Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24 / 171. szám
1999. Július 25. ★ KÖZELRŐL ★ 5 A Dráván csak emberöltőben mérhető a változás. A folyó folyamatosan - éppen ezért alig észrevehetően - teszi a dolgát: épít s rombol, ezzel alakítja a környezetét. Közben pedig élőhelyet Jelent sok madárnak és rovarnak. A Dráván nagyon egyedül érzi magát az ember. Apró motoroshajó csorog lefelé Barcstól. Utasai a tájban gyönyörködnek. Itt szinte érintetlen a természet, buja zöld a partot kísérő füzes, s a magas part eltakarja mindazt, ami mögötte van. A legelőerdőket, a borókást és védi a horgászokat is, akik joggal vagy jogosulatlanul felépítették a maguk kis apró birodalmát, lejáratokat, horgásztanyákat, helyet a száknak, és birtokolják a Dráva legnagyobb kincsét, a csendet. Ez a birtoklás nem háborítatlan már, hiszen a vízügyesek olykor ellenőrzik, mit építenek a horgászok, s olykor egy-egy turistákat szállító hajó is végigsiklik a vízen. A Drávát mindez nem zavarja. Dolgozik csendesen, építi medrét, görgeti a kavicsokat, múlatja az időt. Két dolgot mindenképpen megemlítenek a folyót ismerő emberek. Az egyik az, hogy Magyarország második folyója középvízhozamát tekintve. Ez a tény teszi a lehetőségek folyójává, hiszen óriási a szabadvízkészlete. A másik a víz minősége. Talán azért van az, hogy sokan kedvelik és még többen kedvelnék a Drávát. Néhány éve a somogyi Dráva is természetvédelmi terület: a Du- na-Dráva Nemzeti Park része. Ez a tény azt is jelenti, hogy fokozottan védik és óvják a folyót. Mert van mit óvni. Ritka madárfajok csak itt élő egyedei népesítik be a tájat. Csak itt költ a kis csér, vöcsökfélék élnek a víz őrizte csendben, költ a feketególya, tanyáznak a tőkésrécék és a kócsagok, a tölgyesekben fészkel a rétisas, és védett növények sora virít nyaranta. Azt mondják a hozzáértők, hogy a magyarországi növénytársulások kétharmada itt él. Az ember kíváncsi. Szeretne látni azt az érintetlen tájat. Tavaly háromszáz túrázóengedélyt adtak ki, az idén remélik ennél több lesz. A folyó zátonyain szívesen tanyáznak a víziturizmus kedvelői. S a Dráva építi és bontja a kavicszátonyokat. Úgy, ahogy azt az ember szeretne, s úgy, ahogy a folyó törvényei diktálják. A turizmus - mondják a hozzáértők - a folyó jövője. A turizmus a folyó veszélye - mondják a part menti emberek. Mind a kettő igaz. De az egyik nem zárja ki a másikat. A Drávát éleszteni akarják. Azt mondják, a századfordulón évente másfélmillió tonna árut, főleg gabonát szállítottak a folyón. A parti vontatás az első világháború után szűnt meg. Addig itt is működtek a hajóvontatók. A Dráva 400-600 tonnás uszályokat képes cipelni a hátán. Természetesen csak akkor, ha vannak kikötők, vannak uszályok, és van mit szállítani. Ma a vízi szállítás jobbára csak álom. Egyedül a kotróhajó dolgozik, és kavicsterhét rendszeresen partra rakja. A Dráva idegnyugtatóan csendes, a víz fölött rovarok röpködnek, a vízben egyre több a hal, hiszen a magyar oldalon kevesebben, a hor- vát oldalon viszont többen lógatják a botot a vízbe. Mindez azonban korántsem meríti ki a folyó lehetőségeit. A parti polgármesterek közben pedig turizmusról ábrándoznak, arról, hogy egyszer kirándulókkal megtelt hajók dohognak le- s fölfelé a Dráván, s hogy szállítóhajók viszik a somogyi föld termését le a Dunára. Az álom talán egyszer valósággá válik. Addig azonban sok mindent kell még tenni, pénzt fordítani a Drávára. Kikötőket építeni és raktárakat. Úgy, ahogy volt az a század- fordulón, csak éppen korszerűbbeket. A Dráva ma lehetőség. Emberöltőkbe telik, mire ezt a lehetőséget ki is használjuk. Kercza Imre Piranha ; a barcsi ■ horgon ! A félelmetes állkapcsok közül csak fogóval merte kiszedni a horgot a barcsi horgász. Jobb nem kockáztatni—mondta—, mert bárhogy is került a hazai horgászvtzekbe, itt is épp olyan veszélyes, mint Dél-Ameri kában. Pest környéke és a Duna után a Dráva menti | horgászvizekben is találtak egy dél-amerikai ra- ■ gadozóhalat. A piranhát a barcsi Bodakos József | a várostól alig néhány kilométerre lévő halastó- _ bán fogta. A horgász gyakori vendég a Kis Bók I partján, most pontyra ment, és a vérliszttartal- mú csali vonzotta a horgára a ragadozóhalat. - I Megpróbáltuk beazonosítani; feltehetően vörös 1 piranha, amely egyike a legveszélyesebb fajták- I nak. A súlya 1 kiló 10 dekagramm, ami egy • piranhához képest elég sok. Hogy miként kerülhetett az Amazonasban I honos hal a barcsi Kis-Bók vizébe, arra a hor- ■ gásznak sem igen van magyarázata. — A tó nincs kapcsolatban a Drávával, így a egészen biztos, hogy nem a folyó hozta a raga- I dozó halat. Nem tudok másra gondolni, mint hogy akvaristák ugratják a horgászokat és az or- I szágot. Mint annak idején a gabonakörökkel; 1 egyvalaki kitalálta, és mások is kedvet kaptak I hozzá., A végén tele lett az ország ilyen körök- ■ kel. Csak remélni lehet, hogy a vizeink nem I lesznek tele egyszer csak piranhával. Addig I nincs baj, amíg olyan vízbe kerül, amelyben, ti- ■ los a fürdés. A Bók szerencsére ilyen. Bodakos József feltételezi, hogy nem ez az _ egyetlen példány úszkál a barcsi horgásztóhan. I - Úgy tudom, hogy már fogott a Bókon más horgász is hasonló halat, s az utóbbi időben ne- I kém is több, a mostanihoz hasonló kapásom volt. ha több van belőlük, az baj, mert a ragadó- I zó halak nagy kárt okozhatnak a halállomány- " ■ bán. N. L. I ■■■■■WMMBIMHiWMIMIli III llllll)llll III IIMIIHIIilllll Gyógyítani az ördög is tud Michael Marsch szinte már hazatérő vendégnek számít Magyarországon. Az althelml domonkos rendi szerzetes legutóbb Kaposváron a püspöki székházban tartott országos lelkigyakorlatot és pihenésül a kaposszentbenedeki bencés monostor csendjét választotta. Bejárta a világot, könyveiben elsősorban a szentségek általi gyógyulás gyakorlatáról értekezik. Most is utazásra kész, és új kötetében hallgatóinak gondolatai, kérdései is megjelennek.- Megkapta a gyógyítás ajándékát, hiszen legutóbb, az országos karizmatikus találkozón tízezrek elé állt ki, s azt mondta: most meggyógyulnak a hát- és gerincbetegségben szenvedők. Meggyógyultak. Véleménye szerint hány kiválasztott van?- Isten teljesen szuverén ebben, kérdezze meg tőle! Egyébként nemcsak a hátfájósak gyógyultak meg, hanem egy húsz éve depresszióban szenvedő asz- szony is felépült. Ez a látványos gyógyulás az egész közép-kelet-európai átalakulást, a magyar depresszió feloldódását is szimbolizálja.- Mi a véleménye a sarlatánokról, a csodadoktorokról, az okkult tanok terjesztőiről?- Jézus mindig az egész embert akarja meggyógyítani, s a keresztény gyógyítás attól függ, hogy milyen a gyümölcse. Az Újszövetség csaknem összes leírásában Jézus azt kérdezi: meg akarsz gyógyulni? Ezzel nem arra kíváncsi: akarod-e, hogy elmúljon a térded fájdalma. Jézus azt kérdezi: akarod-e az egész életedet újra kezdeni? Ott akarod-e hagyni a régi szokásaidat és be akarsz-e lépni Isten országába? A régi ember élete pénz és presztízs, az Isten országában való élet pedig hitbeli szolgálat. A testi betegségek gyakran arra utalnak, hogy az ember lelkében nincs valami rendben vagy a spirituális életének kell fejlődnie. Ezért csak a testi gyógyulás nem sokat segít. Ez az, amit mások is tudnak. A sarlatánokat az különbözteti meg Jézustól, hogy ők mindig csak egy területet akarnak gyógyítani. Gyógyítani az ördög is tud.- Valamennyi kontinensen megfordult. Mit érzékelt? Feléledt a hit utáni vágy?- Az egész világ szomjazik Istenre, a spirituális értékekre. Hogy mennyire képesek az Isten iránti hiteles vágyat felkarolni, támogatni, az az egyházakon múlik.- Mit tapasztalt Magyarországon, hiszen tizenkilencszer járt már itt?- A magyar katolikus egyházban nagyon gazdag a szentek tiszteletének hagyománya, és a papok érzékenyek a hiteles misztikára. Az a kérdés, hogy képes-e az egyház a mai ember nyelvén kommunikálni.- Képes?- A papoknak - figyelve a Szentlélek szavát - az imádság embereinek kell lenniük. A kommunista időknek az volt a tragédiája, hogy a teológiákon nagyon racionális, ideológiával feltöltött teológiát tanítottak. Ma viszont olyan papokra van szükség a fakultásokon, akik megtanítják a fiatalokat imádkozni.- A lelkigyakorlatokon a papokat nem kell megtanítani imádkozni?- Azt remélem, hogy akik jelentkeznek ezekre a kurzusokra, azok az imádság emberei. Különben nem jönnének. Az a célunk, hogy ezt a spirituális teológiát megpróbáljuk megvilágíMichael Marsch fotó: török anett tani, s megmutassuk: milyen a spirituális, Szendétektől inspirált teológia.- A karizmatikus lelkipásztorokat a konzervatív papság egy része elítéli. Ön is szimpatizált a karizmatikus mozgalommal...- Ma inkább domonkos szerzetesnek vallom magam, mint karizmatikusnak, jóllehet: sokat köszönhetek a mozgalomnak. Egyebek mellett a mély, bensőséges kapcsolatot saját rendem tradíciójával, hogy megtanultam megbecsülni a domonkos rend értékeit. Sok pap úgy érzi: a karizmatikusok nem értékelik eléggé, és a plébániákon nagy- nagy józansággal végzett munkát lenézik. A karizmatikusok közül sokan azt mondják: a papok félnek a Szenttelektől. Ez nem igaz, ez túlzás. Mélyen tisztelem azokat a „normális” papokat, akik Magyarországon is kitartottak a diktatúra éveiben. Szeretném, ha a közeljövőben megkezdődne egy párbeszéd a „normális” és a karizmatikus papok között. Ez egyébként nyugaton is ugyanígy van, mint Magyarországon.- A XXI. század emberének milyen negatív tulajdonságaiért kellene gyógyító imát kérnie?- A mai társadalomban és az egyházban is egyre inkább érzékelhető egy erős individualizmus. Ez együtt jár egy materializmussal áthatott fogyasztói mentalitással. Az individualizmus és a materializmus együtteséből az következik, hogy kapcsolataiban elszegényedik az ember. A kapcsolatteremtő képességért keltene gyógyító imát kérni. Az ember és a másik ember, a férfi és a nő, az ember és az Isten közötti kapcsolatra, és az ember önmagával való viszonyára is gondolok. Szent Pál apostol azt mondta: Isten szeretete kiáradt a szívünkben. Az a probléma, hogy ez a szeretet el van fedve. A gyógyító imádságnak arról kell szólnia, hogy az ember szívében elásott isteni szeretetet újból ki kell szabadítani, hogy ebből kiindulva teremthessünk kapcsolatot másokkal. Ezáltal tudunk csak elszakadni az elszigeteltségtől és a fogyasztói mentalitástól. Sokkal több érték, sokkal több izgató cél van, mint mindig csak fogyasztani. A világ rengeteg feszültsége arra vezethető vissza, hogy az ember nem él békében önmagával. Az ipar és a reklám jól ki is használja ezt.- Ki van éhezve a mai ember a csodákra?- Az ember igazában Istenre éhezik. A spirituális valóságra, a valódi szeretette. Amit csodának tartunk, az igazában rávezetés az igazi értékekre. A fiatal, tanult Szent Ágoston azt mondta: ezekre a csodákra az ősegyházban volt szüksége az apostoloknak, hogy higy- gyenek az emberek. A tapasztalt, öreg Szent Ágoston püspök halála előtt nem sokkal már azt írta: az egyháznak szüksége van ezekre a csodákra. Azúrt, hogy a hívek hitét erősítse, felébressze. Az újszövetség nem nevezi csodákn ak ezeket a gyógyulásokat. Az újszövets ég a dicsőség, a teljhatalom megnyílván1u- lásának tartja Jézus gyógyításait, al'ü- ben Isten országa van jelen. Ha kijátsiz- szuk egymással szemben a csodavárá st és az igazi hitet, akkor rossz vágány ra kerülünk. Ha viszont ezeket a gyógyulásokat az üdvösség jeleiként fogjuk fel, akkor úttá válnak az igazi hit felé. A legfontosabb karizma nem a gyógyuló s vagy a prófétálás, hanem a szeretet.- Mivel telik a nyár? Mikor pihen egy szerzetes?- Igyekszem Szent Domonkos igaz '\ fia tenni. Sokat teszek úton Isten igéjé t hirdetve. Kaposszentbenedeken lelki gyakorlatot tartottam és pihenésre is?, jutott idő. Hamarosan a csaknem teljesen ateista Svédországba megyek, majd Svájcban és Németországban vezetek különféle szemináriumokat. Ezekből a találkozásokból születnek a publikációim. Köteteimet a hallgatóimnak köszönhetem. Az ő gondolataik is visszaköszönnek ezekben a könyvekben. Igehirdetéseimnek az az alapja, hogy egy olyan közösségben étek, amely pszichésen beteg embereket fogad be és az Isten igéjével való találkozás által akarja elvezetni keresztény hivatásukhoz. Nem túlzás azt mondani: amit tudok a Jézus általi gyógyulásról, azt a betegeimnek köszönhetem. Lőrincz Sándor
