Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-21 / 194. szám

SOMOGYI HÍRLAP Somogy jeles polgárai 4 1999. augusztus 21., szombat Tisztelet a teljesítménynek A kitüntetettek Somogyhoz való kötődésükről Csütörtöki ünnepi megyei közgyűlésen tizenöten vették át a Somogy Polgáraiért díjat munkásságuk, a megye ér­dekében végzett munkájuk elismeréseként. Azt kérdez­tük a kitüntetettektől, hogy nekik mit adott Somogy. Dr. Balázs Árpád Siófok pol­gármestere: — Mindent. A tá­jat, ami körülölelt és ringa­tott. Embereket, akiket sze­rettem s akiket szeretek. S az emberek problémáit, ame­lyek értelmes célokat tűztek ki elém, amit követhetek. Berta Gyula, a mosdósi tü­dő- és szívkórház osztályve­zető főorvosa . - Az Alföldről kerültem Somogyba az egye­tem után. Ide nősültem és itt volt az első munkahelyem Itt születtek a gyermekeink és jó mesterek útmutatása nyomán itt váltam orvossá. 35 éve dol­gozom a mosdósi kórházban, olyan emberi és szakmai lég­körben, amelyben a munka ál­landó örömet és további inspi­rációt ad. Ahogy haladtam elő­re a pályámon, úgy teljesedett ki az életem másik fele is. Négy gyermekünknek köszön­hetően már nyolc unokánk jön össze Kaposváron vagy a Bala­ton mellett a gyakori családi ta­lálkozókon. Számomra So­mogy nem földrajzi fogalom, hanem kiváló zenészeket, kép­zőművészeket, irodalmárokat jelent, s mindenkit akinek a lelke, a munkája és az igyeke­zete emberivé, otthonossá és szeretni valóvá teszi az ország­nak ezt a csücskét. Dr. Bodosi Mihály, a Kaposi Mór Megyei kórház nyugdíjas főorvosa: — Hely­bélinek vallom magam, hi­szen 1951-ben kerültem Ka­posvárra. A Megyei Kórház főorvosaként felelősségteljes megbízatásom volt. Alkotói tevékenységem, tudományos munkásságom itt lett teljes. Sportvezetőként — 29 éven át — az atlétikai életben kaptam sze­repet. Örülök, hogy elfogadtak és befogadtak az itteni embe­rek. Ezt bizonyítja, hogy 1994- ben díszpolgári címet vehettem át. Kötődöm Somogyhoz, sze­retek ezen a vidéken élni. Csutorás László fonyódi vá­rosvédő: — Két éves korom óta élek Fonyódon. A Csutorások dédapámtól kezdve tanítottak a Csutorások Somogybán. Én fo­nyódi hegyről jártam Alsóbélatelepre tanítani és so­sem tudtam megállni, hogy leg­alább egy pillantást ne vessek a tóra, a csodálatos tájra. 72 éve ez az igazi otthonom. Ezért is dol­gozom szívesen Fonyódért és választottam a városvédők rögös útját. Édesapám nyomdokaiba léptem - amikor tizenegy éve a városvédő egyesület elnökévé választottak - aki 64 évet dolgo­zott a városért és a tanítás mellett a helytörténetet kutatta, Kezde­ményezéseink, mint a zenepa­goda, a palánkvár felújítása, a vá­ros virágosítása sok közös siker. Gárdonyi László, a tabi Ta­kács Imre szociális otthon igaz­gatója: - Ami számomra fontos, az itt történt velem. A tanulás, a munka, és a család is Somogy­hoz köt. Az alkotás lehetőségét és az elismerést is a megyétől kaptam. A teljességhez azon­ban hozzátartozik: az eredmé­nyeket csapatmunka hozta, a kitüntetésemhez minden egyes munkatársam hozzájárult. Bár­hol is járok az országhatárokon belül és kívül, mindenhol büsz­kén vallom magam Somogyország polgárának. Király J. Béla, a Somogyi Hírlap fotóriportere: - Mi köt a megyéhez? Mindig megtalál­tam a megélhetést. Nem na­gyon tudnék olyan városába vagy falujába menni a megyé­nek, ahol nem találok ismerős­re, és így segítőre. Nem építet­tem légvárakat, normális meg­élhetésem mindig megvolt. Kiss László, a marcali vá­rosi sportcsarnok igazgatója: - Sokat adott Somogy. Itt születtem, itt nőttem fel, itt ismerem az összes követ, az utcákat. Somogyi a felesé­gem, itt él szinte a teljes csa­ládom, közhelyes, de ide köt minden ami egy emberi élet során fontos és amire emlé­kezni érdemes. Ezenkívül le­hetőséget; egyszerű, hétköz­napi célokat, amelyekért mégis érdemes dolgozni és amelyekből eredmények lesznek. Mondjuk egy ilyen elismerés, amit elsősorban iránytűnek tartok: nem té­vedtem el a célok között és jó irányba tartok. Furcsa de életemben először most ül­tem le számot vetni, hogyan éltem ezekkel a lehetőségek­kel, minek köszönhettem a bizalmat. Mindig az vezérelt, hogy a legjobbat hozzam ki abból amit rám bíztak. Nem csak a lelkiismeretem miatt, a családomért, a körülöttem élőkért, s így talán Somo- gyért is. Kulcsár László, a Kereske­delmi Alkalmazottak Szak- szervezetének megyei titká­ra: - Emberséget kaptam So- mogytól s az egész életemet. Itt, Kisbárapátiban szület­tem, és a gyökerek azóta csak erősödtek. Somogy egyébként különleges a me­gyék között. A folyamatos új­keresés jellemzi, és ebbe si­került nekem is bekapcso­lódnom. Mégpedig úgy — és ezt is a megye különlegessé­gének tulajdonítom — hogy nekünk, a dolgozók érdekeit képviselőknek nem kellett rendszerváltást végrehajta­nunk. Az emberi oldal nem változott, csupán az új körül­ményekhez kellett alkalmaz­kodnunk, és ezért nem volt törés, folyamatosan hatéko­nyan tudtunk dolgozni. A mindennapok során is ta­pasztaltam: Somogybán jó élni. Megtaláltam mindent, ami érték lehet egy ember számára: barátságok, kap­csolatok, nyugalom. Nem is vágyódtam el soha innen, és eztán sem fogok. Lassú István, lábodi pol­gármester: — Nekem Somogy az otthon, a szülőföld. Az én falum, Lábod olyan szép mint maga Somogy. A hatalmas er­dőre, élővilágára méltán lehe­tünk büszkék. Néhány nap múlva tízezer vendéget vá­runk ide a megyei vadásznap­ra. Somogy, s benne a falum nekem a munkát is jelenti. Azt, ami sikereket, és kudar­cokat egyaránt hozott. A ku­darcokon próbálja túltenni magát az ember, a sikerekre pedig próbál büszke lenni. Azt azonban nem szabad el­felejteni, hogy a sikerek mö­gött ott vannak a barátaim és a munkatársaim is, mert ők győztek meg arról, hogy érde­mes tenni a közért. Nekem megadatott, hogy polgármes­terként, a megyei közgyűlés tágjaként és egy rövid ideig országgyűlési képviselőként is dolgozhattam a környeze­temért és a megyémért. Laszczik Iván, a Pini Ka­posvár SE elnöke: — Egész életemben meghatározó volt, hogy Somogyi születésű va­gyok. Hazánkon belül is egy kis országnak tartom me­gyénket és benne természete­sen Kaposvárt is. A megye- székhelyen élek 14 éve. Min­den ide köt, munkát, megél­hetést találtam. Különös öröm, hogy tevékenységem révén, a gazdasági életben és a sportban is erősen kötődöm a megyéhez. A Pini Kaposvár SE bajnok és kupagyőztes csapatának elnökeként renge­teg olyan élményben része­sültem, amit máshol biztosan nem élhettem volna át. Papszt Lajos Lengyeltóti polgármestere: — Tősgyöke­res somogyi vagyok, Kötésén születtem. Az iskoláimat is itt végeztem, a tabi gimnázi­umban érettségiztem. A ta­náraim közül kettő meghatá­rozó volt az életemre: Jenei István, az osztályfőnököm, aki matematikát és fizikát ta­nított és D. Kováts Imre testn­evelőtanár. Azokban az évek­ben kitartást és akaraterőt ne­veltek belénk. Nem véletlenül választottam tehát a műszaki pályát sem. Tíz évig az Észak- Somogyi Vízgazdálkodási Tár­sulatnál dolgoztam, ezt köve­tően mindvégig a közigazga­tásban és Lengyeltótiban. Kaptam ajánlatokat máshová is, de maradtam, mert itt köz­vetlenek, ismerik egymást az emberek. Köszönnek egymás­nak az utcán. Ez egy kedves polgári település. Amit az el­múlt húsz évben elértünk, azt közösen, a lakosság összefo­gásával értük el. Jól érzem itt magam és azért dolgozom, hogy az emberek is jól érez­zék magukat ebben a szép kis­városban. 4L Pintér Zoltán ezredes, a Kapos Bázis Repülőtér pa­rancsnoka: - Vadászrepülő­gép vezetőként megadatott az a szerencse, hogy minden évszakban, nappal és éjjel egyetlen tekintettel át tud­tam fogni a Balatontól a Drá­váig húzódó területet, ma­gamba szívhattam minden szépségét. A magasból kicsi­nek tűnik a megye, ám a le­szállás után megváltoznak az arányok. Itt a családom, a barátaim, a kollégáim vesz­nek körül. Azok, akik osz­toznak valamennyi örömöm­ben és bánatomban. Életuta- mat, amely sok szálon kötő­dik Somogyhoz, sikeresnek érzem. Különösen azt a ré­szét, amelyik a pár négyzet­kilométernyi taszári beton­hoz kapcsolódik. Több mint 3 ezerszer indultam innen feladat végrehajtásra és ér­keztem vissza otthonos biz­tonságába. Az elmúlt évek­ben megtanultuk, hogy még egy olyan kis település is, mint Taszár milyen fontos szerepet játszhat az európai béke megteremtésében, s hogy ez a szerep milyen ko- * moly felelősséget ró az itt dolgozó somogyi emberek­re. Polgár István nyugállomá­nyú tűzoltó százados: — Itt, Somogybán születtem és itt vagyok nyugdíjas is. A két tény között az életem folyt. 1940-ben lettem tagja a csur­gói önkéntes tűzoltóe­gyesületnek. 1950-ben beáll­tam a csurgói lengyárba üze­mi tűzoltónak. Nyolc év múlva elhelyeztek Kaposvár­ra. A városnak akkor 194 ut­cája volt. Ezt azért tudom, mert meg kellett tanulni mindegyik nevét, s ha álmá­ból keltették az embert, ak­kor azt is meg kellett tudni mondani, hogy melyik olda­lon vannak a tűzcsapok. így - a tűzcsapok felől - ismer­tem meg a várost, aztán a megyét. Somogy az életem. 1980-ban mentem nyugdíj­ba. Itt volt a csurgói családi ház, ide költöztünk, de ez nem visszavonulás. Regge­lente kezembe veszem a So­mogyi Hírlapot, mert érde­kel, hogy mi történik ebben a megyében. Pusztai Jenőné, a siófoki Középiskolai Diákotthon igazgatója: — Több mint negyven éve élek itt, ami az életemben kellemes volt, az ide köt. Itt voltam diák, ide jöttem vissza tanítani, itt születtek a gyermekeim. Imádom Somogyot és a Bala­tont: a nyári tömeg, a téli csend is az életem része. Székelyfi József a Somogy Megyei Kézműves Kamara elnöke: — Ismerek jó néhány olyan helyet a megyében, ahol ha csak tehetem megál­lók, és eltöltők egy-két órát. Minden évben elmegyek pél­dául a Dráva-Mura összefo­lyásához, és ha csak arra já­rok, felmegyek Szentmi- hályhegyre a templomhoz és szétnézek, élvezem a lát­ványt. De nem hagyom ki, és minden esztendőben meg- fürdöm legalább egyszer a tisztábbik gyékényesi ka­vicsbánya tóban. Ezeken a helyeken el tudom felejteni a napi gondokat, és fel tudok hosszú időre töltődni szelle­mileg és fizikailag is. Kaposfő és Kisasszond kö­zött van egy több száz éves tölgyfa, aminek törzsét négy felnőtt sem tudja átkarolni. Azt is gyakran meglátoga­tom, mert akárcsak odahaza, ott is úgy érzem: jó helyen vagyok... i

Next

/
Thumbnails
Contents