Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-16 / 242. szám
1999. október 17. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Az amerikai férfi máshogy udvarol Mosolyogj, vágj jó képet, légy optimista... fotó: lang Róbert Hogy irigykednek ránk? Ha képes valaki naponta kétszáz emberrel angolul beszélgetni s ezt úgy tenni, hogy még este is az lássék, nincs elege az egészből, hogy egyáltalán nem fáradt, az próbáljon Taszáron szerencsét — mondta Szalai Réka, aki polgári alkalmazottként 1995 decembere óta tolmács az amerikai hadseregnél. Az első amerikai egységek megérkezése után még csaknem 150 tolmácsot alkalmaztak Taszáron. Az átszervezésekkel és csapatmozgásokkal összefüggő rostálások után mára negyvenen maradtak. — Az én katonai egységem is elment, s úgy látszott, állás nélkül maradok. Ám addigra már tudtam: van megoldás, csak nem szabad feladni, harcolni kell. Egy hétig kilincseltem, és maradhattam. Mikor Argentínában éltem, már álltam úgy két kofferrel, hogy nem tudtam merre induljak... A reménytelennek látszó helyzetek kezelését meg lehet tanulni. Szalai Réka diplomata szüleivel gyermekkora óta bejárta a világot. Négy nyelven — az angol mellett spanyolul, németül és lengyelül — beszél. Már újra Budapesten lakott, mikor édesanyja figyelmeztetése ellenére tolmácsnak jelentkezett Taszárra.- Ide nem Shakespeare nyelve kell, hanem egy szlengekkel teletűzdelt amerikai angol, s persze sok katonai szakkifejezés. Ki gondolná, hogy néha egy olyan egyszerű szóban is csapda rejlik, mint a marmonkanna. Ilyenkor gyorsnak és talpraesettnek kell lenni, s talán észre sem veszik, hogy nem jut eszembe ez a szó. A katonai rendészetnél dolgozom, és már sikerült összeszednem az összes itt használatos kifejezést.- Mikor jöttek az amerikaiak, sok szülő féltette tőlük a lányát. Tapasztalata szerint indokolt volt e az aggodalom? — Abban az értelemben semmiképp, ahogy sokan — egyes filmélményeik alapján - elképzelték a gyors kalandot kereső, kicsapongó amerikai katonákat. Ezek az emberek a munkájukat végzik, s el is veszíthetik egy kis fegyelmezetlenségért. Más kérdés, hogy voltak viszont magyar lányok, akik épp azért jöttek ide, hogy majd feleségül próbálják vetetni magukat. Az amerikaiak máshogy udvarolnak, mint a magyar férfiak. Sok apró hazugsággal, rózsaszín ködfelhőkkel, amelyeken én már átlátok. Egyesek viszont bedőlnek annak, ha azt hallják: „soha nem láttam még olyan gyönyörű nőt, mint te”. Kivált ha ez egy vendéglői vacsorán hangzik el, ahol a lovag — egyszerűen mert a pénze a forinthoz képest többet ér — nagyvonalúbbnak látszhat, mint amit otthon megengedhetne magának. Egyszer egy kislány utazott ide Pestről, és a kapunál Bobot kereste. A több ezer katona közül Bobot. A családi nevét ugyanis nem tudta... Szóval sokan szövögetnek reményeket. Én nem. Amúgy az, hogy egy ismeretség mennyire komoly, csak akkor derül ki, mikor a katona hat hónap után hazamegy. Jön-e majd levél vagy telefon? Valóban olyan fontos volt-e a világ leggyönyörűbb szemű lánya? — Munkája során bizalmas információkhoz is hozzájuthat. Kellett-e titok- tartási esküt tenniük? — Nem kellett. Akinek viszont van esze, az nem beszél sokat. Még egymás között sem arról, hogy milyen ügyekben fordítottunk. — Kötelező-e az egyenruha? — Nem, viszont például egy baleseti helyszínelésnél praktikusabb, mint a miniszoknya. Ha épp a nyomozókkal megyek, célszerűbb viszont civilben maradni. Sztaroveczki Csaba 1997. augusztus elsején reggel még magyar uniformist viselt, délután pedig már amerikait. — Debrecenben végeztem mint angol tanár, sorkatonaként pedig Homokszentgyörgyön szolgáltam. Ott már fordítottam az amerikaiaknak, s e kapcsolatok révén lettem ismét civilként - amerikai egyenruhás. Azóta itt élek a laktanyában, együtt az amerikai katonákkal. Velük dolgozom, és a munka után velük pingpongozom. — Észlel-e önmagán valamilyen „amerikanizálódást”? — Igen. Részben a nyelvhasználatban, ám a magatartásomban is. Az amerikai mentalitás fontos jellemzője a Keep smileing! Azaz: mosolyogj, vágj jó képet, légy optimista. Először szokatlan volt, azután egyszer csak én is elkezdtem bólogatni, és rámosolyogtam idegen emberekre is. Ez nem rossz dolog, hiszen segít feloldani a kommunikációs gátakat, s például a hivatalos tárgyalásokat is rugalmasabbá, fesztelenebbé teszi. Jellemző amerikai tulajdonság a büszkén vállalt hazaszeretet. Olyan, nálunk már lejáratott érzések vagy fogalmak, mint a hűség a hazához egy amerikai katona számára fontosak. Itt bent valaki nézi a tv-t, s a műsorban épp az amerikai lobogót vonják fel. Csak úgy önmagának megjegyzi: Amerika nagyszerű ország. — Volt-e, mikor munkája során úgy érezte: mély vízbe dobták? — E héten is, mikor az itt dolgozó amerikai jogászok előadást tartottak az amerikai jogrendszerről a pécsi joghallgatóknak. Először úgy volt, hogy csak sofőrként és idegenvezetőként kell velük mennem, mert a meghívott hallgatók mind jól tudnak angolul. Azután — pár perccel a kezdés előtt — kiderült, hogy mindhárom előadást mégis nekem kell fordítanom. Megtettem. Igaz, a végére úgy éreztem magam, mintha szalmaszálon szívták volna ki a szürke állományomat. Bíró Ferenc A JAVORINAI KASTÉLY SZALAI SOMOGYBA VEZETNEK CSÚCS EZ A HELY! Hohenlohe herceg javorinai kastélyában a visegrádi négyek tanácskoznak Ahol a visegrádi négyek most találkoztak, Javorina kicsiny település Észak-Szlovákiában, a lengyel-szlovák határ közelében. Az ismertebb helyek közül közel van Tátralomnic, Zakopane és Késmárk is. Kevesen tudják, hogy a távoli település közel áll So- mogyhoz. A javorinai temetőben van egy sírkő: Karl Christian Kraft Hohenlohe-Oehrin- gen nyugalmazott porosz gyalogsági tábornoké, aki a felirat szerint 1848. március 21-én született a németországi Oehringenben és 1926. május 14-én, 78 éves korában hunyt el Somogyszobon. 0 volt a kaszói és a javorinai birtok nevezetes ■ gazdája. Javorinán volt az első és egyben legnagyobb vadászbirtoka. Később innen irányította a kaszói uradalmat is. Javorina ma a Tátrai Nemzeti Park szerves része. Amikor ott jártam, igazgatója, Mikulás Michelcik szívesen fogadott, hiszen ő jól tudja, hogy miféle kapocs köti össze Kaszót és Javorinát. Irodájában előkelő helyen díszeleg Hohenlohe herceg portréja. Ő maga Javorninán gyere- keskedett, majd dolgozott is. A múlt ápolása, a páratlan érték megmentése szívügye lett. Csakhamar megtudhattam, hogy Javorina és Kaszó sokban hasonlít egymásra. Az egykori hercegi birtok a csehszlovák kommunista párt egyik kedvelt vadászháza volt. De ne szaladjunk előre az időben! Javorinán a vadász utódok múzeumot hoztak létre a herceg emlékére. Itt is olvasható, hogy az első ismert birtokosa a területe a Berzeviczy család volt, amely 1470-ben eladta a hatalmas birtokot a Zápolszkyaknak. Uralták a Laskiak és mások is. 1856 és 1879 között a Salamon családé volt a vidék. Abban az esztendőben Salamon Kornéliától 500 ezer aranyért vásárolta meg a 10409 hektáros birtokot az öreg herceg. Örököse, August herceg, hogy szabaduljon a terhektől, 1935-ben 20 millió koronáért eladta a csehszlovák államnak a birtokot. Ettől kezdve az állami erdő- gazdaságként működött. 1953-ban a Tátrai Nemzeti Park részévé nyilvánították. 1976-ig rendjén is mentek a dolgok, de ekkor az állampárt kisajátította a területet, protokoll vadászterületet hozott létre, s nyolcezer hektárt bekerítettek. Csehszlovákia megszűnése, a szlovák állam megalakulása után a párt tulajdonában lévő nyaralókat, vadászházakat az idegenforgalom szolgálatába akarták állítani. A javorinaiak mesterkedésének köszönhetően előbb egy, majd később öt évre sikerült megszerezniük a Tátrai Nemzeti Park számára. Szeretnék, ha a haszonélvezeti jog törvény által is meg lenne hosszabbítva. Másképpen nem látják biztosítottnak a múlt e darabkájának megőrzését. A Tátrának ez a vidéke igazi vadászparadicsom, csakúgy, mint Dél-Somogy erdősége. Régi írások is beszámolnak a herceg harminc szobás javorinai vadászkastélyáról, amely a tengerszint felett 1300 méter magasan áll. Az avatott szem azonnal észreveszi, hogy miféle va- dászkincsekkel bírt az öreg herceg. S ha valaki ellátogat Javormára ugyancsak láthatja a nagy vadász értékes trófeáit, s azokat a használati eszközöket, amelyeket a jó öreg Jan Glut, s a többiek menekítettek meg. Amikor 1911-ben a herceg megalapozta kaszói birodalmát, szakembereit is magával hozta Javorináról. így került Somogyba Plucsinszky Mátyás, így jött a többi javorinai gyökeret magáénak mondó Wittlinger, Vogl, Pitonyák, és Andel... Ők hozták magukka Kaszóba a legújabb műszaki megoldásokat is. Tátrai Nemzeti Park igazgatója, Mikulás Michelcik mesélte, hogy a technikai dolgok mindig is érdekelték az öreg herceget. 1912-ben vízzel működő fűrésztelepet hozott létre, amely még ma is működik, igaz nem a gyorsfolyású hegyi patakok hajtják a gépeket. 1918-ban erdei vasutat fektetett le. 1921-ben tizenhárom kilométer hosszú kötélpályát építtetett, amelyen naponta kétszáz köbméter fát továbbítottak. A birtokalapító herceg földi maradványait 1926. május 14-én - az emlékezők elmondása szerint Kaszóban ravatalozták fel. Hogy mégis miért került a sírfeliratra Somogyszob? Kaszó közigazgatási értelemben nem volt önálló település. Somogyszobhoz tartozott, ott állították ki a halotti anyakönyvet. Tetemét a hűséges szepességi vadászok hazavitték. A javorinai kastély múzeumban láttam egy fényképet, amelyen a kaszói vadászok állnak díszőrséget Hohenlohe herceg koporsójánál. Az öreg herceg Javorinán, a vadászparadicsom általa 1903-ban emeltetett temploma mellett egy fekete márvány kereszt alatt talált végső nyugalomra. Nagy Jenő Borossnak"! nem lehet \ I I csettinteni Tanácsot adni könnyebb vagy kapni? - kérdeztük Boross Pétert, Orbán Viktor miniszterelnök személyes főtanácsadóját, aki nemrég feleségével vett részt szülőfalujában, Nagybajomban, a felújított katolikus templom szentelésén.- Adni mindenképpen könnyebb, mert a mérlegelés és a felelősség mégis csak azé, aki kapja, és eldönti, hogy elismeri, félig ismeri csak el, vagy elveti a tanácsot.- A tanácsadó kitől kap tanácsot? A szomszédasszonytól, a baráttól, a politikustársaktól?- Természetesen mindenki feldolgozza magában a környezetétől szerzett információkat. Azt hiszem, hogy igaz az ismert mondás: fiatalok a csatába, öregek a tanácsba.- Mennyit mérlegel, mielőtt Orbán Viktor miniszterelnököt jó tanácsokkal látja el? Egyáltalán okoz-e önnek dilemmát: mondja vagy ne mondja?- Ilyen problémám nincs; helyzetemből adódóan lehetek szókimondó. Azt mérlegelem: jó vagy nem jó. Rendkívül bonyolult a világ, és főleg a jövőbeni események - például a gazdaság- politikában - rendkívül nehezen jósol- hatók. Aki lelkiismereti kérdésnek is tekinti, hogy mit beszél, annak jócskán meg kell rágni a mondandóját.- Akkor ön olyan rágódós típus?- Igen.- Figyelemmel kíséri, hogy a miniszterelnök megfogadta-e a tanácsait?- Az én szerepem nem egyszer eszmecsere jellegű is. Ennek a statisztikáját tehát bonyolult lenne elkészíteni, és nem hiszem, hogy ilyenféle mérce létezik egyáltalán. Á jól végzett munka örömét jelenti, hiszen intézkedés formájában is megjelenik, ha valamit helyesnek vagy célszerűnek tartott. A tanácsadás egy beszélgetés-sorozat, tennac denciák, szimptómák erősítése, gyengítése, a másik vélemények meghallgatása.- Milyen gyakran találkoznak?- A nyári időszak kivételével általában hetente, de a miniszterelnök elfoglaltsága, vagy a téma természete miatt néha kimarad egy-egy hét. Ettől még folyamatos a kontaktus.- Hogy zajlik a kapcsolatkeresés? Ön odaszól: most indulok, vagy a miniszterelnök csettint egyet, s hívja?- Nagyfokú méltánytalanság lenne egy miniszterelnökkel szemben azt mondani, hogy most azonnal megyek, de úgy vélem, hogy kettőnk kapcsolatában nem fordul elő a csettintés sem. Van egy időpontunk, amit most újragondolunk, de általában 3-4 nappal előbb kapom a jelzést, ha találkozni akar velem a miniszterelnök.- Hosszúak ezek a találkozások?- Általában egy-másfél óráig tartanak.- Mit hánytak-vetettek meg legutóbb?- Kormányzati kérdésekkel foglalkozunk. Az, hogy milyen téma kerül szóba, ránk tartozik. A miniszterelnök ténykedése úgy is eléggé nyilvános. (Lőrincz) I 1 I I I I ! I CZ) $ |
