Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-28 / 200. szám

1999. augusztus 29. ★ KÖZELRŐL ★ 3 E\ LfíJ^ilílÖU A lengyel-magyar barátság fő­városának nevezte Balatonboglárt Bronislaw Geremek lengyel külügymi­niszter. Boglár legalább olyan fontos a két nép együttműkö­désében mint a hivatalos tár­gyalások, mondta Martonyi Já­nos a magyar külügyi tárca ve­zetője. A lengyel menekültek befogadásának 60. évforduló­ját ünnepelték Balatonbogláron. Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap a Lengyel-Magyar Ba­rátság Háza, amely évtizedek óta a két nép barátságának szimbóluma. Tegnap ezt a mélyen gyökerező együttműködést két tölgyfa jelké­pes ültetésével tette az utókor szá­mára is emlékezetessé a két kül­ügyminiszter. Bronislaw Geremek a lengyelek köszönetét hozta an­nak a városnak, amely befogadta a menekülteket és iskolát épített gyermekeiknek. — Politikai kockázat volt az ak­kori kormány és a családokat befo­gadó emberek számára az, amit Ma­gyarországon és Balatonbogláron tettek - mondta a lengyel külügymi­niszter -. Ezért a leghálásabb kö- szönetünket fejezem ki a lengyel kormány nevében és osztozom a boglarczykok örömében. Ez a mai látogatás új kezdet a két nép együtt­működésében, amelynek célja a polgárok életkörülményeinek javí­tása. Egyenes út vezet minket efelé, amelynek történelmi alapját a 60 évvel ezelőtti események tették le. — Ami 60 évvel ezelőtt itt tör­tént, arra ma is büszkék lehetünk. Ez szemben áll a bűnös nép hamis mítoszával és illeszkedik ezer éves történelmünkbe - mondta Martonyi János -. Az üzenete egyértelmű: a cselekvés és az akarat. A lengyelek nem adták fel, sokan innen mentek tovább harcolni. A magyar emberek is kifejezésre juttatták, hogy nem fogadják el a kisállam alkalmazko­dását, van önálló akaratuk. Tehát mi sem adtuk fel. Bronislaw Geremek a legmaga­sabb állami kitüntetést, a Lengyel Köztársasági Érdemrend Lovagi ke­resztjét adta át dr. Kögl Lénárd nyu­galmazott kanonoknak, Szőllősi Fe­renc plébánosnak és Vidovszky Im­rének, a Lengyel Magyar Barátság Egyesület elnökének. (Gáldonyi) Vettek, hívtak, győztek! A Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel Já­tékos olvasói közül hárman is nagy ér­tékű nyereménnyel lettek gazdagab­bak. A hírvivő hálás szere­pében tegnap telefo­non kerestük meg a szerencsés nyerteseket. A homokszentgyörgyi Tóth György 50 ezer fo­rintos takarékbetét­könyvet nyert.- Majd kiugrik a szí­vem a helyéről! Meg lesz a kazánra a pénz! Feleségemmel épp azon tanakodtunk, ho­gyan teremtsük elő az árát - ujjongott a vonal túlfelén. A szerencse jó helyen kopogtatott, Tóthék heten élnek egy fedél alatt, a legki­sebb gyerek 2, a legna­gyobb már ifjú, 20 éves. A csurgói Mezei Já­nos színes televíziót, a kaposvári Benkő Zsu­zsa videokamerát nyert. Vadászünnep szerencsével (Folytatás az első oldalról) Abszolút győztest nem hirdet­tek. Salamoni döntéssel úgy ha­tároztak a szervezők, hogy a jö­vő szombaton, a hortobágyi or­szágos versenyen a Lábod Mavad Rt, a nagyatádi Hunguest Hotel Solar és Sefag közös csa­pata képviseli Somogyot. A szerencse délután is fősze­repet kapott Nagysallérban. Itt tartották ugyanis a Hatos lottó sorsolását. A nyerőszámok egy részét ugyancsak vadászok húz­ták ki. Errefelé az a mondás járja, hogy ami jó a vadászoknak, az jó a lábodiaknak is. Lassú István Lábod polgár- mestere a vadásznapi lottósorso­lás alkalmából egy 250 ezer fo­rintos utalványt vehetett át Csősz Violettától, a Szerencsejáték Rt pécsi területi igazgatójától. Az ajándékpénzt a most formálódó faluházra költik. Ivnsza Tamás, a Lábod Mavad Rt vezérigazgatója azt mondja, hogy az igazi szerencse az volt, hogy jóval több mint tíz­ezer embert látogatott ki tegnap Nagysallérba, s mindenki jól érezte magát. Dr. Gyenesei István, a SOMO- GYÉRT Egyesület elnöke társ- szervezőként állította, hogy szükség van az efféle rendezvé­nyekre, hiszen a somogyi ide­genforgalomnak nemcsak a Bala­ton lehet a részese, hanem azok a kistelepülések is, amelyek egy- egy ilyen alkalommal mutathat­ják meg értékeiket. Nagy Jenő 72 óra a pokolban Izmitben messiásként várták a mentőket - 3,5 évesen másodszor született Augusztus 17-en hajnalban elemi erejű földrengés rázta meg Törökország Már­vány tenger menti részét. A 7,8-as erőssé­gű katasztrófa nyomán kártyavárként dől­tek össze a házak, a romok tízezreket te­mettek maguk alá. A túlélők az oszlásnak indult hullák bűzében napokat töltöttek ét- len-szomjan, élet-halál között. Többük ma­gyar mentőalakulatnak köszönheti, hogy ismét meglátta a napvilágot. Nagy megbecsülés övezte a magyar mentőket fotó: török Rubecz József a Közpon­ti Különleges Mentő- szolgálat tagjaként a ka­tasztrófát követő máso­dik napon reggel kilenc­kor kapta a hívást, s dél­után háromkor már az Isztambulba induló gé­pen ült. A Polgári Véde­lem akciócsoportjának második csapatában há­rom napot töltött a pok­lok poklában, a mintegy egymillió lakosú Izmitben.- Amint odaértünk, nyomban munkába áll­tunk, s ha álmunkban egy pillanatra is elfelej­tettük volna, az ismétlő­dő utórengések tudatosí­tották bennünk, Török­országban ezekben a na­pokban senki sincs teljes biztonságban - meséli a kaposvári alpin mentő. Hozzáteszi, az áldoza­tok családtagjaival együtt a viszonylagos nyugalmat adó szabód ég alatt, hálózsákban töl­tötték az éjszakát. A magyar mentőala­kulatot attól a pillanattól kezdve a lakosság hihe­tetlen megbecsülése övezte, amint egy - más nemzetiségű csapat által már átkutatott - háznál túlélőre akadtak. A vi­lágsajtót is bejárta, ami­kor egy 3,5 éves kislányt 81 órával a rengést köve­tően mentettek ki a ro­mok közül.- A gyermek hihetet­lenül szerencsés volt, mivel az utcára dőlt ház, amiben tartózko­dott, egy gépkocsit is maga alá temetett, s ő a roncs csomagtartójába szorult - mutatja az összedőlt ház fotóját Rubecz József. Egy idősebb asz- szony a kislány mellett halt meg, így ő több mint három napot töl­tött a melegben hamar oszlásnak indult tetem mellett. Jelenlétét Mancs, a miskolci spe­ciális mentők kutyája jelezte. Amikor elkez­dett ugatni, a kislány sírva fakadt félelmében; Törökországban kevés a kutya, a gyerekek fél­nek tőlük. Közben a gyermek tolmács segít­ségével mindenre vála­szolt, a kihozatalban az édesapja is segített. A magyar mentők vala­mennyien könnybe lá­badt szemekkel figyel­ték az eseményeket. Ezért a pillanatért éltek valamennyien. Ezt követően a ma­gyarok ha szétszakad­tak volna sem tudtak volna eleget tenni a he­lyiek igényeinek. Az ál­dozatok hozzátartozói­nak követelésére szá­mos helyszínt kutattak át, olykor még éjjel is járták azokat a helye­ket, ahol remény volt a sikerre. Mindvégig opti­misták voltak, noha egy nemzetközi dokumen­tum szerint 72 óra után vajmi kevés a reális esély túlélő felkutatásá­ra. Van rá példa, hogy a romok 15 napos fogsá­gából szabadult valaki, de abban a víz és éle­lem is közre játszott. Esélytelen volt ugyan­akkor a kutatás az olaszországi földcsu­szamláskor, ahol a min­dent elborító sártenger­ben kutattak. Izmitben a földren­gést követő negyedik­ötödik napon mindent átható hullaszag terjen­gett. Ekkor már egyre inkább csak az áldoza­tok felkutatására volt esély. Az elvárások azonban nem csökken­tek a magyar mentők iránt, ahol csak dolgoz­tak, hatalmas feszült­ség vibrált a levegőben. Összességében a Polgá­ri Védelem nemzetközi bevethetőségű akció- csoportjai Isztambul­ban és Izmitben négy túlélőt találtak s mint­egy 100 holttest kieme­lésében segédkeztek. A különleges mentő éjszakáiban vissza­visszatér a természeti csapás képe, a verseny- futás az idővel, élete­kért.- Nem rémálomként élem meg újra és újra Izmitet: ha erről álmo­dom, mindig túlélőket keresek a romok között - meséli a kaposvári szakember. Egyiküket, a 3,5 éves kislányt a Polgári Védelem szeret­né megismertetni Ma­gyarországgal: ha sike­rül felvenni szüleivel a kapcsolatot, meghívják megmentői hazájába - nyaralni. B. T. Cohiba, a király Ébenfa dobozban a világhíres Davidoff fotó: török anett Az érme-, bélyeg-, képes­lapgyűjtők, meg a lepke­vadászok a gyűjtőszenve­dély klasszikusai. Mindig vannak divatcikkek, emlé­kezzünk csak a papírszal­véta-, vagy a gyufacimke- mizériára. Most a pénz­gyűjtés a menő, megy is a karács, le a kalappal. Az egyéniségeket nem érdek­li a divat, ha megtetszik egy szép tárgy, keresni kezdik változatait.- 1987-ben németországi ba­rátomtól kaptam egy Sierra Maestrót, meg néhány más szivart, és egy kellemes be­szélgetés során rágyújtottam az egyikre - idézi fel szivar­őrületének eredetét {ő nevezi így) Svajda József megyei MSZOSZ-elnök. - Valószínű­leg a hangulatos este emléke inspirált később, hogy amer­re jártam az országban, vagy külföldön, keresni kezdtem a márkás szivarokat. A kubaiak az Icarus-buszokért csak cuk­rot, fehér rumot, meg szivart tudtak adni, itthon szinte fil­lérekért lehetett hozzájutni a világ legfinomabb, legdrá­gább termékeihez. Emlék­szem, Glindében voltam egy küldöttséggel, s rágyújtottam egy Romeo y Giulieta szivar­ra - legalább harminc arany­érmet nyert ez világkiállítás­okon -, sőt megkínáltam a társaságot is. Német partne­reink hüledeztek, ki lehet ez a pasas, miből telik ennek er­re. Pár száz forint volt itthon egy doboz, Nyugaton akkor százhúsz márkába került. Hamar híre ment mániámnak - magam is terjesztettem, mondja kaján mosollyal -, így egy ideje családom tagjai, ba­rátaim, de sokszor ismeretle­nek is szivarral lepnek meg alkalmanként. így jutottam például az ötvenes évek Dó- zsa-szivarjához és a Pilvax­hoz, vagy a hitleri idők Deutsche Einheit (német egy­ség) egy példányához, meg a híres Csongorhoz. Ezt a nyír­ségi dohányból készült, erős, kaparós, férfias terméket do­minikai dohánnyal feljavítva már újra gyártják, de kezdők­nek és hölgyeknek nem aján­lanám.- Nők is szivaroznak? - kér­dem meglepődve.- Nem is hinné, milyen so­kan, Demi Moor amerikai szí­nésznő például, de magyar hí­rességeket is tudnék említeni, hogy Monica Lewinskiről ne is szóljak - teszi hozzá nevet­ve, mikor látja, hogy szemem a fél méter hosszú, hat centi vastag kapitális szivarra té­ved. - Ez reklámdarab, ember ilyet nem vesz a szájába. Nézegetjük a gyűjtemény kincseit, a királyt: a kubai Cohiba Esplendidost, amely­ből egy szál tízezer forintba kerül a szivarosok folyóirata - mert ilyen is van -, a Hamu és Gyémánt katalógusára sze­rint. A már említett Romeo y Giulieta, a Davidoff, a Partagas alig olcsóbb. Mind­annyit kézzel sodorják és cédrusfadobozba rakják a bal­ról jobbra egyre sötétebb bar­na színű szivarokat. A dobo­zokon számos hamisítást ki­záró jelzés található, a szakér­tők erre figyelnek. Aztán a rá­gyújtás szertartásáról beszél Svajda József ízesen, szemlé­letesen.- Nem akarom megsérteni, de sajnálom a dohányosokat - mondja végül. - Nikotinéhsé­gükben egyik cigarettát gyújt­ják a másik után, és el sem tudják képzelni, milyen fel­emelő élmény ritka alkalmak­kor elszívni egy egész estén át pöfékelő szivart, a szájüreg­ben öblögetni az aromás füs­töt, amihez csak ráadás a kel­lemes társaság... Katona Csongor Félnek a romák Taton horogkereszt, akasztott zsidócsillag a falakon Félnek a tahi romák — ezt ál­lítja Orsós Géza. A város leg­forgalmasabb helyein ugyan­is fenyegető falfestésekre le­het rácsodálkozni. Átkozott legyen a kéz, mely aláír­ta a trianoni szerződést — ez volt olvasható a vasútállomáshoz kö­zel eső feliraton, amelyet végre lefestettek. Kicsit odébb azonban jól látható a felakasztott zsidó­csillag, mellette pedig a horogke­reszt. Orsós Géza szerint ezután a cigányok kerülhetnek sorra. — A zsidók viszik el az összes üzletet, mások kárára gazdagod­nak meg, s a cigányok kapják va­lamennyi szétosztható segélyt más rászorultak helyett, ez a véle­kedés él a közvéleményben — mondta Orsós Géza. — De ez nem igaz; ha annyi pénzhez jutnának a romák, amit gondolnak róluk, már rég kikerülhettek volna ne­héz helyzetükből. Olyan dolgokat is a nyakunkba varrnak, amiről nem tehetünk. Orsós Géza a közeli Jabapusztán él, de minden Tabhoz köti; itt járt iskolába, itt élnek a barátai. Visszaemlékezett arra, hogy egy barátjával sétált a városban, amikor nagy megdöb­benésére sorra észrevették a fel­iratokat. — Sajnos, vannak vevők Tabon ezekre a felháborító, uszító gon­dolatokra vevők Tabon — állította. — Arcnélküli emberek ők, a pla­kátjaikat sem írják alá. Ugyanak­kor tudom, hogy sok helybéli fia­tal feljár a fővárosba bakancsban tüntetni, itthon pedig játsszák a nagyfiút. Sokak szülei nem is tud­nak arról, hogy gyerekük a sza­badidejükben mivel foglalkozik. Orsós Géza szerint alaposan átgondolt és megtervezett akció­ról van szó, mivel a falfestések és plakátok a legforgalmasabb he­lyeken vannak közszemlére téve. Több közülük a fasiszta Hitler idejét idézi, bár annyira azért nem régen láthatóak. — Azt hittem, hogy az augusz­tus 20-i ünnepre tekintettel eltün­tetik ezeket az illetékesek — mondta Orsós Géza. — Bár megle­het, hogy így jó, ahogyan van; fi­gyelmeztetés, intő példa lehet ez mindenkinek. Ébredj magyar! A magyar jö­vő: hungarizmus. Hasonló szöve­gek is olvashatók a firkák mellett. — Tabon jó a közbiztonság, bárcsak másutt is ilyen lenne a helyzet. Az általam felvetett prob­léma megoldása a helyi társada­lom egészének az összefogását igényelné — mondta Orsós Géza. — Sajnos a helyben és a környé­ken élő fiataloknak nem kínálnak programokat, amely lekötné őket. Ha helyes célt adnának nekik, ak­kor szerintem megoldódnának az effajta gondok. Egyelőre az a helyzet, hogy kevesen találnak munkát. Az effajta uszító reklám­ra azonban valahonnan mindig akad pénz. Orsós Géza azt mondta: a tabi- ak nagyon fásultak már, vagy ami ennél is rosszabb lenne, nem ta­nultak a történelemből. Czene Attila

Next

/
Thumbnails
Contents