Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-16 / 242. szám

14 ★ MOZAIK ★ 1999. október 17. _ _ _ _ Fellépett Brezsnyev és a pápa előtt is | I Cápákkal [kacérkodó l I l A cápákról a 25 éve forgatott világsi­kert hozó film okán többnyire minden­ki azt hiszi, hogy embereket falnak fel, pedig a cápa nem is agresszív, csupán a felségvizeit védi, de azt nagyon. A betolakodót kilométerekről megérzi. S különben is: cápából több tucatnyi faj­ta is létezik, kisebb és nagyobb, em­berre valóban veszélyes, s parányi já­tékos kedvű is. Mindezt Picard József­től tudom. A minden igényt kielégítő lakókocsiban kí­nál hellyel. Ülnék a gamlagra, de beverem a fejem a csillárba. Ó elnézően mosolyog, mert a lakókocsiban csak az mozog ottho­nosan aki egész életét abban töltötte. — Van házam Miskolctapolcán, Isaszegen és Rómában is, de itt érzem jól magam — mondja, s aztán magyarázatkép­pen elmeséli életét. A Picard család kétszáz éves hagyományokkal bíró artista dinasztia. A hetvenharmadik évében járó Picard Jó­zsef már kétéves korában ott állt a poron­don. A cirkusz világában ez már csak termé­szetes. Artista lett, mint a kilenc testvérének mindegyike. Államosíthatták a Picard Cir­kuszt, de a családot nem írhatták le. Picard József fellépett Brezsnyev pártfőtitkár és II. János Pál pápa előtt is. Miközben régi törté­neteket mesél, megtudom, hogy szerepelt egy porondon a nagy illuzionistával, Kióval. Láthatta a trükkök magyarázatát: a nagy il­luzionista elsősorban ikrekkel dolgozott. . Hatvanháromban kint maradt Nyugaton, s csak évtizedek múltán tért haza. Tisztes nyugdíjából nyugodtan élhetne, de az igazi artista lételeme a manézs. — Nem keresünk sokat a cápashow-val, ami bevételként a kasszába kerül, az el is megy a mutatványra. A cápák és a hüllők különös gondoskodást követelnek. Az iszá­kos alkalmazottakat éppen ezért nem is tű­röm meg. A kocsikban riasztók vannak, ha áramszünet van, s nem forog a víz, nincs fű­tés, már jeleznek is. Volt, hogy az éjszaka közepén alsónadrágban kellett kirohanni beindítani az aggregátort. Ezek az állatoki megkívánják, hogy velük éljünk. A kedvünkért kinyitja a vastag üvegtáb­lát az egyik aligátornál, amelyik a farkát mu­tatja felénk. — Nem kell félni! Az aligátor csak szem­ből támad... Tudom, hogy a növényevőnek nevezettel sem árt vigyázni. Kissé félszegen lépkedem Picard nyomában. A kobrát nagyívben elke­rülöm, míg a cápákhoz érkezünk. Úgy más­fél méteresek lehetnek. — Hat és fél évesek. Egészen kicsik vol­tak, amikor hozzám kerültek. Megszokták a jelenlétemet. Ha valaki felnevel egy állatot, akkor azt elfogadják. Ha a Picard show megáll valahol, akkor három előadást is tartanak napjában. A het- venhároméves artista felölti az uszonyokat, a légzőkészüléket és beszáll a vízbe. Játszik a dajkacápákkal, amelyek lehetnek akármi­lyen „kicsik”, bizony nem veszélytelenek. Nem beszél róla, de véletlenül tudom, hogy volt már eset, amikor megsebesítették. De ez az ő világa! A manézs titka a veszélyek­kel való kacérkodás. Picard József élete is erről szól. Nagy Jenő I jj^OTt I Eltűnt pilóták nyomában Missing in action. Az amerikai hadseregben ezt a kifejezést használják azokra a kato­nákra, akik a bevetéseken tűnnek el. A viet­námi háborúban eltűnt mintegy kétezer ka­tona felkutatása napjainkban is folyik. Dr. Toperczer István, a taszári légibázis orvosa szakértőként nemrég Vietnámba utazott Frei Tamással, ahol az eltűnt amerikai piló­tákról készítettek riportfilmet. Dr. Toperczer István évek óta foglalkozik Viet- nám-kutatással, elsősorban a háború légi hadmű­veleteivel. Két alkalommal utazott a távol-keleti országba, ahol háborús anyagokat, emlékeket gyűjtött és fotókat készített az egzotikus ország­ról. Egy évvel ezelőtt jelent meg könyve a világ számos országában egy amerikai kiadó gondozá­sában a légi háborúról. A magyar légirő orvosát idén nyáron kereste meg Frei Tamás, aki a köny­ve és a helyismerete miatt kérte fel a szakértőt, hogy tartson vele hétnapos vietnámi utazására. — Vietnám — mely egy egzotikus, a turizmus előtt ismeretlen szépségű, kultúrájú ország — éle­tében és fejlődésében nagyon nagy csapás volt a háború — mondta dr. Toperczer István. — Az éve­kig tartó harcok okozta sokkot csak napjainkra si­került teljesen kihevernie. A lakosság hatvan szá­zaléka fiatal, őket már nem sújtotta az a háború, ami az Egyesült Államoknak még mindig pszichés problémát okoz. Ők még nem dolgozták fel, hogy mi történt akkor, mi volt a hábórú célja. A hozzá­tartozók és a háborúban részt vevő veteránok szá­mára még mindig hatalmas lelki terhet jelent a há­ború. Az utazás alatt meglátogatták a hírhedt Hanoi Hilton-t, ahol mostoha körülmények között tartot­ták fogva a foglyul ejtett amerikai pilótákat. Talál­koztak olyan börtönőrrel, aki a főfoglár volt a há­borús évek alatt és olyan vietnámival is beszélget­tek, aki a francia gyarmatosítás alatt a börtön fog­lya volt.- Elutaztunk Saigonba és a Mekong folyónál is jártunk, a szárazföldi harcok helyszínén. A hábo­rú alatt több mint kétezer amerikai katona tűnt el Vietnámban, Laoszban és Kambodzsában, köztük voltak magyar származásúak is. A légiharcok a há­ború kezdetétől a végiig szakadatlanul folytak Északon és mintegy ötszáz pilóta máig sem került elő. Az egész olyan volt, mint a Koszóvó elleni lég­icsapás. A lelőtt vagy elfogott katonák felkutatására lé­tesült a missing in action iroda, mely 1992 óta kö­zel 250 pilóta maradványait találta meg és vitte ha­za. — A amerikai hadsereg a háború alatt sokat tett és most is nagy erőfeszítéseket tesz eltűnt katonái felkutatása és végső nyugalomra helyezése érde­kében. Akadt olyan pilóta, akit huszonhárom napi bujkálás után mentettek ki sűrűn lakott ellenséges területről. Huszonöt évvel ezelőtt történt, hogy egy bombázó lövészét kilőtték a gépből. Nemrégi­ben találták meg szerencsétlenül járt katona ma­Dr. Toperczer István fotó: török anett radványait hétméteres mélységben a föld alatt. Az amerikai hadsereg rengeteg pénzt és energiát ál­doz arra, hogy megtalálja honfitársaikat és megad­hassák nekik a végtisztességet, máig is emlékeztet­ve a nemzedékeket a háború borzalmas következ­ményeire. Szellő Gábor DISZKOVEG Diszkófények gyúltak ki a Somogy sárdi téesz hajda­ni marhateiepén. A falu utolsó házától háromszáz méterre, a felvonulási épületben harsogott a ze­ne. Kérészéletű volt a kez­deményezés - hatszor bu­liztak itt az ifjak -, mert Sudár Győző mező- csokonyai polgármester, a telep tulajdonosa egy idő után bezárta a kapukat- Én ajánlottam fel a gyere­keknek, hogy ha van ked­vük, jöjjenek a telepre, amit hétmillió forintért vett meg a vállalkozásom - mondta Sudár Győző polgármester. - A fiatalok megkerestek: te­gyek már valamit, mert se­hol nem tudnak szórakozni. Igazuk van, a faluban való­ban nincs ilyen alkalom. Nem hagyhatjuk, hogy az utcán duhajkodjanak, de az sem jó, ha odahaza beszo­rítjuk őket a négy fal közé... A hajdani marhatelepen legutóbb pulykákat nevel­tek, de befuccsolt a vállalko­zás. Ezután vette meg Sudár Győző cége, amely a villany­költségeket is magára vállal­ta. Eleinte kevesen, majd egyre többen jöttek a falu­végre. Legtöbben - százötve­nen - a búcsúi diszkón vol­tak. Ötven-hatvan fiatal be se fért, így visszafordult. Aztán olyanok is akadtak, akik a helytől viszolyogtak: még hogy egy pulykafarmon tán­coljanak... A polgármester felajánlot­ta: ha nagyobb helyet akar­nak a srácok, tisztítsák ki a nagy pulykaólat, abba két­százan is beférnek. El is kezdték, de a nekibuzdulás hamar félbeszakadt- Amikor munkáról van szó, egyiknek sem fűlik a fo­ga hozzá - állítja Sudár Győ­ző. - Még kőművest is adtam volna, hogy a vakolatot hely­rehozza, nekik csak ki kel­lett volna meszelniük az ólat, s lefesteni az ajtókat, ablakokat. De nem tették... A pulykafarmi diszkó be­zárásának vélhetően az volt az igazi oka, hogy a polgár- mester félt: hátha beleköt­nek, mert hiányoznak az en­gedélyek, ő meg nem hajlan­dó fizetni a bírságot. Aztán azt is észrevette, hogy össze- súgtak-búgtak -a háta mö­gött, hogy ezzel akarja kisa­játítani a fiatalokat. Kiss Andrea kilenc hóna­pos lányát, Vanettát dajkálja. Bár most a gyerek köti le az idejét, de korábban sokszor járt diszkóba. Most is a tánc­ról álmodik. A gyors számo­kat kedveli. Azt mondta: ha nagyobb lesz a lánya, újra szeretne diszkózni, de - egy­előre - nincs hol. Vélemé­nyét többen is megerősítet­ték. A mezőcsokonyai képvi­selő-testület szerdán döntött arról: átalakítják a mozit, hogy ott lehessen majd bu­lizni. Ez legkevesebb hat­százezer forintba kerül, de a teljes felújítás akár 9-10 mil­lió forintra is rúghat. Egyelő­re az első változatnál marad­tak. Nemcsak a polgármester, hanem a fiatalok szerint is meghatározó egyéniség a fa­luban Sábián Imre, Bogdán Ferenc, a cigány kisebbségi önkormányzat egykori tagja, és Nagy Zoltán, a környék ismert disc-jockey-ja, akik jól össze tudnák tartani az if­jakat.- Csak végre legyen már egy állandó helye a táncnak - reménykedik Nagy Zoltán, akit Várdára, Karádra is kö­vetik mezőcsokonyai „hí­vei”. - Nem kell ide más, csak a diszkó. Hülyeség régi, kommunista ifjúsági klubok­ban gondolkodni - ahol be­szélgetni meg videózni lehet -, de különben sincs másra igény. Legfeljebb egy jó kon­diteremre, ahol napközben is erősíthetnek azok, akik nem járnak dolgozni. A polgármester szerint a mozi átalakításával májusra, júniusra készülnek csak el. S hogy addig hol buliznak a csokonyai ifjak? Ki ehhez, ki ahhoz csapódva indul Karádra, Várdára vagy Ka­posvárra. Mert diszkózni nagyon szeretnek. Lőrincz Sándor UJy-JüihjlúiJ lulujjjnimi Kalász József bogiári számítástechnikus úgy döntött, hogy besegít a kaliforniai Berkeley egyetemnek. A földön kí­vüli intelligenciákat ke­resi otthon. Az amerikai kutatók a világ­űrből érkező töméntelen mennyiségű azonosítatlan jeleket figyelik. Nem nehéz belátni, hogy feldolgozásuk egy számítógép számára a rohamos technikai fejlődés ellenére is, hatalmas mun­ka. Viszont egyre több szá­mítógép létezik a világban, sok-sok szabad kapacitás­sal. Ha például bekapcsolva hagyjuk a gépet, egy idő után képernyővédő prog­ramba kezd. Ilyenkor játé­kos figurák, vagy csak csil­lagszerű, vibráló pontok je­lennek meg, de a gép mun­kára is fogható. A bogiári szakember a Datanet Vis Kft munkatársa­inál fedezte fel, hogy a meg­szokott jelek helyett intelli­gens programmal pihen a gép. Innen már nem kellett sok, hogy az Interneten ke­resztül kapcsolatba lépjen a Berkeley SETI at Home (földönkívüli intelligencia kutatás otthon) program­mal. Bejelentkezett a kutató­központ szerverjénél és megkapta az első munkát. Egyik éjjel 30 perc alatt vitte fel azt a programot, amin a számítógépe Í0 órán keresz­tül dolgozott a ráérő idejé­ben. Természetesen nem tudja, mit csinált, azt vi­szont igen, hogy ezért sem­milyen juttatás sem jár. Meggyőződése, azonban, hogyha az általa rendszere­zett csomagban küldenének üzenetet valamely távoli bolygóról, a dicsőséget meg­osztanák vele az amerikai kutatók. A tudományos kutatás tehát beköltözhet az embe­rek otthonába. S bárki hoz­zájárulhat az emberiség fej­lődéséhez, mert a világhálón összekapcsolható a világ bármely táján létező erőfor­rás. A SETI-n kívül nyilván számos hasonló program vár segítőkre az Interneten keresztül. Sajnos, mintha kis országunkat kifelejtették volna, mert a SETI program- ismertető majd minden nyelven olvasható, kivéve a magyart. A siofok.com/seti Internet oldalon azonban rö­videsén megtalálható. S ki tudja? Talán a Berkeley is korrigálja a hibát, mert eb­ből a kis európai országból is vannak segítői. G. M.

Next

/
Thumbnails
Contents