Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-09 / 236. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1999. október 9., szombat Fiatalok 13 Az Ossián nem nosztalgiázni akar. A közönség nem is ezt várja tőlük Újra dobog az acélszív A nyolcvanas évek végén élte fénykorát a hazai me­tál zene. A fémes hang­zású együttesek között 1986-ban tűnt fel egy va­donatúj hang, hogy meg­hódítsa szinte az összes honi metál rajongót. Volt egy legendás zenekar a kilencvenes évek elején. Si­kert sikerre halmoztak a ma­gyar metál zene porondján, aztán hirtelen jött a búcsú­koncert és vége... Amilyen gyorsan eltűnt, olyan gyorsan bukkant fel újra az Ossián. Kaposvári koncertjük után beszélgettünk a Paksi Endre énekessel. — Az egyik legelső koncert­jét Kaposváron tartotta az Os­sián. Akkor egy nevesincs zenekar voltunk, de sosem fe­lejtem el a somogyiak meleg fogadtatását. Szerencsére ezt a jó szokásukat máig meg­őrizték. A zenekar üstökösként robbant be a magyar rockze­nei életbe, nyolc év alatt nyolc lemezt jelentettek meg, s rajongótáboruk nőttön nőtt. Aztán a tagok összekülön­böztek, és a legenda szerte­foszlott. — Annyira megromlott a viszony köztem és a zenekar másik három tagja között, hogy tarthatatlanná vált az ál­lapot. A feloszlás után meg­alakítottam a Wellingtont, amelynek volt három jó éve. Aztán egyszer csak kiderült, az Ossián kitörölhetetlen mind a rajongók, mind az én emlékezetemből. Ha nem is a régi tagokkal, de újra kezd­tük. A jelenlegi tagok: Robcsics Richárd és Wéber Attila gitá­rosok, Jakab Viktor basszus- gitáros, Hornyák Péter dobos, és persze az állandóságot képviselő énekes. — Nem nosztalgiázni aka­runk, és a koncertjeink fiatal közönsége sem ezt várja tő­lünk. Számunkra is meglepő, hogy a régi arcok mellett egyre több tini tűnik fel a bu­likon. Kiadtunk egy új le­mezt, ami a régi hagyomá­nyokra épülő, friss hangzás­sal szól. Videoklippet készí­tünk és koncertkörútra indu­lunk, hogy bebizonyítsuk, újra dobog az acélszív. Ka­posváron is. Andrics Lívia Zaklatott zaklatok Hajnali háromkor visít a telefon. Félálomban be­lemotyogom a hallót. Csend. Talán téves. Az éjszakai bagoly azonban fáradhatatlan. Harmad­szorra elküldöm mele­gebb éghajlatra. Végre megszólal: „Menj te is a p.-.ba.” Minden második telefontu­lajdonost zaklatták már. Jó esetben gyerekes csínyte­vők. Fiatalok, akiknek lelki kielégülést okoz mások döbbeneté, haragja. Olykor a hívott fél még jókedvre is derül a hívás után. A legjel­lemzőbb szófordulataik: Halló itt a detoxikáló! Önök kerestek? Még tartja magát a toplistán az ezeréves vízi- lókeresés az állatkertben. Újabb keletű találmány, hogy tudakozóként hasz­nálják a vonalat. Ugyanerre a kaptafára: a telefonszex- vonalat „tévesztik össze” becsületes állampolgárok vezetékével és túlfűtötten lihegnek a kattanásig. És so­rolhatnám tovább. A fiata­lok igen leleményesek. Akad azonban, aki tudato­san egy embert szúr ki ma­gának, és teszi pokollá az életét. így történt Kovács Beátá­val is. A történet szokásos: valaki mindig elhagy vala­kit. Az eredménye azonban rendhagyó. A hűtlen srác néhány nap után megtalálta „élete párját”, akivel néhány hónapos ismeretség után összeházasodnak. Bosszú? Bizonyítási vágy? A választ csak ő tudná megmondani. A srác és családja nem ül el a nagy boldogságában, azt lépten-nyomon az Elha­gyott Lány tudtára kell ad­nia. Lehetőleg hajnalban. — Vénlány maradok, kezdetben csak ennyit mondott a telefonba - mondja Beáta. - Azóta csak durvult a helyzet, minden­féle jelzővel illet. Bizonyíté­kom nincs, feljelentést nem tehetek. Nem tudom, mit akar ezzel elérni. Léteznek olyan készülékek, amelyek kijelzik a hívó tele­fonszámát, ám jelenleg Ka­posváron nem lehet hozzá­jutni. S ha lehetne is, csak a mobilszámokat illetve az ötössel kezdődő telefon­számokat jelezné ki a ké­szülék. Személyvédelmi okok miatt a Matáv terüle­tén lévő kapcsolási számok továbbra is rejtve maradná­nak. A Matáv nem rendel­kezik olyan szolgáltatással, amely kideríteni, ki a titkos zaklató. Korábban létezett a „rosszakaratú hívásazonosí­tás ” szolgáltatás. Csak egy titkos kódot kellett beütni a hívás alatt, és fény derült a telefonbetyárra. A nyilvá­nos fülkéből telefonáló fel­derítése pedig teljesen re­ménytelen vállakózás. Je­lenleg a zaklatott fél csupán annyit tehet, hogy titkosítja a számát. Amit persze, és volt rá példa, ügyes embe­rek kideríthetnek az inter­netről. Ördögi kör... (Andrics) Párválasztó A társkeresés rengeteg nyűggel jár. Kihez menjek oda, ki Jöjjön oda hozzám. Mit mondjak, ő mit mond­jon. Fiatalokat kérdeztünk arról, hol ismerkednek el­sősorban. középiskolai diszkókban le­het a legjobban ismerkedni. Itt főként ugyanabba a suliba járók buliznak együtt, így van a közös téma. Bátorság kell az első szóhoz, pláne ha fülig szerelmes az ember. Piroska Attila szobafestő: — Diszkóban ismerkedem a leg­gyakrabban. Ott sokkal oldot­tabb a hangulat, sötétebb is van, így könnyebb a lányt megszólítani. Meghívom a hölgyet egy pohár italra, aztán ha másnap is találkozunk... * Juhász Margit főiskolai hall­gató: — Házibulikon lehet a legkönnyebben kapcsolatot szőni. Az ilyen szűk körű összejöveteleken rákénysze­rül az ember, hogy társalog­jon a többiekkel. Fogy az al­kohol, beindul a tánc tágul­nak az intim szférák is. Jakab Norbert tanuló: — A Pál Györgyi egyetemi hall­gató: — Legtöbb barátnőm az interneten keresztül ismer­kedik. Ez nem azt jelenti, hogy azokkal a fiúkkal, akik­kel felvesszük a kapcsolatot járunk is. A lényeg, hogy tár- salgunk a világhálón keresz­tül, aztán majd kialakul. Félt, hogy csúnya lesz a srác, vagy ő nem tetszik neki. Sipos Zoltán informatikus: — Én elsősorban könyvtárba vagy templomba járó lá­nyokra figyelek fel. Ők való­színűleg normálisabbak, mint a tetovált, diszkóba járó és a számítógép előtt hazudozó társaik. Kufár Róbert Megalázott elsősök Téves felfogásból vagy az idióta radír-rózsaszín ame­rikai filmek sugalmazott hamis modelljei miatt re­mek mókának fognak fel kollégista diákok olyan poénokat, amelyek túl­mennek a jó érzés hatá­rain. Tréfa és megalázás között a szakadék óriási. Vajon miért nem veszi ezt észre a középiskolás ge­neráció egyik-másik tagja? A helyszín Siófokon a Do­minó-ház, ahol megközelítő­leg száz középiskolás lakik is­kolaidőben. A szeptemberben megérkező harminc elsős kü­lönleges élményben részesült mindjárt az elején: megtudták, hogy egy hónapig szarvakkal és farokkal kell járkálniuk az épületben, így mehetnek le az étkezésekre, és így nézhetnek csak tévét. A beilleszkedés e különle­ges formáját a nevelők is tá­mogathatták, ugyanis a har­minc napos időszak alatt senki nem emelt szót ellene. Mint ahogy az ellen a hajnali móka ellen sem...- Hétfőn reggel öt órakor ébresztettek bennünket - me­sélte egy elsős, aki neve elhall­gatását kérte, mert félt, hogy amit mond visszaüt rá. Ezért nevezzük Gábornak. - Bepa­koltattak csütörtökre és aztán ellenőrizték a táskánkat. Majd egy zacskóval a ke­zünkben leparancsoltak ben­nünket az udvarra. Mindegyik elsősnek négy- kézlábra kellett ereszkedni a kavicsos udvaron, és körbe- mászatták velük a kollégiumi épületeket. A kavics felszag­gatta a nadrágokat, bedagad­tak a térdek, kisebesedtek a tenyerek. A felsősök és a kol­légium aznap esti ügyeletese végig élvezte a műsort. Fel­szólították az elsősöket, hogy bégessenek, majd füvet sze­dettek velük a zacskóba. Ez­után a fiúk lányokkal a nya­kukban szaladtak, ami mó­kának nem rossz. Viszont sós vizet itatni ez után a fiúkkal megint határeset, minthogy a nyers tojások szétverése az elsősök fején ismételten át­lépi a poén és a durvaság ha­tárát. A furcsa az, hogy egyik elsősnek sem jutott eszébe, hogy nemet mondjon. Pedig voltak közöttük 19-20 évesek.- Hozzám senki nem jött azzal a panasszal, hogy sé­relmesnek érzi ezeket a játé­kos feladatokat - mondta Pusztai Jenőné igazgató. - A negyedikesek állították össze a feladatokat, és mi nevelők tudtunk ezekről. Volt elsősa­vató tavaly és tavalyelőtt is, akkor hajnali kettőkor. Sajná­lom, ha egyesek megalázó­nak érezték a játékot. Jövőre legfeljebb végiggondoljuk, felavassuk-e a kicsiket.- Korán hajnalban történt, és nem tudtuk, hogy mit akarnak tőlünk - védekezik Gábor, aki utólag nem érti, miért csinálták végig. Lehet, hogy 14-15 évesen még nem érezzük a gesztusok súlyát? Vagy azt mondjuk: nyelni kell, mert ilyen a világ. Szélesi Sándor Slágerlista Ezen a héten huszon­nyolcán küldtétek be slágerlistátokat. Most Varga Bianka kaposvári olvasónknak kedvezett a szerencse, az ő ösz- szeállítását olvashatjá­tok. írjatok ti is! Cí­münk: 7401 Kaposvár Pf.31 1. Britny Spears: Sometime 2. Picasso Brauch: Álmodj rólam mindig 3. VIP: Tedd meg velem 4. Vengaboys: Boom, boom, boom, boom 5. Splash: Tedd fel a kezedet 6. Baby Sisters: Szeresd a testem 7. Ámokfutók: Ne sírj 8. Mr. Rick: Úgy várlak 9. Backstreet Boys: I want it the way 10. Kerozin: Kismalac Halló, itt a hangok világa! Ez egy más világ, gondol­juk, amikor hallássérülte­ket látunk kommunikálni egymással. Mintha attól, hogy más nyelvet beszél­nek, idegenek lennének. Pedig a különbség felüle­tes: csak a közös nyelvet kell megtalálni. A jelbe­széd mellett a hallókészü­lék lehet a megoldás a jobb kommunikáció felé, a Matáv Rt ez ügyben pél­damutató lépést tett. Négy megye hallássérült gyermekeinek az életét könnyíti meg az az adomány, amelyet a Magyar Távközlési Részvénytársaság ajánlott föl a siketek óvodája, általános iskolája és diákotthona ré­szére. Tegnap az iskola nap­ján Szabó Gyula, a Matáv Rt osztályvezetője adta át jelké­pesen a kétmillió forint ér­tékű támogatást a Teljes ér­tékű életért alapítvány kura­tóriumi elnökének, dr. Totth Lászlónak. Gyakorlatban az intézmény már megvásárolta azt a 36 hallókészüléket, amely az intézmény tanulói­nak óriási segítség, miután 40-200 ezer forint értékű „ap­róságokról” van szó. Szabó Gyula elmondta, a Ma táv mindig is érezte a felelősségét a társadalmi szerepvállalás fontosságának, különösen ha a kommunikáció világáról van szó. Tehetnek, hát tesz­nek is a jobb életért ott ­Szabó Gyula és dr. Totth László a 36 hallókészüléket jelentő adománnyal FOTÓ: TOROK ANETT nemcsak a fővávosban, ha­nem vidéken is -, ahol erre a legnagyobb szükség van. Se­gítőkészségüket példának is szánják más nagyvállalatok, multinacionális cégek, vállal­kozások számára is. A Matáv segítségét a gyer­meket a legértékesebb „valu­tával”, szeretettel köszönték meg, verset, mesét mondtak, amit ha nem szavakból, hát a gesztusokból, a szemek csil­logásából megértett a hallga­tóság. Hálás szülők és gyer­mekek, valamint Kaposvár és Somogy megye közoktatási szakemberei, közigazgatásá­nak vezetői, akik együtt örül­tek az iskola napján az isko­lának, amely két évfordulót is ünnepelt tegnap. Mihalovics Jenő igazgató emlékezett a Siketnémák Intézetének 1897. októberi, és a Siketné­mák Dél-dunántúli Központi Óvodájának, Iskolájának 1959. októberi megnyitására. Tegnap díjakat adtak át a ta­nulásban, sportolásban eredményes diákoknak, és ki- ‘ tüntetett kollégákat is kö­szöntöttek. B. T.

Next

/
Thumbnails
Contents