Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-28 / 200. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP Színes világ 1999. augusztus 28., szombat Krk-i kabócák és kompresszorok ■2l aom.-öterf i' A Barracuda búvárklub elnöke, Kulcsár Sándor, aki az 1960-ban alakult nemzetközi búvárszervezet, a NAUI oktatója Kornic akár lehetne Ma­gyarfalva is. Nem történel­mi az utalás (hiszen vala­ha az Adriai-tenger hullá­mai hazánk földjét is nyal­dosták), hanem egyszerű­en arról van szó, hogy a horvátországi faluban ma­gyar magyart ér. Illetve bú­vár búvárt: Kornic, a Krk sziget apró, kisebb hegyre épült települése és kör­nyéke maga a búvárpara­dicsom. Ahol a kaposvári Barracuda búvárklub tag­jai is évről évre alámerül­nek a csodálatos, érintet­len vízivilág szépségeibe. Polipok, kalamárik, macs­kacápák, murénák, bar- rakúdák és csikóhalak - mint a moziban A mélység mámora A napokban tudakolta olykor aggodalmaskodó anyukám, tulajdonképpen mi is az oka, hogy időnként neoprénruhát öltök, palackot veszek a há­tamra, és míg a normálisabb- ja a tengerszinten sütteti a sörpocót, addig én társaim­mal 30-40 méter mélységben lebegek súlytalanul. És nem emlékszem a konkrét okra. Annyi biztos, hogy amikor csak tenger mellé vetett a jószerencsém, időm nagy ré­szét a vízben töltöttem, s mint egy próbabúvár, nagy le­vegőkkel tuszakoltam le ma­gam tengeiisün-házakért, kagylókért. Az pedig már a közelmúltban, tavaly télen volt, amikor Kulcsár Sándor­ral, a legnagyobb múltú nem­zetközi szervezet, a NAUI instruktorával és Nádasi-Tóth Attila dive masterrel találkoz­tam. A fiúk öreg rókák a szak­mában, s éppen a gyékényesi jég alá merülésről, víz alatti karácsonyfa-díszítésről me­géltek nekem.' Nem tudom, hogy már itt lerohantam-e őket - azonnal békaember akarok lenni én is! - vagy vár­tam az egyiptomi búvártúra kapcsán született riportig, mindenesetre csakhamar a kaposvári uszoda szédítő két­méteres mélységében talál­tam magam. Arcomon maszk, hátamon palack. Előt­te alaposan kitágították a fe­jünket a fiúk fizikai, fiziológi­ai és más merüléstechnikai tudományokkal. A gáztörvé­nyek Boyle-Mariotte-tól és Gay-Lussactól, a víz felhajtó­erejének, a levegő összetétel­ének jelentősége mind lénye­ges. A közis/nert mélységi mámort is kellő szellemi és fi­zikai felkészültséggel lehet el­kerülni, és persze a bizton­ságra törekvéssel: a merülőpáros búvárkodás a NAUI alapelve. Az uszoda al­jára is vagy heten térdepel­tünk egymás mellé (ugyan nem biztonsági okból), hogy a szokatlan, de fontos gyakor­latokat elsajátítsuk. Először a maszk levétele is kínszenve­dés volt, végül - a haladó tan­folyamon - már az egész öltö­zési a víz alatt követtük el. Krokodil Bandi De ez már Gyékényes. A le­gendásan tiszta vizű dél-so­mogyi kavicsbányató, a Kotró a nyíltvízi merülések terepe. Igazi piknikhangulat, ahová a kezdők közé a régebben vég­zettek is lelátogatnak. Csak hogy merüljenek egyet. Látni ugyan alig lehet ilyenkor, az iszapbúvár kategóriában ver- gődők ugyanis igencsak fel­kavarják a vizet, de lényeg a lényeg, lebegni súlytalanul, levegő be, kivárni, nézni a csodás csendet, s levegő ki. Lassan, komótosan. Sietni nem ildomos, a búvár legfőbb ellensége ugyanis a kimerü­lés. A másik az ijedtség. Ám ehhez jobbára egy nagy fehér cápa vagy gyilkos bálna kell: Gyékényesen ebben az évez­redben még nem mutatkoz­tak. Türelem. Addigis nézzük a gyakorlatokat! Nagy János kezd a haladón, ügyes srác, a menekülés hajóról című „szí­vatás” (ólomöv a vállon átvet­ve, kézen uszony és maszk, láb között a kiegyenlítő mel­lény a palackkal) először ki­fog rajta. Utána én jövök, cet­ként vetődöm a habokba; két méternél még az erőteljes fel­hajtóerő, és az elszabadult ólomöv miatt úgy nézek ki, mint Krokodil Dundee aligá- torbirkozás közben. Látom magam előtt a közelről kém­lelő Sanyi drukkolólag össze­vont szemöldökét. Másod­szorra rendezem a soraimat, és búvárként fejezem be a gyakorlatot. A következő me­netben áléit búvár vagyok, Csizmadia Csaba a megmen- tőm, az inflátorcsővel tíz mé­teren levegőt adagol a mel­lénybe, s már lassan emelke­dünk is. A felszínen úszás, öt másodpercenként eljátszott befúvás: miért nem jöttek csajok a haladóra! Minő guminő! Ich bin tauchen! - ez már Neufeld, ahol Nádasi mester suttog bele a kavicsbányató gyönyörű öblébe egy kelle­mes merülés után. Ausztriá­ban vagyunk, a határtól per­cekre egy csaknem tengervíz­tisztaságú tónál. Tizenöt mé­tereket lelünk, tízen egy „színpadot”, ahol a gyakorla­tokat végzik a tauchen-j elölt sógorok. Lábas kád is akad búvárharang gyanánt, odébb csónak a fenéken, díszített fe­nyővel, majd szintén csónak, benne - a röhögéstől majd' kiesik számból a légzőau­tomata - az O-ajkú némber. Guminő kerekíti ránk szeme­it, de mi nem állunk meg ne­ki. A második merülésre ké­szülve Attila dob egy hátast a síkos lépcsőn félszáraz ruhá­jában, pusztán annak példá­zatára; a legtöbb búvárbaleset - cápatámadások és minden címlapsztori-katasztrófa elle­nére - a felszínen történik. Horvátországba augusztus elején utazott a csapat. Több éve járnak Krk-re, tavaly óta Kornic az úticél, Kosi bácsi rezidenciája és a környező apartmanok. Pesti, fehérvári és szombathelyi csapattal is találkozni itt, a szállást is ko­moly magyar-horvát-magyar kooprodukcióban ügyezzük le. Ilyenkor egy nagy költözés az egész hegy, de amúgy job­bára nyugi van. Búvárszabó tarisznya Az időt nem kapjuk el, felhők és szél keseríti életünket az első két napon. Péntek este tízre csendesül az öböl, így Somodi Roland mesterbúvár- jelölttel, aki az SFOR-KFOR erők kisegítő személyzetének a tagja és a rijekai bázisról ruccant át, indulhatunk. Az éjszakai merülésben a harma­dik Varga Barnabás, aki szin­túgy nemrég szeretett bele a könnyűbúvárkodásba, de máris gyógyíthatatlan betege a csodálatos vízivilágnak. Lámpáink fényében lebukdá­csolunk a köveken, s alig vár­juk a búvárnak biztonságot adó vizet. Négy méternél a közelben nem találunk mé­lyebbet, így tájolgatunk; Ro­land egy tarisznyarákkal ha­verkodik, ám az nem vevő a dologra, éles ollója a kesz­tyűn keresztül is elvágja ke­zét. Néhány fésűkagylóval s egy újabb merüléssel gazda­gabban kászálódunk partra, közben sóvárogva a gyékényesi éjszakai merülés­re gondolok, ahol méretes pontyot simogattunk, s 60-70 centis csukákkal néztünk „halszemet.” Másnap Baska mindenért kárpótol. Sanyi el- köü a kikötőből a gumihajót, villámgyorsan átszeli vele az öblöt, s csakhamar indulha­tunk az alagút megmerülésé- re. Barni már otthon van a kis sziget környékén, amelynek kopár, napszítta szikláit egyetlen világítótorony töri meg. Közelében, egy szirtnél csobbanunk a vízbe. Dr. Szilvássy Zoltánnal kiegé­szülve négyen tesszük meg az utat a 3-4 méter széles, 25- ről 10 méterre emelkedő alag- úton. Bár az Adria tisztasága mellett harminc-ötven méte­reket is ellátni, a mélyben lámpánk fénye adja vissza a megannyi vízinövény és a tengernyi hal színét. Nem­csak azért, mert lelkünkre lett kötve, hogy a környezetet maradéktalanul hagyjuk meg a jövőnek, óvatosan lebegünk át a folyóson, s nem sarabol- juk le a korallszerű növénye­ket. Polipfogás A baskai öböl északi bejáratá­nál újabb gyönyörűségek vár­nak. Már a félórás hajózás el­képesztő, a nyílt vízen másfél méteres hullámok hátán hajó­zunk, aki ezt bírja, az már az egyhetes egyiptomi búvársza­farira is elmehetne. A Barracuda januárban tervez egy vörös-tengeri túrát, ahol a páratlanul gazdag élővilágot hajóról merülve térképezik föl. Októberben Pompei az úticél, a Vezúv lávájába halt város, melynek egy részét víz borítja. Előtte szeptember elején újabb tanfolyam, s tán még egy jó kis Gyékényes is belefér az őszbe. Egyelőre azonban marad az Adria, ahol hullámszaggat­ta szirtek között parkolunk. Horgony le, búvár be, mély­ségünk 15 méter körüli, majd elfogy a „talaj”: hatalmas le­szakadás mentén feneketlen mélység tátong alattunk. A fal mellett ereszkedünk 34-35 méterre, közben a kisebb-na- gyobb üregek lakóival ismer­kedünk. Rákokkal, számtalan színpompás hallal, polippal. Attila a napokban meg is fo­gott egyet, ügyesen a feje mö­gött, hogy ne tekeredjen a ke­zére, ahonnan a tapadóko­rongokat már nehéz lefejteni. A környéken murénát és bar­rakúdát is láttunk, de a Krk- nél a csikóhal és a macskacá­pa is honos. Hajóroncs a hullámsírban A következő napok Sveti Marak és Vrbnik környékén telnek, majd jön Silo. Az apró települést egy 1968-as ka­tasztrófa tette ismertté, ami­kor egy horgonyzó, 60 méte­res görög szénszállítót csa­pott a partnak a vihar. A teljes legénység odaveszett. A ron­csot könnyű megtalálni, sorra kikötnek fölötte a búvárha­jók. Az árbóca a felszínről is látható, a hozzáerősített kötél mentén ereszkedünk. Ez fel­kavarodott vízben különösen célszerű, Sanyiék merültek már úgy Silóban, hogy a roncs akkor vált láthatóvá, amikor a tat az orruk elé ke­rült. Szerencsénk van, a monstrum fa- és vasszerkeze­te szépen kirajzolódik előt­tünk. Némi áramlással szem­ben kerüljük meg a hajót, be­nézünk a kapitányi hídra, a 32 méternél lévő hajócsavar- nál szemügyre vesszük a lé­ket, elúszunk a hajó nyitott, sötétbe burkolózó gyomra fö­lött, majd hét méteren, az árbóc létrájánál fejezzük be a merülést. Silo egy félsziget mögött is szépet produkál, gazdag élővilágot találunk. Ekkor már a csapat jó része kicserélődött, az Opeles Mol­nár Tiborral merülünk, Zoli már visszakísérte Törő Petit, aki kevesebb levegővel in­dult. A 200 bárrá töltött pa­lackkal 50-nél be kell fejezni a merülést. Magam is mini­mumra szívom a palackot, ne a felszínen kelljen visszaevic- kélni a vízbeszállás helyére, hiszen a sziklás öbölben, hul­lámokkal verten nem minde­nütt lehet partra szállni. Vé­gül - Tibit kissé megvezetve - majd' megkerüljük a félszi­getet. Ezt a világítótorony lát­ványa teszi kétségtelenné. Három hét Adria, évekre elegendő élménnyel. És ak­kor még egy sort sem írtam a sörről, a Karlovacko és Ozujko pivoról, melyekét napnyugtakor, erkélyen üldö­gélve, bágyadt ciripelést hall­gatva kortyolni felemelő. Ap­ropó kabóca! Tudta valaki, hogy tizenhét évig báb, s csak utána lesz a mediterrán han­gulat koronája? Bár a kabócák manapság a búvárkompresz- szor nevű csodabogárral ve­tekszenek a hangadó címért Krk kies édenkertjében. Balassa Tamás Könyvajánló Gyógynövények az egészség védelmében A gyógynövények szépek és egyúttal hasznosak. Érdemes tehát megpró­bálkoznunk a gyűjtésekkel, sőt akár a saját kertben való termesztésükkel is. Régi, bevált receptek. Gyógynö­vénytermesztés a kertben és az erké­lyen. Gyűjtési naptár. Házi gyógy­növénypatika. (Holló és Társa -1290) SZABÓ MÁTYÁS: Xéna, a harcos hercegnő - Üres trón Xéna, aki egykor élt-halt a hódításért és a pusztításért, most a Jó oldalon harcol. Sötét múltja árnyékként kísé­ri, de bátran küzd a Gonosz erői el­len, hősiesen védelmezi az elesette­ket a kegyetlen félistenek, az istenek és a szörnyek csatlósaitól (Szűkíts - 890.- Ft) Horthy István repülőtiszt halála Vitéz nagybányai Horthy István kor­mányzóhelyettes, okleveles gépész- mérnök, tartalékos repülőfőhad­nagy, vadászpilóta 1942. augusztus 20-án, a keleti hadszíntéren, harci feladatának teljesítése közben repü­lőhalált halt. A rendkívüli esemény híre szélvészként terjedt, s mind a hadrakelt seregben, mind a hátor­szágban mendemondákra adott okot. Mi az igazság? E kérdést igyek­szik megválaszolni a helyszíni vizs­gálatok alapján a szerző, aki nem más, mint Horthy István repülőfő­hadnagy egykori baj társa és közvet­len elöljárója, a századparancsnoka, Szabó Mátyás. (Zrínyi Kiadó - 680.- Ft.) Egyszerűen jó: Halételek A halételek az átlagos háztartások­ban is egyre népszerűbbé válnak. A tengerek, tavak, folyók halai között mindenki talál ízlésének megfelelőt. Ebben a könyvben 55 halétel - hideg és meleg halétel, hallevesek, egytál­ételek - receptjét kínáljuk Önnek. (Alexandra - 499.- Ft.) ROLF HERKERT: Másfél perc lazítás Mindenre jut idő, csak az igazán fon­tos dolgokra nem. Az élet menete egyre gyorsabb és zaklatottabb lesz. Sokan megadják magukat a sorsnak és így sóhajtoznak: „Szívesen meg­tenném, de...” Erre a kifogásra cáfol rá Rolf Herkert könyve, rövid és egy­szerű gyakorlatok gyűjteménye, amelyek az egész testet ellazítják, megelőzik vagy csökkentik a stresszt, növelik az agy teljesítőké­pességét. A gyakorlatok egyszerűek, játékosak és mindenki számára kön­nyen elvégezhetőek. Nos, kedves ol­vasó, vegyen mély lélegzetet, nyúj­tózkodjon, ásítson egy nagyot, öltsön nyelvet a hétköznapok zűrzavarára, és azután felfrissülve ismét belevet­heti magát a mindennapok forgatagá­ba. Ki mondja, hogy az élet csak megerőltető lehet? (Édesvíz - 890.- Ft.) TÁRÓT iÚTMUTATÓ SOBSELEMZES iTAROT I KÁRTYÁVAL IHERCZEG KATI ] SEGÍTSÉGÉVEL í® 06-90-2 ORVOSI TANÁCSOK Dr. BORSÁNYI VERONIKA pszichiáter főorvos segítségéve! 1. Álmatlanság 2. Merevedési zavarok 3. Pánikbetegség 4. Emésztési zavarok 5. Depresszió 6. Elmebetegségek © 06-90-230-475 A hívás díja 99 Ft+áfa percenként+6,60+áfa kapcsolási díj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents