Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-13 / 265. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP Interjú 1999. november 13., szombat Akinek több adatott, attól többet kémek számon Keresztények kovásza Dr. Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a legnagyobb magyar keresztény civil szervezet. Dr. Osztie Zoltán elnök szerint az utóbbi két és fél évben erősödött meg a KÉSZ, s az evange- lizációban nemcsak a lelkipásztoroknak, hanem a világiaknak is jelentős szerepük van.- A rendszerváltás előtt pincékben, illegalitásban létezett a keresztény értelmiség. A hatalom visszaszorította az egyházat a templomajtók mögé - mondta dr. Osztie Zoltán, aki a Vagantes trióval érkezett a kaposvári KÉSZ-csoport meghívására a püspöki székházba. - A rendszerváltás tájékán Csanád Béla professzor vezetésével kezdtek el mozgolódni. Érezték a történelmi fordulópont közeledtét, s igyekeztek olyan műhelyt létrehozni, amely kovász lehet. A szervezet csak 1989-ben alakulhatott meg. Kezdetben egy baráti körből, 100-200 emberből állt, ma már 44 helyi csoportjában csaknem 5 ezer tagja van.- Nem cseng-e kirekesztést sugallva az, hogy Keresztény Értelmiségiek Szövetsége? r Lehet, hogy némelyek fülének igen, de nem baj. Mi vállaljuk ezt, hiszen az az egyik célunk, hogy az értelmiségi és a keresztény értelmiségi réteget mozgósítsa a közjó érdekében. Az értelmiségit az előző rendszer negatívan diszkriminálta; anyagilag, erkölcsileg és szellemileg is háttérbe szorította. Értelmiséginek lenni szégyennek számított.- Most nem szégyen?- A hatalom szempontjából nem. Az írástudóknak fokozott felelőssége van. Akár tetszik ez a társadalom más rétegeinek, akár nem, az értelmiségieknek vezető szerepet kell vállalni, ami nem hatalom, hanem felelősség. Akinek több adatott, attól többet kérnek számot.- Az ökumené mekkora szerepet játszik a szövetség munkájában?- Nagyot. A keleti országrészen vannak olyan helyi csoportjaink, ahol nagyobb arányban vannak jelen a református, evangélikus és görög katolikus tagtársaink. Ott igazán jók a helyi csoportok, ahol lelki tá„2000 nekünk is mérföldkő” maszt adva ott állnak mögöttük a lelkipásztorok.- Amikor két és fél éve Csanád Béla a szövetség alapítója meghalt, s utódjaként önt nevezte meg végrendeletében, többen kiléptek a KÉSZ vezetőségéből. Arra hivatkoztak, hogy nem kell feltétlenül papi személynek lennie a KÉSZ elnökének, A tagság azonban erősebbnek bizonyult, s megválasztották. Hogy élte meg ezt a váltást?- Keservesen, sok szenvedéssel. Szörnyű időszak volt ez, de erkölcsileg kötelezett az ígéret, amit a professzornak a halálos ágyánál tettem: azt, hogy megteszünk mindent a szövetség megőrzéséért és továbbfejlesztéséért. Valóban az volt a legfőbb érv ellenem, hogy nem klerikusnak kell lennie egy civil szervezet vezetőjének. Ez ideológiai állítás és abszolút hamis az egyház szempontjából. Ha valóban evangelizációs szervezet - márpedig Csanád professzor ezzel a céllal hozta létre -, akkor az irányítása a klérus feladata. Abban a pillanatban, amikor a vezetésből kikerül a klérus, jelentőségét veszíti a szövetség, s egy lesz a többi gittegylet közül.- Most milyen a közérzete?- Már jó. Nemrég központi támogatást ítéltek meg nekünk, és amikor ezt megköszöntem, azt mondták: ez nem pénz, hanem feladat.- Előadásában elég lehangoló képet festett: ez a nemzet utálja a templomot, s utálja a hittant...- Ezt papi tapasztalatom mondatja velem. Budapesten a nyolcadik .kerületben vagyok plébános.- Mekkora a felelőssége ebben a papoknak?- Az, hogy a társadalom - összképét tekintve - utálja a templomot, a hittant, a liturgiát, sőt a papot magát, nem csak az én egyházközségemre igaz. Ebben nagy a papság felelőssége. A próféta is azt mondta: amit az ajkadra adtam, azt te nem mondod el, és ezért elvesznek, akkor rajtad kérem számon a lelkűket. Ha te elmondtad és mégis másképpen döntenek, akkor megmentetted a lelkedet. Az igehirdetés evangéliumi radikalitása nem mindig egyértelmű. Éppen a szekularizált társadalomban kell sokkal egyértelműbben és következetesebben megfogalmaznunk az evangélium örömhírét és követelményét, ami nem mindig történik meg, és az Isten nyilván számon kéri rajtunk. A világiak is felelősek, de ehhez fel kell nőni. Hosszú történelmi múlt beidegződése, hogy az egyház evangelizációs műve a klérus feladata. Az egyházközségek nem lehetnek egyszemélyi vezetés alatt álló közösségek. Fontos, hogy ki, mit tesz le az asztalra. Elvárunk-e, befoga- dunk-e 'vagy hajlandók vagyunk mi is hozzátenni a magunkét.- A KÉSZ nemzetközi kongresszusa november végén a Parlamentben lesz. Ez gesztusértékű, mint ahogy az is, hogy a fővédnöke Orbán Viktor miniszterelnök.- Odaállunk minden olyan társadalmi erő mellé - így a kormány mellé is -, amely azokat az értékeket képviseli a politikájában, a közéletben, az oktatás-nevelés terén vagy a kultúrában, amelyekkel mi is azonosulunk.- A mostani kormány ezek szerint ezt képviseli.- Szándékában mindenképpen, de hogy ez konkrét megvalósulásaiban sikerül-e vagy nem, az más kérdés. Az előző kormányhoz képest azonban jelentős a különbség. A kormánynak korrekt a kapcsolata FOTÓ: LANG RÓBERT az egyházakkal, és a közjó érdekében hajlandó együtt munkálkodni a történelmi egyházakkal.- Hogyan ünnepli az ezredfordulót a KÉSZ?- 2000 nekünk is mérföldkő; duplán is. A jubileumi eseményekhez, légkörhöz, felelősséghez, ünnepléshez mi is elsőként csatlakozunk, de a tizedik születésnapunkat is megüljük. Azt próbáljuk elérni, hogy egy szilárd, egységes, az ország minden területén jelenlévő keresztény evangelizációs szervezetté váljék a KÉSZ, mert az elmúlt két és fél év alatt megerősödött a szövetség. 2001 húsvétja előtt is lesz egy kongresszus. A helyi csoportok rendezvényeinek a két kongresszus ad majd keretet. Lőrincz Sándor Kujtoroghy visszatért Névjegy: Szapudi András író, újságíró, esszéista, publicista 1939. augusztus 30-án született Győrsövényházán. Tanítói, újságírói majd magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. A Kisalföld majd az Ifjúsági Magazin vezető újságírójaként dolgozott, Siófokon 1976-91 között volt a Somogyi Néplap majd Somogyi Hírlap balatoni szerkesztőségének vezetője. írói, újságírói munkáját Győr-Sopron megye irodalmi nívódíjával, Somogy megye művészeti díjával, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar írószövetség nívódíjával jutalmazták. Újságírói teljesítményét Rózsa Ferenc-díjjal is elismerték 1987-ben. Szerencsések azok, akiknek a születésnapját nem csak a rokonok tartják nyilván. Szapudi András tizedik, Vadkan a felhőben című kötetével ünnepelt, barátaival együtt. Most hatvan éves. Kujtoroghy visszatért Somogyba, Siófokra. Talán vonattal érkezett ebből az alkalomból advent előtt. Hó nem takarta még a várost, de a hideg már harapott, a váróteremben pedig dermedt sötétség fogadta. Az állomás előtt márkás autók között egy fiáker várakozott. Miután megérintette a kocsis vállát, kényelmesen hátradőlt az ülésen, s a fogat elindult. Szárnysuhogást hallott; a patkók kopogása visszafelé repítette az időben. Póker presszó; Kujtoroghyt az ötvenedik születésnapján itt köszöntötte fel az Isten. Két félidő között jött be ide a közeli futballpályá- ról beözönlő szurkolókkal, akik ingerülten vitatkoztak a vesztésre álló csapat teljesítményéről, közben sietősen, nagyokat kortyolva fogyasztották italaikat. A tumultusban senki nem vette észre az Istent, aki a feltűnés elkerülése végett farmerruhát viselt, és egy pohár száraz Martinivel lépett az asztalához. A festő barát; akinél Hajnalka nénivel szokott találkozni: gyöngyszürke nagyestélyijét ködből pingálták. Náluk mindig igyekezett illedelmesen viselkedni; a gobelinre hímzett angyalarcú apródokat s a mandolinos lányt, akik elveszejtették az idős asszonyt, soha nem hozta szóba. Nagyapjáról, a tekintélyes állomásfőnökről beszélgettek, aki ifjúkorában egyszer Ferenc József különvo- natát is vezette. Az egykori otthon; ahol egy kiadós ebéd és a tisztes mennyiségű nagyfröccs elfogyasztása után nem bírt ellenállni a mohazöld dívány csábításának. De utált sötétben ébredni, amikor a lámpa a lélek riadalmát vetíti a falra... A kocsi kereke betonlépcsőn zökkent, s Kujtoroghy felriadt. Ismerősnek tűnt a hely; a kultúrház kávéházába fények csalogattak, odabentről zsongás hallatszott. Odasétált az ablakhoz és kíváncsian bekukucskált. — Könyv helyett pénzt olvasnak az emberek — mondta éppen egy férfi, akiben Villangó József bank- igazgatót vélte felfedezni. Amikor még éttermi teremfőnök volt a Csepel üdülőben, őt is gyakran traktálta nagy adag rakott krumplival. Aztán film kezdett peregni egy televízió készüléken; hatvanas korában lévő férfi beszélt videokazettáról, őszes hajú, a kezében cigaretta füstölgött. Kujtoroghy a zsebébe nyúlt, előhalászott onnan egy doboz Symphonia Lightot. — A születésem után két nappal tört ki a második világháború, s ez rányomta bélyegét az egész életemre — mondta Szapudi András, az író. (Kujtoroghy szemöldökét felvonva figyelt.) — Fontos volna, hogy az irodalom visz- szanyerje a rangját; Nem hogy az én írásaimat, de még Ady írásait sem veszik kezükbe a legtöbben. Sajnos úgy érzem, hogy mindenki a pénz után fut. Nagyok az áldozatok, de optimizmusra ad okot, hogy felbukkannak tehetségek is. Magáról bevallotta, hogy naponta nem tud leülni dolgozni, előfordul, hogy hetekig nem fog ceruzát a kezébe. „Nekem ehhez hívásra, valamiféle kényszerítő erőre van szükségem.” Amúgy a kisebb lélegzetű írások fakadnak belőle igazán jóérzéssel. „Szeretem a dolgokat gyorsan befejezni”. Ez minden- bizonnyal hosszú napilapos ténykedésének gyümölcse is. Szapudi ekkor belekortyolt egy pohár fehér borba. Bizonyos Filiszár Tibor és Házas József régi emlékeket elevenítettek fel addig. Utóbb a terveiről szólva Szapudi elárulta, hogy kedvenc hősének, Kujtoroghynak a történetét szeretné folytatni. (A kint álló férfinak a torkát mintha megszorította volna a cigaretta füstje. Köhögnie kellett. Az író tűnődve kinézett az ablakon túlra, aztán tovább fűzte a gondolatait.) Az 1848- as szabadságharc és az Í867-es kiegyezés között játszódnak majd a történetek, beleszövi a szülőföldjét és a családját is. Szapudi András még apró mosollyal nyugtázta Szász Endre festőművész felidézett szavait, mely szerint figurái, interjúalanyai olyanná akarnak válni, mint amilyenné megírta őket, aztán felállt az asztal mellől. Kifelé indult. A ház előtt egy taxi állt, üresen. Sehol egy lélek. A Morva söröző felé irányította lépteit. Az egyik sárgán világító lámpa alá érve azt vette észre, hogy árnyék előzi meg. Belelépett az egyre nagyobbodó sötét foltba, s lassan eggyé vált vele. Ekkor megpillantotta a sarkon a napkeleti bölcseket; Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt. Teveháton ültek, ahogy illik, szemük az eget kémlelte. O is felnézett az égre, de csak közönséges csillagokat látott, amelyek folyton egymáshoz koccantak, s olyan hivalkodóan csörömpöltek, mint butikosnők nyakában az aranyláncok. Czene Attila Eddig megjelent könyvei: Ősök és Utódok (Győr, 1968.) A szél torkában (Kozmosz, Budapest 1975.) Nyárfakórus (Kozmosz, Budapest 1978.) Az ivadék (Szépirodalmi, Budapest, 1984.) Gyilkos szarvas (Szépirodalmi, Budapest, 1984.) Királyfi a tanítványok között (Veszprém, 1990.) Csillagom, révészem (Panoráma, Budapest, 1991.) Kufárok nyara (Szépirodalmi, Budapest, 1992.) Messze Betlehemtől (Hazánk Alapítvány, Siófok, 1997.) Vadkan a felhőben (Smaragdpress, Siófok, 1999.) 4 í
