Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24 / 171. szám
Lehet, hogy Rácz László családjának az elbocsátás után egyetlen szobába kell költöznie?- Tizenkét és fél évnyi rendörködé-1 sem alatt kétszer használtam a pisz-1 tolyomat. Először egy rablást zavar-! tam meg. A levegőbe lőttem, hogy I megállásra kényszeresem a rablót. I Másodszor meg múlt héten, csütör-1 tökön - meséli hódmezővásárhelyi S panellakása nagyszobájában az ön-1 magára kényszerített nyugalom ke-1 serűségével Rácz László volt rendőr-1 zászlós. Az a csütörtök is olyan volt, mint a 1 többi. A zászlós reggel nyolckori kezdett. Főnökei a városi bíróságra I küldték, ahol az egyik bíró egy 1 sokvádlottas ügyet tárgyalt.- Azt mondták, a rendet kell fenn-1 tartanom. Amikor kiderült, hogy az | egyik vádlott előzetes letartóztatásba | kerül, beszóltam a kapitányságra, 1 küldjenek erősítést, hisz még csak fo-1 I golyvezető kábelt sem adtak - idézi fel | Rácz a szökés történetét. Ahogy a kocsihoz értek, elengedte a 1 rabot, hogy kinyissa az ajtót. A fo-1 goly elfutott.- Az elmúlt hetekben a kapitánysá- j gon többször figyelmeztettek minket a j fogolyszökés veszélyére. Csak néhány 1 nappal voltunk a Whiskys és egy má-1 sik szökés után. Hát üldözőbe vettem |- emlékezik vissza. Először futás közben két figyelmez-1 tető lövést adott le a levegőbe, az-1 tán megbotlott, a harmadik golyó I így az aszfaltba fúródott. Negyed-1 síerre a rab lábát célozta, dél megint az aszfaltot találta, onnan I egy házfalra pattant a golyó, ahol I gellert kapott, s belefúródott az épp 1 arra járó gyerek vállába.- Esküszöm, nem láttam, hogy ott I van. A fogoly is azt vallotta, ő sem vet-j te észre. Nagyon sajnálom, ami történt. 1 Szerencsétlen véletlen volt. A kapitány- j ságon azt mondják, hibáztam, a szolgá- j lati szabályzat szerint csak akkor lett 1 Rácz László rendőr egy szökésben lévő fogolyra négy lövést adott le. Utolsó golyója, mely egy ház falán gellert kapott, nemcsak vállon talált egy 13 éves ártatlan fiút, hanem kerékbe törte a zászlós és talán három gyereke életét is. m* mr SZÖVEG: CSÍK RITA FOTÓK: KÖRMENDI IMRE- Öten ültek a szobában, az egyikő-1 I jük a megyei kapitányságról jött. Sa- J | rokba szorítottak. Azt mondták, job- ! bán járok, ha azonnali hatállyal kérem a szolgálati jogviszonyom megszüntetését. Rémült voltam. Kétségbeesett. Hát beleegyeztem. Aztán lekísértek, egy osztályvezető lediktálta a lemondásomat a gépírónőnek. Én meg aláírtam. Azt sem tudtam, mit teszek. Utolsó kétheti béremből még levonták a ruhapénz arányos részét. Alig maradt valami a borítékban - tárja szét kezét, j- Hogy mi volt a legnehezebb? Ami- f kor a kollégáktól el kellett búcsúzni. Éjfélkor ment el lakásunkról az utolsó. Akkor gondoltam csak arra, most mi lesz velünk. Ránéz Gyöngyire, aki sorolni kezdi:- Három gyerekünk van, még iskolá- | sok. Az uram eddig túlórával nettó j hatvanötezer forintot hozott haza. Én nem dolgozom, itthon vagyok a legkisebbel. Férjem a szolgálat után mindig alkalmi munkát vállalt, hogy valahogy megéljünk. A lakásrezsink több mint tizenötezer forint egy hónapban. A pa-1 nel, amiben öten lakunk, ötvenhatj négyzetméter. Önkormányzati. Mondták, megvehetjük alig több mint egymillióért. De hát honnan vegyünk annyi pénzt? Augusztus 1-fén lejár a bérleti szerződésünk. Nem tudjuk, mi lesz velünk. Fizetés és tán fedél nélkül. Előfordulhat, hogy visszaköltözünk anyámékhoz. Öten egy szobába.- Valami majd csak lesz. Remélem kapok munkát a büntetés-végrehajtásnál, ha nem, elmegyek sofőrnek, vagy kőműves mellé. Az ügyvédem azt tanácsolta, kérjem, hogy tekintsék semmisnek a felmentési kérelmemet, hisz ösz- sze voltam zavarodva. De tudom, erre szinte nincs is esély. Most várom, hogy válaszoljanak a levelünkre. Aztán lehet, hogy per lesz a dologból. Pedig ha visz- szavennének, mindegy milyen büntetéssel... Valaki mesélte a kapitányságon, hogy az a tiszt a megyétől már aznap délután azzal jött, ki kell engem tenni. Attól félek, én már sosem leszek többé rendőr. volna szabad lőnöm, ha az őrizetes élet I elleni cselekmény miatt állt volna bíróság előtt. A rendőrségi törvény erről mást mond. Ha nem akarják, hogy használjam, minek adnak fegyvert. Adhatnának akár vízipisztolyt is. A zászlós végül elfogta a szökevényt, átadta kiérkező kollégáinak, belefújt az alkoholszondába, majd maga vitte orvoshoz a sérült gyereket.- Kora délután volt, a férjem holt- sápadtan jött haza. Adj egy kis pénzt, mondta. Én meg halálra rémülve néztem rá. Meglőttem egy gyereket, be kell hozzá mennem a kórházba, folytatta az uram - meséli Gyöngyi asszony, aki férje helyett is elsírja magát.- Ne higgye, hogy ő olyan erős, csak tartja magát. Azóta alig eszik, gyógyszerrel alszik, ideg-összeroppanással táppénzen van - mondja, miközben a férje szemével int neki, hagyja a panaszt. A kórház után a zászlós a rendőrségre ment. Újabb alkoholvizsgálat, ezúttal is negatív. Aztán jelentést kezdett írni, amikor felrendelték a kapitányhoz. A hét kedvenc©*« Nick Nolte RTL csütörtök. 19-50 Voronyezsi invázió Egy hatalmas faág kis híján halálra zúzott egy 7 éves fiút Tomi életét a gyors beavatkozás mentette meg „Nem kapok levegőt” - kiáltotta volna Tomi. De csak fájó hörgés hagyta el a torkát. Néhány pillanattal korábban nagynénje ebédhez hívta, a hétéves kisfiú lepattant a hintáról és rohant volna hozzá. Ám két-három lépés után összerogyott. Egy hatalmas faág a fejét súrolva a hátán landolt. A kis test két bordáját eltörte. Alig tíz perccel később az életveszélybe került kisfiúval már a kórház felé robogott a mentő.- Miért pont velem történt? - kérdezte Tomi a szüleitől amikor magához tért. Az ütés okozta sokk miatt csak a végeredményt érzékeli. Az előzményre nem emlékszik. Az infúziót már kivették belőle, ám a szonda még kilóg a mellkasából. Már magánál van és játszik. Mellette az ágyán kis barátnője gyógyulást elősegítő rajza, és a lapunk által ajándékozott plüssegér pihen.- Kirepedt a tüdeje, a mellhártya közé vér és levegő került - idézi fel a balesetet az édesapa, | Balogh Gábor. A sógornőm vigyázott a gyerekre, $ amikor meglátta, hogy baj van, azonnal hívta a « mentőket. Es csoda történt. Hét perc múlva a Ró- ^ maira ért a kocsi, ahonnan a csúcsforgalom eile-1 nére negyedóra alatt a János kórházba szállítót- “ ták a fiamat, majd negyedóra múlva már elkezd-f ték operálni. Ekkor értem oda. Azt, hittem “■ „csak” eltört valamije, ehelyett műtik. Képzelhetik, mit éreztem. Az amúgy is maga alatt levő sógornőmmel elkezdtem ordítani. Pedig ő még nálam is jobban meg volt ijedve. A kórházban adtak neki pénzt, hogy fel tudjon hívni. Azóta is csak a legjobbat mondhatom az orvosokról és nővérekről. Nyugtatót és kávét adtak nekünk. S ami a legfontosabb, megmentették a fiamat. Nem hittem abban, hogy a mai Magyarországon létezhet ilyesmi. Kellemesen csalódtam. Szeretnék köszönetét mondani dr. Hollóssy Lászlónak és kollégáinak. Szegény kisfiam alig várta a jövő hetet, hétfőtől először lett volna hosszabb ideig távol tőlünk. Egy hét a Balatonon, egy azték táborban. Számolta a napokat. Most mi tesszük ugyanezt. Várjuk, hogy a jövő héten hazajöjjön. De nem a táborból, hanem a kórházból. Az orvosok szerint, ha a tüdő letapad, megúszhatja a későbbi szövődményeket. Bízunk benne, hogy szerencséje lesz a balszerencsében. Reménykedünk. Mást egyelőre nem tehetünk... Schiller Zsolt
