Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-02 / 230. szám
14 ★ MOZAIK ★ 1999. október 3. Elkésett a halott a temetésről A számlát előre kifizették - A vállalkozó lakásán megállt az óra A fonyódi Puskás József 80 éves korában elhunyt. A temetéssel megbízott vállalkozó elfelejtette időben hamvait kivinni a temetőbe. — Édesapám hirtelen halt meg - emlékezett a lány. - Akkor, amikor édesanyám a kórházban volt. A hírre hazajött és kérésére megváltoztattuk a temetés időpontját 14 óráról 11 órára. Ezt megbeszéltük a temetkezési vállalkozóval is, aki azt mondta: nincs semmi féle teendőnk, mindent ők intéznek. A számlát előre kifizettük. Aznap a temetőben gyülekeztek a búcsúztatáson részt vevők; a rokonok, a barátok, az ismerősök. A ravatalozó be volt zárva, s a temetkezés lebonyolítói is hiányoztak. A hamvak szintúgy. Puskás Ilona mobiltelefont keresett: — Felhívtam a vállalkozót, és figyelmeztettem: kezdődnie kellene már a temetésnek. Megdöbbent hangon válaszolta, hogy azonnal jön. Rövidesen meg is érkezett; elrohant mellettem kezében az urnával. Aztán kinyitották a ravatalozó ajtaját, s a gyászoló tömeg előtt dobtak-terí- tettek ki szőnyegeket, amelyekből szállt föl a por. Aztán hosszabbító zsinórokat dug- dostak össze, s kifúrták a az urnatartó fedél csavarjainak a helyét. Az egész nagyon méltánytalan, kegyeletsértő volt. Ráadásul én távoztam utolsóként a résztvevők közül a temetőből; a vállalkozó akkor még ott volt, de elnézést sem kért, pedig számos magyarázatot kitalálhatott volna a maga mentségére. Még ezt sem tette meg, s ez a legfelháborítóbb! Reziné Borbély Ildikó is azt mondta: sok ürügyet kitalálhattak volna attól kezdve, hogy például elromlott az autójuk, de nem tették ezt. Szerinte a temetési szertartás azért kezdődött később negyed órával, mert a lakását festették, a földre tették a faliórát, s az ott megállt. — Ilyen még nem történt velünk - állította. — Buta dolog, amit borzalmasan sajnálunk. Megértem a gyászoló családot, a barátokat. A férjemnek nem volt ideje a temetőben bocsánatot kérni, mert a résztvevők elmentek. Utána gondolkodtunk azon, hogy írunk egy elnézést kérő levelet, de járt nálunk az elhunyt felesége, s ő nem emlegette fel az esetet. A temetést a családban magára vállaló lány azonban nem hagyta annyiban az ügyet. Elmondta, hogy járt már ügyvédnél, a kamaránál és a fogyasztóvédelemhez is készül. Az a véleménye, hogy a vállalkozó jobban tenné a dolgát bizonyára, ha lenne konkurenciája. De nincs. Puskás Ilona azért is emeli fel a hangját, hogy ilyen szégyenletes eset mással ne forduljon elő. Reziné Borbély Ildikó azt mondta: ha hagyományos, koporsós a temetés, nem történhetett volna meg a baj, mert akkor reggeltől végezni kellett volna az előkészületeket. Végül megjegyezte: az eset óta többször ránéz az órájára. Mert az idő halad. Czene Attila Szerencsés szerencsétlenségek LONDONBAN A kétdiplomás, kaposvári tanítónő nyelvet tanulni ment Angliába, aztán egyszer csak az utcán találta magát. A fogadó család ugyanis több hetes huzavona után végre vett egy új lakást. Igen ám, de a magyar au pair-nek nem jutott hely a londoni szállodában, ahova addig költözött be a népes família, míg a bútorszállító cég mindent a helyére nem pakolt. Szedhette hát a sátorfáját a szerencsétlen nő, aki csak azért nem töltötte az éjszakákat a híd alatt, mert egy másik au pair befogadta. Jó pár somogyi fiatal - köztük egyetemista, főiskolás is - Londonban próbál szerencsét. Elszegődnek au pairnek, és a családtól egy államközi egyezménynek köszönhetően hetente'40 font „zsebpénzt” is kapnak a szálláson és az ellátáson kívül. A fogadó családnál takarítanak, mosnak, vigyáznak a lurkókra, de máshol - hivatalosan - nem vállalhatnak munkát, különben kitoloncolnák őket az országból. A nem passzióból kiutazó fiatalok általában arra törekszenek, hogy a félegyéves kint létük alatt „megtermeljék” a következő tanév tandíját, a könyvek árát, mert - keresetük nem lévén - szüleiknek már üres a pénztárcájuk. Aztán a munka mellett angolul is tanulnak. Számos iskolában - s nem is olyan drágán - van erre lehetőségük. Hazánkban irodák hirdetik, hogy 20-25 ezer forintért szívesen kiközvetítik a magyar fiatalokat az angliai családokhoz. Ajánlat akad bőven, csak válogatni kell, s ha szerencséje van a vállalkozó kedvű fiúnak, lánynak, egy helyen lehúzza az egy évet. Ez a legritkább. A jelenleg is kinn lévő somogyiak szerint két-három családnál is el kell tölteni hosszabb-rövidebb időt ahhoz, hogy valahol megmelegedjenek. Aki már korábban is tudott valamit angolul, az könnyebben szót ért, és talán nem keseredik el, ha kiadják az útját. Hiába az ottani közvetítő irodák, nem tudnak fellépni az olykor rabszolgamunkát kívánó „kenyéradók” ellen. Magára marad a fiatal. Míg idehaza az áll a „kívánságlistán”, hogy csak napi három-négy óra elfoglaltságuk lesz, ott szembesülnek a ténnyel: a három gyerekről reggeltől késő estig kell gondoskodniuk, s a beígért pénz is kevesebb. Alkunak pedig nincs helye, ha nem tetszik, le is út, fel is út. Előfordul az is, hogy az értelmiségi anya még arra sem képes, hogy ágyba tegye a gyerekét. Mindent a kiszolgáltatott au pairtől vár el, aki akkor már - a papírok szerint - mehetne sétálni, szórakozni vagy éppen tanulni. Sőt! Ha elutazik a család, arra az időre csökkentik a pénzt, s amikor a csemetékkel visszaérve a házigazdák látják, hogy ragyog a lakás - mert pihenés helyett végigtakarította az au pair -, másnap festőt hívnak... Az egyik kaposvári fiú boldogan jött haza, míg nyaralt a család. Jó helye volt, és megfizették. Amikor azonban másfél hét után visszabuszozott Londonba, s teletömte a srácokat magyar csokikülönlegességekkel, közölték vele: tovább nem számítanak rá. Az asszony terhes, otthon marad és nem kell neki segítség. Egy hónapot kap. Nyakába vette hát a várost, egyik közvetítő irodából ki, a másikba be, és a mai napig nem talált magának megfelelő helyet. Még egy hete van. Közben viszont kiderült: elődjének kell a régi hely... Az utcára tett tanítónőt egy zsidó család vette magához. Hónapok után végre kipakolhatott hátizsákjából - mert a másik famíliánál erre sem volt mód -, és az éjjeli szekrényre került Kaposváron maradt szeretteinek a fényképe. Azóta megszűntek a segélyt-kérő, kétségbeesett telefonhívások. Iskolába jár, s egyre jobban beszéli az angolt. Ha majd hazatér, leteszi a nyelvvizsgát, és elhelyezkedik. Tanítani fog. Nettó 33 ezer forintért. Nem minden au pair jár így, mint ez a három kaposvári fiatal, hiszen szerencsén - meg a már rövidebb-hosszabb időt kinn töltők tanácsain, s ajánlásain - múlik a jó hely, de mielőtt bárki kitölti a magyar közvetítő iroda adatlapját, nem árt, ha erre is felkészül. Legfeljebb kellemesen csalódik a ködös Albionban. Lőrincz Sándor Iratkeringő Elvesztettem a pénztárcámat. Szerencsére egy órán belül megkerült, de addig bőven volt időm átgondolni, hogy mit veszíthetek, ha végleg elveszett. Nem elsősorban pénzt, hanem Iratokat, amelyek beszerzése nem akármilyen tortúra. Ezért néztem utána az iratpótlás módjának, idejének, anyagi vonza- tának. íme az eredmény. Vegyük sorra, hogy milyen lépéseket kell tennünk irataink pótlására. Két verzió lehetséges: vagy elvesztettük, vagy ellopták a tárcát. Mindkét esetben célszerű mindjárt a rendőrséget hívni, ott is bűnügyi osztályt. Az eltűnt értékekről és a szerencsétlen eset körülményeiről jegyzőkönyvet vesznek fel, majd az igazgatás- rendészeti osztályon 50-100 forintos adatlapot kell vásárolnunk a személyi igazolvány pótlására. Dr. Sós Kornél rendőr őrnagy útbaigazítása nyomán kiderült, hogy négy igazolványkép is szükséges ahhoz, hogy elinduljon az okmány pótlásának gépezete. Az ideiglenes személyit azonnal megkapjuk, az állandó iratra egy hónapig kell várnunk. Ez utóbbihoz még egyszer ki kell töltenünk egy adatlapot, amelyhez szükséges az anyakönyvi kivonat és illetékbélyeg 1500 forint értékben. Adatlap illetékbélyeg, fénykép Ha pechünkre a vezetői engedély is a tárcában lapult, annak beszerzését is itt kell intéznünk, hasonló módon. Kell egy kitöltött adatlap 1500 forint értékű illeték- bélyeggel és egy igazolványkép. Újabb akadályt jelent, hogy hiába volt érvényes orvosi igazolásunk, újat kell szereznünk, ami a háziorvossal való kapcsolattól függően szintén pénz- és időigényes procedúra. Ahol jogosítvány leledzik, ott valószínűleg forgalmi engedély is van. Akár régi, akár új típusú irat tűnik el, egy 2500 forintos összeget kell csekken befizetnünk a szükséges adatlap kitöltése után az új okmányért. Ha netán a zöld kártyának is nyoma veszett, az újabb 1200 forintba kerül. A pénztárcák többségében manapság már készpénz helyett bankkártyákat találunk. A tárca eltűnésekor a legfontosabb teendő ezek letiltása a megfelelő budapesti ügyfélszolgálati számon. A letiltás díja általában 500 vagy 1000 forint. A legtöbb helyen a bejelentést követően még várnak pár napig a letiltással, hiszen a gépek három rosszul beütött kód után beveszik a kártyát. Mindenki által ismert alapszabály, hogy a bankkártya mellett nem szerencsés a kódot is tárolni, hiszen ilyen esetben pillanatok alatt leve- hetik a számláról illetéktelenek is a pénzt. Ha nem kerül elő a plasztik, akkor újragyártási jegyzőkönyvet vesznek fel és két hét elteltével juthatunk a pótkártyához. Az előállítás díja kártyatípustól és banktól függően 1000 forinttól akár 7000 forintig is terjedhet, bár a magasabb értékű kártyák árában biztosítás is szerepel ilyen esetekre. Útlevél csak a személyi után Újabb jelentős trauma érhet bennünket az útlevél eltűnésével. Szanyi Zoltánná, a kaposvári városháza közigazgatási igazgatóságának munkatársa elmondta, hogy az útlevél pótlása csak a személyi igazolvány pótlása után lehetséges, miveLgrre az iratra is szükség van hozzá. Emellett kell még két fénykép és egy útlevélkérő lap. A jegyzőkönyv kitöltése után átlagban két hét szükséges a papír megérkezéséhez. Tizennyolc év alattiaknak és hetven év felettieknek 1000 forint, míg 18 és 70 év között öt évre 4000, tíz évre 6000 forint az új okmány. Az adókártyát az APEH adja ki, az 1500 forintos illetékbélyeggel ellátott adatlap kitöltése után. A plasztikkártyához egy hónap múltán juthatunk hozzá, addig az adatlap másolata helyettesítheti. Ha netán az újfajta diákigazolványnak is lába kél, 45 napig használható ideiglenes igazolványt kaphatunk 350 forintért, majd egy fénykép és 1180 forint ellenében vehetjük át az állandó iratot. Három-négy munkanap, meg tizenötezer Nem folytatom a különböző bérletek pótlásának költségeivel a sort, inkább egy rövid összegzésre vállalkozom. Átlagos esetet vizsgálva, egy pénztárca iratköte- gének pótlásához szükségünk van 3-4 munkanapra, nyolc igazolványképre, adatlapok és illetékbélyegek vásárlásához pedig minimum 15 ezer forint készpénzre. A helyzet januártól az okmányirodák megnyílásával valamelyest változik, de ez inkább csak a pótlás időigényességét csökkenti. A tanulság tehát mindebből csak annyi: lehetőleg ne veszítsük el az iratokkal telitömött pénztárcánkat. Takács Zoltán i
