Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-14 / 189. szám

1999. augusztus 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP __________ Interjú 1 3 A magyar út Brüsszelbe vezet Halászni tanulnak a települések Dr. Szegvári Péter: A fejlesztés nem olyan futam, ahol csak az első ér célba A hatékonyabb és eredményesebb kormányzást szolgálja a kétéves közigazgatás-fejlesztési program, amelynek egyik pillére az, hogy miként lehet még több feladatot helyben megoldani, mert ott hatékonyabban intézik az ügyeket. Ehhez kapcsolódik a térségi összefogás felélesztése, az információs sztrádák kiépítése, és a helyi, valamint köz­ponti közigazgatásban dolgozók felkészítése. Ezt dr. Szeg­vári Péter, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási és terü­letfejlesztési titkárságának vezetője mondta a Somogyi Hírlapnak. Azt is, hogy olyan program született, amelynek megvalósításában nemcsak a kormány és az önkormány­zatok érdekeltek, hanem minden szereplő.- A régiót alkotó települések viszonyát a verseny és az együttműködés kényszere alakítja. Mit pártol a kor­mány?- A kormány nem az egy­mást kioltó, hanem az egy­mást erősítő verseny híve. Bármennyire is furcsa: van ilyen. A fejlesztés nem olyan futam amelynek során csak az első ér célba. Ebben a ver­senyben értékesek a dobogós helyezések is, hiszen egy má­sik projektben már szükség­képpen más a sorrend. A Dél- Dunántúli régió és a három nagyváros, Pécs, Kaposvár és Szekszárd esetében is ez a helyzet: mindhárom megye- székhelynek van funkciója a régióban. A lényeg, hogy az adott feladat azért kerüljön az adott városba, mert a régió számára is az a legelőnyö­sebb. Ez a helyzet a kistérsé­gekben is, amelyeknek nincs más esélyük, csak az együtt­működés, az összefogás. Amit az egyik település nyújthat, azt a másik javára is lehet fordítani. Fontos, hogy minden település dolgozza ki a másokkal együtt megvaló­sítható programját. Ekkor egymást erősítő folyamatok kezdődhetnek. Ma még so­kan kínálnak egy időben ha­sonló programokat és csodál­koznak, hogy elmarad a si­ker. Sokat dolgoztak ugyan, de éppen a legfontosabbról, a programok összehangolásá­ról feledkeztek meg: ha ré­giós programot kínáltak volna, teljes lenne a siker. Ezt éppen az augusztus 5-én kezdődött somogyi rendez­vénysorozat mutatja. A turiz­mus még mindig idényjellegű, pedig a somogyi tájnak is minden évszakban meg van a maga varázsa. Ősszel és ta­vasszal a lovas-, a bor- és a ke­rékpáros turizmus kínál él­ményt, a téli Balaton, és a téli Zselic is beletartozik a sorba. A legnagyobb lépést már meg­tettük: mindenki kezébe ve­hette saját sorsát. Már az eu­rópai színvonalú intézmények is rendelkezésre állnak, hogy ezeket ki és milyen haszonnal használja, az a saját dolga. A kormány most az intézmé­nyek összehangolt működé­sének javításával is segíteni akar a helyi elképzelések megvalósításában.- A kormány elképzelései jelentik egyben a fejlődés irá­nyát. Merre tovább?- Már hosszabb távra lehet tervezni. Az ideális település helyben cselekszik, de régió­ban és globálisan gondolko­dik. A Idstérségbe való beá­gyazódás, az elképzelések egyeztetése, összefogottabb megjelenítése nagy előny. Ha sikerül a megye és a régió programjában is helyet kapni, akkor már valóban jelentős fej­lesztéshez lehet jutni. A terü­letfejlesztési törvény módosí­tása, a regionális intézmény- rendszer megteremtése olyan esélyt kínál, amellyel a telepü­lés, a megye, sőt a régió és az ország határán is átlép. Ehhez kidolgozott és ellenőrzött programokra van szükség.- A területfejlesztésben is a kiszámíthatóság az egyik leg­Korbácsos döntések Dr. Szegvári Péter nagyobb érték. A folyamatos változás elbizonytalanítja a szereplőket. Mi várható a jö­vőben?- A kiszámítható rendszer, a politikai és jogi stabilitás nagy előny, amelyből feladat is adódik: intézményesíteni kell a korábban kialakult megoldá­sokat. Ha olyan intézménye­ket hozunk létre, amelyekben nem a személyes kapcsolatok jelentik a forrásokhoz való hozzáférhetőséget, akkor tud­juk igazán segíteni a kistelepü­lést, a kis- és nagyvárost a me­gyét és a régiót. A forráshoz való hozzáférés esélye nem függhet a politikai és személyi változásoktól. Mi az önjáró, kiszámítható rendszerben hi­szünk. Ahhoz, hogy az ön- kormányzatok fejleszteni tud­janak, új finanszírozási rend­szerre van szükség. Arra is, hogy a régiónak legyen saját bevételi forrása. FOTÓ: KOVÁCS TIBOR- A kormány elindult egy úton. Hová vezet ez?- Ez európai és magyar út. Vélhetően Brüsszelbe is vezet, és vissza Budapestre, illetve minden magyar településre. Ezen az úton nem elég elin­dulni, végig kell menni. Az esélyeink a gyors haladáshoz jók. A kérdés az: tudjuk-e hol vannak azok a cövekek, ame­lyek a mocsaras területeken való átjárást biztosítják. A vízen járáshoz ugyanis két dolog kell: higgyünk abban, hogy képesek vagyunk rá, és tudjuk, hol vannak cövekek. Ha mindenki számára vilá­gossá tesszük a hite mellett, hogy vannak karók, akkor a helyi közösségek önfenntar­tóvá válnak. Akkor már nem a sokat vitatott „halosztoga­tás” lesz a kérdés, hanem az, hogy megtanítottuk-e a tele­püléseket halat fogni? Lengyel János Ötven százalék siker, 50 százalék kudarc. Még nem mindig igazodom el a köz- igazgatás útvesztőiben, s nem találom meg a legjobb eszközöket, hogy eredmé­nyesen tegyek a kisebb-na- gyobb közösségek érdeké­ben. így összegezte a par­lamentben töltött első évét Herényi Károly országgyű­lési képviselő (MDF).- Hat éven át volt az MDF or­szágos szóvivője. Nem lehettek illúziói a politika vagy a képvi­selői munka mindenhatóságá­val kapcsolatban. Miért vál­lalta mégis egy éve a jelöltséget? — Szóvivőként politikusok vagy testületek álláspontját tolmácsoltam. Vonzó kihívás­nak éreztem, hogy képviselő­ként magamnak kell dönte­nem, a saját gondolataimat mondom, a saját felelőssé­gemre. Szóvivőként is közelről láttam a képviselők életét, így belülről mégis új és más. Olyan feladat, amit — hogy jól csináljam — még tanulnom kell. Nem vagyok naiv. Tu­dom, hogy a politika ma nem a fair play világa, de szeretném, ha az lenne. — Mit sikerült elérnie? — Részese voltam a balatoni átmeneti törvény gyors módo­sításának. Sikerült megértet­nem az illetékesekkel, hogy ir­reális a fedett csapadékvíz-el­vezetést is magába foglaló tel­jes közművesítettséget feltéte­lül szabni az építkezésekhez. Ennek kapcsán tapasztalnom kellett, hogy a magyar köz- igazgatás gyakorlata nem felel meg az ezredvég Közép-Euró- pájának. Hasonló ügy: Fonyó­don a szennyvízberuházást azért akarták leállítani, mert az illetékes tárca megvonta a támogatást, mondván: olyan helyeken is építenek csator­nát, ahol nem állandó lakosok élnek. De hát könyörgök: a Ba­latont ugyanúgy terheli az üdülővendég szennyvize, mint az állandó lakosé. Ez ügyben egyik képviselőtár­sammal törvénymódosító ja­vaslatot adtunk be, mely vár­hatóan rövidesen megoldja ezt az anomáliát. — Mit nem tudott keresz­tülvinni? — Például, hogy a napfo­gyatkozás napja munkaszü­neti nap legyen, s önálló mó­dosító indítványommal egy­előre azt sem, hogy a politikai okból elhurcoltakat kárpótlá­sának módja méltóbb legyen. Képviselői munkám hosszabb távú célja, hogy a ciklus vé­gére létrejöhessen az önálló Balaton-régió. Ez nem köz- igazgatási egységet jelent, ha­nem a 150 települést átfogó térségfejlesztési egységet. Azt, hogy a Balaton önálló fejezet­ként szerepeljen a költségve­tésben. így nem aprózódná- nak el a pénzek, megszűnné­nek a sok pazarlást okozó párhuzamosságok.- Szóvivőként hozzászokott a mikrofonhoz, így nyilván nem volt különösebb lámpa­láza szűzbeszéde közben. — A torkomban dobogott a szívem. Más ugyanis újságíró­kat tájékoztatni, akiket mindig partnereknek tartottam, s más a pulpitusról politikai ellenfe­leim szemébe mondani azt, amit igaznak vélek. Az ország szociális helyzetével kapcsola­tos vitanapon akkor az MDF vezérszónoka voltam, s kel­lemetlen érveket sorakoztat­tam fel egyes baloldali politi­kusok és az érdekvédelmi szervezetek összefonódásáról.- Mit olvasott ki felszóla­lása közben az ellenzéki poli­tikusok szeméből? — Gúnyt és lenézést: mit okoskodik itt ez a zöldfülű.- Pár éve egy jó parlamenti riposzt, frappáns felszólalás másnap beszédtéma volt a buszon vagy a fodrásznál. A közvélemény érdeklődése az országgyűlés munkája iránt azóta alábbhagyott. Miért? — Mert nincsenek jó riposz­tok. Hiányolom a parlament munkájából a humort és szel­lemességet. Meg lehet valamit tárgyalni úgy is, hogy nem le­hengerelni akarjuk a másikat, hanem a közös megoldásra tö­rekszünk. Semmire sem vezet, ha egyes képviselők a politikai ellenfélből ellenséget csinál­nak, erőszakosságukkal, gát­lástalan küldetéstudatukkal. Vannak azért üdítő kivételek, mint Isépy Tamás vagy — a másik oldalról — Kuncze Gá­bor. Ők rendszerint magas fokú politikai kultúrával, szel­lemesen beszélnek. Amúgy há­rom csoportba sorolom képvi­selőtársaimat. Az elsőben van­nak az önmegvalósítók, akik­nek elég a verbális kielégülés: jól megmondtam a magamét. A megoldás már nemigen érdekli őket. A második csoportba tar­toznak a jobbító szándékúak, akiknek azonban saját szere­pük hangsúlyozása is fontos. A harmadikba tartoznak — ők vannak a legkevesebben —, akik eltökéltek egy cél megva­lósításában, és nem érdeklik őket a dicsőségbabérok. — Megtehetné-e, ha meg­győződése úgy kívánja, hogy az ellenzékkel szavaz? — Csak az esetek egy részé­ben. Az angol parlamentben egy-, két- és háromkorbácsos döntéseket különböztetnek Gyermekpszichológus a dadogásról Már megint dadogsz! Az ég szerelmére, beszélj már rendesen! - halljuk ezeket a mondatokat, amikor egy kisgyerek beszédében ismétlődé­seket, megakadásokat fedezünk fel. Pedig, ha valakinek huzamos ideig azt mondják, hogy da­dogva beszél, annak be­széde hamarosan azzá is válik - mondta a buda­pesti dr. Klaniczay Sára, gyerekpszichológus, pszichoanalitikus, aki egyéni terápiájával évti­zedek óta foglalkozik dadogó gyerekekkel. — A dadogás hátterében lé­lektani, családi és egyéb okok is megbújnak. Hároméves kor táján jelentkezik először a dadogás. Ekkor alakul ki a folyamatos beszéd, de még nem szilárdul meg teljesen. A beszédtanulás a szoros anya­gyermek kapcsolatban törté­nik. Ha ebben valamilyen probléma adódik, az a kicsi beszédében is jelentkezhet dadogás formájában. Sok szülő ilyenkor megijed, s ja­vít, ismételtet. Ezzel azonban inkább súlyosbítja a gyermek helyzetét. Dr. Klaniczay Sára har­minc éve, pszichológusi pá­lyája kezdetén maga sem tudta mit kezdjen azzal a négy dadogós kisgyerekkel, akik elsőként kopogtattak rendelője ajtaján. Számára is zavaró volt a gyerekek ismét­lődő beszéde. Megfigyelései­ről feljegyzéseket készített. Évekig tanulmányozta e be­szédhibáról írt szakkönyve­ket. Ám a rengeteg egymás­nak ellentmondó elméletben nem igazodott ki. Minden­képpen tudni akarta, mi áll­hat a kisgyerekkori dadogás hátterében. — Egyik terápiás órán ész­revettem valami szokatlant. A kisgyerekre akkor jött rá a dadogási görcs, amikor ki kel­lett mondania az én szócskát. Ilyenkor odaszaladt hozzám, megmarkolta fehér köpe­nyem gallérját, szorította egy ideig, majd pillanatok múlva megszűnt félelme. Ekkor arra gondoltam, ez a megkapasz­kodó mozdulat a lényege an­nak, ami a jelenség mögött van, s hogy a dadogás, az én­tudat és a megkapaszkodás összefüggenek. Azt viszont nem tudtam, hol és hogyan. Elszántan kerestem kis bete­geim kórtörténeteiben a megkapaszkodást vagy an­nak meghiúsulását. Rengeteg olyan információra bukkan­tam, amely valamilyen mó­don az anyától való elszaka­dásra, a biztonságérzet hiá­nyára utalt. Ilyen volt a kór­házba kerülés, a sorozatos elutasítások, és kézzel kap­csolatos problémák. A dado- gók közt sok átszoktatott balkezessel is találkoztam.- Szakemberek tucatnyi módszert alkalmaznak a da­dogó gyerekek gyógymódjá­ban. Ön az évek alatt kialakí­tott egy olyan terápiát, ame­lyet ma már pszichológiai rendeléseken is alkalmaznak. Mi ennek a lényege? — Elsőként rá kell jönni a probléma okára. Arra a sére­lemre, amit a gyerek szemé­lyesen átélt. Kisgyerekek ba­jaikat szavak helyett gyakran játékkal mondják el. Ennek során felelevenítik, átélik traumájukat, félelmeiket. A játék a megértést szolgálja. Ezenkívül kreatív tevékeny­ségek során, pl. gyurmázás- sal, festéssel felszabadult lel­kiállapotba kerülhetnek. Elfe­ledkeznek bajukról, és arról is ahogyan beszélnek.- Mit tanácsol azoknak a szülőknek, akik észreveszik gyereküknél a dadogás jeleit? — Arra kell nagyon vi­gyázni, hogy ne csináljanak a kicsinyekből „dadogót”. Ha észreveszik, hogy rosszul mondott ki valamit, ne érez­tessék vele. Ha nem ismételik folyton azt, hogy már megint dadogsz, akkor szorongása, beszédfélelme csökkenni fog. Kovács Gabriella Herényi Károly fotó: kovács tibor meg. Az elsőnél kötelező a frakciófegyelem betartása, a másodiknál mérlegelik a más­ként szavazó honatyával szembeni szankciót, a harma­diknál ki-ki a lelkiismerete szerint szavazhat. Ez nálunk is hasonlóan van. A kormány működését meghatározó ügyekben, mondjuk, a költ­ségvetési döntésnél, érthetően kötelező igennel szavaznom. Ugyanakkor például Posta­bank-ügyben frakciómmal szemben tartózkodtam a sza­vazástól, kifejezve, hogy szük­ségesnek tartom a vizsgálóbi­zottság felállítását. Ez az előtt történt, hogy kiderült volna: én is érintett vagyok. — Kedvezményes hitele ügyében a nyilvánosság elé állt, majd pedig lemondott MDF-al- elnöki és frakcióvezető-helyet­tesi posztjáról. Számos tisztsége közül miért épp ezekről? — Mivel az ügy pártpolitikai múltamhoz kötődik, nem akartam ezzel terhelni a pár­tomat. A politikában nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents