Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-07 / 156. szám

SOMOGYI HÍRLAP Megyei körkép 1999. július 7., szerda Korrektségre tanít a málnapiac 170 forintért gurult a málna Horváth Józsefné és lánya FOTÓ: SZEPESI PÉTER Diákok, pályakezdők a Videotonban Őrtilos, Zákány és Gyéké­nyes térségében csaknem 300 család egészíti ki jö­vedelmét a málnaterme­lésből. A végéhez közele­dő, s a korábbi zivatarok miatt közepes termést ho­zó szezon az idén átvételi zavarok nélkül zajlott. Pa­nasz azért most is volt leg­alább egy felvásárlóra. Horváth Józsefné rokkant- nyugdíjas zákány telepi ter­melő leánya egyetemi tandí­ját szerette volna a málna be­vételéből előteremteni. Ez csak részben sikerült. Eddigi bevétele 56 ezer forint, a tan­díj meg 80 ezer.- Egyik nap azt mondták zölden kell szedni, mert az osztrák úgy kéri - panaszolta. - Másnap pirosán vették a gu­rulóst, de azt is hogyan. A nagy eső után nagyon nehéz volt lehoznom a hegyről a málnát. Akkor történt, hogy összeborogatták és csak lémálnának vették át. A felvá­sárló nagyképűen odavágta, nem az ő baja, hogy mivel ho­zom le.- Az idén mindvégig ki­egyensúlyozott volt az átvéte­li ár. Most például mindenhol 170-ért veszik a guruló málna kilóját - mondta Varga Árpádné a bepanaszolt meg­bízott felvásárló. - Árugrás csak egyszer volt, mikor be­jött az export. Ezt féléretten kérték, kifogástalan F minő­ségben. Az eső után azonban a málna minősége leromlott. Akkor történt, hogy kétszer is kaptunk naponként telefonon utasítást, hogy mit vehetünk. Ez gondot okozhatott annak a termelőnek, aki már kora reg­gel kiment szedni és nem tud­ta az aktuális igényt. Ami Horváthnét illeti, az ő málná­ja sajnos, általában is rossz minőségű, a panaszolt tétel pedig kimondottan összerá­zott volt. Épp akkor járt ná­lam az őrtilosi felvásárló, aki­től a megbízásom van. Horváthné azzal fenyegető­zött; hogy Torgyán Józsefnél tesz panaszt. A felvásárló a kezébe adta a tálcát és azt mondta: akkor mutassa is meg neki ,hogy milyen az áru amiért a panaszt teszi. Más termelővel rajta kívül nem volt vitánk. Egyedül ő nem értette: nem jó szándék kér­dése, hogy mit milyen minő­ségben veszünk át. A felvá­sárló cégeknél se szó se be­széd átborítják lémálnába a nem megfelelőt, én meg - minthogy azonnal fizetek -, futhatok a pénzem után. Horváth Józsefné feltéte­lezte, hogy a felvásárlók, akiknek a bizonylati fegyel­me is kétes, „megszedik ma­gukat”.- Azt még senki nem mondta meg, mennyit keres a termelő egy kiló málnán és mennyit a kereskedő - így Horváthné. Vargáék a guruló és lémál­náért minőségtől függetlenül 5 forintot kapnak kilónként. Az átvételi ár 170, illetve 120 forint. A kisrekeszes export­málna esetében kilónként 10 forintra van ígéretük, itt azonban az átvételi ár a 400 forintot is elérte. A felvásár­lást hivatalosan végző főisko­lás fiuk Varga Árpád naponta 1500 2000 forintot keresett a szezonban, ám kisteherautó­jával a legtöbb termelőtől helyben vette át az árut. Egy másik felvásárló Baráti Győzőnél egy kanizsai cégnek vett át. Ő kilónként 8 forintot kapott érte.- Az idén vágtam bele, mert a gyed végére megszűnt a munkahelyem. Kellet a munka. Nemcsak az első sze­zonom volt azonban ez, ha­nem az utolsó is. A legtöbb termelő már hagyományos kapcsolatban állt egy másik felvásárlóval hozzám alig hoztak. Napi 200 forint körül volt a „hasznom”. Annyiért nem éri meg.- Egyedül magánál van ki­írva a napi ár...- Ennek nincs jelentősége, mert ma mindenhol egyfor­mán 170-ért vesszük. A sze­zon során is alig volt árelté­rés. Hogy ez csak véletlen vagy valahol egyeztették, nem tudom. Jön a telefon, mit és mennyiért vehetek. Ennyit kötnek az orromra. Tóth Judit a falu polgár- mestere Horváthnéén kívül más termelői panaszról nem hallott.- Az idei export átvétel új helyzetet teremtett. A terme­lők nem voltak hozzászokva, hogy nem azonnal, hanem az áru minőségi ellenőrzése alapján utólag fizetnek. Az exportár egyszer kilónként 440 forintig is felszökött, mi­közben akkor a gurulósért még fele ennyit sem fizettek. Ez oda vezetett, hogy volt termelő, aki megpróbálta az aljára rejteni a kevésbé szép, a rekeszek tetejére a mutatós árut. Ez persze hamar kide­rült, s akkor le is állították az export átvételt.- Később mégis újra vették.- Igen, ám már csak attól, akinek a minősége hagyomá­nyosan megbízható, kifogás­talan. A piac ma nemcsak mi­nőséget követel, hanem jó partneri viszonyt is. Aki he­tente váltogatja a felvásárlót vagy trükkökkel próbálkozik, kiszorul. Ugyanúgy, akinek rosszul művelt, vagy rossz faj­tájú a málnája.- Ha egyetlen szem pené­szest találtam a tálcában, nem adtam le, inkább mi ma­gunk zúztuk be szörpnek. - így Ivancsics Gyula nyugdíjas bányász, aki 500 tő málnát termel. Termését kivétel nél­kül guruló minőségben vet­ték át.- Kiszámolta-e mennyi a haszna egy kiló málnán?- Ez azért sem lenne köny- nyű, mert a műtrágyát, a nö­vényvédő szert egyszerre vet­tük meg az egész gazdaságra. Az viszont biztos, hogy a málna az egyik legjövedelme­zőbb növény. Az idei átvétel korrekt volt. Gondot inkább abban látok, hogy sok terme­lő tanácstalan a málna nö­vényvédelmével kapcsolat­ban. Ebben például a kamara sokat segíthetne. László Piroska jegyző csak kicsiben termelt.- Az áfész felvásárlás meg­szűnésével még örülhetünk, hogy vannak, akik - hasonló­an mint a termelők jöve­delem-kiegészítésként és nem a meggazdagodásért - hajlandóak átvenni. Mi több háznál, percre pontos menet­rend szerint. Ha ők nem len­nének legföljebb a piacra vi­hetnénk. Arra meg kinek van ideje és ereje. A költségekről nem is beszélve.- Két láda lémálna! - jelen­tette Vargáék átvevőhelyén Győrfi László nyugdíjas kato­natiszt.- Miért mondta, hogy lémálna? Hátha átvették volna gurulóban...- A termelő is jól tudja, mi­lyen az áruja. A kicsinyes kar- doskodássai csak lejáratja ma­gát. Én máskor is ide akarom hozni. Az idei termésem egy mázsányi volt, a bevételem 20 ezer forint.- Termelőként talán több si­kerem lesz, mint felvásárlóként - mondta Baráti Győzőné, aki málnát telepít. - Talán nem is ártott ez a kis felvásárlói tapasz­talat. Már senkinek sem érde­ke, hogy átverje a másikat. Ezt ugyanis a felvásárló is és a ter­melő is legfeljebb egyszer tud­ná megtenni, s ekkor is megfi­zeti az árát. Az idei málnasze­zon Zákányban erre tanított meg valamennyiünket. Bíró Ferenc Ötven fiatal a napokban kezdte a munkáját a kapos­vári Videoton MBKE Kft- ben. Legtöbbjük a Meló- Diák szervezésében nyári munkára jelentkezett. Ez az üzem lett az első munkahe­lye néhány frissen végzett műszaki középiskolásnak és fiatal pályakezdő villa­mos mérnöknek is. A 30 ki­lométernél messzebbről ér­kező munkavállalók számá­ra ingyenes szállást is biz­tosít a cég. Kaposvár A nyári vakáció nemcsak pi­henést és szórakozást ígér a középiskolások, főiskolások és egyetemisták számára, ha­nem pénzkereseti lehetőséget is. Az igény is megnő a diák­munka iránt ebben az idő­szakban. így nemcsak a fagyis pult mögött, vagy az árusok között találunk szorgos vaká- ciózókat, hanem gyárakban, ipari termelő üzemekben is, például Kaposváron, a Video­ton MBKE Kft-ben is. — Ez az üzem több mint harminc éves ipari múltra te­kinthet vissza — mondta Gerber András ügyvezető igazgató. — Manapság a folya­matos fejlődés eredménye­ként egyre korszerűbb gyár­tási eljárásokkal dolgozunk a műanyaggyártás, az elektro­nika, a tervezés és fejlesztés, a szerszámgyártás, a minősé­gi nagy sorozatú késztermék előállítása, és az ezekhez sok­rétűen kapcsolódó ipari ter­melés területén. Elengedhe­tetlenül szüksége van cé­günknek jól felkészült szak­emberekre, elsősorban a mi­nőségi munkát végző betaní­tott munkásokra, hiszen a Vi­deoton MBKE Kft tervei kö­zött a folyamatos korszerűsí­tés, a már meglévő EU színvo­nal megtartása, továbbfejlesz­tése és újabb nyugati megren­delők igényeinek kielégítése szerepel egyre bővülő kerese­ti lehetőségek mellett. A több­féle korszerű technológia mi­att is a régióban egyedülálló gyár kiváló gyakorló hely a fi­atal leendő szakembereknek. A kaposvári Eötvös Lóránt Műszaki Középiskola tanulói itt szerzik meg a munka első tapasztalatait a nyári kötelező gyakorlatuk során. Akiknek ezen túl pénzkeresetre is ked­vük van, az üzem ezt a lehe­tőséget is biztosítja a nyári szünidő során. Nemcsak gyakorlatukat töltő fiatalokkal lehet talál­kozni a munkások között, ha­nem sok pályakezdő szakem­berrel is. Fiatal diplomás mér­nökök jönnek például a kecs­keméti Gépipari Automatizá­lási Főiskoláról, vagy Pécsről a Pollack műszaki főiskoláról. A friss jól képzett és szakmá­jukat is szerető fiatal szakem­berek mellett mindig szükség van a gyárban a női, finom, minőségi munkát végző beta­nított munkásokra is. A nyár elején a Sanyo projekt kereté­ben történt fejlesztés lehető­vé teszi azt, hogy a Videoton MBKE Kft folyamatosan várja azok jelentkezését, akik kön­nyű, ülő két műszakos, beta­nított munkát vállalnak a gyárban. A harminc kilomé­ternél távolabbról érkező in­gyenes munkásszállást , is kapnak, a 4 személyes apart­man jellegű szobákban. Ezt a munkát ajánlja 18 életévüket betöltött diáklányoknak is a cég a nyári szünidőben. Bálint Ildikó Szörp nagyüzem A balatonlellei Méhecske szörpüzemben különféle ízesítésű italokat készítenek. A hazai vásárlók mel­lett a külföldiek is keresik az alma, a szőlő, a málna és az őszibarack szörpöket. fotó: lang Róbert NEMERE ISTVÁN KALANDREGÉNYE (15.) A legnagyobb kockázat Reggis nevében köt még ugyanilyen üz­letet, de maga helyett ügynököket küld majd a szállítmány kísérőinek, akik elin­tézik a fundamentalistákat. Igaz, akkor „Reggis" kerülhet bajba, akinek szere­ltét viszont mée ki tudia. meddig kell Bert látta, a sátor előtt egy értelmes arcú fiatal tiszt várakozik. Odament hozzá. Ibrahim megelőzte, apró görbe lábain kacsázva szaladt a tiszthez és bi­zalmasan, sebesen kelepeit a fülébe anyanyelvén. A mély torokhangok szin­te egymást sürgették.- Üdvözlöm, Reggis vagyok - nyújtott kezet Bert.- Maga nem Reggis - felelte amaz vá­ratlanul. Huszonéves lehetett, és kiugró arccsontja berber ősöket sejtetett. Ko­romfekete haja és szemöldöke volt, sö­tétkék kendőt viselt a nyakában.- De ha mondom, ő Mr. Reggis! - bi­zonygatta Ibrahim is.- Nem az! Egyszer találkoztam vele Hammametben - a tiszt gyanakodva méregette Beriet. Emberünket azonban nem olyan fából faragták, hogy minden kicsi csapás leterítse. Mosolygott - csak ő tudta, álarc ez is. Nyugodtnak mutat­ta magát:- E félreértésnek nyilván az az oka, hogy ketten vagyunk testvérek. Az igazi nevünk Neil és Timothy Reggis. Én len­nék Neil, a bátyám meg Timothy. De egyikünknek sem tetszett a saját neve, ezért olykor változtattunk rajta. Ön a fi­véremmel találkozott. Együtt üzlete­lünk, de a szállítmányokat csak egyi­künk kíséri el... - jóindulatúan mosoly­gott, majd színpadias mozdulattal mu­tatott a felsorakozott hét teherkocsira: - íme, a rakomány! Húsz löveg és a hoz­zájuk tartozó lőszer! Amiből mellesleg mindig tudok újabb szállítmányt sze­rezni - és a kezét dörzsölte, kissé előre­hajolt. Ibrahim némán, de szaporán bó­logatott mellette - ő volt minderre az élő tanú. A fiatal tiszt megenyhült és elindult. Sorban mentek a kocsikhoz. A vezetők Bert intésére lerángatták a ponyvát há­tul. A lövegeket jókora ládákba csoma­golták, de „Mr. Reggis" még a hajón meggyőződött róla, hogy valóban a kí­vánt fegyvereket rejtik a ládák. Ahány­szor újabb rakományt néztek, sőt egy­szer az egyik láda oldalába szekercével lyukat is ütöttek, Bert magán érezte a tiszt vizslató, bizalmatlan tekintetét.- Mennyi az ára? - kérdezte. „Mr. Reggis" elővette kicsiny jegyzet- füzetét, felírt egy hosszú számot. Nem akarta, hogy a körülötte állók is hallják. Odaadta a tisztnek, aki még mindig bi­zalmatlanul figyelte őt. Amazt nem lep­te meg az összeg, nyilván tudott róla. Akik ideküldték a szállítmányt átvenni, közölték ezt vele.- Az Algériai Iszlám Üdvfront állja a szavát - mondta. Bériben egy pillanatra megszakadt valami. Az algériai funda­mentalisták...? Az igazi Reggis erről hall­gatott! Valami partizánokat emlegetett, és Ibrahim is úgy tudta eddig. Szóval azoké lesznek a lövegek, akik Algériá­ban már több ezer embert gyilkoltak meg orvul? Nőket is? Akik haláluk előtt megkínozzák a sorkatonákat, rendőrö­ket, tanítókat, akik miatt abban az or­szágban már nem működnek a bírósá­gok, a bankok, az iskolák? A legvadabb iszlámisták, akik valaha léteztek a Föl­dön, leszámítva az irániakat! Hát ezek fogják e lövegekkel lőni az algériai váro­sokat, a törvényes rendet még úgy- ahogy őrző kormányhadsereg kaszár­nyáit...? De nem tehetett semmit. Itt egyedül volt, segítők nélkül. Messze a sivatagon túl a Szervezet, az ügynökök hada. És vigyáznia kellett az arcára - a tiszt merő­en bámulta őt. Hát mosolygott:- Ha Szemek, a Reggis-fivérek bárki­nek szállítanak. Önöknek is, természe­tesen. Örülünk, hogy rendelkezésére állhatunk és bármikor a jövőben ugyan­itt találkozhatunk... - arra gondolt, majd alakítania...? A tiszt bevezette a sátorba. Csak ők ketten maradtak ott. Amaz elővett egy diplomatatáskát, felnyitotta. Tele volt dollárkötegekkel. Bert tudta, ebben a szakmában senki sem fizet csekkel és semmit nem adnak hitelbe. Az ám és készpénz egy helyen és időben cserél gazdát. Mivel nem tudta pontosan, mennyiben egyeztek meg az igazi Reggis-szel, hát elegáns mozdulattal le­gyintett:- Biztosan annyi. Bízom önben. Ettől a tiszt megkönnyebbült. Lehet, kivette már belőle a maga részét, a sápot? Beit fogta a táskát:- Gondolom, önöknek is sietős. Csak egy dzsipet kémék, amivel visszame­hetek az óceán partjára. Cserébe itt hagyom a hat teherautót a sofőrökkel együtt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents