Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-17 / 165. szám
SOMOGYI HÍRLAP 10 Interjú 1999. július 17., szombat Örökség lesz az orvosképzés öröksége Dr. Fischer Emil dékán: őszintén remélem, hogy nem lesz visszalépés A pécsi egyetemi integráció következő lépése, hogy január 1- jétől a Pécsi Orvostudományi Egyetem a Pécsi Tudományegyetem orvostudományi karaként működik tovább. Visszaáll tehát a „régi” rend. 1950-ig ugyanis pontosan így működött az egyetem. Akkor kapott önálló egyetemi rangot az orvosképzés. Ötven év után szűnik tehát meg az önálló orvostudományi egyetem Pécsen. A szervezeti változást megelőzően személyi változások Is voltak. A majdani kar dékánja július 1-je óta Fischer Emil, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár lett. Mikében született, a kaposvári Táncsics gimnáziumban érettségizett és a gyógyszertani Intézetben dolgozik egyetemi tanárként. A változásról őt kérdezte a Somogyi Hírlap szerkesztősége. — December 31-ével minden felső- oktatási intézmény jogi státusza megszűnik, vele együtt az egyetemet irányító rektor funkciója is — mondta dr. Fischer Emil. — Ami Pécset illeti: minden jel szerint Pécsi Tudományegyetem néven közös egyetem lesz és az orvostudományi kar lesz az örököse az orvostudományi egyetemnek. Az egészség- ügyi tárcához tartozó intézmények helyzete némiképpen hasonló az agrárszférához tartozókéhoz, any- nyiban azért különbözik a többi egyetemétől, hogy a speciális feladatokra — különös tekintettel a beteg- ellátásra — engedélyezik, hogy létrejöhessen egy úgynevezett egészség- ügyi centrum. Ez tulajdonképpen egy közös szervezeti forma lesz minden jel szerint, az új egyetem rektori vezetése és a karok között. Tehát az egészségügyi centrum némiképpen összefogja majd az orvos- tudományi kart és a mi egyetemünkön jelenleg működő főiskolai kart, amely várhatóan egészségügyi tudományi kar lesz. — Ez a szervezeti átalakítás visz- szalépés lesz vagy minőségi változás? — Őszintén remélem, hogy nem lesz visszalépés. Az a generáció amelyhez én is tartozom, már a Pécsi Orvostudományi Egyetemre járt. Élnek azonban még köztük profesz- szorok, akik a régi egyetemre az orvostudományi karra jártak. Ők azt mondják — magam is úgy vélem —, nem kell hogy ez föltétien visszalépést jelentsen. Más szervezeti struktúrát jelent, de lényegében megmaradhatnak mindazok a jogok, feladatkörök, jogosítványok az orvos- tudományi karon, amelyek az orvostudományi egyetemet eddig megillették. — Magyarországon ma évente körülbelül ezer orvosdoktort avatnak. Azt mondják: magas ez a szám, Dr. Fischer Emil nincs szüksége az országnak ennyi orvosra. Mi sem egyszerűbb, mint csökkenteni az oktatást. Ebből már könnyű következtetni arra, hogy legkönnyebben csökkenthető az orvosképzés. A pécsi egyetem - vagy a kar - számára jelent ez valamilyen fenyegetettséget, veszélyeztetettséget? — Könnyű volna azt mondani, hogy nem, de a helyzet nem ilyen egyszerű: a közelmúltban — függetlenül a mostani integrációs folyamattól — ilyen hírek már fölröppentek. Ami az orvosok számát és az orvosképzést illeti, a következőket lehetne mondani: az orvosok számának megítélése viszonyítás kérdése. Sem abszolút, sem relatív értelemben nem túl magas. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi néhány évben meg is ugrott a létszám azzal, hogy külföldről — elsősorban erdélyi területről — viszonylag sok orvos települt át. Ezt figyelembe véve sem túl magas az orvosok száma, de nem egyenletes, nem arányos az elosztásuk. Bizonyos városokban — elsősorban Budapesten — sokan vannak. Előfordulhatnak aránytalanságok, bizonyos orvosi szakmákban is. Ugyanakkor egyes területeken akár hiány is fölléphet. Közismert, hogy korboncnok, röntge- nes, laboros egyáltalán nincs sok. Sőt! Hozzátehetném azt is, hogy az orvostudományi egyetemen végzettek nemcsak a hagyományosan ismert orvosi praxisokban, tehát betegellátó munkahelyeken vagy intézményekben dolgoznak: rendkívül széles az a terület ahol elhelyezkedhetnek, beleértve a gyógyszer- gyártás, gyógyszerforgalmazás különböző lépcsőfokait, és olyan adminisztratív jellegű munkaköröket is, mint a tisztiorvosi szolgálat, amely nem közvetlenül a betegellátással foglalkozik, de nagyon fontos az egészségügy szempontjából. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor nem túlzottan magas az orvoslétszám. Ezt a jelenlegi hivatalos minisztériumi álláspont is elfogadja. Ebből következik, hogy az orvos- tanhallgatók száma lényegében a szintentartási ponton van: nem terveztünk drasztikus csökkentést. — A bizonytalanság érződik-e az idei fölvételeiken, a jelentkezők számán? — Többszörös, úgy 5-6-szoros a túljelentkezés az általános orvosi karra, ahova körülbelül 150 hallgatót vehetünk föl, annyit, mint az előző évben. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy régebben sokkal könnyebb volt megítélni a túljelentkezést és a reális igényt mint manapság, mert néhány éve egy hallgató több intézménybe is beadhatja a jelentkezési kérelmét! — Külföldi hallgatói mindig voltak az egyetemnek? — Külföldi hallgatókat is oktatunk. Méghozzá néhányat a magyaroknak tartott kurzusokban, bár számuk már elenyésző. A nagyobb csoport az, amelyik angol nyelven tanul. Ez az úgynevezett térítéses kurzus: gyakorlatilag a képzési költségeket ők maguk megfizetik. Az utóbbi évben 50-60 hallgató beiskolázását jelentette ez az első évben. Hozzá kell tennem, hogy van lemorzsolódás a tanulmányi eredmények miatt, de tapasztalható olyan tendencia is, hogy az elméleti képzést lezáró első három év után né- hányan elmennek külföldi stúdiumokra, vagy más egyetemekre. — Az oka ennek? — Több oka van. Részben az, hogy a bejutás külföldi egyetemeken az ő szempontjukból nehéz. Ezért is próbálkoznak másutt, többek között nálunk is. Ha már fölvették, akkor nagyobb az esélye arra, hogy visszamehet saját országába tanulni. — Ez azt is jelenti, hogy ezeken az egyetemeken elfogadják a pécsi leckekönyvet? — Az eddig itt folytatott tanulmány eredményét minden további nehézség nélkül elfogadják. Van olyan ország is, ahol szükséges a különbözeti vizsga vagy egy elméleti kurzusokat lezáró vizsga. A nálunk tanult hallgatók azonban ezt minden különös nehézség nélkül jó eredménnyel teszik le. Ez visszaigazolás arra, hogy nálunk nagyon komoly szintű az oktatás. — Ezek jelzések. A minősítést végül ki, vagy kik végzik el? — Egyrészt azok a bizottságok amelyek azokban az államokban működnek ahol elvárják vagy előírják a különbözeti vizsgát. A másik az, hogy orvosként hogy tudnak működni. Erre is van visszajelzésünk: a tőlünk elkerültek Nyugat- Európa különböző részein, vagy Amerikában, általában különös nehézség nélkül el tudnak helyezkedni. — Ön egyetemi tanárként és kutatóorvosként tulajdonképpen az elefántcsont tornyot cserélte föl a dékáni székkel, s vállalta ennek a nagy változásnak a végrehajtását. Kapacitálták erre, vagy jelentkezett? — Nem jelentkeztem, bár végül is pályáztam, de azért, mert kapacitáltak rá. Akik biztattak vagy fölkértek erre, azok úgy gondolták, hogy ezt a munkát egy általam kialakított csapattal talán eredményesen tudom végezni. Meg kell mondanom, hogy ez igen nagy megtiszteltetés, és minden erőmmel azon leszek, hogy ennek megfeleljek. Még egy megjegyzést az elefántcsont toronnyal kapcsolatban: azt gondolom, hogy azért nem elefántcsont toronyban dolgoznak a kutatók, akik hozzám hasonló munkakört töltenek be. Szeretném ezt kiegészíteni azzal, hogy nem főállásban, főmunkaidőben vagyok dékán. Én a főállásomat megtartottam, s tudom, hogy ez nagyon sok időt, energiát fog elvonni tőlem, de nem szeretnék teljes mértékben elszakadni a gyógyszertani intézettől, mert nagyon szeretem a munkámat, a kutatást és az oktatást is. Szeretnék ezután is előadásokat tartani, hallgatókkal foglalkozni, vizsgáztatni. Az azonban kétségtelen, hogy erre biztosan kevesebb időm lesz. — Hogyan kapcsolódik a szervezethez az egészségügyi főiskolai kar, amelynek kaposvári tagozata is van? — Jelenleg a rektorhoz tartozunk, a következőkben a nagy egyetem rektorához, illetve majd az egészségügyi centrumhoz. — Kaposváron is egyetem alakul. Rektora reményeket fűz a pécsi orvosi karral történő kapcsolatépítéshez, akár közös kutatás, közös képzésre is vállalkoznának szívesen. A kinyújtott kar fogadtatásra talál? — Kár tagadni, hogy az integrációs folyamat elején előkészítő stádiumban még egy olyan verzió is felmerült hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem a kaposvári Pannon Egyetemmel lép szövetségre és alkot universitást. Ezt a minisztérium nem hagyta jóvá, ezért esett kútba ez az elképzelés. Azt azonban mutatja hogy realitása van az élő kapcsolatnak tudományos és oktatási szempontból egyaránt. Úgy gondolom, ez a továbbiakban is így lesz. Megfogalmazódtak konkrét igények, elképzelések. Nagyon szorosan összekapcsolható az agrárágazattal vagy tudományokkal az egészséges vagy egészségesebb élelmiszerek kidolgozása, kivizsgálása, forgalomba hozása. Ilyen fajta együttműködések most is vannak, és biztos hogy létjogosultsága is van ennek. A képzésben egy orvos-agrár vagy orvos-mezőgazdasági mérnök szakpárosítás is elképzelhető. Én szívesen támogatok egy ilyen és minden hasonló együttműködést. Ez mind a két fél számára hasznos. — Köszönöm a véleményét. Kercza Imre Balaton: Kiforrja majd magát a régiók határa, akár a jó tokaji vagy balatoni bor. De az ezzel kapcsolatos vitákat el kell napolni, mert január 1-től másképp nem tudunk a térségek fejlesztését lehetővé tévő pénzforrásokhoz jutni. Ezt Stumpf István, a miniszterelnöki hivatal minisztere válaszolta a Somogyi Hírlapnak arra a kérdésére, hogy szerveződhet-e Balaton megye, avagy a tópartiaknak ezzel az álommal végleg le kell számolniuk. — Tokaj-hegyaljai srác vagyok, tizennyolc éves koromig ki sem mozdultam a falumból. Onnan távoli, gyöaz ország lakmuszpapírja nyörű világnak látszott a Balaton. Később szakszervezeti beutalóval, majd rangosabb vendégváró helyen is pihentem a tó mellett. Most babát várunk; a három gyermekünkkel nem voltunk még külföldön. Az egyik nagy haszna a kormányzati munkának, hogy kéthetet együtt tölthetünk Őszödön. Úgy gondolom egyébként, hogy a Balaton, az ország állapotának fontos mércéje. Olyan, mint egy lakmuszpapír; mutatja, hogy képes-e az ország, a lakói igazodni az európai elvárásokhoz, részt venni a szellemi építkezésekben. A Balaton fontos azért is, hogy az emberek itt kipihenve magukat felfrissülve tudjanak visszatérni a munkájukhoz. Stumpf István beszélt arról is: a Balaton a változások hordozója. A turizmus kihívásaira sok embernek kell válaszolnia; miként lehet a természeti környezet által nyújtott előnyöket kihasználni, s kiépíteni a Millenniummal összefüggő kulturális dolgokat, hogy akkor is látogasson turista ide, ha nincs nyár. A Balaton megmutatja: milyen országot vagyunk képesek építeni. — Örülök annak, hogy újraalakult a Balaton Fejlesztési Tanács — mondta a kancellária miniszter. — Fiatal, a tóparton élő polgármester vette át a stafétabotot. Rajta és Észak-Somogy polgármesterein is múlik, hogy sikerül-e megoldani az itteni problémákat. Én támogatom a szerepmegosztást; ne legyen primitív vetélkedés, hanem mindenki juthasson előnyhöz a másoktól eltérő lehetőségeiből. Beszélgetés közben bala- tonboglári félszáraz fehérborból készült fröccsöt kóstolgatott a miniszter. Megjegyezte: szülőföldjén szódával nem szabad hígítani a bort, s azt arrafelé a leginkább pincében isszák. — Átütő erőt jelenthet a turizmusban is a bor, mert nevekhez, tájhoz kötődik — állította Stumpf István. — Jó hírét költheti a régiónak, ugyanúgy, mint egy-egy település lakóinak a teljesítménye. Czene Attila Stumpf István, a miniszterelnöki hivatal minisztere fotó: horváth
