Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-16 / 267. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. november 16., kedd Híressé lett a horgásztó Több Balaton-parti településről, sőt Budapestről, de Németországból is járnak horgászni az andocsi tóra. A faluszövetkezet vezetősége úgy határozott: vonzóbbá teszi a tó környékét. Andocs Felhívással fordultak a mintegy 160 horgászhoz. Kötelező a stéget és környezetét rendben tartani, és el kell hordani onnan a szemetet. Fölvették halőrnek Szűcs Sándor helybeli lakost, s rendelkezik a teljes ellenőrzési jogkörrel. A tó bejáratánál levő faházban vaskos füzetet helyeztek el, abba mindenkinek pontosan be kell írnia a horgászat kezdésének idejét, s azt is, hogy melyik stégen próbál szerencsét. A tó környéki — művelés alatt álló — földekre gépjárművel tilos ráállni, s épp így tiltott dolog a földeken áthajtani is. A mulasztót, a kárt okozót felelősségre vonják. A környezetvédelmi, takarítási munkálatokra külön napot jelöltek ki, ezeket csak hétfőn szabad végezni. Ilyen például a horgászpadok építése is. Csónakból horgászni egyébként is tilos, csakúgy, mint melegebb időben a fürdés. Ezt is tiltja a szabály. Csónakot pedig csak a halak etetése során használhatnak. A Kiscsali horgászegyesület szabályzata szerint egy nap két pontyot, egy ragadozó halat, egy amurt és összesen három kilónyi vegyes halat (keszeget, kárászt) szabad megtartani, s egy héten át ennek legföljebb a háromszorosát. Nemcsak az egyesület tisztségviselői, a helyi rendőrök jogosultak az ellenőrzésre, hanem az egyesületi tagok is. A tóra egyébként kell is vigyázni. Nagyon szép horgásztó ez, és sok benne a hal is, mert rengetegen keresik föl. Ottjártunkkor, hétköznap délelőtt is hat autó és több motor várta türelmesen, amíg gazdája meg nem érkezik, bizonyára teli szákkal. C. A. Munkanélküliek gondja, rozzant házban segélyekből tengődnek Négy család nyomorban Két és fél család a négyből - a ház udvarán Miki szamárral, a gyerekek kedvencével fotó: horváth Mónika Hírek Gázfűtésre térnek át az iskolában A nagyberényi általános iskola fűtésének korszerűsítésére kétmillió forintot nyert az önkormányzat a megyei területfejlesztési alapból. Villany helyett a fajlagosan olcsóbb gázzal fűtenek majd. A falu 1,2 millió forintnyi önrészt spórolt össze erre a beruházásra, (tz) Kevesebb munkanélküli Csökkent a munkanélküliek száma Karádon. Közrejátszott ebben, hogy a ruhagyár már 140 dolgozót foglalkoztat, a közmunkaprogram révén pedig nyolcán szépítik a falut. Karádon sok az idős ember; az önkormányzat jelentős erőfeszítéseket tesz a fiatalok helyben tartására, (ca) Esélyt kínál a meleg víz Kerekiben meleg vizes kutat fúrat a földvári önkormányzat. A város önkormányzata még nem döntött a víz hasznosításának módjáról. Földvárra kellene elvinni a vizet, mert Kerekiben hiányoznak a színvonalas szálláshelyek. Ez a beruházás munkához juttatna sok helybélit, (ca) Rácson át ment a kocsmába Kifeszítette a rácsot, s úgy jutott be a somi italboltba a betörő. Belekóstolt az italkészletbe, aztán a száztízezer forint készpénzt zsebre téve távozott, (ca) Üdülő, avagy börtön Még mindig nem dőlt el, mi lesz a pusz- taszemesi — használaton kívüli — laktanyával. A lakosság azt szeretné, ha üdülőközpont épülne ki azon a magaslaton, ahol az épület fekszik, mivel onnan nagyon szép a balatoni panoráma is. Ebben az üdülőben könnyen találhatnának munkát az alacsony végzettségű, szakképzetlen helybéliek is. Félnek azonban attól a jó ideje ismert lehetőségtől, hogy a falu határában esetleg nehézfiúk számára alakítanak ki börtönt, (ca) Négy család: nyolc felnőtt és 11 gyerek élt egy fedél alatt Tengődön a Kisfaludy utca végén, a kukoricatábla övezte területen. A ház rozzant, omladozik a fala. Az udvaron kidobott heverő, kacatok; amerre csak nézünk, rendetlenség. Tengőd Nyomorúságos körülmények között élnek itt. Öt gyerekével s a feleségével lakott itt a 29 éves Barcza Ferenc, mígnem az asszony — a közelmúltban — három gyerekkel el nem költözött. Áldatlan körülmények között laktak, egy szobában, a szülők meg az öt gyermek. Nemrégen egyik lányuk Öreglakra került, a megyei iskolába, a másik azonban apjával maradt. Banga Ferenc jövedelempótló támogatásból él. — Négy és fél éves kislányom, Hajnalka maradt csak velem — mondta Barcza Ferenc. — Megszakadt a kapcsolatunk a feleségemmel. Többször is elment már, de visszajött. Most nem is várom. Nehéz így, de kibírjuk valahogy. — Két gyerekünkkel együtt itt lakunk mi is. Jövedelempótló támogatást kapok, a feleségem meg gyesen van a kislánnyal — vette át a szót Sztojka András. Ők is itt élnek, Barczáékkal egy fedél alatt. — Azelőtt a tabi gamesznál dolgoztam, de ott megszűnt a munkaviszonyom. Rozsét, tűzifát gyűjtünk ezekben a napokban; kell nagyon, mert nyakukon a tél. — Nem segít bennünket az önkormányzat; semmivel sem — panaszolta Barcza Ilona, a felesége. — Többször is kértünk segélyt, de elutasítottak. Nehéz a sorsunk itt, a falu szélén. Télen a házat alig lehet megközlíteni. Hiába szóltunk a polgármesternek, a jegyzőnek, nem csináltak semmit. Anyjával, a négy gyerekével és férjével, Horváth Gézával ugyanitt lakik Barcza Mária is. Azt mondta: egyik gyermekük vak, őt Barcsra vitték; sokat kell utána fizetni. Igen nehéz körülmények között élnek, de összetart a négy család. — Napközben fát hordok az erdőről Mikivel, a kilencéves szamárral — mondta Barcza István. — Szántottam is vele; amit kell, elvetettem, megművelem a földünket. Meg a gyerekek is nagyon kedvelik a csacsit. Csicsmann Imre polgármester ismeri a Barcza család körülményeit. Ezért segíti is őket az önkormányzat, lehetőségei szerint: az óvodába és iskolába járó gyerekek ingyen kapják az étkeztetést, a család szociális kérelmeit is kedvezően bírálja el a testület. Gyakran jár hozzájuk a védőnő és Kuszáé Kalotai Ilona,a gyermekjóléti szolgálat munkatársa is. — Az önkormányzat nemrég vitte szakvizsgálatra az egyik kislányt, hogy egyáltalán isko- laérett-e — mondta a polgár- mester. — Ritkán járt iskolába, gondok voltak vele. A kisegítőbe sem járhatott; elintéztük neki a bentlakásos iskolát. Arról viszont, hogy olyan nyomorúságosak a körülmények, a család is tehet. Az a legnagyobb baj, hogy a gyerekek híján vannak az egészséges testilelki nevelésnek. Krutek József Legeltetés első hóig A kezében ostor, körülötte mintegy száz birka; jó pásztornak monclja magát a ka- polypusztai Nagy Imre. Kapolypuszta — Addig legeltetek, amíg le nem esik az első hó — mondta. — Akkor aztán az állatokat beterelem a kapolyi hodályba, magam pedig az itteni tüzépnél vállalok kisegítő munkát. Nagy Imre azt állította, hogy nem unalmas az élete: az, hogy mindennap hosszú órákig sétál az állatok mellett. Harmincnégy éves, és tizenhat év (azóta pásztor) kevés volt arra, hogy megcsömörödjön. Pedig nem énekel, és nem is farigcsál, ahogyan azt egy pásztorról gondolhatnánk. — Nincs nekem semmi bajom — mondta a pusztai juhász. — A jószággal elboldogulok még kutya nélkül is, bármilyen tágas a legelő. Hogy lopott-e már tőlem birkát ember vagy elvadult kutya? Még soha, de elő ne forduljon velem az életben, hogy valami megrontsa ezt a szép állományt! Az állatoknak a nagyobb része kisbárány. Lesz hát munka itt jövőre is. C. A. Fiúk, kilátástalanul Három siheder ült Kára központjában az árokparton. Mellettük éthordók. Várták az idősek ebédjét hozó autót Törökkoppány- ból; ők viszik ki majd a házakhoz a meleg ételt. Kára Munkához jutott a 17 éves Ster György meg a társa. Igaz, csak időlegesen, a térségi közmunkaprogramban. Árkot ásnak, és a közterületeket tartják rendben. Nemrégen végeztek a Kölcsey utcában. Még ennek a hónapnak a végéig dolgoznak, szerződéssel. — Munkanélküli voltam, és erre közvetítettek ki — mondta a 18 éves Balassa Attila. — Örültem ennek is, mert másféle munkát nem találtam. Sajnos, ez is lejár november 30-val, s télen csak tétlenkedünk. Öt éve költöztek ide a szüleim; itt minden más, mint a fővárosban volt. A szabadidő eltöltésére csak a kultúrház kínál lehetőséget; oda járunk videózni, pingpongozni. Jó időben természetesen fociztunk. Más itt nincs. Elhelyezkedésre meg semmi esély... Munkanélküli Orsós István is. Csak nyolc osztályt végzett, és ilyen legényekért nem kapkodnak a munkáltatók. Azt mondta: ő most csak segít a társainak. Pénzt sem kap ezért. Egyébként Tolnából jött Kárába, és ismerősöknél lakik. — Öt éve jöttünk Kárába mi is, Tolna megyéből — tette hozzá Ster György. — Ide települtek át a szüleim, mert közelebb van a rokonság. Nem bántuk meg, hogy ezt a falut választottuk. Apám nyugdíjas már, anyám pedig az önkormányzat közhasznú munkása. A fiatalok helyzete viszont itt kilátástalan. (Krutek) Három munkanélküli legény várta az autót az árokparton fotó: horváth Új, nyilvános szolgáltatás a nágocsi tetőn Prosti szemétkupacnál Tétován kanyarog az út betonszalagja a Koppány völgyében. Mintha maga sem tudná, merre vezessen. Darány-Nágocs Az út egyik oldalát — sok kilométer hosszan — frissen kiárkolták Daránypuszta és Kapoly között. A vizektől véd, amelyek most is kicsordulni vágynak a tisztítatlan, iszappal feltöltődött árkokból. Az árkon túl, a termőföldön a legtöbb helyütt még lábon áll a kukorica. Sok hektáron — ez már bizonyos — havat is lát majd, s csak olvadás után, ha a föld is fölszárad, aratják le, amit az időjárás és a már most is szaporán gyűjtögető „bilingére- zők” hagynak... Az autó kevés, de a buszmegállókban mindenütt sokan várakoznak. Utazik a vidék: orvoshoz, munkahelyre, s talán a legtöbb helyütt iskolába is a felső tagozatosok. Bábony- megyernél kecskék, Kapoly- nál birkák legelésztek, fönn, a nágocsi tetőn pedig jókora szemétkupac mellett prostituált (!) kínálta magát. Tagadhatatlanul új, nyilvános szolgáltatás ez a Kop- pány-patak vidékén, ahol az emberek azért egészen másféle fejlődésre várnak. Az ősz még csak most terített meleg avartakarót a földre. Az itteniek azonban már a tavaszt várják. C. A. A vasutas halkan csenget Sorra bezárnak a kis vasútállomások a Koppány völgyében is. A somogy- meggyesi — ennek a vonalnak talán a legbájosabb megállóhelye — azonban tartja magát, sőt éjjel-nappal üzemel. SOMOGYMEGGYES — Csak az a baj, hogy a falu legszélén vagyunk; messze laknak innen azok, akiknek utazniuk kell — állította Dobos József jegykiadó, térközőr. — Kötcse-Csicsal: ez volt régen a megálló neve. A korábban Meggyespusztának nevezett település, ahol az emberek többsége él, legalább három kilométerre esik. Ráadásul föl kell mászni hozzánk a dombtetőre. Ezért aki reggel iskolába vagy dolgozni indul, a buszt választja inkább, hiába drágább ott a jegy. Dobos József tartalékos, Tabról jár ki helyettesíteni. Mint mondta: a somogy- meggyesi állomás januártól fix embert kap. Kicsit mintha szomorkodna is emiatt: elárulta, hogy megszerette ezt a kis falut, gyakran lejár a szolgálat végeztével az itteni emberekhez beszélgetni. — Összetartó közösség ez — állította. — Olyat még nem láttam, mint ami itt van a falu határában; kiírták egy táblára, hogy „Házalók elől elzárt település”, meg azt is: polgárőrök védik az otthonokat. Most is esténként két-két férfi összeáll, és vigyázza az emberek értékeit. Nemcsak a házakat, hanem még a pincéket is. Rend is van ám. A vasútállomásra odaszokott azért a faluból egy tacskó-forma, s most már harmadszor kölykezett. Dobos József barátkozik vele. Mint mondta: az utas ugyan nem sok, de azért megtalálja, hogy mivel múlassa az időt. Mostanában sokat söpör falevelet (nem bosszankodik, mert a lomb nyáron életmentő hűvöset tart), no és sokat olvas. Tévét nézni ugyanis nem szabad. — Napi öt-öt szerelvény halad át mindkét irányba — mondta. — A sorompót mindig időben le kell engednem; eddig nem is történt nagy baj. Mindkét oldalról jól látható a szerkezet. Igaz, nemrég már lefelé tekertem a rudat, amikor belehajtott egy busz, szerencsére nem történt komoly sérülés. A figyelmeztető csengőt ugyanis egykor a lovas kocsisoknak találták ki, azt a zárt utastérből hallani nem lehet. Ezzel együtt is békés hely a somogymeggyesi vasútállomás. Dobos József visszaemlékezett arra, hogy nemrégen ő volt az utolsó szolgálat- tevő Daránypusztán is, ahol a vasutat a siófok-szekszárdi főútvonal keresztezi. Azóta automatizálták már az átjárót; korábban megesett, hogy egyetlen szolgálata alatt kétszer is belerohantak és széttörték az autósok a sorompó- rudakat... Czene Attila
