Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-05 / 181. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP Nyugdíjasok 1999. augusztus 5., csütörtök Hazamegy a fafaragó Kovács Gellért István, a faragók szobájában fotó: kovács tibor A 86 éves Kovács Gellért István - művésznevén Virág Gellért életében több foglalatosságot is elsajátított. Bojtárgyerekként libapásztor lányoktól tanulta meg a betűvetést. Később faragott, verseket és dalszövegeket írt, festett. Jutott ideje és energiája arra is, hogy érmeket, jelvényeket, kitüntetéseket gyűjtsön. Sok településen megfordult: élt Szatmárnémetiben, Szegeden, Debrecenben, Rákosligeten, Ba- latonendréden... Legutóbb pedig Törökkoppányban telepedett le. TÖRÖKKOPPÁNY- Jánoshidán - ahol születtem Homa János bácsi otthonában lopva faricsgált és én tízévesen tőle lestem el a faragás alapjait. Szerszámnyeleket, ostornyeleket, később már furulyákat, kanászkürtöket, juhászkampókat is készítettem. Bojtárgyerek koromban a libapásztor lányoktól kérdeztem meg: miért kígyó formájú az s betű, hogy azt kifaragjam... Kovács Pisti 18 évet töltött a csür- helegelőn. Már faragott dísztányérokat és plakettokat is. Megfaragta Kodály Zoltánt és valamennyi kiállított munkáját zsűriztetett.- A régi faragók általában mélyítve dolgoztak, én viszont kiemeltem a betűket és a motívumokat - magyarázta munkáit a kezébe véve. - Ez nagyobb figyelmet, aprólékosabb megmunkálást igényelt. Aztán már nálam idősebb faragókat is tanítottam, akik rendszeresen kértek tanácsot. A faragás mellett versírással is foglalkozott. Azt mondja legalább ezer verse van, ezért is használta a Virág Gellért művésznevet. A parasztságról, a falusi életmódról, a szüleihez való kapcsolatról szólnak a versek. Állítja: a faragványai is a versekhez kötődtek. — Meghívást kaptam a jászberényi tanítóképzőbe a tehetségkutató bizottság elé, ahol irodalmi előadást tartottam. Ez volt első szerzői napom, melyet sok szerzői est, illetve műveimből önálló kiállítás követett. A tanítóképző a Lehel kürt kicsinyített mását adta előadásomért. Ez azóta gyűjteményem egyik legkedveltebb darabja. Kovács Gellért Istvánt 1933-ban Erdős André villájában a nagyaszszony mutatta be Karinthy Frigyesnek és Kosztolányi Dezsőnek. Verseit elolvasva azt tanácsolták neki: keresse fel Móra Ferencet. Rákoshegyről indult Szegedre a pásztorember, akit Móra Kotormány János könyvtáros segítőjének fogadott. A néhai pásztorgyerekből Móra tanítvány lett! A 29 éves író irodalomtan munkájáért a Mesterdalnok címet kapta és használhatta „A poétikai tudományok Mesterdalnoka” címet. 1943- ban pedig a II. Országos Irodalmi és Zenei Pályázaton „Édesanyám, mikor elment...” című dalszövegét a Pannónia Zenemű és Könyvkiadó Vállalat I. díjjal (Arany Lanttal) tüntette ki. Mintegy 50-60 nótát írt, amely népszerű lett. Dalait énekelte Bojtor Imre, Gaál Gabriella, Solti Károly, Oláh Kálmán is... Zenét olyanok szereztek hozzá mint S. Mátyás István, Kálmán János, Rácz Vilmos, Szeme- nyei Ida. A faragás, a vers-és dalszövegírás mellett, festett is. Kezdetben vízzel dolgozott, később olajjal. Leginkább tájképeket, a természet egy-egy részletét festette meg. Arcképet, portrét keveset készített. A faragók szobájában - minden szobának van elnevezése a lakásban -, találhatók a pénzek, érmék, kitüntetések és jelvények. Kovács Gellért István ugyanis numizmatikával is foglalkozott. Azt mondta: legalább 6- 800 darabból álló gyűjteménye van. Azt tervezi, hogy még az idén ren- dezteti a sportérméket, katonai kitüntetéseket és egyéb jelvényeket.- Igaz, hogy elköltözik Törökkop- pányból?- Elmegyek. Szülőfalum Jánoshida küldöttségével arról tárgyaltam, hogy gyűjteményeimből, munkásságomból egy kis múzeumot rendeznek be. Sajnos, Törökkoppányban a vezetés nem tette lehetővé, hogy egy nagyobb kiállításon bemutatkozzam... Annyit tettek, hogy a községházán kifüggesztették életrajzi adataimat. Oda pedig ügyeket mennek intézni az émberek, nem olvasgatni. Úgy érzem nem fogadott be a falu, ezért Já- noshidának adom a vagyonomat. Elmegyek innen, visszaköltözöm az őseimhez... Krutek József Közös élmények útján, közelebb Ügetlek a sárospataki kemping bejáratánál Hónapokig kifogyhatatlan beszédtéma, és a résztvevőknek életre szóló élmény marad az a kirándulás, amelyre nemrégiben vállalkoztak a kaposvári Liget-otthon Idős lakói. Kaposvár- Évente járunk kirándulni, de ilyen hosszú útra még sohasem merészkedtünk - újságolta Varga Magdolna - igazgatónő a gond nélkül lezajlott túra után fellélegezve. - Munkatársaim kívánsága volt, hogy az ország északkeleti csücskébe, Sárospatakra menjünk. Az utazásra egészségileg alkalmas lakóinkat az orvos választotta ki, a szép élmények reményében végül heten vállalkoztak a kirándulásra. A kisbusz szabad helyeit a gondozónők töltötték meg. Amellett, hogy út közben gondoskodtak ápoltjaink ellátásáról, jutalomút volt ez lelkiismeretes munkájukért, önfeláldozásukért, mert kimozdulhattak a mindennapok egyhangúságából. Ezek a közösen átélt élmények emberileg, lelkileg is közelebb hozták egymáshoz a lakókat és gondozóikat. A hosszú út gondos, közel 3 hónapos előkészítést igényelt. Nemcsak a programokkal, szállással, étkezéssel kellett törődni, hanem az állandó orvosi felügyelet mellett azzal is, hogy legyen tartalék busz, ha a Ligeté lerobban. A pénz előteremtése sem volt kis feladat, egy részét éves költségvetésükből gazdálkodták ki, más részét alapítványuk hozama fedezte.- Szent István királyunk építtette azt a templomot, amelyet láttam, kicsorduló könnyeimen át - mondja a hetvennégy éves Hortobágyi Ferencné. - A belépőjegy kétszeresét fizettem önként, engedjenek be majd egy olyan embert is, akinek erre sem telik... Peregi Józsefnénak a hollóházi porcelánmúzeum tetszett leginkább. - Bemehettünk a gyárba is, szemünk előtt festették a világszerte csodált színes mintákat...- Az úton sajnos láttuk a nagy pusztítás nyomait is, vízben álló földeket, összedőlt házakat. Istenem, micsoda kár, szerencsétlen, tönkrement emberek - sopánkodik Kis Gáli Istvánná. A Rákóczi-vár, a párás levegőn átsejlő fenséges Kárpátok, a jószívű, barátságos pataki emberek... még hónapokig erről esik szó a kaposvári Liget-otthonban. (Ősz Ivett) Hírek Az MSZOSZ Nyugdíjas Választmánya legutóbbi országos tanácskozásán az Európai Uniós csatlakozással járó előnyöket és kötelezettségeket vizsgálta az idősek szemszögéből. A testület indokoltnak tartja az 1997-ben elfogadott nyugdíjtörvény felülvizsgálatát és módosítását, hogy a nyugdíjak ne szakadjanak el az átlagkeresetektől, vessenek gátat az idősek tömeges elszegényedésének. (kcs) A Hetesi Nyugdíjas Egyesület tagjai szombaton a Dombóvár melletti Gunarasfürdőn gyógyít- gatták sajgó ízületeiket. A költségek csökkentése érdekében enni-inni valót vittek magukkal, a jó hangulatról pedig Takács József tangóharmonikájával gondoskodott, (kcs) A kaposvári egyesület ötven tagja a múlt hét végén Zalaegerszeg környékére tett kirándulást. A zalai megyeszékhely mellett Búcsúszentlászló és Egervár történelmi emlékeivel, nevezetességeivel ismerkedtek. (kcs) Hatvanketten 6000-ből élnek Mellbevágó adatot olvashatunk a nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 1998-as évkönyvében: hatvankét embernek a 6000 forintot sem érte el a havi nyugdíja. Megyei körkép Nyolcezer forintnál kevesebbet 128-an kaptak, 205 társunknak tízezernél volt tavaly alacsonyabb a nyugdíja. 29 ezer 366 nyugdíjasnak vitt tíz- és húszezer forint közötti összeget a postás. Húsz- és huszonnégy ezer forint közötti ellátmányt 15 ezer 638 idős kapott. A legnépesebb (a grafikán is a legmagasabb oszlop) csoportba azok tartoznak, akik havi 24 és 30 ezer forint közötti járandóságot osztottak be, négy tized híján a megye nyugdíjasainak 40 százaléka kapott ennyit. Harminc és negyven ezer forint között 5745, negyven ezer fölötti összeget mindössze 2477 nyugdíjas (még három százaléknyi sem) kapott 1998-ban. K. Cs. A nyugdíjak összege Somogybán 1998-ban f* lljpr vJ* ’ í ■jh ! ó fc^ Másodszor az Adriára Az önkormányzat támogatásának és szervezetük horvátországi kapcsolatainak köszönhetően az Adrián nyaralhatnak a barcsi nyugdíjasok. Barcs Manapság igazán nem sok nyugdíjasnak telik arra, hogy a tengerparton töltse a nyarat. Az átlagnyugdíjakból még a Balatonhoz sem igen lehet eljutni. Ezért örülnek különösen Barcson, hogy a helyi nyugdíjas szervezetnek már másodszor sikerült tető alá hoznia a város idősei számára egy tengerparti nyaralást. — Negyvenen utazunk tíz napra Biográdba, teljes ellátással — mondja Virgoncz Lajosné, a klub vezetője. — A város úgy segít bennünket, hogy rendelkezésünkre bocsátja az önkormányzati autóbuszt. Ezzel sikerül az utazás költségéből egy tetemes összeget lefaragni, azonban még így sem tudnánk megfizetni a nyaralást, ha a verőcei nyugdíjasklub, akikkel baráti kapcsolatban vagyunk, nem sietnek a segítségünkre. Kapcsolataik révén rendkívül olcsón lesz szállásunk közvetlenül a tenger mellett. Az első ilyen nyaralás — tavalyelőtt — életre szóló élmény volt az időseknek, ezért is szeretnék most megismételni. N. L. Jutaiak a Mátrában Három nap alatt sok szép élménnyel gazdagodtak a jutaiak Nagy útra indultak nemrégiben a jutái hagyomány- őrző és nyugdíjas egyesület tagjai. Háromnapos kirándulásukon a Mátra környéki tájakkal ismer kedtek. Juta Az isaszegi csata emlékművénél állt meg először az autóbusz, virágot tettek a talapzatra a forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegve. Gödöllőn a Gras- salkovich-kastély pompáját, majd a gyöngyöspatai műemléktemplom méltóságát csodálták meg. Itt találkoztak a helyi hagyományőrző egyesület tagjaival - országos találkozókon való közös részvételek hozták az ismeretséget -, akik pinceszeren látták vendégül jutái barátaikat. A gyöngyösi támaszpontról - itt volt a szállásuk - másnap Mátrafüredre, Mátraházára látogattak. A harmadik nap Gyöngyös belvárosát járták körbe, hogy egy kis emléket, ajándékot vásároljanak a családnak, az unokáknak. Hazafelé Kecskeméten a városi fürdőben csobbantak egyet, mosták le az út porát. A jutái hagyományőrző és nyugdíjas egyesület mozgalmas, sok új élményt hozó kirándulásának költségeihez az önkormányzat az autóbusz költségének előteremtésével járult hozzá. K. Cs.
