Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-30 / 253. szám
14 ★ MOZAIK ★ 1999. október 31. Tinilábak tipegnek tűsarkon Szlovéniából is nyertesen tértek haza a kaposvári tini táncosok fotó: török anett' A spanyolosán szorosra hátrafésült hajon csillámpor fénylik, az arcon finom smink, a ruhákon gazdag flitterdíszítés. E külsőségek elengedhetetlenek a pódiumon a latin táncosoknál akkor is, ha éppen csak túlléptek a tizedik évükön. A hasonló korú lányok a mama sminkkészletét csenik el, ha a felnőttes szépítkezést próbálgatják, Asztalos Gina és Fejér Módiéiul mindezt szülői engedéllyel teszi. Számukra már most természetes a rúzs és a magas sarkú cipő, persze csakis fellépéskor. Iskolába ők is smink nélkül, farmerban és edzőcipőben járnak. Kortársaiktól csupán annyiban különböznek, hogy a legtöbb hétvégéjük táncedzéssel és versennyel telik, de emiatt egyáltalán nem panaszkodnak. A partnerekből, a Friderikusz műsort is megjárt Szántó-ikrekből azért kibuggyan egy őszinte sóhaj, mert a számítógép majd annyira vonzó mint a tánc. A négy tinédzser közös élménye az a folyamatos siker, melynek a tánc révén lettek részesei. Miután Magyarországon korosztályuk minden jelentősebb versenyén dobogós helyet szereztek, ezért most a társastánc egyik vezető országában, Szlovéniában is megmérkőztek. Magyarországról négy páros vett részt a hat ország 200 táncospárjának nemzetközi vetélkedőjén, s a kaposváriak ott sem vallottak szégyent. Még a váratlan akadály sem tudta kizökkenteni őket, pedig Asztalos Gina édesanyja szerint szinte reménytelen helyzetbe kerültek. — Az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy Ginát és Szántó Tamást sajátjánál erősebb kategóriába sorolták — mesélte Asztalos Gyuláné. — Azzal a megnyugtatással engedtük őket a parkettre, hogy nem szégyen, ha kiesnek. Ennek ellenére az erősebb mezőny több párosát maguk mögé utasították, így nagy kalandként élték meg a próbát. Szántó Ferenc és Fejér Mádléna a nemzetközi mezőnyben második lett kategóriájában. A kecses mozdulatok, könnyed lépések láttán aligha sejü a néző, milyen kemény munka van mögötte. Pedig az egész napos tánc- versenyek komoly edzettséget kívánnak, amit heti háromszori edzéssel kapnak meg. — Mégis nagyon nehezen foglalhatja el a sportban a helyét a tánc Magyarországon. Pedig itt minden saját erőből megy, a családok jelentős anyagi terhet vállalnak az utazással, a nevezéssel, a ruhákkal. Bízom benne, hogy akárcsak nyugaton, itt is felfedezik a szponzorok a táncversenyek reklámértékét. Másutt rég elfogadták a társastáncot sportágként, sőt 2004-ben már olimpiai szám is lesz. A csillogó ruhaköltemény, a jó felépítésű cipő nagyon sokba kerül. Egy aprócska latin dressz ára 25 ezer forint, a standard csipkecsoda 70-100 ezer. A Flamingó színeiben versenyző kaposvári Szántó ikrek, Gina és Mádléna — a Mikrokozmosz növendékei — olyan szintre jutottak, hogy a szlovén standard világbajnok, Franjo Kozar tanítványainak fogadta őket. Egy hétvégi tízórás edzés azonban 700 márkába kerül. A hivatalos edző, Jánosi László a fővárosból, a latin táncot oktató Fiiak Ildikó Balatonboglárról utazik hozzájuk órát adni. Hogy miért vállalják a szülők a terhet, arról Asztalos Gyuláné azt mondja, mert méltányolják a gyerekek tehetségét, lelkesedését s a sikereket. Különben hogyan kaphatnának olyan élményt, mint a Benkó Dixilend Budapest Sportcsarnokbeli koncertjén, ahol az amerikai táncverseny második és harmadik helyezését szerezték meg. Amúgy ez volt az első pénzdíjas versenyük. Izményi Éva Szemben a testülettel Vihart kavart Somogybán egy volt rendőrtiszt, aki volt főnökeit súlyos vádakkal illette, fel is jelentette. Másfél évig folyt a nyomozás, végül az ügyeket lezárták. Kiss Tamás pedig egyedül maradt. A közelmúltban aztán „tálalt”, amire volt főnökei éppen egy hete válaszoltak, cáfolva állítását, s igazuk nyomatékául pereket helyeztek kilátásba. Ezt követően jelentkezett a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel szerkesztőségében Kiss Tamás és azt mondta: neki nem is lenne semmi keresnivalója ebben az ügyben, de Don Quijoteként harcol a szélmalom ellen, ami talán van, talán nincs, minden esetre - úgy tűnik - rajta kívül senki számára nem létezik. Kiss Tamás akkor került Fonyódra, amikor a területi illetékességek megváltoztatásával ott is önálló kapitányságot alakítottak, s állítja, hogy sokan szurkoltak - emberi gyarlóságból vagy szakmai féltékenységből - hogy ne legyenek eredmények, ne működjön jól az új kapitányság, ott olyan gárda jött össze, hogy a megye egyik legjobb kapitánysága lett a fonyódi. Bebizonyították: rossz körülmények között, kevés pénzből is lehet eredményeket felmutatni, ha valaki igazán komolyan veszi a munkáját. Aztán jöttek a személyeskedések, rivalizálások, acsarkodások...- Az ön munkájával kapcsolatban viszont súlyos szakmai hiányosságok merültek fel...- Volt, ami jogos volt, például egy fogolyszökés, ezekért nem is szóltam. De voltak alaptalan vádak is, s ott tényleg harcoltam az, igazamért. Akkorra már olyan volt a légkör a kapitányságon, hogy nagyon sok kollégám elment onnan. Én az utolsók közt kértem az áthelyezésemet, tisztán személyes okok miatt. Siófokon nem fogadtak „tárt karral”, de a kapitány úr azt mondta: jó szakemberekre szükség van.- Ennek ellenére hamarosan Siófokon is elmérgesedett a helyzet...- Egy év nyugalom után 1997-ben megkerestek engem a nemzetbiztonsági hivataltól, azzal, hogy tudják, milyen ügyletek folynak Fonyódon, segítsek nekik. Mivel egy régi kollégám volt, aki megkeresett, adtam neki minimális segítséget. De mondtam: nem látom értelmét... Egy hónappal később behívtak Kaposvárra, az ottani rendvédelmi tisztnek is elmondtam néhány dolgot, amiről tudtam. Ez azonban nagyon kevés volt.- Milyen ügyekről tudott ön?- Csak egy-két „apróbb” dologról: lopott autó tárolási díj szedése, ügyek eltussolása. De nem akartam én ezekkel semmit. Ezért is érthetetlen, hogy azt állítják: megpróbáltam rábírni kollégákat, hogy tanúskodjanak. Legfeljebb egymás közt, baráti beszélgetések kapcsán kerültek elő ezek a történetek. Aztán azt az egy-két ügyet szintén elismételtem '97. májusában, amikor idézést kaptam tanúként az ügyészi nyomozóhivatalba, abban az ügyben, amely a titkos nyomozás szakában csak „Simlis” fedőnéven futott. Ezután már csak fél év múlva kaptam idézést, s akkor már feljelentőnek lettem kikiáltva - én, aki a legkevesebbet tudtam minderről. Aztán kaptam egy értesítést, hogy az ügyet lezárták - bizonyítottság hiányában. Megpanaszoltam a nyomozás hiányosságát is, s azt is, hogy az egészet az én nyakamba varrták. Engem, Kiss Tamást dobtak oda...- Siófokon is indult egy eljárás - ez viszont már ön ellen...- Megkaptam egy ügyet, az ominózus Jakabfi-ügyet. Egy nap szóltak, hogy menjek le a fogdára, mert a „gyanúsítottam” óriási cirkuszt rendezett. Azt állította: a főnökeim lementek hozzá, és egy olyan jegyzőkönyv aláírására próbálták meg rávenni, amelyben engem korrupcióval vádolnak. Feljelentést tettem a főnökeim ellen. Ők is feljelentettek - a dolog abszurditását jól jelzi, hogy a gyanúsítottam volt a koronatanú, egy bűnöző véd meg a saját kollégáimtól... Nem értettem, hogy miért volt szükség erre az egészre. Aztán kiderült: a korrupciós ügyet újra elővették, újabb nyomozást rendeltek el, csak arra tudok gondolni, hogy ezért kellett engem besározni.- Ez a büntetőeljárás még mindig tart, a többi ügyet viszont - amelyben ön beszélt - rég lezárták...- Azt sem tudom, hogy mennyi ügyről van szó, sosem láttam az iratokat, és azt sem tudom, hogy kik ellen folyt nyomozás.- Mégis kiállt a nyilvánosság elé. Miért? Sértődöttségből - hisz egy állást éppen azért nem kapott meg, mert főnökei olyan jellemzést adtak. Félelemből? Igazságérzetből?- Mindegyikből van bent egy kevés. De mindez már letisztult. Én nem vagyok az igazság bajnoka. Már a magam igazáért harcolok. Engem kiáltottak ki bűnözőnek, ellenem folyik eljárás. Ha valami történne velem, a gyerekeimben az maradjon meg, hogy bűnös volt az apjuk...? Ezt nem engedem. Tudtam, hogy sok mocskot szórnak majd rám - végül is megérdem- lem a sorsomat.- Egy rendőr, és szemben az egész testület, a nyomozóhatóságok, rendvédelmi szervek. Nem tartja furcsának, hogy egyetlen kollégája sem állt ön mellé?- Ez nehezen tudom elfogadni, de emberileg megértem. Talán nekik van igazuk. . - Mit remél még?- Azt, hogy újra előveszik az ügyet...- ... immár harmadszor... ?- Igen. És ha mulasztás történt, keressék meg a felelősöket.- Viszont úgy tűnik: inkább ön ellen indul egy újabb per, hamis vád és rágalmazás miatt.- Én nem rágalmazok senkit. Nyerni fogok. Hiszek abban, hogy aki nem követett el semmit, nem fogják megbüntetni. Kßl/j/JJäkäb) — Soha jobbkor — kiáltott fel az első meglepetésből felocsúdva a homokszentgyörgyi Kovács Imre, amikor nyereményéről értesült a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel Nyereményvonal játékában. Az ötvenezer forintos takarékbetétkönyv boldog tulajdonosa épp az építőanyagot szállította haza tegnap a nyári vihar által ledöntött kéménye építéséhez. Nem volt biztosítása, így a 45 ezer forint körüli kár őt terheli. A homokszentgyörgyi rokkantnyugdíjas élete nagy szerencséjének tartja a nyereményt, melynek ezer helye lenne, hiszen két lánya is most építkezik. f li r VI t ■ • P t»ii * IJjabb nagyágyú a csapatban Banderas a tv2-n Vasárnap 2000-kor Matjyarorszjkj vezető lelevizója
