Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22 / 247. szám
1999. október 24. ★ KÖZELRŐL ★ 5 «M2 msm A magyar és amerikai tisztek közösen látják el a légiirányító szolgálatot fotó: ung Róbert Kívülálló csak különleges engedélyekkel s megfelelő nyilatkozatok kitöltése után juthat fel a Kapos Bázisrepülőtér légiirányító tornyába. E ritka esetekben a szolgálatot teljesítők nyomban lefelé fordítanak néhány az irányítópulton levő, betűkódokkal teli cédulát. A volt Varsói Szerződés tagállamainak katonai repülőterei közül egyedül itt folyik NATO-nor- mák szerint a légi- irányítás. — Magyarország még korántsem volt NATO-tagál- lam, mikor 1996-ban megkezdtük az emberek átképzését — mondta Kisbene- dek Sándor alezredes, a bázisrepülőtér törzsfőnöke. — Állományunk zöme korábban már Amerikában végzett 12-13 hónapos repülőirányító szaktanfolyamot. így tehát nyelvi nehézségeik sem voltak. A kiképzett és vizsgázott emberek azután bekerültek az éles szolgálatba, ahol — a koszovói válság idején is — az amerikai légiirányítókkal közösen, egyenrangú partnerként dolgoztak. Mára NATO-követelmé- nyek szerint vizsgázott oktatóink is vannak. A jövő magyar katonai légiirányítóit már ők képezhetik ki.- A magyar légierőn belül milyen rangot vívott ki Taszár? — Kivételes helyzetben vagyunk, hiszen nemcsak az országban, hanem a volt Varsói Szerződés tagállamai között is ez az egyedüli katonai repülőtér, ahol már a NATO-normák szerint folyik a légiirányítás. A magyar repülőcsapatok járnak ide kiképző repülésre, hogy gyakorolják a NATO-ban alkalmazott eljárásokat, például az e körbe tartozó rádiólevelezéseket. A helikopterektől a vadászgépekig rendszeresen használják a repülőteret a mi NATO-kompatibilis légiirányításunkkal. — A régóta tervezett polgári hasznosítást könnyítik vagy épp nehezítik a NA- TO-előírások? — Ezek csaknem teljesen megegyeznek a nyugati polgári légiirányítás normáival. Ez tehát semmiképpen sem lehet a polgári hasznosítás akadálya. Kolozsi Sándor őrnagy taszári pilótából lett légirányító. — Az ezred megszűnése után Pápára kerültek a gépek, s én egy éven át ingáztam. Azután a családi haditanács úgy döntött, fogadjam el a felkínált lehetőséget, hogy légiirányítóként visszatérhetek Taszárra. — Nyilván hiányzik a repülés. — Igen, bár negyven évesen amúgy is el kellett volna gondolkodnom, hogy vadászpilótaként még meddig tudok helytállni. A repüléssel azért nem szeretnék végleg szakítani. Ha módom lesz, civilben kis géppel repülök majd. Szerencsére a jelenlegi munkámban is sok örömet találok, annak minden idegi megterhelésével és felelősségével együtt. Itt, a toronyban emberek életével játszik az, aki rosszul dönt vagy hibás utasítást ad. — Hogy jut el egy repülőgép a taszári betonig? — Egy radaros irányítócsoport az előírt megközelítési útvonalakon vezeti a gépeket a reptér körzetébe, megoldva egyebek között a biztonságos elkülönítést. Ezt követően a tornyos irányítás segíti a leszállást. — Nemegyszer fogadtak már polgári gépeket is.- Egyre nagyobb erre az igény. Csaknem naponta kapunk erre vonatkozó kéréseket, így alig várjuk, hogy az országgyűlés nyilvános repülőtérnek minősítse a taszárit.- Mennyire kötött az a beszélgetés, melyet az érkező gépek pilótáival folytathatnak? — Szigorúan. Legfeljebb egy „good morning” vagy egy „good afternoon” fér bele az előírásos mondatokba. A korábbi évek humoros bevezetői elmaradnak. Az egyik fiatal vadászpilótát például évekig csak „szürke sas” hívójellel fogadtuk. Schwind Gábor őrnagy 1980-ban már légiirányítóként végzett Szolnokon. Taszárra kerülve minden ezzel kapcsolatos beosztásban dolgozott. — Minden jó elfogás egyben sikerélmény is volt. A munkám az 50 kilométeres körön kívüli vadászrávezetés volt. A radarernyőn felvillanó fénypontokon kellett követnem a levegőben zajló eseményeket. Nemegyszer 6-8 gép mozgott kis körzetben, s minden pillanatban tudni kellett, hogy melyik pont kinek a gépét jelöli, hogy milyen magasságban, milyen feladatot kell végrehajtania. — Minek alapján értékelik a légiirányítók munkáját? — Itt képben és hangban mindent dokumentálnak, tehát senkinek az esetleges hibája nem maradhat észrevétlen. Már a felvételin vizsgálják a jelöltek koncentráló- vagy figyelemmegosztási képességét. Ezek az adottságok a gyakorlatban fejlődnek ki úgy, hogy már kicsi a hibázás valószínűsége. A főiskola után legalább 4-5 év kell ahhoz, hogy valaki felelőséggel az irányítópulthoz ülhessen. — A koszovói válság heteiben naponta 70-80 szállítógép érkezett, a repülőtér azonban ennél jóval több gép fogadására is képes lenne — mondta Vicái Zoltán őrnagy, a légiirányító szolgálat megbízott főnöke. — Az itt dolgozók képzettsége nemzetközi viszonylatban is magas fokú. Légiirányító oktatótisztjeink például már nemcsak a magyar, hanem az amerikai katonákat is képezhetik a NA- TO-előírásoknak megfelelő feladatokra. — Az érkező pilóta egyáltalán észreveszi-e, hogy amerikai vagy magyar légiirányító segíti a leszállásban? — Legfeljebb az akcentusból. A szolgálat minőségéből semmiképp. Biró Ferenc Hátira, vagányok megsirattatója Somogybán járt a török romok alól kiásott hároméves kislány Nemrég a világ figyelmének középpontjába került a három éves Hatira. Az a török kislány, akit 81 óra elteltével sikerült kiszabadítani a földrengés miatt ösz- szedőlt házuk alól. Most egyik megmentőjével. Baranya Károly polgárvédelmi alezredessel találkozott Balatonföldváron. — Három fiam van, Hatirát olyannak tekintem, mintha a kislányom volna tizennegye- drészt. Ennyien dolgoztunk a kiszabadításán — mondta párás szemmel Baranya Károly, Siófok körzetének polgári védelmi parancsnoka. — A nevét sem tudtuk, mert miután kiszabadítottuk a romok alól, talán ha tizenöt másodpercet Aki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli — szól a mondás. A nagy múltú fizetőeszközünkhöz kötődő közmondások a jövő generációi számára már magyarázatra szorulnak. Különös fintora a sorsnak, hogy pontosan október utolsó napján, a takarékossági világnapon vonják ki a forint váKópénzét, a fillért a pénzforgalomból. Az első filléreket még 1892. augusztus másodikén, a ma már Szlovákiához tartozó Körmöcbányán verték. Kettes, tízes és húszas címletekben jött ki a pénzverdéből az új fizetőeszköz, amelyből akkoriban 100 ért egy koronát. Berzy Péter, a magyar éremgyűjtők Somogy mevolt velünk, aztán kórházba rohant vele a mentő. Amikor rátaláltak az orvos szerint már csak hat órát élhetett volna a kislány, amikor rátaláltak. Veseelégtelenség lépett volna fel nála. Egy négy- emeletes ház két födémpanelét kellett áttörni azért, hogy a közelébe kerülhessenek. Csak kézzel dolgozhattak, hogy ne tegyenek kárt a túlélőben. — Nem tudom még, hogy mit mondok neki — árulta el a találkozó előtt Baranya Károly. — Egyébként ezt a kérdést feltettük annak a kollégámnak, aki rábukkant a kislányra. Ő azt mondta: ha találkoznának tizenöt év múlva, akkor adna neki két nagy pofont. Hogy miért? Mert nem jött, amikor mondta neki, hogy másszon gyei csoportjának vezető segített feltérképezni a fillér pályafutását. A fillér szavunk a német pfenningből ered, nem véletlenül. A szakember elmondta, hogy már IV. Béla idején megjelentek a bécsi fillérek hazánkban. Az első magyar fillérrel azonban csak az Osztrák- Magyar Monarchia idején fizethettünk. Akkoriban egy kilogramm krumpli mindössze 7 fülérbe került, de még húsz év múlva is csak 46 fillérbe. Az idősebb korosztály nem véletlenül gondol nosztalgiával vissza azokra az időkre, amikor még a lyukas kétfilléres is értékes pénzérmének számított. Ferenc József és Károly Róbert uralkodása alatt is változtak a fillérek küllemre és címletki. Persze ez érthető, mert minden török fél a kutyától, a kiásott lyukon pedig egy kutya és egy egyhetes kosszal borított, torzonborz férfi lesett rá, s próbálta kicsalogatni. Hatira a kimentését követően tizenöt napon át sírt, s még most is édesanyja vagy apja ölében érzi csak biztonságban magát. Sokat alszik: sírt és aludt a kis lyukban is, amelynek csaknem négy napig a foglya volt. A földvári Jogar Hotelba fáradtan érkezett, aztán egy kis pihenést követően találkozott Baranya Károllyal. — Még mielőtt hazautaztunk volna Törökországból megbeszéltük a szüleivel, hogy ha Hatira felépül, akkor szívesen látjuk a családot Magyarországon — mondta a parancsnok. — re egyaránt. Nevezetes az úgynevezett kukoricapénz, az I. világháború alatt kiadott új ezüst 10 filléres pénzérme. Furcsa nevét sárga színéről kapta. A háború alatt aztán a nemesfémek helyett megjelentek a vas húszfilléresek. Az írás és a fej állandóan változott, de a Népköztársaság államforma felvételéig a címer mindegyik érmén megtalálható volt. Aztán jött a kovácsüllőn ülő kalapácsos munkás, majd az Erzsébet-híd, a békegalamb, jobb esetben a pártás leányfej. S az aprópénz értéke idővel egyre apróbb lett. A gyűjtők számára persze a legfontosabb szempont nem a címlet és a küllem, hanem az évjárat. Minél kevesebb érmét gyártottak egy adott évben, anTörökországban nem tudtunk a kislány után menni a kórházba, mert dolgoznunk kellett tovább. Ő volt egyébként az egyetlen, akit élve sikerült előhoznunk a romok alól, nagyon közel áll a szívünkhöz. Baranya Károly arról is beszélt, hogy a világon egyre több katasztrófa történik. — Többet dolgoztunk az utóbbi kilenc hónapban, mint előtte kilenc évben — summázott. Hosszú esztendők, rengeteg fáradság jutalma volt, amikor a megmentett Hatira a hordágyról rájuk mosolygott. A sok vagány férfi egymás nyakába borulva sírta el magát. Baranya Károly azt mondta: Hatira elfelejtetett velük minden elkeseredést, kínlódást. Czene Attila nál értékesebb. Ritkaságszámba megy az 1906-os 10 filléres, vagy az 1965-ben nyomott lyukas kétfilléres is. A leghosszabb ideig az 1946-ban nyomott tíz és húszfilléres és a két évvel később megjelent ötvenfilléres bírta. Utolsó fillérjeinket 1995-ben gyártották, és a takarékosság világnapján végleg bevonják. A jövő évszázadban ez a nagy múltú apró már csak a gyűjteményekben lesz fellelhető, miközben az emberek többsége az új húszezer forintosból szeretne minél többet. Takács Zoltán Filléres emlékeink Kemény pénzek sikeres szakmákért A szakmát tanuló középiskolások vállalatoknál, vállalkozóknál sajátíthatják el választott szakmájuk gyakorlati alapjait. A képzőhelyekkel szerződést kell kötni, ám törvényellenes pénzt kérni a szülőktől a foglalkoztatásért. Szóbeszéd járja, hogy ez mégis megtörténik. Somogy megyei sajátosság, hogy a szakmunkás képzőhelyek között sok az üzlet és a vendéglő. Kevés viszont az üzemi tanműhely: az elmúlt években megszűntek a nagyvállalatok, és ma inkább kisebb cégeknél, vállalkozóknál tanulják meg a gyakorlati fogásokat a diákok. Mégpedig pénzért, mert hallani arról, hogy a vállalkozó csak így fogadja a jelöltet.- Évekkel ezelőtt magam is elkértem egy jelképes összeget, évi ötvenezret. - mondta egy fodrász, aki kérte, hogy nevét ne említsük. - Legalizálni kellene, hogy a gyakorlati oktatásért kérhessenek díjat a mesterek. Ha ugyanis a mester jól végzi a dolgát, konkurenciát nevel magának. A legjobb tanulóim ma versenytársaim, néhány vendégemet el is vitték.- Szemléletváltásra lenne szükség - állította egy másik fodrász. - Ha az iskola kérhet tandíjat, a fodrász, akit az anyagköltség is terhel, miért nem? Ez a pénz ugyanakkor biztosíték is, mert ha a szülő fizet, akkor felelősséggel figyeli a gyermekét. Nagyatádon százezret kértek egy évre a képzőhelyen, és amikor nem volt megfelelő, a tanuló átjött Kaposvárra, valószínűleg kétszer ennyiért. Egyik vendégemtől azonban azt hallottam, máshol is így van ez: az ácsszakmában és az autószerelőknél szintén kérnek pénzt a gyakorlati helyek egyikén-másikán.- A fotós szakmára nem jellemző ez - állítja egy kaposvári fotós -, de hozzáteszi: jelenti ez azt, hogy elvétve nem hallani róla. Inkább az a gond, hogy a tanulók nem kapják meg az előírt járandóságukat sem, többet dolgoztatják őket, és nem a szakmában, hanem eladóként. Nagyobb összegek forognak a kozmetikusoknál és a fogtechnikusoknál.- Két éve háromszázezer forint volt Pécsen egy fogtechnikusi gyakorlóhely - mondta egy kaposvári lány. - A pesti árak azonban elérték már a félmilliót is. Ha ezt nem fogadja el az ember, és nem csúsztatja adómentesen a zsebbe, akkor nem fogja elvégezni az iskolát. Kurucz János a kereskedelmi és iparkamara szakképzési referense azt mondta: az elmúlt két évben nem fordult hozzájuk senki azzal a panasszal, hogy a tanulónak fizetnie kell a gyakorlati képzésért. - Nem vitatható, hogy vannak ilyen esetek, de régebben biztos több volt, mint manapság. A képzőhelyek nagy száma miatt bármikor áthelyezhető a gyerek, ha a mestere ezzel állna elő.- Szóbeszéd járja, hogy vannak olyan képzőhelyek, ahol fizet a szülő - mondta Rohtmer János a kézműveskamara szakképzési vezetője. - Persze az egész szakmákra nem lehet rásütni ezt a bélyeget. Az ellenőrzéseken az iskola képviselője és a kamara szakértője felteszi a kérdéseit, amelyekre a tanuló a mestere jelenlétében válaszol. Sokszor egyébként a szülők örülnek, hogy van a fiúnak mestere. Szélesi Sándor
