Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-03 / 153. szám

SOMOGYI HÍRLAP

Megyei körkép

Otthon a rászorulóknak

Otthont létesíthetnek a mozgáskorlátozottak és a nehéz helyzetbe került gyermekes félcsaládok számára Nagyatádon.

_______Nagyatád_______

E

hhez két ingatlan használatba adásával járult hozzá a nagyatádi önkormányzat tegnapi testületi ülésén.

A nagyatádi kórház élére dr. Novotny Zitát, a kollégium vezetőjét Dán Józsefet választották, a Bárdos Lajos általános iskola és a Gyöngyvirág óvoda igazgatójának személyéről zárt ülésen döntöttek.

Mozgáskorlátozottak megyei egyesülete a Dózsa György úti volt idősek otthonából mozgásfogyatékosok lakóotthonát szeretne létesíteni, ahol önálló apartman lakásokban munkaképes korú és dolgozni akaró mozgásfogyatékosokat helyezhetnek el.

Nem állandó otthont, hanem átmeneti segítséget ad majd a Családok Átmeneti Otthona, melyet a volt henészi általános iskola épületében alakíthat ki a kaposvári székhelyű Kis Tücsök alapítvány. Az intézményben elsősorban a Nagyatádon és térségében élő rászoruló anyás félcsaládokat helyezik majd el. B. M.

Pervezetésben versengtek

A bírálók szerint a lányok arattak tegnap Kaposváron a tárgyalóteremben

FOTÓ: LANG RÓBERT

Csomópontok, vonatok

A vasút szerelem és életforma fotó: kovács tibor

4

Hírek

Kincskeresők Somogy szilből

Négy somogyszili általános iskolás tanuló vehet részt mától

12-éig a kecskeméti XXIV. kincskereső táborban. A gyerekek - felkészítő tanáruk Nagyné Zimre Márta volt — olyan jól szerepeltek a kecskeméti Kincskeresők Egyesületének, Kaláris című országos művelődési játékában, hogy a

3. fordulót követően ezzel jutalmazták őket. Táborozásukat támogatta a somogyszili önkormányzat, a helybeli Petőfi Agrárszövetkezet és az Ide-Süss Pékség, (vá)

Postai nyugdíjazás Kőhalmi István, a Pécsi Postaigazgatóság vezetője negyven éves postán eltöltött munkaviszony után nyugdíjba vonult. A Magyar Posta Részvénytársaság, vezérigazgatója, dr. Krupanics Sándor 1999. július elsejétől dr. Krutki Józsefét bízta meg a a postaigazgatóság vezetésével, (tz)

Félabsztrakt festmények

A fonyódi művészeti iskola jeles képviselőjének, Szent- györgyi Józsefnek képeiből nyílt kiállítás tegnap, a bala- tonföldvári közösségi házban. A tárlatot Zsolnay Gábor író, rendező, a Dunaparti Művészeti Társaság titkára nyitotta meg. A vegyes technikával, tempera, akvarell és pasztell keverékéből készült félabsztrakt festmények a művész drámai ellentétekre épülő látásmódját tükrözik. Az expresszív hangulatú képek július 20-ig láthatók, (tz)

Beszédes Kunffy-képek

Szép élményben volt része a nyugdíjasok lengyeltóti egyesülete 36 tagjának. Az egyesület 5000 forintos támogatásával kirándulást tettek So- mogytúr és Kaposvár környékén. A buszos kiruccanást Szentgyörgyi Gyuláné, az egyesület gazdasági ügyintézője szervezte, s a résztvevőknek mindössze 1500 forintot kellett befizetni az utazásra, a belépőre és a vacsorára. Az idős embereknek felejthetetlen élményt jelentett a Kunffy Múzeum az igali fürdő, a szennai falumúzeum, a Tesco-áruház és a füredi Vörös Fogadó, (vá)

Még mindig vihar A tűzoltók Siófokon, Marcaliban, Bala- tonfenyvesen még mindig a múltkori vihar okozta károkat szüntetik meg. A játszóterekre, utakra lógó letört ágakat fűrészelik le. A marcali lánglovagok Somogyfajszon segédkeztek, ahol egy vályogház egyik fala dőlt ki. Itt a veszélyes dolgokat, gerendát, csatornát szedték le. (szá)

Horváth Ferencet megmarta egy vérszomjas kutya. A szóban forgó eb a szomszéd udvarára szaladt be, úgyhogy őt perelte be a sérült férfi. A vád: gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége. Az ügy nem igazán nagy horderejű, tegnap mégis ötször tárgyalták a megyei bíróságon. Országos perve- zetósi versenyt tartottak.

Kaposvár

Szóval, a sértett - akiről egyébként kiderült, hogy szeret inni, viszont nem szereti a szomszédját - azt állította, hogy szomszédja ráuszította pit- bullját. Mutatta is sérült lábszárát - hol a jobbot, hol a balt... A szomszédról meg kiderült, hogy kedvenc ölebe miatt már volt hasonló ügye, ezt a vádat azonban tagadta, mondván: ha az ő kutyája elkapta volna a sértettet, az valószínűleg láb nélkül sétált volna haza. Végül a bíróság - mind az öt bíró - tetemes pénzbírságra ítélte, bárhogy siránkozott. Ezzel egy időben egy másik tárgyalóban is forrpontig hevült a hangulat: itt a verseny polgári ügyi feladatával birkózott öt bírósági fogalmazó, az ügyész- és ügyvédjelöltekkel. A néhai Kosár Arnold hagyatékáról folyt a vita: az ingatlanokra és az értékes aranyórára ugyanis az elhunyt édesanyja és felesége is igényt tartott. Volt elrejtett végrendelet, intrikáló szomszédok, no meg igazi show-műsor. A vádlottak, a sértettek, al- és felperesek, valamint a tanúk szerepét mindkét tárgyalóteremben bírók játszották, a színészeket és paro- distákat meghazudtoló tehetséggel, és a legrafináltabb módon próbálták zavarba hozni a bíró-, ügyvéd- és ügyészjelölteket. Ilyet se gyakran láttak a bíróság ódon falai: a tárgyalótermekben a „közönség” a hasát fogta nevettében, sőt - ezúttal

még elnézhető - néha a tisztelt bíróság sem állhatta meg nevetés nélkül.

Azért a látszat ellenére a verseny valóban komoly volt: a Somogy Megyei Bíróságon tíz bírósági fogalmazó, öt ügyész fogalmazó és tizenöt ügyvédjelölt mutathatta meg „oroszlánkörmeit”. Ők a tavalyi regionális pervezetési versenyek legjobbjai, akik most az első országos versenyen adtak számot tudásukról a próbapereken. Az ötlet innen, So- mogyból indult, dr. Csákabonyi Ágnes kezdeményezésére rendezték meg az első pervezetési versenyt.

Végül a legjobb ügyésznek járó díjat Karacs Mária, a legjobb védő díját Iharos Ágnes vehette át. A legjobb alperesi képviselő Király Gabriella, a legjobb felperesi képviselő Borsa Tamás lett. A polgári bírók közül Bátor Szilvia, a büntető- bírók közül Demeter Andrea bizonyult a legjobbnak. J. E.

Gyékényes, vasútállomás. Csomópont, s egyben az ország vasúti kapuja a tenger felé. A főnökhelyettes, Tóth László miközben panaszkodik, hogy közel se jön annyi vonat, mint húsz éve, bizakodik is: a kikötőkbe mindig érkezik áru, amit el kell juttatni a kontinens belsejébe, tehát szükség lesz er re a vonalra, s így a vasútnak is lesz jövője.

Gyékényes

Gyékényesen, Zákányban, meg a környékbeli falvakban alig van olyan család, amelyik ne állna valamilyen kapcsolatban a vasutasokkal.

— Azt akartam, hogy itt maradhassak a faluban — meséli a fiatalasszony, Pallagné Kiss Szilvia —, hát jelentkeztem a vasútüzemi technikumba Dombóvárra.

Szilvia édesanyja is vasutas volt: vámkezelő. Most a lánya csinálja ugyanazt, de nem titkolja, hogy amint lehet, szeretne továbbtanulni a tisztképzőn. Apáról fiúra, anyáról leányra száll a szakma. Tóth Lászlónak, a helyettes állomásfőnöknek a játékvasutat az igazi mozdonyok jelentették. Itt nőtt fel az állomás szomszédságában. Szíve szerint tanárnak tanult volna, aztán maradt a valóság, a vasút. Megjárt mindenféle ranglétrát. Aki beáll ide az a tarisznyájában őrzi a marsallbotot. Meg sem lepődöm, amikor arról mesél, hogy a felesége is vasutas.

Tóth Lászlóval a toronyba kapaszkodunk fel. Ez a lelke az állomásnak. Itt mindig és mindenről tudnak. Baj is lenne, ha nem így történne. Neményi Norbert, a rendelkező szolgálatvezető egy terepasztalnyi helyet mutat. Apró lámpák villognak rajta.

— Ez az állomás! — innen irányítanak mindent. Munkatársa, Jákó Jánosáé a mikro1999. július 3., szombat

fonba éppen azt mondja be, hogy vonat indul, s fejből sorolja az állomásokat. Huszonnyolc év alatt megtanulta hogyan követik egymást a megállók a négy égtáj felé. Mert mindegyiknek mennek innen vonatok. Ezért is fontos állomás Gyékényes.

— Akarnak látni érdekes mozdonyokat? - kérdi Jákóné, s máris tucatnyi kártyanaptárt vesz elő. Gyűjti őket. Ez a hobbija. Mindegyikük hódol valamilyen szenvedélynek. A kalauz aki tegnap még jegyemet kezelte, most munkásruhában, megrakott szatyorral köszönt ránk. Szemmel láthatóan a telkéről jött. Horváth János a horgászatra esküszik. Most már hódolhat neki. Vasutas is, meg nem is. Csak decemberben éri el nyugdíjkorhatárt. Felajánlották neki, hogy korkedvezménnyel elmehet, megkapja a végkielégítést. Élt a lehetőséggel. Gyékényesen néhány éve még háromszázharmincan dolgoztak. Ma kétszázötvenen sincsenek. A váltókat a domino rendszer állítja, nem kell a váltókezelő. A fénysorompó feleslegessé tette a sorompókezelőket. A technika fejlődése ezt is magával hozta. A leépítéseket úgy oldották meg, hogy aki közel járt a nyugdíjhoz azt elengedték, a fiatalabbakat meg átképezték. Tóth László, a helyettes főnök állítja, a jó vasutasra mindig szükség lesz. Mert a vonatoknak menniük kell. Télen, nyáron, esőben és kánikulában is.

Emlékeket idézünk. Arról, hogy ide futott be az első somogyi vonat, hogy 1870-ben innen indult az első gőzös Zágráb felé, hogy... A gyékényesi állomás vasutasai büszkék erre a helyre. Gyékényes nevének patinája van. Ezért is berzenkednek amiatt, hogy a Somogy InterCity nem áll meg náluk. Mert micsoda dolog, hogy egy csomóponton csak úgy átrobog egy szerelvény. Nagy Jenő

NEMERE ISTVÁN KALANDREGÉNYE (12.)

A legnagyobb kockázat

Ne akarjon megvesztegetni, fölösleges időveszteség lenne. Márpedig nekünk nincs időnk. Tíz perc múlva én leszek ön. Ott fogok ülni a helyén, és intézem az ügyeit.- Maga viccel - nyögte Reggis és ki akart jönni az íróasztal mögül. Bert ekkor megnyomta a diplomatatáska gombját, a fedél felpattant. A jövevény egy hangtompítós pisztolyt vett elő:- Nem ajánlom, hogy felesleges balett-mozdulatokat tegyen, kedves uram. Álljon a falhoz és pihenjen.

Reggis az íróasztal fiókjára nézett, de Bert intett: távolabb! Amikor a férfi már a falnál állt, arca eltorzult a dühtől, Bert átnyúlt és kihúzta a fiókot. Jól sejtette, ott volt egy Walther. A fejét csóválta:- Ejnye, ejnye! Hiszen nincs is rá engedélye! - zsebre vágta a fegyvert és leült Reggis székére. Fél percig csak nézték egymást, aztán a kereskedő nyelt egyet. Homlokán hideg verejték ült, ajka lefittyedt, reszketett. Beit most látta, az egyik szemhéja is rángatózik. Nagyon megviselte az esemény. Rekedten kérdezte:- Mit... mit akar csinálni?- Tudjuk, hogy éppen lefutottak a folyamatban lévő üzletei. Már csak egy szállítmányt kell eljuttatnia Nyugat-Afrikába.- Lehallgatták a telefonjaimat? - jaj- dult fel amaz.- Természetesen - bólintott Bert nyugodtan, de a szemét nem vette le róla. - No meg követtük is. Már hetek óta. Feltérképeztük magát, mint még senkit, Reggis.- De miért? - valósággal hörgött. A meglepődés elvette erejét.- No, nehogy azt higgye, maga volt olyan fontos. Még elbízná magát... Valaki kellett, akinek a bőrébe bújhatok. Pechjére magát tippeltük ki.

Istenem, megesik az ilyesmi. Az életben adódnak meglepetések - filozofált volna, de tudta, lejárt az idő. Hát így folytatta: - Ma este indul egy hajón az a húsz löveg a hozzávaló lőszerrel, amit egy arab mozgalom rendelt magától. Már én fogom kísérni. Magát a hajósok nem ismerik, az ügynökökkel is csak telefonon tárgyalt. Hát miért ne játszhatnám el a szerepét, ember? - kérdezte és rákacsintott.

Reggis számára olyan volt mindez, mint egy rossz álom. Amitől tudat alatt mindig is tartott, bekövetkezett. Ez rosszabb, mintha agyonlőtték volna! Ami szintén benne volt a pakliban; az effajta kereskedés nem kockázat- mentes üzlet.- Eljött az idő, Reggis - lassan leengedte a pisztolyt és félig elfordult.

Tudta, mi következik, szinte provokálta. Reggis végső kétségbeesésében ráveti magát... Úgy is lett. A fegyverkereskedő lomha teste átrepült a szobán. Mire odaért, Beit már harcra készen fogadta. Ledobta a pisztolyt az asztalra, puszta kézzel ragadta meg a férfi egyik karját és a haját. Hátrarántotta a fejét, kicsavarta karját, és a padlóra dobta. Rátérdelt...

Felpattant az ajtó, társai rohantak be. De már nem kellett segíteniük; Bert annak idején éppen elég keleti sportot tanult, és ma is edzésben volt. Reggis arca a padlóra szorult, szeme kidülledt. Amikor a civilruhás rendőrök felkapták, koránál vagy tíz évvel látszott idősebbnek. Bert leporolta ruháját:- Viszontlátásra, Reggis úr. De

tudja, ez csak amolyan köszönési formula, a világért se vegye szó szerint. Mi ugyanis soha többé nem találkozunk. Ön börtönbe kerül, én meg... folytatom, amit elkezdett, kedves uram.

A hajó hat nap múlva ért Al- Quwarib magasságába.

Beit tudta a részletes térképről - amit a kapitány megmutatott neki - hogy Mauretánia legdélibb vidékén járnak. A Szenegálba ékelődő tengerparti sáv a sós mocsarakkal, kis tavakkal és mögötte a sivataggal világosan kirajzolódott képzeletében. Ehhez képest természetesen csak a part fekete vonalát látták - nappal. Amikor bealkonyodott, a hajót közelebb irányították a parthoz. Bert - természetesen mint Mr. Reggis - egész idő alatt a fedélzeten álldogált. Később felment a kapitányi hídra. Szabad bejárása volt ide is - ő fizette ezt az utat és a tengerészek megkülönböztetett tisztelettel bántak vele.

(Folytatjuk)