Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-25 / 224. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1999. szeptember 25., szombat Színes világ 11 Sérelmek örvényében Lelki kényszert alkalmazva, erőszakkal mondattak le januárban a posztomról — állította Rusznák Jánosné dr., Nágocs és Zics korábbi körjegyzője. Mint mondta, summa cum laude jogi diplomájával azóta azért munka- nélküli, mert a nágocsi polgármester meggátolja, hogy más településen jegyzői munkát kapjon. A 15 hónap, amit az állást Békéscsabáról megpályázó 31 éves, kétgyermekes asszony jegyzőként a faluban töltött, elmérgesedő szakmai és emberi kapcsolatok története.- Egy magánjellegű tartozás volt ellenem az ürügy — mondta Rusznákné. — A munkám ellen csak akkor emeltek kifogást, amikor már el akartak távolítani, mert túl sok minden megtudtam vagy ahogy a nágocsi polgármester fogalmazott: túl messzire mentem. Az, hogy a polgár- mester itt egyben polgármester és háziorvos, korlátlan hatalmat ad a kezébe. Nem szokott hozzá, hogy valaki ellent merjen neki mondani. Én megtettem. Rusznáknénak nemcsak egy tartozása volt. A zicsi testület százezer forintos kamatmentes kölcsönt szavazott meg neki, havi tízezer forintos törlesztéssel. — Ez a részlet túlzott volt, hiszen egy korábbi helyi rendelet alapján tíz év alatt kellett volna visszafizetnem a kölcsönt. A házvásárlásra nem került sor és a szerződést is felbontottuk, én pedig a rendelet alapján igyekeztem minél kisebb részletben törleszteni. Közben, úgy látszik, a testület is belátta a túlzást, mert ötezer forintra mérsékelték a részletet. A lemondatására az állítólagos ürügyet szolgáltató tartozás nem ez volt, hanem egy korábbi, békéscsabai tartozás, amelynek a ki nem fizetése miatt a nágocsi önkormányzat kapott a végrehajtótól tértive- vényes levelet. — Nekem csak az önkormányzat létezett, s nem, jutott időm, hogy Békéscsabára utazzam az ügyet lerendezni. Mikor a levélről értesültem, megegyeztem a végrehajtást kérővel, hogy ne terhelje az önkormányzatot. Ezt az ügyet használták fel később az elmozdításomra. Mikor a két polgármester szememre hányta a tartozásaimat, s hogy külön jogokat próbálok kivívni magamnak, nem voltak restek utánajárni korábbi békéscsabai OTP-tartozásomnak sem. Annak viszont én jártam utána, hogy a nágocsi polgár- mester milyen módon tett szert az ingatlanára... Rusznák Jánosné szerint kapcsolata dr. Pap Imre nágocsi polgármesterrel először még a választás előtti időszakban romlott meg. Ő ugyanis kiállt — az azóta szabadságvesztését töltő — korábbi polgármester esély- egyenlőségének biztosítása mellett.- Jogerős ítélet még nem volt, így mint jelöltet ugyanazok a jogok illették meg, mint dr. Pap Imrét, aki viszont mint az időközi választás óta már posztján álló polgármester megtiltotta nekem, hogy a másik jelöltnek kiadjam például a költségvetéssel kapcsolatos helyi rendeleteket. Dr. Pap Imre polgármester ezzel szemben az első komolyabb konfliktust Rusznákné szolgálati lakással kapcsolatos igényére és az ezzel összefüggő vitákra vezeti vissza. Rusznákéknak Nágocsra kerülésükkor az önkormányzat egy szövetkezeti tulajdonú házban bérelt szolgálati lakást, bevezettetve a telefont is. Rusznákné viszont az úgynevezett jegyzőlakást követelte, amelyben akkor még bérlő lakott. — Azért szorgalmaztam ezt — mondta a volt jegyzőnő —, hogy ne terhelje a nehéz anyagi helyzetben levő ön- kormányzat költségvetését a 9 ezer forintos havi bérleti díj. Rusznákné azt vélelmezte, hogy ez a törekvése azért volt szálka a polgármester szemében, mert a jegyzői lakásban akkor még dr. Pap Imre egyik üzlettársának a barátja lakott bérlőként. Elmondása szerint a zicsi polgármesterrel, Feliinger Jánossal akkor vált feszültebbé a viszonya, amikor kifogást emelt ötezer forintos polgármesteri illetményemelése ellen. — A testület megszavazta ugyan, egy jegyzőnek azonban muszáj szót emelnie, ha törvénytelenséget tapasztal — így Rusznákné. — Márpedig ez esetben nem volt írásos előterjesztés. Szóval nem küldtem el a Tákiszhoz az illetményemeléssel kapcsolatos iratokat. Rusznák Jánosné dr. kálváriáját elmesélve különféle szabálytalanságokkal és visz- szaélésekkel is vádolta elsősorban dr. Pap Imrét. Ezek egyenként is elegendőek lehetnek egy-egy hitelrontási per megindításához. Márpedig per már van elég az ügyben. Szembeszökő, hogy valamennyi felemlített „törvénytelenség” személyes jellegű sérelmekkel vagy vélelmekkel függ össze, és az is, hogy a polgármester kifogásolt lépései sem a falu közös ügyeivel, hanem magánérdekekkel, például állítólagos jogszabályokat sértő ingatlanszerzésével kapcsolatosak. Tény: a viszony hónapról hónapra mérgesedett, s ez végül Rusznákné állítólagos lemondatásához vezetett. — Mert szólni mertem, nem kívánatos személlyé váltam az önkormányzatnál. Egy helyi képviselő javaslatára még fegyelmi eljárást sem indítottak ellenem, csak mondjak le. Végül is lelki kényszer hatására aláírtam a lemondó nyilatkozatot — állította Rusznákné, aki ezt követően munkaügyi pert indított jogellenes jogcímmegszüntetés és a lemondás érvénytelensége miatt. — Szerettem volna elhelyezkedni más településeken, de ezt a nágocsi polgármester megakadályozta. Most már nem az új munkahely a célom. Kérem jogviszonyom helyreállítását. Tudom, ez csak egynapos dolog lenne, de kiharcolom azért, hogy bebizonyítsam a nágocsi polgármesternek, hogy nem az a senki vagyok, akinek ő hisz. Amúgy belementem volna, ha közös megegyezéssel elküldenek. De hát akkor fizetniük kellett volna, így inkább ürügyet kerestek. A folyó munkajogi perben a követelésem 1,5 millió forint és ennek a kamatai. — Rusznákné három perben áll — mondta dr. Pap Imre nágocsi polgármester. — Egyben Zics és Nágocs körjegyzőségével, egyben Nágocs önkormányzatával; egy további polgári pert én kezdeményeztem kölcsön adott személyes tárgyaim visszaszerzése érdekében. Az előbbi perekben Rusznákné folyamatosan emeli a tétet, s jogtalan követelések sorával áll elő. A munkájával és magatartásával kapcsolatos álláspontomat így először a bíróságon kívánom elmondani. Mi úgy gondoljuk, semmi olyat nem tettünk, ami jogszabályt sért vagy törvénytelen. Nem gátolom például Rusznákné elhelyezkedését. Ha meggondolja, inkább az áll az érdekemben, hogy ajánljam, csak menjen el és záruljon le a sok időt és erőt felemésztő perlekedés. Lett volna lehetőség, hogy ezt az ügyet békésebben rendezzük, csakhogy így is a viták mindegyikében — a lakásügyétől a kölcsönügyleteiig — mi engedtünk többet. Merthogy ügye volt bőven. — Szakmai és főként etikai kifogások sora merült fel Rusznáknéval szemben. Ezek mérlegelése azonban a bíróság dolga lesz — mondta Feliinger János zicsi polgármester. — Rusznákné több mindent állít, ám nem tudom, ezeket hogyan kívánja bizonyítani. Mikor ide jött, különleges kedvezményeket kapott mindkét falutól. A kifogásolt jegyzői lakást is megkapta volna — erről döntött is a testület —, de addigra már látható volt, hogy nem nagy jövője lesz a faluban. A munkájában mindig a saját érdeke volt a meghatározó. Az érdekei védelmében talán túlságosan is rámenős volt, míg más dolgokban — a pénzkezeléstől a mulasztásos törvénysértésig — több kifogásolható hibát követett el. E kifogásokat rendre lesöpörte az asztalról, sőt minket vádolt. A hivatalban nemegyszer hangoztatta: „Én vagyok itt a főnök”. Azt válaszoltam: amíg ezt mondogatnod kell, nem vagy az. Mikor azután januárban egy vezetői megbeszélésen elmondtuk a tevékenységével kapcsolatos észrevételeinket, akkor kijelentette, hogy lemond a posztjáról. A lemondást mindkét testület elfogadta. Rusznák Jánosné dr. szeptemberben a megyei közigazgatási hivatalhoz fordult — írásban és személyesen is — panaszaival. Most azt állította: érdemi segítséget nem kapott. — Tájékoztattam, hogy felvetéseinek egy része nem tartozik a közigazgatási eljárás körébe — mondta dr. Németh Jenő, a megyei közigazgatási hivatal vezetője. — Az ügyével kapcsolatban nálunk levő dokumentumok pedig nem utalnak törvénysértésre. A lemondásával összefüggő testületi döntések anyagai sem. A számviteli fegyelem megsértésével kapcsolatos állításainak vizsgálatára maga a testület, esetleg az Állami Számvevőszék illetékes. Egyéb panaszai polgári jogi, esetleg büntetőjogi területre tartoznak. Elmondtam: szerencsésebb lett volna, ha az ügy kipattanásakor lép, akár fegyelmi vizsgálatot kérve maga ellen. Egy jegyző testületekkel vagy polgármesterekkel szembeni védekezésének is jogszerűnek kell lennie. A sérelmezett ügyeket háromnegyed évvel később jelezni azzal a veszély- lyel jár, hogy a panasz átcsúszik a vádaskodások és vélelmek világába. Rusznákné dr. ügyeiben majd a bíróság dönt. A konkrét jogviták kimenetelétől függetlenül is látható azonban: konfliktusveszélyt rejt, ha egy jegyző saját anyagi természetű ügyeiben kezdi el villogtatni a jog fegyverét. A viták ugyanis elmérgesedhetnek, és a sérelmek örvényéből akkor már nincs kiút. Bíró Ferenc lllúziógyár Színház a színházban. Lugosi György és Nagy Viktor fotó: török anett 273 személyes vádlottak padja kellene a tárgyalásra Csalással teli a padlás Pierre Corneille - noha ő maga ezen egykoron erősen elcsodálkozott - a legsikerültebb darabját adta ki kezei közül a L'illusion comique- kel, Somlyó György fordításában Szemfényvesztés címmel mutatta be a Csiky- stúdió. A kor jellemző szerelmi dodekaéderét (én téged csíplek, te őt kajálod, ő engem szível és így tovább) oly keretbe tette (hogy tudniillik színház a színházban játszatik el a történet, aminek két közönsége van a színházi színészek és „miszínészek” személyében), hogy ezzel egy vér izgalmas, sokszorosan áttételes illúziógyárat üzemelt be. Megnyerő bátorság tehát Almási- Tóth András első kaposvári rendezésében, hogy a corne- ille-i csavarásokat megragadva még teker néhányat a történeten az aktualitás párhuzamával. Didzsi, remix, lábgép, anabolikus szteroid, húzok húszat hasra még. A kigyúrt agyú ezredvég stro- boszkópos kórimséje villog ezerrel, látványnak, hall- ványnak hatásos, Corneille karizmája azonban értelemszerűen elernyed tőle. Ezt tette kockára a rendező, és időnként nyert, időnként vesztett vele. De nem robbantott bankot. Kaposváron - hát: a magyar kortárs színházban - Mohácsi óta, az ő tudatos, hathatós és következetes áttörésével új nyelvjárást tanult meg a színházcsinálás. ő elsősorban is visszakanyarodott a teátrum lényegéhez: hassunk. És alkossunk, gya- rapítsunk, nincs szent szöveg, csak hiteles megszólalás van, (aminek nem lényege, de adott esetben fontos eleme az útszéli beszéd; Shakespeare-t ismerve ő tiltakozna legkevésbé a baz- megek miatt). Nem tudom, Almási-Tóth látta-e a Tévedések vígjátéka korában született mohácsi- kat, Dürrenmatt- és Shiller- megdicsőüléseket, mindenesetre e stílus eszközeivel él a Szemfényvesztésben. Hatásos és hiteles színházat csinál, ami Lugosinál kezdődik. Az Alkander varázslót (színészt) és később Gé- ronte-ot játszó Lugosi György a Mohácsi-színház leleménye, elmaradhatatlan hangja és egyénisége itt is kulcsszereplő. Csakúgy Karácsony Tamás, aki Pridamant-t, tíz. éve eltékozolt fiát keresi, s úgy hiszi, a varázsló segít, megtalálni őt. Függöny föl, illúziógyártósor be. Kaposváriak kis előnyben, különö sen a fiatalabb generáció, aki Parkolt már free: monotóniahegyek, füstarcok, kocsonyamozgás, speedy vagy Gonzales. Almási-Tóth nem hagy kétséget, a bicepszfí- linges kábulat jelenti a valódi szemfényvesztést. Körszeretőgép indul, színészi bravúrokkal. Nagy Vik tor (Mórölő) sztreccsőtikés, keletiharcművész szájhőse, Dányi Krisztián az elveszett fiú, Klindor szerepében, az elbővülő Gryllus Dorka, minden szerelmek tárgya (Isabelle). A csúcs nálam Nyári-Urbanovits zseniális párosa lett, mert ugyan Eraste börtönőrnek Corneille nem szánt főszerepet, Nyári Oszkárnak azonban ez nem szentírás, bőrszerkós belépője tán még a „viszkis rabló” körüli imbecil rajongást is elhalványította. A hatásos színházat Molnár Zsuzsa (szegény, biztos elment Parkolni) díszlete, Földi Andrea jelmezei, Znamenák István fényei teremtik, a mozgalmas mozgásokat Gyöngyösi Tamás, a táncot Bodor Johanna koreogra- fálta. Mint tudjuk, a színház a legvalóbb illúzió, a Szemfényvesztés színháza különösen az. A végjátékban lehull a lepel, Corneille hősei nem oldanak meg semmit, csak utat mutatnak, majd kilépnek a konfliktusból. És miután színészek, felveszik a cash-t. A számlatömb szép- irodalom, kiadó: századvég. Balassa Tamás Több szempontból sem mindennapi az a bűnügy, amelynek tárgyalását most kezdte meg a kaposvári bíróság: a szövevényes ügyben maratoni tárgyalássorozat várható, s a vádlottak padján nem kevesebb, mint 273 vádlott ül... Kaposvár Különösen nagy kárt okozó csalás, jelentős kárt okozó csalás bűntette és egyéb „apróbb turpisságok” miatt kell felelnie a 273 vádlottnak a kaposvári bíróságon. Igaz: az eset Tolna megyében törtét, de a kaposvári bíróságot jelölték ki, hogy hozzon döntést az ügyben. A törvény szerint a szociálpolitikai kedvezmény gyermekenként 200 ezer forint, a második és harmadik gyermek után egymillió forint. Ezt új lakás építésére és már meglevő épület tetőterében önálló lakás kialakítására lehet igénybe venni. Ez utóbbit használták ki a szóban forgó ügy gyanúsítottjai, s így történhetett, hogy Tamási, Regszemcse, Ozora, Fürgéd, Újireg és Pincehely környékén igencsak megszaporodtak a tetőtér-beépítéses házak. A módszer tulajdonképpen nagyon egyszerű: a vádlottak egy része rendelkezett olyan épülettel, amely alkalmas volt tetőtér-beépítésre, viszont nem vehetett igénybe szociálpolitikai támogatást. Kerestek hát két-háromgyerme- kes családokat, akiknek viszont járt volna a kedvezmény, de vagy nem volt mire igénybe venniük, vagy nem volt elég saját tőkéjük az építkezéshez. Kötöttek hát egy csereszerződést, odaadták nekik a tetőteret - legalábbis névleg. Persze az önálló lakások sohasem készültek el, s a támogatást igénybe vevők sohasem költöztek oda. Az akcióhoz a pénzintézet és az önkormányzat illetékeseire is szükség volt: a pénzintézet alkalmazottja úgy állította össze a kalkulációt, hogy a már meglevő padlásteret fogadta el önrésznek, s olyan értékben, hogy annak összege megfeleljen a követelményeknek. A terveket szintén a „célnak megfelelően” készítette el a „beavatott” tervező cég. Az önkormányzati illetékes pedig nem problémázott az építési engedély és a használatba vételi engedély kiadásánál. Kellett még ügyvédi ellen- jegyzés - ezzel sem volt gond. Ugyanazok az ügyvédek hitelesítették az engedélyt, akik az ügyek végén azt intézték el, hogy a tetőtéri lakás tulajdonjoga végül „visszaszálljon” az eredeti tulajdonosokra. Vagy 77 épület tetőtere „épült be” ily módon. A gyanúsítottak között volt, aki 700 ezer, és volt, aki 2,8 millió forint szocpol támogatáshoz jutott jogtalanul. Az érintettek összesen 125 millió forinttal károsították meg az államkasz- szát. Hogy mindezért milyen büntetést kapnak, vélhetően nem mostanában tudják meg: egyelőre 42 tárgyalási napot jelölt ki a bíróság, december közepénél előbb nem várható ítélet, de valószínűleg még ennél jóval tovább is húzódik a szövevényes ügy. (Jakab)
