Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-14 / 189. szám

1999. augusztus 15. Jr KÖZELRŐL ★ 3 Vőlegény, katalógusból Hol van már az az idő, ami­kor az első bálon, rangos társasági eseményen mu­tatták be a piruló ifjú hölgy­nek születése óta neki szánt mátkáját...? Vagy a régi szüreti bálok, majáli­sok, teadélutánok. Ma már szinte komikusnak tűnik, naftalinszagú, ódon a han­gulatuk. Hol van a hatvanas évek „mindent szabad, ami nem tilos”, házibulis, eman­cipált és szabad(os) világa, amikor minden a szerelem­ről szólt...? Akkoriban természetes volt az ismerkedés, a házasság, a csa­ládalapítás. Mintha mindez szinte magától alakult volna így. Vitán felül állt, hogy a nők célja a férjhez menés, a szülés, a családi tűzhely melegen tar­tása, a férfiaké pedig hogy min­dent megteremtsenek a biztos „hátországhoz”. Mostanában egy kicsit ösz- szekuszálódtak a dolgok. Kez­dődött ott, hogy hol lehet is­merkedni...? Sehol. Nincsenek klubok, igényes szórakozóhe­lyek - csak drogszagú, dübör­gő, füstös lebujok. Kizárt, hogy valaki itt bukkanna élete párjá­ra. Marad az iskola - de ott meg kinek van ideje erre, ilyen köve­telmények mellett, főleg ha még karrierről is álmodik? Vagy a munkahely - isten ments, „házinyúlra nem lövünk”...! Marad a hirdetés, meg a társkereső irodák. Tőlünk nyu­gatabbra már szinte az a termé­szetes, ha valaki így választ párt. Nálunk még sokan ide­genkednek attól, hogy „kataló­gusból” rendeljenek vőlegényt, menyasszonyt, de mégis egyre többen választják ezt a megol­dást. Vera csinos, szép arcú és jó alakú értelmiségi, nő, harmin­cas évei közepén. Míg beszél­getünk, egyik cigarettát szívja a másik után, már attól ideges lesz és remegni kezd a keze, ha a témát előhozom: miért nem ment férjhez...?- Sokáig azt mondtam: cso­dálatos gyerekkorom és fiatal­korom volt - mondja. - Most már átkozom, hogy miért is volt olyan szép... Azt hiszem: ritka az olyan család, mint a mi­enk. Nekem a szüleim és a test­vérem egyben a barátaim is vol­tak, egymásért éltünk, a mi kü­lön, zárt kis világunkban min­dent megtaláltunk. Amikor el­kerültem otthonról, egyetemre mentem, azt hittem: belebeteg­szem a hiányukba. Könnyebb lett volna, ha van valakiin. De én nem tudtam másban gon­dolkodni, nem ismertem más „mintát”, mint a mi családunk. Ehhez képest mindenki köny- nyűnek találtatott... Beletemet­keztem a tanulásba, aztán a munkába - nagyon jó állást kaptam. És közben vártam, vár­tam, hogy csak eljön az igazi. Az évek olyan gyorsan elrepül­tek, hogy magam sem hiszem... Most már nem remélem. Már nem várom a nagy szerelmet, csak egy társat szeretnék. Ba­rátnőim unszolására, végső el­keseredésemben jelentkeztem egy társkereső irodában. Már több „partnert” közvetítettek, de egy találkozásnál tovább egyikkel sem jutottam: az egyik egész este a volt feleségéről be­szélt, a másik a pénzről, a har­madiknak nem feleség kellett, hanem „ingyen cseléd”... Re­ménytelen! Lassan megpróbá­lom elfogadni a magányt. Magdi mindig vidám, a leg­reménytelenebb dolgokban is képes megtalálni a jót. Jóval a negyvenen túl, kissé elhízottam elváltán, két gyerekkel is.- Képtelen vagyok egyedül élni - vonja meg nevetve a vál­lát. - Szinte níég gyerek voltam, amikor férjhez mentem. Nem tanultam tovább, szakmát sze­reztem, de igazából csak a csa­ládomnak akartam élni. Nekem így volt természetes. Hamar ki­derült: nem a legjobban válasz­tottam. A férjem az a fajta volt, akinek nem való a kötöttség, a család, a felelősség. Egy szeret­ni való csirkefogó. Tizenhat évig éltünk együtt - mindent el­tűrtem tőle és úgy tettem, mint­ha minden rendben lenne, csak mert ez is jobb volt, mint egye­dül. Aztán ő hagyott ott, egy másik, sokkal fiatalabb nőért. Mások valószínűleg összerop­pantak volna, nekem erre nem volt időm: társat kellett keres­nem. Hirdetéseket böngésztem és adtam fel, jelentkeztem egy partnerközvetítőnél is. Nem szégyellem. És talán mert na­gyon akartam, sikerült is társat találnom - eddig ötöt. Rövi- debb-hosszabb élettársi kap­csolatok után most megint egyedül vagyok. Úgyhogy megint kezdem elölről... Tóthné Béres Aranka, az egyik legismertebb kaposvári társkereső iroda tulajdonosa. Egyre többen jelentkeznek ná­la, de egyre nehezebb megfele­lő partnert közvetíteni.- Körülbelül tíz nőre jut há­rom férfi - ez nem túl biztató arány. Ráadásul a férfiak közül a 25-35 év körüliek jönnek, ta­nárok, mérnökök, újabban vál­lalkozók. Rendszerint jól szitu­áltak, jóképűek. A nőknél a 40- 50 éves korosztály, rendszerint válás után, gyerekkel. A fiatal­emberek bombázókat keres­nek, szép arcú, jó alakú, magas lányokat. Azt, hogy tud-e főzni, vagy lehet-e vele beszélgetni, csak elvétve kérdezik meg. Már a találkozás is nehezen jön össze, de a „legha­jmeresztőbb” történetek csak ezután következnek. Volt, hogy a fiatalember pszicholó­gusnak használta a hölgyet, el­mesélte és kielemezte neki az összes volt kapcsolatát. Egy hölgy pedig a „vőlegényjelöl­tekkel” padlótól a plafonig helyrehozatta a lakását: egy festő, egy asztalos, egy kőmű­ves - aztán mindegyiket dob­ta... Persze, sikerek is vannak - van fiatal pár, akik nemrég az esküvői tortájukból hoztak kóstolót, most pedig néhány hónapos ikreiket hozták el megmutatni. (Jakab) Csúcs a Balatonon (Folytatás az első oldalról) — Nincs egy pillanatnyi nyug­tom se, már fáj a „műszerem” — árulta el Kati, aki tesü bájainak áruba bocsájtásával keres pénzt stricijének. — Megesik, hogy napi húsz kuncsaftom is van. Egy hónapja öten, ha megfor­dultak, azt keveselltem, na de ez a mostani forgalom azért mégiscsak túlzás! A törzsőrmestert a helybéli rendőrök munkáját segíteni ve­zényelték a Balatonra. Előbb nem akar nyilatkozni, merthogy ahhoz a parancsnoka engedélye kell, később azonban úgy ma­gánemberként beszélt a tapasz­talatairól. Társa úgy tett, mintha nem hallana egy szót sem.- Nem csodálkozom azon, hogy az idősebb nemzedék so­kat panaszkodik erre a nyárra — mondta. - Siófok fiatalokkal telt meg, akik éjszakánként ordibál- nak, kiborogatják a szemetes tartókat, ház falán törik össze a kiürült sörösüvegeket. Regge­lente az utcák padkáján vagy parkok füvén fekszenek sokan magatehetetlenül; részegen vagy droggal belőve. Amíg képe­sek megállni a lábukon, csapat­ban mászkálnak, még az egyen­ruhás rendőrrel szemben is sok­szor fenyegetően lépnek fel. Roppant nehéz velük szemben intézkedni; megtörtént már, hogy a társaságukban lévő lá­nyok miatt nagyképűen heccei­tek bennünket. Engem körnek a szabályok, őket sajnos nem. Az ötvennek látszó férfi a vasútállomás előtti parkban ül­dögélt tegnap hajnalban. Ké­sőbb kiderült, hogy tizenöt év­vel fiatalabb. — Nem szórakozásból jöttem Siófokra, hanem dolgozni — mondta. — Na de nem ám butik­ba (ez messziről lerítt róla) vagy büfébe (itt szép kis forgalmat bonyolíthatott volna le egymaga is) , hanem építkezésre. Szavaiból kiderült: kánikula ide, turisztikai főszezon oda, de még a városi önkormányzatnak az építkezést ebben az időszak­A desedai kempingbe még most is érkeznek vendégek. Ez a baráti társaság például Pápáróljött, úgy tervezik: nyolc napig maradnak, hogy kipihenjék magukat a Deseda mellett. fotó: lang Róbert bán tiltó rendelete sem számít, több építkezésen megfordult már segédmunkásként. — Akinek van pénze, azt csi­nál itt, amit akar. Sokan építkez­nek a nyár közepén is — árulta el. — Én persze nem látok bele a dolgokba, de amikor a hatósági­ak, tudja, akik ellenőriztek el­mentek, a főnökünk nagyot rö­högött. Majd iratunk fellebbe­zést, s amire az ügy tisztázódna, felépül a ház, azt meg úgy sem merik elbontatni — vetette oda. A máskor a budapesti Má­tyás templomnál játszó utcaze­nészt, hímzett térítőt áruló idős Szeged-környéki nénit, Debre­cenből jött rajzolót is kérdez­tem. Mind azt mondták, amikor megesküdtem nekik, hogy nem közterület-felügyelő s nem is adóellenőr vagyok, hogy ezek­ben a napokban bizony dagad a bukszájuk. Még egy hetet ma­radnak a Balatonon, aztán aho­gyan a turisták, úgy ők is szede- lőzködni kezdenek. — Az kéne csak a boldogságomhoz — mondta az utcazenész —, hogy az idei szezonnál soha ne le­gyen rosszabb! (Czene) „Ahol van tűzifa, oda csak egy szikra kell” Somogyvári sámántánc „Vadász hallgasd a szelek suhogását, a hegyek szavát, mi robajló lehet, vagy elhaló egé­szen. Tanulj a nap­lemente vörös sze­léből, mi csordát sejtet nyugaton. Gondolkodj a fák letört gallyain, s ne gondold az ösztönt, mi a vad nyomára vezet, csak kövesd, kövesd." Ez a szövegrészlet Kovács Gábortól, egy somogyvári fiatalem­bertől származik, aki 7 törzs nevű zeneka­rával a sámánkultusz rég volt rítusait idézi fel egy-egy fellépé­sén. — Ahol van tűzifa, oda csak egy szikra kell - kezdi sejtelme­sen, amikor különle­ges zenekaráról kér­dezem. — Nekem a szikra Szombathely volt, a tanárképző fő­iskola. Pontosabban a diáktársaim, akik ze­néket írtak az ősi jele­netekről szóló verse­imre. Hogy ebből színpadi produkció lett, az viszont már a véletlen műve. A 7 törzs első íz­ben egy diákrektor választáson lépett színre egy misztéri­umjátékkal egybekö­tött koncerttel. A si­ker nem maradt el, így Papp Róbert és Mucza Béla újabb dalszövegeket zenésí- tett meg, majd újabb fellépések következ­tek. — A sámánzene monotonitásánál és a táltos ösztönmormo- gásánál valami össze­tettebbre, eredetibbre vágytunk. Sok köny­vet elolvastam, elő­adásokra jártam, hogy minél többet tudjak az ősi szertar­tásokról. így született a vadászatról, gyógyí­tásról, ördögűzésről, vagy éppen az esőva­rázslásról íródott szám. „Termékeny legyen a föld, adj már végre esőt! Barmaim szom­jaznak, növényim száradnak, adj már végre esőt! Erdő levele mind lehullik, rétek virága fonnyadozik, pataknak vize már elapadt, völgye­ink mélyén száraz ta­vak, adj már végre esőt!" Ez a részlet az esővarázslás című dalból való. A külön­leges zenekar tagjai rendszerint jelme­zekbe bújnak és tán­cokkal, a szövegekre épülő jelenetekkel kalauzolják el hall­gatóikat egy másik világba. — Az ősi sámán­kultusz megidézése csak az egyik fele a zenés estéknek. Leg­alább ilyen fontos a kézzel ütött dobok­kal, csörgőkkel, fu­rulyákkal, gitárokkal és hegedűkkel előa­dott zene. Nem töre­kedtünk sosem arra, hogy autentikusak legyünk, nyugodt lé­lekkel kevertük bele dalainkba a mai kort. Ezt tükrözi a gitárok hangja éppúgy, mint a manapság haszná­latos kifejezések. A performancek nézőiben minden es­tén más érzés alakul­hat ki, hiszen az adott éjszaka energi­ái mindig más formá­ban csapódnak le. Gáborék produkciója a legtöbb helyen meg­osztja a közönséget.- Mi egy olyan vi­lágot teremtünk, ami az adott estére szól. Van akit megfog, de olyan is akad, akit nem érint meg. Példa erre a legutóbbi EFFOT, ahol egy srác nem tudta meg­emészteni, hogy vala­ki egy birkaszőrből készült ősember ru­hában, karkötőkkel, fejpánttal, láncos sá­mánbottal jelenik meg a színpadon. Né­zett egy darabig, majd felkiabált: „Hello Bod­ri”! Az ilyen reakciók sem keserítik el a főis­kolás csapatot, akik­nek egyedi műsora rengeteg meghívást kap különféle rendez­vényekre a rockfesz­tiváloktól a művelődé­si házakig. S hogy hisznek-e a sámánok varázserejében? Erre válaszul elég idézni a somogyvári sámán Tisztelet a táltos atyá­nak című verséből. Kimentem én az er­dőbe, hej regő rejtem, regő rejtem. Gombát tömtem a bendőmbe, hej regő rejtem, regő rejtem. Turul madár messze szálló, hej regő rejtem, regő rejtem. Táltos testvért útra váró, hej regő rejtem, regő rejtem. Takács Zoltán Türelmi idő a türelmi zónának Eddig csák mindenféle szóbeszéd kerin­gett a türelmi zónákról, arról, hogy ha­marosan talán kötelező lesz megnyitni azokat a bizonyos piros lámpás háza­kat Most vége a találgatásnak: megje­lent erről a törvény. Persze, ez sem aratott osztatlan sikert. Azt mondják, túl „langyos", és túl sok a „ha...”. Például: „az önkormányzat a prostitúció tö­meges megjelenése esetén türelmi zónát je­lölhet ki”. Vagy: „a közterületi prostitúció fo­lyamatos észlelése esetén a türelmi zóna ki­jelölése nem mellőzhető az 50 ezer lélek- szám feletti településeken”. De ki mondja meg, hogy mi a „tömeges” és mi a „folyam­atos”...? A rendőrség - mondják - legfeljebb véleményt mondhat, dönteni az önkor­mányzatoknak kell. Azért a rendőrségnek valamivel köny- nyebb dolga lesz...- Eddig aránytalanul nagy erőfeszítésbe, időbe, energiába került ennek a problémának a kezelése - mondta Tóth János rendőr-ezre­des, közbiztonsági igazgató. - Főleg a Bala­ton- parton, ahol a 90-es évek végén hihetet­len méreteket öltött a prostitúció. Külön járőr­csapatokat kellett ráállítani ezekre a helyekre, és jogszabály híján nem tudtunk mást tenni, mint hogy folyamatosan „hordtuk be” a lá­nyokat. A lányok a járókelőket, autósokat zaklat­ták felajánlkozásaikkal, a rendőrök meg a lá­nyokat, azzal, hogy naponta bevitték őket... Azon kívül, hogy néhány ezer - legfeljebb 5- 6 ezer - forintos bírságot kifizettettek velük, nem tudtak mit tenni. Még törvényes indokot is úgy kellett „vadászni”, hogy miért viszik be őket. Többnyire közlekedési szabálysértése­ket „húztak rájuk”, mert zavarták a forgalmat, szabálytalanul tartózkodtak az úttesten, sőt útakadályokat képeztek. A csúnyábbakat meg legfeljebb a „jó ízlés elleni” vétség miatt vihették volna be. A törvény most tisztázza mindezt. Van jogcím, szigorú szankciók. Akár százezreket is fizethetnek a strihelésért, de még azoknak a szórakozóhelyeknek a tulajdonosait is fele­lősségre lehet vonni, ahol a lányok „szóra­koztatják” a vendégeket. Ez talán néhány he­lyen visszatartó erő. Az viszont biztos: nem lesz kevesebb örömlány, mint eddig. Vannak helyek, ahol nem lehet megszüntetni a pros­titúciót, „hagyományai” vannak. Valahol meg kell jelennie. Vagyis nem történik más, mint hogy „földrajzilag” átrendeződik a piac. Sokan abban bíznak, hogy ha türelmi zó­nákat jelölnek ki az érintett településeken, legalább kordában lehet tartani és ellenőriz­ni lehet a prostitúciót. Ez ellen viszont az ön- kormányzatok hadakoznak kézzel-lábbal. Megjegyzem: elég hajmeresztő is elképzelni, ahogyan a város elöljárói átvágják a szalagot az örömnegyed bejáratánál, felavatják a leg­újabb piros lámpás házat, lenge ruhás, ledér hölgyek koszorújában... Kaposváron például úgy vélik: felesleges kijelölni türelmi zónát, szó sincs tömeges megjelenésről vagy folyamatos észlelésről. Azt mondják: a kormányzat ezt a feladatot is , Jdetolta”. Dr. Nadtrai Norben jogász szerint az is gondot jelent, hogy bárhová is terveznék a türelmi zónát, mindenütt érdekeket sértene, egybek közt azért is, mert lenyomná az ingat­lanárakat. Hozzátette: a Megyei Jogú Városok Szövetsége már a törvény-előkészítéskor is til­takozott az elképzelés ellen. A másik telepü­lés, amely szóba jöhet, Siófok. Balázs Árpád polgármester szerint ezt a problémát való­ban helyben kell kezelni, de a Balaton fővá­rosában erre nincs szükség. Ott ugyanis - mondja - nem legalizálni, hanem visszaszo­rítani szeretnék a prostitúciót, méghozzá ki­fejezetten rendőri eszközökkel. Egyetlen dolog kényszerítheti az önkor­mányzatokat arra, hogy kijelöljék a „vigalmi negyedeket”: a tömeges lakossági tiltakozás. De ha engednek ezeknek a tiltakozóknak, rögtön ott lesznek a többiek, akik a zóna ellen tiltakoznak. Patthelyzet. Úgyhogy egy­előre türelmi időt kaptak a türelmi zónák. Jakab Edit HONDA CITYFLY Városban, terepen egyaránt használható 4 ütemű 125 ccm-es motorkerékpár. Márkakereskedés 8623 Balatonföldvár, Budapesti u. 100. Tel.: 84/341-070 Fax: 84/341-477 Nyitva tartás: h-p 9-17, szó. 9-13-ig. _________________________________________(15381) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents