Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-14 / 189. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP Fiatalok A szippantás joga FOTÓ: LANG RÓBERT Éjjeli két óra van. Felettünk a Göncölszekér, alattunk orosz emlékmű. A talapzat langyos. Fehér kövén Géza fekszik. Nyitott szemmel „alszik”, vagy inkább kábultan dőlt oldalra. Átható ragasztószag lengi körül. Képtelen beszélni. Barátja, Lajos mesél a szipusok világáról. Lajos 17 éves, Géza 15. Elvileg mindketten iskolába járnak még. De állítják, tipikus iskolakerülők. Lajos nemrég vágott neki az egyik szakmunkásképzőnek, Géza még az általános iskolát morzsolja. Azt, hogy hol bukdácsolnak a tanulás nemes ösvényén, nem árulják el. Szerintük ez nem fontos, a nyáron úgy sem érdekel senkit a suli. — A tanulás sosem volt az erősségünk, sokkal inkább a csavargás — mosolyog Lajos. Fogsora a sötétben is sárgállik. — Amióta az eszemet tudom, nem szerettem otthon lenni. Anyám, meg az új hapsija mindig a féltesómmal volt elfoglalva. Engem parlagon felejtettek. De jobb így, hogy nem kell a boldog családot játszanom, az úgy se menne. Sokkal jobb a haverokkal lenni, ökör- ködni — bokszol bele váratlanul Géza combjába. Az fátyolos hangon káromkodik egyet. — Kölyökkora óta ismerem, a szomszéd lépcsőházban lakik. A bátyja osztálytársam volt általánosban. Két éve halt meg Menekülés a kék elefántok birodalmába az apjukkal együtt egy balesetben. Azóta mindig együtt császkálunk. A csavargást néhány hónapja bódulattal egészítik ki. Lajos azt állítja, senki nem mutatta meg nekik, hogyan kell szipózni. A tévében hallották, hogy a ragasztó és a festék kábulatot okoz. Mindeme saját maguknak kellett rájönniük. — A tavasszal kezdődött. Az igazság az, hogy a piára már nem futotta, és füves cigi, amit venni tudtunk volna, nem ért semmit. Elhatároztuk, hogy a legolcsóbb megoldást használjuk: festéket, csavarlazítót loptunk, és kipróbáltuk. Az első élmény volt eddig a legtutibb! Géza rögtön összehányt mindent, még a saját csuklyáját is. Én kék elefántokat láttam itt, a parkban sétálni. Egy órán keresztül ballagtak föl-alá, aztán kidobtam a taccsot. Ma már ritkán hányok, csak a bódulat van, néha látomásokkal. Géza azt mesélte — üt újabbat a fekvő társa másik combjába —, hogy a minap fénykardokat látott egymás ellen harcolni jedi lovagok nélkül. Szerintem csak kitalálta. Lajos eddig bírta. A zacskó, amivel ez idáig a kezével játszott, most sárga fogai elé kerül. Becsukott szemmel a szájához szorítja, szinte beszippantja a nejlont. Mintha lenne valami az alján. Talán testnedv, talán valamilyen anyag. Lajos most úgy néz ki, mint egy felfúvódó béka. Még a színe is hasonlíthat, de azt nem látom az éjszakában. Dör- mögve hintázik minden levegővételnél, a zacskó a külső tüdeje. Megtelik levegővel, lufiként leereszt. Másodpercek múlva Lajos leteszi a zacskót, bagolypillantással rám néz. — Neked is hoztam — tol elém az árnyékos részből egy dobozt. Benne színes lötty kavarog. Nem fogadom el. Azt mondja, miattam hozta el az egészt dobozt, lássam milyen márkának van biztos hatása. A biztonság kedvéért megjegyzem. Lajos nem bánkódik, hogy — az ő szavaival — nem kívánja a szervezetem a festéket. Igazság szerint folyamatosan vigyorog, feje is jár. Géza hirtelen feltápászko- dik. A combját dörzsöli. Négy- kézlábra áll, lassan kiegyenesedik. Nem tesz egyetlen fölösleges mozdulatot sem, mindent alaposan megfontol. Tétován a közeli bokrok felé indul. Néhány pillanat múlva már szalonképtelen hangokat hallani a sötétben. Hosszú percek telnek el, mire visszaér. Leül Lajos mellé, aki egyfolytában testét markolássza. Géza csupán most vesz észre. Odacsúszik hozzám.- Van egy cigid? - kérdezi kétszer is. Nemet intek. Mereven rám néz vérben forgó szemeivel. Mintha átlátszó márványból lennének. Ha alkohol szagát érezném, részegnek nézném. Nem azt érzem. A ragasztó kesernyés illata keveredik izzadtságszaggal. Könnyfakasztó kombináció. — És egy húszasod? Kölcsön. — Adok neki egy százast. — Patront veszek belőle — suttogja. Értelmetlen arckifejezésem miatt ezt a mondatot szintén megismétli. — Habpatront. Kiszúrom, és huss — mutatja a szájharmónikázás mozdulatát. Rám legyint. — Ti tök hülyék vagytok. Azt hiszitek, nekem ez jó. Pedig az agyamat bomlasztom a zsib- basztással. Muteromnak igaza van, máshoz nem értek. — Újra legyint. Lajos nejlon- zacskójáért nyúl. Az nem engedi el, egyre csak hintázik testével. Most ő kapja a combütést. Káromkodással válaszol. Civakodásuk megtöri áz alvó fák nyugalmát. Azt hiszem Lajos győzött, mint mindig. Övé a szippantás joga. Kufár Róbert Vegyszeres kábulat Pár perc kábulatért feláldozni tízezernyi agysejtet. Tulajdonképpen ezt jelenti, ha valaki csavarlazító vagy ragasztó fölé görnyed. Somogyi fiatalokat kérdeztünk arról, melyiket választanák szívük szerint. Horváth Klaudia, tanuló: — Sohasem próbálnám ki, milyen lehet ragasztót, festéket szippantani. Nemcsak azért, mert félek az ismeretlentől és nem kívánom a bódulatot, hanem azért is, mert elítélem azokat, akik tönkreteszik testüket pillanatnyi boldogságokért. Kerekes Tibor, szakács: - Ismerek olyanokat, akik gyakran használnak könnyű drogokat. De még ők is úgy tartják, hogy a szipuzás az egyik legveszélyesebb drog. Ugyanis villámgyorsan le lehet tőle agyilag épülni. Nem tudom, orvosilag igazolható-e ez, az biztos, a közvetlen tapasztalat ezt mutatja, semmiképp nem próbálnám ki. Bajnai Sándor, egyetemi hallgató: - Mindig is úgy tartottam, hogy aki hülye, az haljon meg. Ha valakinek arra van szüksége, hogy különféle vegyszerekkel bombázza le az agyát, akkor csak tegye. Ez egy szabad ország, mindenki úgy pusztítja magát, ahogy akarja. Én a cigarettáig és az alkoholig jutottam el, ez is elég. Juhász T. Katalin, eladó: — Köztudott, hogy ragasztózni azok szoktak, akiknek nincs pénzük komolyabb kábítószerre. Nem tudom, hogy ez szerencse vagy balszerencse számukra. Az biztos, sajnálom azokat, akik pusztítják önmagukat, hiszen sokszor nem ők tehetnek róla. Ha olyan helyzetbe kerülnék, lehet, én is a drogok után nyúlnék. Márkus Gábor, munkanélküli: — Már kipróbáltam a „zacskózást”. Lételemem az adrenalin, mindent át akarok élni, amit lehet. Nem akarok úgy megöregedni, hogy valamennyi köny- nyű drogot, veszélyes sportot ne próbáltam volna ki. Egyszer élünk! Kufár Róbert Gibson nevelési elvei Mel Gibson az egyik legsikeresebb hollywoodi sztár, filmenként 20 millió dollárt kap. A magánéletben azonban teljesen polgári életet él népes családjával. Hét gyermekét úgy neveli, mintha azok nem egy milliomos, hanem egy munkás családjába születtek volna. Szeretné, ha a gyerekek nem tartanák magukat kivételezett embereknek csak azért, mert híres ember az apjuk. A srácoknak meg kell dolgozniuk a zsebpénzért. 15 éves fia, Will például egy étteremben kisegítő pincér, 6 és fél dolláros órabérért, 9 éves öccse, Milo a múltkor összeszedte a játékait és a ház előtt árusította, mert biciklit akar venni. 1999. augusztus 14., szombat Popsisziget Hét éve két színpad volt, a Másfél hajnali hatkor játszott a kisebbiken. Most a nagyszínpadon — a több mint ötven helyszín egyikén —, főműsoridőben kaptak helyet. Persze hajdanán még holmi diáksziget néven emlegették az alter- naív happeninget, mára kólasziget lett. Ami anno kísérleti próbálkozásnak tituláltatott, az mára tömegek kedvence. Hét éve fogadkozom hogy jövőre nem, de mégis mindig ott vagyok. Aztán hazaájulva mindig jól leosztom az észt: megint rosszabb lett. Sok lejmoló Csörge-punk, kommersz zenék garmada, izzadt sátrak, selejt sztárvendégek. De akkor miért nem növöm végre már ki! Megszokás? Sznobista hajlamok? Közösségi élmény hajkurászása? Egyik sem. Mindegyik. Minek ezt megideologizálni?! Jó ez nekünk, nem kisebb a jelentősége, mint ami: pop meg popsi meg sziget. Popsisziget kólával. Takács Zoltán Nyelvtanulás hógolyóval A kaposvári diákok nemcsak tanultak, sokat kirándultak is Ausztriában Öt kaposvári iskola mintegy ötven kisdiákja tért haza az ausztriai, Bad Ischi-i nyelvi táborból. A nyelvtanulás mellett azonban jutott idő pihenésre, kirándulásra és ismerkedésre is. — A felnőttektől sokszor hallottam: egy nyelvet csakis idegen környezetben lehet jól elsajátítani — mondta Schillin- ger András, a Táncsics gimnázium elsőse. — Egy éve tanulok németül. Célom, a mielőbbi nyelvvizsga. Az ausztriai tábor sokat segített ebben. Bár még kissé nehézkes a nyelvtudásom, az osztrákok türelmesen végighallgatták, amíg „megalkottam” mondataimat. Fehémé Kolozsvári Antónia, szervező mondta, hogy az ausztriai nyelvi táborba hét éve járnak kaposváriak. A diákokat napi három órában német anyanyelvű tanárok oktatták. A „szómagolás” mellett azok a szituációs játékok aratták a legnagyobb sikert, amelyben a gyerekeknek az utca emberének segítségével kellett eljutni egy-egy nevezetességhez. — Csapatom arra kereste a választ, működik-e az osztrákoknál a szelektív hulladék- gyűjtés - mondta a kodályos Márton András. — A városlakóktól megtudtuk, mindenki ismeri és alkalmazza is a hulladékgyűjtésnek ezt a formáját. A környezet védelmét szívügyüknek tekintik. Az utcák, a főútvonalak tiszták, s a kukák mellett sem lehet bű- zölgő szemetet találni. — Az osztrák emberek roppant segítőkészek, kiegyensúlyozottak - állapította meg Vá- nya Gabriella és Ványa Zsófia. — Még a mi csetlő-botló német kiejtésünk sem zökkentette ki őket nyugalmukból. Bátorságra, magabiztosságra is nagy szükségünk volt az egy hét alatt. Enélkül nem tudtuk volna megoldani feladatainkat: megkeresni a helyi múzeumot, megtudni miről híres, vagy a pályaudvarra eljutni, ahol érdeklődni kellett, hogyan juthatnánk vissza Budapestre. Sajnos diákokkal nem találkoztunk, mert amikor mi délelőttönként kirándultunk ők iskolapadban ültek. S ha mi tanultunk ők már otthon pihentek. Az idegen nyelv gyakorlása mellett arra is volt lehetőségük, hogy bejárják a környező településeket. Megtekintették a Bad Ischl-i császárvillát, a salzburgi várat, a gmundeni „tókastélyt”, a halstadti sóvidéket, templomokat. — Az egy hét alatt minden nap kirándultunk a tanórák előtt - mesélte a bartókos Horváth Szabolcs. — Fantasztikus élmény volt, hogy júniusban hógolyózhattunk gosaui tóvidéken, s körbejárhattuk a tavat. Azt hiszem, jövőre valamennyien újra felfedezzük a Salzburg környéki településeket. Kovács Gabriella Hat óra úszás a nyílt vízen Tavaly egy baráti társaságban úszótársa javaslatára döntött úgy, hogy átússza a Balaton 12 és fél kilométeres távját. Megnyerte. Azóta a hosszútávúszás a mindene. Néhány hete az isztambuli hosszútávúszó EB-n is bebizonyította, a 25 kilométeres távot és a hullámzó vizet uralni lehet. A 18 éves Magyar Sándor óvodás volt, amikor szülei ösztönzésére megtanult úszni. Már akkor az egyik legtehetségesebb volt. Nevelőedzője, Kecskés Andrea tanácsára kisiskolásként városi, országos és külföldi úszóbajnokságok rajtkőjére is állt. Nagyon sok érem, emlékplakett tanúskodik 12 évnyi versenyúszásról. Volt a kaposvári gyakorló iskola, a Rákóczi SC, és a Kasi úszószakosztályának is tagja.- Sokan néhány év után abbahagyják az úszást. Szerintem nehéz feladni. Az úszásnak köszönhetem a fegyelmet, a barátságot, a barátokat, a külföldi utak élményeit. Magyar Sándort az országos hírű bajnokokhoz, Czene Attilához, Rózsa Norberthez is baráti szálak kötik. A szülinapi tortákat mindig az úszó- társakkal együtt vágják fel. Több éves emlékek, izgalmak, versenyek hangulatai elevenednek fel ilyenkor. Még 17 éves sem volt, amikor megnyerte a Balatonfüred-Siófok közti Balaton átúszást. A helyszínen meghívást kapott a Magyar Marathon Klub vezetőjétől, vegyen részt egy hazai tíz, és egy horvátországi tizenhat kilométeres úszóversenyen. Azonnal igent mondott. Újra bebizonyította, képes a legjobbak között úszni. A pesti úszóedzők ezután edzésterveket küldtek a kaposvári fiúnak, aki a napi több órás és több kilométeres „medencés edzéseken”, valamint konditermekben erősített. Aztán jött a július 24-i isztambuli Eu- rópa-bajnokság. Az országot hét fiatal sportember képviselte. Köztük a két kaposvári Magyar Sándor és barátja, úszótársa Csendes Norbert. Sándor szellemileg is felkészült a megmérettetésre. Tüdta, hogy egyedül nem szabad úsznia. Barátjával együtt szelte a hullámokat a Márvány-tengeren. Az edzők hajóval kísérték, amihez nem volt szabad hozzáérni. Ez ugyanis a versenyből való kizárást jelenti. A frissítő italokat is onnan dobálták be nekik a vízbe. Mint elmondta, jó érzés volt tudni, hogy a szervezők nagy gondot fordítottak biztonságukra. Parti őrség és versenyzőnként 24 rendőr figyelt rájuk. így csak az úszásra kellett koncentrálnia, és arra, hogy „kikapcsolja,, gondolatait. Sándor a huszonöt kilométeres távot hat óra nyolc perc alatt úszta le. Büszke 18. helyezésére, hiszen a legfiata- labbnak számított ezen a versenyen. Tervezi, hogy a jövőben az egyiptomi 29, és a szíriai 18 kilométeres versenytávot is leússza. Addig a napi edzéseken kell bizonyítania. Szeptembertől pedig az iskolapadban. Sándor ugyanis az Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium ötödéves informatikusa. Mint mondta, ráér még azon gondolkodni, hogy számítógépes szakember, vagy hivatásos sportoló legyen. Kovács Gabriella Magyar Sándor, aki 18 évesen úszta le Isztambulban, a Márvány-tenger 25 kilométeres távját FOTÓ: KOVÁCS
