zene a vérében van, annak a kezében minden hangszerré válik — mondják. A héttagú roma muzsikuscsapat 1993-ban állt össze a helyi ro­ma szervezet kezdeményezé­sére, s azóta nemcsak Somogy­bán ismerték meg, hanem a szomszédos megyékben is. — Somogybán szinte mindenhol szerepeltünk már — mondta Kuti Sándor, a bolhói roma­szervezet elnöke. — A cigány­nótákat mindenki szered, csak ezt nem mindenki ismeri be. Magnófelvételről tanulják a zenét a bolhói hagyományőr­zők. — Jó néhány helyi cigány­nótát feldolgoztunk már, de szívesen játsszuk más tájak ci­gányzenéjét is. Ez pedig csak hallás után lehetséges. A zene­doboz mellett a többi cigánye­gyüttestől tudunk még új dalo­kat tanulni. A muzsikus- és folklórtalálkozóknak a bemu­tatkozás mellett éppen ez a leg­nagyobb jelentősége. Egymás­tól halljuk az új muzsikát, amit aztán átvehetünk. N. L. Párizs és Milánó elegáns üzleteiben árusítják a diva­tos női cipőket; ezeknek felső részét Darányban ké­szítik. Most dolgoznak a ta­vaszi- nyári modelleken. Darány Csak nőicipő-felsőrészeket varrnak itt, a Planttrade Bt üze­mében. Naponta négy-ötszáz pár igen tetszetős zárt cipő és szandál felső részét állítják össze. A textilből, elasztikus anyagból gyártott lábbeli — fe­kete-fehér és világos színekben — tavaszi öltözékhez igen mu­tatós. A cipőket — mint Márton Inkább marad üresen és kihasználatlanul az istván- di tájház, mintsem a ro­mák hasznosítsák. Pedig a cigányszervezet elképze­lése jó volt, mégsem kap­hatták meg az épületet. ISTVÁNDI Hasznosítani szerette volna a cigány közösségi klub a helyi tájházat, ami üresen áll, ki­használatlanul. Az volt a szán­dékuk, hogy a Dráva múzeum­mal együttműködve részben kiállítóhelyként, részben kö­zösségi házként működtetik. Ordít, mint a sakál — régi szólás. Lakócsa környékén újabban hallani is. Mert megjelent ez a hazánkban nem honos állat. Nehéz puskavégre kapni, de Tol­nai Józsefnek sikerült. Lakócsa — Már a harmadik aranysa­kált ejtettem el, méghozzá nappal. Úgy 50-60 méterre le­hettek tőlem a fácánkakasok; azokat leste a sakál. Annyira lekötötték a figyelmét, hogy közben sikerült leterítenem — mondta Tolnai József, aki 25 éve szenvedélyes vadász. El­mondta: első alkalommal nagyvadra ment, és akkor jött egy sakál. A másodikat vad­disznóvadászaton sikerült puskavégre kapni; szinte be­lefutott a csőbe. Az aranysakál valószínű­leg a Dráván túlról vándorol­tak ide. — Négy-öt éve csak Árpádné üzemvezető elmond­ta — Pécsen aljazzák, s onnan viszik német piacra; az Ara cég értékesíti, így Európa sok országába eljutnak termékeik. Huszonnégy dolgozónak ad munkát Ádám József vál­lalkozása. — Amikor meg­szűnt a potonyi cipőüzem, kétségbeestünk — mondta Márton Árpádné. — Azután mostani kenyéradónk jelezte, hogy szívesen létrehozna Da­rányban egy cipőüzemet. Eb­ben partnerek voltunk, s a munkások zöme Potonyból jött. Mostanra jól összeszo­kott a csapat; olyanok va­gyunk, mint egy nagy család. (Gamos) Vitaesteket terveztek, tárlato­kat és szövőműhelyt. A tájház gazdasági épülete pedig a ci­gányszervezetnek adott volna otthont. A szervezet a létesít­mény használatáért a munká­ját kínálta cserébe, ez azonban nem kellett a fenntartónak. Hiába keresték meg a ro­mák ajánlatukkal a gazdát, a kincstári vagyonkezelő nem is reagált a kezdeményezé­sükre. Hiába érzik úgy a hely­beliek, hogy ezzel mindenki jól járna, egyéves próbálko­zás után az istvándi cigány közösségi klub a tájházon kí­vül rekedt. N. L. néhány volt itt, ma már 50-70 is lehet a vadászterületünkön — tette hozzá. — Eddig csak ötöt ejtettek el. Büszke va­gyok rá, hogy nekem hármat is sikerült kilőni. A sakál többnyire lesből támad áldozatára. A füves, bokros területet, a tömberdő­ket kedveli. Főleg éjszaka ke­resi zsákmányát: apróbb álla­tokat, nagyvadak szaporula­tát. Ez az egyik káros tevé­kenysége. A másik: zajos életmódjával elriasztja a hasznos vadat. S így megfo­gyatkozik a vadállomány. Nagyon jó élőhelyet talál­tak itt — tudtuk meg Tolnai Józseftől. Vonításukkal jel­zik, hogy hol tartózkodnak. Ebből is következtetünk arra, hogy hányán vannak. Éjsza­kai koncertjük a gyengébb idegzetűeknek hátborzonga­tó; félelmetes, de ugyanakkor gyönyörű. Gamos Adrienn Tájházon kívül rekedtek Éjszakai koncertekkel elriasztják a nemes vadakat Sakált lőttek Lakócsán Elég az iskolapénz Megalapozták a számítástechnikai oktatást is az iskolában fotó: béresné Ebben az iskolában a kis létszámnak egyelőre csak az előnyeit élvezik. Kevés ugyan a gyerek itt is, mint mindenütt, de az intéz­mény még gazdaságosan működtethető. CSOKONYAVISONTA A gyerekek száma a csokonya- visontai iskolában is csökkent, túl sok fejfájást azonban nem okoz. Az osztályok, ahová 15- 20 tanuló jár, szakmailag szin­te ideálisnak mondhatók. A 167 helybeli és rinyaújlaki ta­nulóval pedig gazdaságosan működtethető az intézmény. — Részben a szükségből ková­csolunk erényt, amikor a hangsúlyt a családi jelleg, az egyéni bánásmód további erő­sítésére tesszük — mondta Rühl György iskolaigazgató. — A kis létszámból adódóan eb­ben sokkal többet tudunk nyújtani, mint a városi isko­lák. Persze van, akinek ez nem elég. Több mint húsz helybeli diákot máshova — főleg Barcs­ra — járatnak iskolába. — Ezek a szülők úgy érzik, hogy egy falusi iskolából csakis hát­ránnyal indulhat a gyerek. Pe­dig az a tapasztalatunk, hogy aki nálunk jó eredménnyel végzett, az a legjobb gimnázi­umokban is megállta a helyét. Jók vagyunk számítástechni­kából is, és a megyei nyelvi versenyeken is rendre az élvo­nalban szerepelnek a tanuló­ink. Német nyelvet tanítunk, ez kifejezetten a falu kívánsá­ga volt, mivel a fürdőturizmus erre a nyelvre alapul. Az utób­bi négy évben több változás történt, mint az előző húsz alatt — állítja az iskolaigazga­tó. Tetőjavítás, a bejárat felújí­tása, a gázfűtésre való áttérés, az új kazánok beállítása. Az elmúlt időszakban alapozták meg a számítástechnika okta­tást is. Önerőből korszerű gép­parkot hoztak össze, az utolsó négy számítógépet tavaly vet­ték meg. Ezen a téren már csak egyetlen elmaradásuk van: az internet, amelyet még ebben a tanévben beköttet­nek. Gond a pedagógushiány, és hiányzik egy becsületes torna­terem is. — A falvakban jel­lemző, hogy hiány van szakta­nárból. Máig nem találtunk fi­zikatanárt. Jövőre már szolgá­lati lakással tudjuk meghirdet­ni ezt az állást, reméljük na­gyobb eséllyel, mint eddig. A másik gond a tornaterem. Nem csarnokról álmodunk, csak egy tisztességes tornate­remről, amit 25 millió forint­ból meg lehetne építeni. N. L. Feledtetik a gondokat Céljuk, hogy legalább rö­vid időre feledtessék a gondokat. Kirándulni, fel­lépni viszi az időseket a nyugdíjasszervezet. Babócsa A nyugdíjasok többsége a lét­minimum alatt él. A nyugdí­jasszervezet segít, hogy kis időre felejtsék a napi gondo­kat. Máriagyüdre kirándul­tak, és a Parlamentben jár­tak. Hagyományőrző együt­test szerveztek az idősekből, ez sikerrel szerepelt Marcali­ban és a bolhói, majd a babócsai folklórfesztiválon is. 400 nyugdíjas közül 60 a klubtag. Az idősek leginkább a fiatalok szervezetére tá­maszkodhatnak. N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents