Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-11 / 212. szám
1999. szeptember 12. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Putriból nézve a világ nem túl szép. Somogybán minden ötödik gyerek Innen nézi a világot. — Eladott minket a polgármester — üvölti a cigányember. — Pancserek mind a tanácsnál, nem adnak ezek semmit a romának. A mi bőrünkre hízik valamennyi, a cigány pedig dögöljön meg. A három mondatnyi idő elegendő, hogy odaérjen az egész rokonság. Szidják az önkormányzatot, szidják a kormányt, szidják a világot. - Adjanak kenyeret, hogy ne kelljen lopni. Biztosítsanak rendes körülményeket, hogy ne ilyen nyomorban kelljen élnünk — kiabálják. — És ne hívjanak minket etnikumnak — szúrja közbe egy su- hanc. — Hiszen azok vagyunk, te szerencsétlen - hurrogják többen. — Nem baj, én akkor sem szeretem. Most már egymással is veszekszenek. Pillanatkép a cigánylakta Marótpusztáról. Az indulatok lassan elszabadulnak, ömlik a panasz. A cigányeladás története is kikerekedik: az önkormányzat munkához segítette a férfit és néhány társát egy közeli csárdánál. Azonban a munkáltató máig nem fizetett bért. A huzavona két éve tart, s közben — mivel papíron van munkahelyük — a segélyre sem jogosultak. Cigányösszkomfort A szobában három ágy, a konyhában asztal, szék és két kosz- lott edény. Abban mosdanak, abban főznek. A házhoz wécé nem tartozik, a lakók azért a küszöbig elmennek. Ez a somogyi cigányösszkomfort. A kép történetesen Büssüből való, de Marótpusztának, Istvándinak, vagy bármelyik somogyi cigánylakta településnek is megvannak a hasonló portái. A marótpusztait a köznyelv nővérszállónak hívja. A háromlakásos épületben több mint harminc cigány lakik. Az egyik lakás Orsós Katalinéké. Ajtajá•w ból nagydarab cigányasszony óbégat. - Csodálkoznak, ha lop a cigány, amikor nem adnak neki kenyeret. Muszáj elvenni a másét, ha nem akarunk éhen dögleni — mondja. Az asszonyt ránézésre nem kell félteni az éhenveszéstől. Bár mindent megtesz, hogy elesettségükről meggyőzzön, mégis hamis a kép. — Itthon ülnek egész nap, és egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe a ház körül — mondjuk neki. — Miért nem gazdálkodnak, miért nem teszik rendbe a házat? Jön a tél, és még a tetőt sem képesek kijavítani a fejük fölött. Az asszony csak legyint, aztán bemegy. — A putrifelszámolás idején ideköltöztették azokat a családokat, akik nem tudtak maguknak házat venni — mondja a nővérszállóról Somogyi Magyar József polgármester. — Berényből betelepedett cigány valamennyi. Nem lett volna szabad egy tömegben letelepíteni őket. Az a tapasztalat, hogy azok könnyebben beilleszkedtek, akik a magyarok között élnek. A polgármester arra a legbüszkébb, hogy szinte minden cigánygyereket sikerült óvodába és iskolába szoktatni. - Amióta ingyen étkezést kapnak, a szülők úgy küldik a gyerekeiket, mint a parancsolat. Szocializáció marótpusztai módra. Törekvő családok Néhány házzal arrébb gondozott cigányporta. Bogdán Gézának sincs munkahelye, de gazdálkodik, lovat tart. — Megélek a magam erejéből — mondja. — Besegítek néhány német családnak, akik a környéken vettek házat. Rendben tartom az udvarukat, meg vannak elégedve a munkámmal. Közben előkerül a négy gyereke. — Több nem lesz — fogad- kozik az apjuk. — A négy is sok, csak hát valamennyi lánynak sikerült, s egy fiút is akartunk. Harminc kilométerrel odébb, a Somogycsicsóhoz tartozó pusztán az egykori istállókban él harminc roma. Köztük Balogh Andrásné, három beteges gyerekével. Ő nem panaszkodik harsányan. Elegendő, hogy mindent megmutat. — A lakások vizesek. Hiába meszeljük, akkor is dohos és büdös marad. A kislányomnak szinte állandóan tüdőgyulladása van. A szomszéd lakás gazdája várandós fiatalasszony. — Az ötödik gyereket várjuk — mondja, s azt sem tagadja, hogy miért kell a gyerek. — Muszáj, mert a családi pótlékból él az egész família. 35 ezer cigány él Somogybán. Ez a megye lakosságának 9,5 százaléka. Minden ötödik újszülött roma. A gyerekek többsége szinte leírhatatlan szegénységbe születik bele, s kevés az esélye, hogy majd az ő élete jobb lesz. Áldozat és gazember — Ha valaki füstös, az már elég, hogy csak a legalja munkát kapja. Pedig van itt olyan cigányember, aki annyit ért az autószereléshez, hogy én csak jelenthetek neki. Mégsem tud elhelyezkedni, mert cigány, és csak három osztálya van — i mondja egy Budapestről Büssübe települt vállalkozó. Mint mondja: évek óta egy levegőt szív a romákkal, sajnálja őket és haragszik rájuk. — A cigány áldozat, mert magától nem tud kitörni ebből a helyzetből, és mivel tudatlan, sokan kihasználják. Másrészt gazember is, hiszen lop, csal, hazudik, és a hátrányos helyzetéből ő maga is igyekszik hasznot húzni. Ma a falusi roma számára nem marad más, mint a szövetkezet és a gyógynövény. Nyáron megél a gyűjtésből, aztán ősszel megy a szövetkezetbe. Fölveszik, mert a tehenek alól el kell kaparni valakinek a szart. Szövetkezetben mesélték, hogy sok cigány inkább nem ad enni a tehénnek, hogy ne piszkoljon annyit, és kevesebbet kelljen takarítani alóla. Arra már nem gondolnak, hogy kevesebb lesz a tej is, és ők a tej után kapják a pénzüket. Vér a vérét meglopja A cigánylakta falvak magyarjai nem bíznak már a törvényességben. Mondják: az a furcsa, ha egy éjjel nyugalom van.— Itt nemcsak a paraszttól lopnak, itt a vér a vérét megeszi. Cigány a cigánytól is lop - mondták büssüi gazdák. — Az egyik roma elvet, gondozgatja a zöldségét a kis konyhakertjében, a másik meg átmegy hozzá éjszaka és ellopja. Két házzal arrébb az öregasszony elvetette a krumplit délután, estére fölszedték. Itt — uram — még a vadászkutyát is ellopták. Búzán kívül semmit nem szabadna termeszteni. — Nyolc sonkát, és nyolcvan kolbászt vittek el egy éjjel, és a rendőrök kiderítették, hogy 14 éves cigánygyerek csinálta egymagában - mondják. — Persze nem büntethető. Az nem zavarta a rendőröket, hogy a nyesz- lett gyerek el sem bírna annyi húst. — Én telirakom a kertemet kétszázas szögekkel, aztán beülök éjszakára a gyümölcsfa alá. Amelyik cigány sántít másnap, az próbált meglopni — mondja egy névtelenségbe burkolózó férfi. — Nem mondok nevet, mert még a végén engem visznek el a rendőrök. Dög Döghúson élő romákról Istvándiban, Barcson, Büssüben is hallottunk már... Szinte mindenhol van erre esély, ahol a dögkút bejárható közelségben van a cigánytelephez. — Csak meg kell nézni az ecetfogyasztást, a dögöt ugyanis ecetes vízben főzik ki — mondják azok, akik évtizedek óta cigánylakta faluban élnek. A következő állomás tehát a vegyesbolt. — Én nem tudom, hogy mire használják azt a rengeteg ecetet, csak azt mondhatom, hogy hetente 12 üveggel is elfogy — mondja a kis falu boltosa. - Pedig egy háztartásban havonta egy üveg ecet akkor is elég, ha mindennap salátát készítenek. Azzal a feltétellel, hogy nem írom le a nevét, az asszony többet is mesél. Elmondja például, hogy hipót, mosóport, sampont még csak-csak vesznek, de olyan cigányt még nem látott, aki szappant vásárolt volna. - Persze lehet, hogy maguk főzik - gondolkodik hangosan. — WC-papírt sem használnak. Minek, amikor a lapulevél ingyen van? Dózer a házon Egy módon lehet megszabadulni a cigánytól — moridják faluhelyen. — Ha megvesszük a házát, és nekimegyünk dózerrel. Oda már nem költözik cigány. A dózeres megoldásra volt már több példa Somogybán. Egy ideje azonban ez sem üdvözítő, mert a romák nem mennek el a faluból. Széles a rokonságuk, hát beköltöznek valamelyikhez. Volt olyan család, amelyik eladta a házát, és utána sátorban telelt ki a rokona udvarán. Az ön- kormányzatok is Szabadulni igyekeznek a cigányaiktól. Máig nem nyert bizonyítást a darányi cigányexport, amelynek eredményeként a problémás darányi romák átkerültek Bolhóra. A mai napig szenved velük a falu. Araszolva Osztojkdn Béla, az országos cigányönkormányzat alelnöke néhány napja Somogybán járva megjegyezte: a romák Somogybán is szegények, de legalább itt nincs annyi előítélet velük szemben. Amelyik roma család törekszik a boldogulásra, azt befogadják. Ez már igazán előrelépés, még ha csak kicsi is. N. L.
