Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-09 / 184. szám

4 Falunapok Lovaké volt a főszerep A fo­gatoké és a lovaké volt a fősze­rep a hét végén Szulokban, a falu napján. A rendezvények nem csak a helyieknek, ha­nem az itt nyaraló külföldiek­nek és a környékbeli települé­sekről érkezőknek is jó szóra­kozást nyújtottak. A legnépe­sebb közönséget a fogathajtó verseny és lovasbemutató von­zotta, de nem panaszkodhat­tak a szuloki minigolf-park, a barcsi fúvószenekar és a hő­légballon-bemutató közremű­ködői sem. A gyerekek vízibi­ciklizhettek és csónakázhat­tak, íjjal és légpuskával célba lőhettek, s horgászhattak. Fér­fi- és női foci, horgász- és futó­verseny várta szombaton a szulokiakat. Bállal és tűzijáték­kal ért véget a falunap. Hébérező háromfaiak Sodró­fa hajításban, zsákban futásban és diótörésben mérték össze az erejüket a gyerekek, míg a fel­nőttek kispályás női és férfi fo­ciban, hébérezésben és légpus­ka lövészetben versengtek a szombati falunapon Háromfán. Szakács Tamás képkiállítása és babócsai, valamint nagyatádi táncbemutatók színesítették a programot, amely esti szabad­téri bállal zárult. Zselici forgatag tűzijátékkal Gálosfán A Gálosfai Kastély Kft gyönyörű zselici vidékén, a helybeli római katolikus templomban, szentmisével kezdődött a Zselici napok ren­dezvény-sorozatának elmarad­hatatlan programja, a zselici búcsú. Ingyenes teniszjátékra, kerékpározásra, lovaspro­gramokra invitálták a mulatni vágyókat. Lacikonyha és sör­udvar csalogatta a felnőtteket, játszóház a gyerekeket. Az igazi dáridó, a zselici forgatag, délután fél kettőkor lovas fel­vonulással és a gyermekrézfú- vósok játékával indult. A zseli­ci forgatagot, tűzijáték zárta. Cserénfa díszpolgárai Egy­szerre három díszpolgárt is vá­lasztottak szombaton, a falu napján Cserénfa polgárai. Ba­logh Józsefné, Kaposgyarmat jelenlegi polgármesterasszo­nya, évtizedekig volt a kies zselici település lámpása. Ge­nerációkat nevelt emberségre, helytállásra. Dr. Horváth László, a Pécsi Orvostudományi Egyetem ra­diológiai kilinkájának igazgató professzora ugyancsak Cserén-fán született, s itt ta­nulta a szép magyar beszédet, akárcsak a budapesti Czippán László, a MÁV villamosmérnö­ke. A Cserénfa Község Dísz­polgára címet Fehér Margit polgármester nyújtotta át az arra érdemeseknek. SOMOGYI HÍRLAP Megyei körkép A föld szava Barkóczy Gellért testközelből érzi a magyar gazdák gondjait FOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA Barkóczy Gellért kisgazda or- szággyűlési képviselő ezen a nyáron sem ment el nyaralni. A földjeivel van elfoglalva. A valamivel több mint 30 hek­tár egész embert kíván. Nem­csak megtermelni nehéz, ha­nem eladni is a föld kincsét Repcéje rekordterméssel fi­zetett, de egy része még min­dig raktárban van. A piacon a képviselőnek sincs előnye, így aztán közvetlenül is tájé­kozódhat arról, hogy miként boldogul a földből élő em­ber. Állítja: nehezen. A képviselő ad arra, hogy min­den rendben legyen: időben el­készüljön a tarlóhántás, tiszta legyen a szőlő és jó ízű a bor. Ez utóbbit egyébként nagy becs­ben tartja. Nekünk azonban megmutatta azt is, hogy hol te­rem, s hol érleli az illatos nedűt. A pincében aztán elővette a sla­got, s a „hordó közepéből” kí­nálta vendégeit, merthogy ott a legfinomabb. Az asztalra házisonkát tett, ami legalább 200 kilós sertésből készült, mert szerinte kisebből nem lehet iga­zán jó ízűt érlelni. Szívesen kínált és szívesen mesélt. A gépésztechnikusból lett politikus kora ellenére na­gyon aktív. Az ideje percre be­osztott. A találkozót a földje sar­kára beszélte meg, merthogy ad­dig dolgozott. Aztán a traktor nyergéből beült az autó volánja mellé. A tarlón kezdődött beszélgetés a pincénél fehér asz­tal mellett ért véget.- Tizenkétszer szólaltam föl egy év alatt a parlamentben - vont gyors mérleget. - A legfon­tosabbnak a sertés árával kap­csolatos felszólalást tartom. Sze­retném letörni a kereskedők ha­talmát; annak járna a pénzt, aki az etetni valót előállítja, s az álla­tot neveli. Barkóczy Gellért szerint a háztáji disznó nem más, mint biosertés. Ezek az állatok nem koncentrátummal, húsliszttel vannak felfújatva, hanem zöld­séget, búzát esznek. A földolgo­zók mégsem akarják ezeket fel­vásárolni. — Egyébként nekem nagyon nagy, legalább nyolcvan százaléknyi részem van abban, hogy Torgyán miniszter úr ki­lónként 193 forintban határozta meg a felvásárlás minimumát — villant fel részletet a képviselő a láthatatlan hétköznapokból. — Szóltam a gázolaj adójának a visszatérítése érdekében is. Az állam egy éven keresztül hasz­nálja ingyen a gazdák pénzét. Javasoltam: ha már a jogszabály tartalmazza, hogy egy hektárra a szántástól a betakarításig 90 li­ter gázolajat lehet elszámolni, akkor ezt adómentesen adják a termelőknek. Ezzel egyszerre megoldódna ez a probléma. Barkóczy Gellért ezekben a napokban a repceföldjét szántja és panaszolja: száraz a föld na­gyon. Meg azt is, hogy a traktor árát talán soha nem tudja kigaz­dálkodni. A John Deere nyergé­ből leszállva még azt is: — A régi típusú szövetkeze­tekre nincsen szükség, de ezek maguktól is föloszlanak, vagy átalakulnak kft-vé, részvénytár­saságokká. Ezeket támogatjuk. A kapcsolatunk javul is, mert egymásra vagyunk utalva: a kis­termelő, akinek nincsen gépe, tőlük bérel, s náluk száríttat, a szövetkezetnek pedig jól jön a bérmunka. Néhány év alatt olyan lesz, mint Hollandiában és Dániában. Barkóczy Gellért a földre fi­gyel, s a földből élők lehetőségét keresi. Azt mondja: jó, hogy a megyei önkormányzat polgári pártok szövetsége. — Engem ott is tisztelnek, mert elég sok mindent el tudok intézni. Erős a Kisgazdapárt So­mogybán, ahol én vagyok a leg­régibb pártelnök. A 143 alap­szervezetünk révén a települé­sek felében jelen vagyunk. Van­nak alapszervezetek, ahol 60- 70 tag dolgozik. Sikeresnek, de nem gond nélkülinek tartja az elmúlt évet. — A kereskedőkkel van problémám, mert a mezőgaz­dasági termények felvásárlási ára egyre csökken. — Pedig a gazdáé minden rizikó, ő dolgo­zik és a költségei folyamatosan nőnek. Bárhogyan is akarja a mi minisztériumunk a magyar mezőgazdaságot felvirágoztat­ni, a haszon a kereskedőké. Ezen kell változtatni, ezért ke­resünk külföldön is piacot. A kistermelők Somogybán sem dicsekedhetnek. Barkóczy Gellért szerint az ezzel foglal­kozókat csak a föld szeretete vi­szi előre. De ezen a következő években változtatni kell. Állítja, ha megkapják a kért, 413 milli­árd forintot a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre, akkor minden jóra fordulhat. — Felszólaltam a Bodrog-So- mogyvár környéki Somogy me­gyei őskohók feltárása érdeké­ben is — tette még hozzá, jelez­ve, nem csak a föld érdekli, ha­nem minden, ami a földben van. — A miniszter megnézte és ígéretet tett, hogy harminc méteres csodálatos emlékmű­vet állítanak fel itt. A követke­ző teendőm pedig az lesz, hogy a vízügyi társulatokba életet le­heljek. Eldugultak, iszappal te­lítődtek az árkok Somogybán is, s emiatt rengeteg a belvíz.. Azt, hogy mennyire élő ez a probléma, a kisgazda képvi­selő saját földjein is tapasztal­ja. Az egyik Siófok melletti tábla közepén éppen ezért nem tudott repcét aratni. Kör­bekerítették utakkal ezt a te­rületet, a lefolyókat pedig senki nem tisztította. Czene Attila 1999. augusztus 9., hétfő Osztódik & Fürdőegylet Érdekes harc vette kezde* Vigadó tulajdonlása körül tét a szemesi üdülőfalu- csapott fel a harc. Ez a valaha bán. A tét: ki képviselje az üdülőtulajdonosok érdeke­it? Két újabb fürdőegyesü­let szervezését is meg­kezdték. Balatonszemes Riadót fújtak a Balaton- szemesi Fürdőegyesület szombati közgyűlésén, mert megjelent a konkurencia. Mint dr. Dobozy Dániel elnök bejelentette, két hasonló egyesületet is szerveznek he­lyi vállalkozók és üdülőtulaj­donosok. A közgyűlésen résztvevők megítélése szerint a fürdőegyesület hitelének megtépázása a cél. Azt sem találják véletlennek, hogy a szép ház a szemesi üdülők pénzéből épült, majd államo­sították. A község visszasze­rezte és nemrég bérbe adta az akkor még egyetlen fürdő­egyesületnek. Az elnök az el­múlt hetekben jelentette be, hogy tulajdonba szeretnék kapni... Helyi politikai harc kezdő­dött volna a gazdasági java­kért? Többen így látják Sze­mesen. A szombati közgyűlés mindenesetre úgy határozott, hogy felkészülnek a követke­ző önkormányzati választá­sokra, ugyanis ismerik a jogi lehetőségét annak, hogy az üdülőtulajdonosok is szavaz­hassanak a választásokon. G.M. Táblát avattak, műtőt kereszteltek a nevére Réthi Aurélra emlékeztek Dr. Réthi Aurélról nevezték el a magánklinika egyik műtőjét fotó: kovács Dr. Réthi Aurél, kaposvári származású fül-orr-gégész professzor születésének 115. évfordulóján tartot­tak emlékülést szombaton a kaposvári városháza dísztermében a szakma honi képviselői. Kaposvár — A városnak kötelessége, hogy nagyjait példaképpé ál­lítsa az utódoknak. Végre el­jött az ideje, hogy a nagy szel­lemeknek és egyéniségekről is megemlékezzünk — mond­ta Szita Károly polgármester. Hozzátette: dr. Martyn Fe­renc emlékezete után, dr. Seffer István, plasztikai se­bész főorvos az orvostudo­mány kandidátusa és dr. Gu­lyás Gusztáv, a plasztikai se­bész társaság elnöke hívta föl a figyelmüket nagy elődjükre, dr. Réthi Aurélra. Dr. Gimesi Mihály, a ka­posvári kórház főigazgató fő­orvosa emlékezett a század- forduló Somssich-os diákjára, aki hamarabb szerzett nem­zetközi elismerést, mint hazá­jában. Ezt követően dr. Seffer Istvánnal fölavatták Weeber Klára szobrászművész Réthi- plasztikáját, melyet az újon­nan átadásra kerülő fül-orr- gégészeten helyeznek el. Kaposi Mór emlékérmet nyúj­tottak át a plasztikai sebészek nagy tanítómesterének, dr. Zoltán János professzornak, aki egyben az első kaposvári, nemzetközi plasztikai sebész kongresszus fővédnöke volt. A múlt értékeinek megbecsü­lésére, a hagyományok ápolá­sára és az úttörő szellemű em­berek megbecsülésére hívta föl a figyelmet dr. Rozsos Ist­ván sebészprofesszor, ülésel­nök. Dr. Réthi Aurél volt munkatársai, utódai és szelle­mi örökösei — köztük dr. Missura Tibor, a svájci Saint Galleni klinika professzora — emlékelőadásaival zárult az ünnepség. Délután, a Seffer-Renner Magánklinikán fölavatták a dr. Réthi Aurélról elnevezett, európai színvonalú műtőt. Várnai Ágnes NEMERE ISTVÁN KALANDREGÉNYE (43.) A legnagyobb kockázat A kapitány a homlokát ráncolta:- Nem kell ürügyet keresnünk. Ha ez igaz, egy órán belül lezárják a delhi-i repülőteret. Akkor úgyis más­felé visz az utunk.- Rendben van, uraim, de a csekk Önöknél marad. Két óra múlva a karachi repülőtér­re értek. Leszállás előtt negyedórával Beit eltűnt az egyik toalettben. A mostanában mindig magával vitt kis bőröndből elővette a kellékeit... A kapitány ott állt a kijáratnál és nézte az utasokat. Biztosan Mr. Reggist kereste. Egymás után vonul­tak el előtte, ő csak a férfiakat vette szemügyre. Egyre türelmetlenebb volt. Még a kiszálló csoport elején el­ment mellette egy rikító inges, poca­kos, duzzadt arcú utas napszemüveg­gel és vállát verő barna hajjal. Az ille­tő még oda is szólt neki:- Hello, Captain, köszönet a szép földet érésért!- Viszontlátásra - intett neki a kapi­tány szórakozottan és tovább leste az utasokat. Ám hamarosan véget ért a sor, már csak a légikísérők jöttek. A kapitány megdörzsölte a sze­mét:- Lányok, egy utas hiányzik! Itt kell lennie a gépen! De a mellette álló légikísérő a papírjaiba pillantott:- Nem, kapitány. Én pontosan számoltam a kiszállókat. Minden utas elhagyta a gépet.- És Mr. Reggis? A kapitány tétován állt. Az uta­sok közben már átmentek a vá­mon. A délután a végéhez közele­dett. Nyugatról jött az alkony... A kapitányt telefonhoz hívták. Ki­ment a géphez tolt folyosón és le­akasztotta a fali készüléket. Meg­ismerte Mr. Reggis hangját:- Delhiben elkapták a terroristá­kat, kapitány.- Örülök neki, de... mondja, ho­gyan hagyta el a gépet?- Itt is tartanom kell a terroristáktól, ezért átöltöztem - és egy „másik utas" hangját utánozva szólott bele a kagyló­ba: - Hallo, captain, köszönet a szép föl­det érésért...! A kapitány már nem szólhatott, kat­tant a készülék. Bert egy taxin zötyögött, amikor zse­bében ismét jelzett a készülék:- Adok egy címet, Beit. A mi ügynö­keink még az éjjel feltesznek téged egy másik gépre, és reggelre Kijevben le­szel. Ott vár rád Lansky és elvisz... Hoz­zá. Első kérdés: Honnan indult a Boeing Delhibe? Második kérdés: Milyen márkájú ko­csiban ült Pavszkij, amikor lencsevégre kapta őt a Szervezet egyik ügynöke? A találkozás Bert találkozóra repül Oroszország felé. Még nem tudja, a Világmaffia ön­jelölt vezére hol várja őt. És miért? Ne­tán azért, hogy mint vetélytársat, meggyilkoltassa?- Most az egyszer rád bízzuk a dön­tést, Bert - mondta a magyarul is be­szélő férfi. A jelek a kis telefonba alig­hanem egy hírközlő műholdról érkez­tek. Bert a kijevi repülőtéren állt, egy­előre tanácstalanul. Hajnalodon. Le­het, ez lesz életem utolsó napja? - ju­tott eszébe, amikor elnézett kelet felé. Vörösen izzott a láthatár. Ezerkilenc- száz-kilencvenhat elején tartunk, és én még csak a harminchatodik évem­be léptem, tette hozzá.- Ne féltsetek. Ha eddig vállaltam, most már ezt is megteszem. Csak le­gyetek rajtam, ha pedig „elvesznék", tudjátok, mit kell tenni. Lesz valaki a közelemben?- Máris vannak - válaszolta az örök­ké láthatatlan, csak hangról ismert fő­rendőr. Aki aligha vesz részt akciók­ban, ő mást tanult ki. Azt, hogyan kell igazgatni egy világméretű akciót. Nem lehet könnyű neki sem. Bert nem azonnal, csak később és észre­vétlenül nézett körül - ki lehet isme­retlen társa? Vagy nincsenek hozzá ilyen közel, valahol várakoznak?- A barátok mindig velünk vannak - mondta búcsúzóul amaz, kicsit rejté­lyesen. Sikerült megnyugtatnia Bertet. És akkor jött Lansky. Most is olyan volt, mint a múltkor. Széles arcán ott a mosoly, fura keveréke volt a keleti és nyugati embernek. Oroszos dara­bosságát nem tudta levetkőzni, de viselkedése mégis nagyobbrészt már az amerikai vagy európai stílus felé hajlott el. Megrázta Bert kezét:- Örülök, hogy itt van, Mr. Reggis! Indulhatunk, vár a gép. (Folytatjuk) é

Next

/
Thumbnails
Contents