Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18 / 218. szám

1999. szeptember 18., szombat SOMOGYI HÍRLAP Színes hétvége 7 Dr. Gyurkovits Kálmán Érdekes kitárulkozás a máso­dik évezred végén. A lelki pász­tor, a politikus, az ügyvéd a gyermekorvos és a köztisztvise­lő tanúságot tesznek a közössé­gért. Legyen az a család, a me­gye vagy a haza közössége. íz­lés dolga, ki hogyan ítéli meg, de mivé lenne a világunk, ha ilyen közel akarnánk kerülni egymáshoz? Nem lenne ben­nünk semmi félelem a harma­dik évezred küszöbén. Közéleti személyiségek vállalkoztak ar­ra, hogy segítik mellőzni a félel­meket, közelebb hoznak ben­nünket egymáshoz. Elkezdték az ezredvégi beszélgetéseket, találkozókat. Mi foglalkoztatja a közéleti embereket az ezred­végen? Dr. Gyurkovits Kálmán a mosdósi tüdő és szívkórház igazgató főor­vosa, címzetes egyetemi tanár (54 éves, két gyermeke és négy unoká­ja van): — Áldás-e ma a gyermek, társa­dalmunk kétmillió 18 éven aluli polgára? Megtettem-e mindent, amit. áldásnak, szentségnek tar­tok? Kaptunk-e eleget, sokat vagy keveset a szülőktől, a társadalom­tól? Mindent kaptunk. Talán a leg­fontosabb, hogy az élet egészség­ben teljen. Az egészség viszont nem egyenlő az örök jóléttel, a jó érzéssel. A fájdalom jelzés az egészség megőrzéséhez. Meg kell találnunk a helyes arányokat a jó és rossz érzések között. Nem szü­lettem orvoscsaládba, de magam is átéltem az összes gyermekkori egészségügyi élményt. Egyévesen a tbc-t, kétévesen a gyermekpara- lízist. Az orvosok világát ismertem meg. S ha ma újra kezdhetném, Ezredvégi beszélgetések Családközpontú várakozás Balás Béla akkor is ezt választanám. A gyer­mekorvos nemcsak doktor mert nemcsak a betegségre, hanem a gyermek személyiségére, környe­zetére, a szülőre és a pedagógusra is figyel. Nem csak gyógyítunk, hanem keressük az újat, a jót és tanítunk. Ebben egyedülálló az or­szágban a mosdósi kórház, amely­nek iskolája is van. Ugyanis nem elegendő a betegből egészségeset csinálni. Ez még csak a lehetősé­get teremti meg ahhoz, hogy a te­hetségüket kibontakoztassák. Balás Béla római katolikus me­gyéspüspök (58 éves, az új kapos­vári egyházmegye első püspöke): — Életem legszebb része volt, amikor a pesti Chicagóban, a Kele­ti pályaudvar közelében, a pesti alvilágból jött mosolygós, ártatlan fiatalokkal találkoztam. A diktatú­ra korszaka volt az: amikor a hit­tanórákat tartottam rendőrautók köröztek a templom körül. Egy csepeli lakatos, és egy hölgyfod­rász házasodni készült. Nem szól­tam én nekik a jegyesség előtti ta­nácsadásról, filozofikus teológiai kérdésekről, csak beszélgettem velük. A fiatalember kétszer is közbeszólt, hogy ő nem hisz Isten­ben. Tőlem a paptól kérdezte, hi­szek-e? Én beszéltem, beszéltem tovább egyszerű szavakkal. Más­nap reggel *két órát késtek a bűn­bánat tartásáról, de délután, ami­kor eljött az esküvő ideje, csak ők vették komolyan az esküvői szer­tartást. Vajon mi történt? A szere­lem az, amikor az ember először érez maga mellett valakit, akitől nem kell félnie. Az esküvő előtti áldott előkészületben megnyíltak. Kitárult a végtelen, megbíztak egymásban. A mi feladatunk en­nek az örömnek a felcsillantása. Dr. Fekete László Ez a bolygó azért lakható, mert Is­ten földre szállt, mert a karácsony valódi, megtörtént clolog. A fiata­loknak nem kell menekülniük, mert ez egy megszentelt világ. Ott­honná válhat számukra a temp­lom. Ezt kell megmutatnunk ne­kik. Hiszen nincs áz a lehetetlen fiú vagy lány, akivel nem lehet szót érteni. Bizalom kell hozzá, belopni magunkat a szívükbe, ak­kor el tudnak igazodni maguk is a világban. Megtalálják a jót. Dr. Fekete László ügyvéd, a So­mogy Megyei Ügyvédi Kamara el­nöke (53 éves egy gyermeke van): — Magyarországon minden má­sodik házasság válással végződik. A gyermekek negyede házasságon kívüli kapcsolatból születik. A nők munkába állása sem használt a családnak. Nem közömbös tehát erről beszélni ma, mert válságban van a család, védeni kell. A jogá­szok is gyanúba keverednek, mert azt mondják róluk, hogy a saját munkájukat igyekeznek megköny- nyíteni azzal, hogy nálunk liberá­lis a válás szabályozása. Nem erről van szó. Ma tényleg könnyű elvál­ni Magyarországon és ennek van­nak kulturált formái, de ez nem a jogászok kényelmét szolgálja. A család férfi és nő kapcsolata, tar­tós közössége, amelyet a kölcsö­nös szeretet és vonzalom tart ösz- sze. A család nem más mint érték­rendekhez kötődés. Az örömök forrása, védelem a fiatalok és idő­sek számára. A fiátalok ma szíve­sen vállalják a házasság helyett az együttélést. A jog azonban nem te­kinti azonosnak a házasságot és az élettársi közösséget. A házassá­got védi. A véleményem azonban az, hogy még mindig jobb mint a rossz házasság. Egy Közép-Euró­Dr. Gyenesei István pában készült felmérés szerint az emberek 90 százaléka az egyik legfontosabb értéknek tekinti a családot. Ez ad vigaszt számunkra az ezredfordulón. Dr. Gyenesei István a megyei közgyűlés és a Somogyért Egyesü­let elnöke, a Magyar Olimpiai Bi­zottság alelnöke (51 éves mérnök közgazdász, három gyermeke és egy unokája van): — A politikus is ember. Ha nem ember, akkor nem érdemli meg, hogy a közszolgálatot vállalja. Számomra már nem hatalom gya­korlását jelenti. Nem lehet más­ként viselkedni a hivatalban és a családban, mert az álarcot hamar felfedezik. Mi az érték az emberek számára? A szegény embereknél és a szegény nemzeteknél a pénz előbbre van az értékek rangsorá­ban, mint a tehetős nemzeteknél. Azt persze nem hiheti senki, hogy pénz nélkül lehet élni, de emellett több értékre van szükség. Hogy ra­gaszkodjunk a családunkhoz, a szomszédainkhoz, bármilyenek is legyenek. Hogy az adott szavun­kat betartjuk. Ez az amit olyan gyakran számon kérnek a politi­kusoktól is. Vállaljuk a hitünket, mindegy, hogy milyen, de vállal­juk. A gyökereinket, a hagyomá­nyainkat, a hazánkat. Számomra az a fontos ma, hogy amit érték­nek vallók, azzal tudjam megaján­dékozni az embereket. Nagycsa­ládban nőttem fel, én a közösen megélt élményeket tartom a leg­fontosabbnak. Ha öok van belő­lük, az komoly összetartó erő. A mi családunkban a boldogság alapja a siker. A gyermekeink szá­mára ez a sportban valósul meg, de ugyanilyen jelentősek az apró sikerek, hogy a lustaságot, a kishi­Szabó Károly Attila tűséget legyőzzük. Persze a győ­zelmeket a legnehezebb elviselni, aki örök győztesnek hiszi magát az elveszett. Engem az vezérel, hogy a rám bízott értékeket to­vább tudjam adni az embereknek. Szabó Károly Attila■ a megyei közgyűlés programreferense a Szín-Folt Galéria tulajdonosa (45 éves, három gyermek apja): — A család nekem olyan hihe­tetlenül fontos része az életemnek mint az étel az ital, ami ahhoz szükséges, hogy az ember éljen. Falusi családban nőttem fel, a szüleim 53 éves házasok és az 50. házassági évfordulójukat én ce­lebrálhattam. Számomra ez fon­tos érték. Ha a saját sorsomat ve­szem alapul, látom, hogy nem az a megoldás, ha az első csapásnál bedobjuk a törölközőt. Hiszen el­váltán élünk, de úgy, hogy min­den nap találkozhatom a gyerme­keimmel, figyelemmel kísérhetem a nevelésüket. Elfogadok egy kényszerhelyzetet, hogy egyben tarthassam a családomat. Ez az acsarkodó világ rossz hatással van a családra. Mindenki rohan, szü­lők, gyerekek. Kora reggel látom őket kuporogni az iskola kapujá­ban, mert a szüleik dolgozni men­tek, nincs hol lenniük. Nem cso­da, hogy világelsők vagyunk a vá­lási statisztikákban, de erre ráme­het a társadalom... Oda kell figyel­ni a politikának, amelynek a kul­túra is mostoha gyereke. Igyek­szik kivonulni a finanszírozásá­ból, pedig kultúra nélkül nincs mit átadni a gyermekeinknek. Ezek a gondolatok foglalkoztat­nak. Az időszerűségük? Nagyon egyszerű: hogy meg tudjuk élni az ezredfordulót. Gáldonyi Magdolna A világirodalom anekdotakincse Könyvespolc Arisztotelészt egyszer megkér­dezték tanítványai, hogy mi a reménység. Mire a bölcs így válaszolt: „Az ébrenlévők ál­ma.” Ez a rövid, tömör, de mégis oly csodálatos gazdag­ságú megállapítás hosszú szá­zadokon keresztül nem vesz­tette el aktualitását, sőt napja­ink emberének is oly sokszor nyújthat vigasztalást. A Saxum Kft csaknem negy­ven év után újra kezünkbe ad­ta A világirodalom anekdota- kincsét, Révész Tibornak ezt a brilliáns összeállítását, egy­szerre nyújtva élményt és szó­rakozást minden olvasó szá­mára. Nemcsak színes történe­tek gazdag tárháza A világiro­dalom anekdotakincse. Leg­alább annyira jellemzőek ben­ne a frappáns, gondolatdús megállapítások is. Ahogy Santiagó, az öreg‘halász csó­nakja mögött az égaljig nyúlik el az óceán, úgy tágul ki az ol­vasó horizontja a világiroda­lom e gazdag kavalkádjának megismerésével. Hogy nem mindegyik anek­dota hiteles? Hogy sok minden nem úgy történt, ahogy a szá­zadok emlékezéseiben följe­gyezték? Ez mit sem von le az anekdota értékéből. Hiszen mesterien jellemzi azt a kort, amelyben született. És újra és újra emberközelbe hozza a múlt nagy egyéniségeit, embe­ri értékeikkel és gyarlóságaik­kal egyaránt. És itt az emberin van a hangsúly. Hiszen a zseni éppúgy ember, mint a hétköz­napi halandó. Gazdag, értékes cselekedetek mellett számos meghökkentő ténykedéssel... Ember... Valamennyiünk előtt közis­mert, hogy a hírességek szinte vonzzák magukhoz az anek­dotákat. Nálunk ebben kétség­kívül Mátyás király „arat”. A világirodalomban az ókori írók (bölcselők) között Diogenészé a vezető szerep. A huszadik századi írók közül Bemard Shaw-hoz csapódott a legtöbb anekdota. Révész Tibor nyolc nagy fe­jezetben csoportosította anya­gát, az „Antik világitól „A teg­nap mosolyá”-ig. Antik világ. Természetesen a mindmáig annyira kedvelt görög és római írók és költők színes tárháza. Ahol legalább annyi helyet kaptak a filozófu­sok is. Hiszen a bölcselők frap­páns tanításait ony sokszor idézzük napjainkban is. „Ho­gyan kell a politikával foglal­kozni?” — kérdezték Aniszthenészt, a híres filozó­fust. Mire a cinikus iskola megalapítója így válaszolt: „Tégy úgy vele, mint a tűzzel. Ne menj hozzá nagyon közel, mert megégsz, nagyon mesz- sze se, mert megfázol!” Min­den kommentár nélkül érez­zük, hogy ez a híres mondás mennyire él ma is! Csak tallózhatunk a gazdag gyűjteményben, hiszen min­den oldalon, akár az aranymo­só, újabb és újabb kincsekre bukkanunk. Révész Tibor mes­terien adagol. Sokszor nevetés­re fakaszt, sokszor csak elgon­dolkoztat, vagy mosolyra kész­tet. Az olvasó úgy kóstolgathat egy-egy szép mondást, történe­tet, mintha finom bort ízlelget­ne. Ám a bódulat helyett igazi szellemi fölfrissülést kap. Egy olyan könyvet, amelyet állan­dó kedvencei között tarthat számon. Amely, bár a múltból üzen, a ma kérdéseire is oly sokszor megadja a feleletet... Egy kis recenzió keretében szinte lehetetlen még csak a töredékét is felsorolni azoknak a neveknek, amelyeket Révész Tibor szerepeltet. Elégedjünk meg annyival, hogy A világiro­dalom anekdotaldncsében — híven követve a kronológiai sorrendet — minden jelentős író vagy költő megtalálható (a magyarok kivételével!). Akár Európában, akár Amerikában alkotta meg halhatatlan élet­művét... Itt vagyunk immár a 19. szá­zadban. Idézzünk föl egy ked­ves anekdotát Victor Hugóról. A világhírű francia író híres volt a nagy étvágyáról. „Lehe­tetlen állat a pulyka — nyilat­kozta egy alkalommal. Egy embernek talán sok, de kettő­nek bizonyosan kevés.” „A tegnap mosolya”, melyről már volt szó, természetesen a hu­szadik századot idézi. A leg­több történetet itt a vitriolos humorú G. B. Shawróé olvas­hatjuk. Nézzünk egy jellemző példát Shaw humorára. Egy fi­atal író egyszer azzal a kérés­sel kereste föl, hogy szeretné fölolvasni neki új művét. Shaw így válaszolt: „foglaljon helyet, kedves barátom, rögtön jövök, csak fölveszem a hálókabáto­mat...” Végezetül álljon itt két szép mondás, két igazi életbölcses­ség. az egyik Lev Tolsztojtól való: „Ahogy az aranyat mo­sással hozzák a napvilágra, ép­pen úgy a jó és jól kifejezett gondolatokat is...” A másik Horatiusé: „Az írás igazi mes­tere az, aki olvasóinak a tudá­son kívül élvezetet is szerez...” Dr. Sipos Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents