Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-12 / 160. szám

SOMOGYI HÍRLAP 4 Megyei körkép 1999. július 12., hétfő Hírek Sáros Közutak Tegnapra vir­radó éjszaka felhőszakadás volt a megye több pontján, és a magasabban fekvő terüle­tekről lezúduló esővíz veszé­lyes sárfelhordásokat okozott a közutakon. Somogybabod- nál egy személyautó csúszott meg hajnalban, s orral az árokba csapódott. Közvetlen utána tengelyig merült el egy gépkocsi a sárban. Személyi sérülésekről nem kaptunk tá­jékoztatást, ám az anyagi kár több helyütt jelentős, (bt) Tűz a kastélyban Gomolygó füstoszlop szivárgott ki teg­nap az elhagyott, romos alsóbogáti kastélyépületből. A helyszínre érkezett kapos­vári tűzoltók azt tapasztalták, hogy az egyik szobában izzik a padló, vélhetően tüzet rak­tak a közepén. Az ismeretlen elkövető ekkor már nem tar­tózkodott az épületben. A helybéliek feltételezése sze­rint hajléktalan vackolta be magát az épületbe, és az egyik szoba kellős közepe volt a tűzhelye, (bt) Faeltávolítás Az utóbbi he­tek viharai sok parti fa gyökér­zetét meggyengítették, sorra látni" a Balatonnál megdőlt fá­kat, amelyeket csak egy haj­szál tart a helyükön. A hét vé­gén a tűzoltókat ismét faeltá­volításhoz riasztották, (bt) Korszerűsítik a fűtést Egy nagy gáztartállyal biztosítják Belegben a polgármesteri hiva­tal, az orvosi rendelő és a védő­női szolgálat gázellátását és fű­tését. Félmillió forint támoga­tással és az önkormányzat 337 ezer forint hozzájárulásával a héten kezdődött el a munka, melynek során 9 konvektort szerelnek a helyiségekbe, (bm) 1 ÚTMUTATÓ | tSORSELEMZÉS iTAROT 1 KÁRTYÁVAL i HERCZEG KATA fSEGÍTSÉGÉVEL í© 06-90-2 ORVOSI TANÁCSOK Dr. BORSÁNYI VERONIKA pszichiáter főorvos segítségével 1 . Álmatlanság 2. Merevedési /.avarok 3. Pánikbetegség 4. Emésztési zavarok 5. Depresszió 6. Elmebetegségek (Ö 06-90-230475 A hívás díja 99 Ft+áfa percenként+6.60+áfa kapcsolási díj Édes szabadalom A Találmányi Hivatalban szabadalomként jegyez­ték be a pécsi dr. Kovács Árpád tejszakmérnök, egyetemi tanár és a bar­csi Francz Rezsőné a Drávatej Kft ügyvezető igazgatója legújabb mun­káját a mézes túrókré­met. A tejdesszertet a hé­ten már megkóstolhatták a barcsiak és a nagyatá­diak is. Barcs Magyarországon évente 1,7 milliárd liter tejet termelnek, ám a hazai fogyasztás mind­össze 1,4 milliárd liter. Há­romszázmillió liter tejnek nincs piaca. A tejipari válla­latokat sújtja a multinacio­nális üzletláncok tejtermék importja is - mondotta Francz Rezsőné, aki szerint a mostani tejmizéria figyel­meztető jel, hiszen az uniós tagságunk küszöbén a hazai tejtermelés csökkenése évti­zedekre befolyásolhatja az ágazat helyzetét. A tejipari vállalkozások versenyt fut­nak egymással. Ebben a ver­senyben a Drávatej munka- igényes különlegességekkel akar részt venni. Bizonyíték erre a sajtkrém-családjuk is. A cég a tej mellett a méz fel­dolgozásával is foglalkozik. Innen született a bizar ötlet: elegyítsék a tejtermékeket és a mézet. A kísérletek sikerrel jártak: megszületett a sárga­barackos, az epres, az erdei gyümölcsös és a vaníliás íze­sítésű mézes túrókrém, ame­lyet most találmányként sza­badalmaztak. Ezzel egy idő­ben a fogyasztók is megis­merkedhettek a termékek­kel: Barcson és Nagyatádon termékbemutatót tartottak. Itt ízlelhették meg először a vásárlók a különböző ízesí­tésű sajttortáikat is. Nagy Jenő Vasutasnap váltóállítással Július második vasárnapja a vasutasoké. Ünnepeltek or­szágszerte, ám ez az ünnep­lés nem lehetett a megelége­désé. Azt mondta a minap Ka­tona Kálmán közlekedési mi­niszter, hogy egy éve még maga sem gondolta volna, mennyire be van rozsdásodva a vasút váltója. Sürgős változ­tatásokra van szükség. Ezt is célozza az a koncepció, ame­lyet a héten került a gazdasá­gi kabinet elé, s amit a későb­biekben a kormány is megtár­gyal. Az állami tisztán szeret­né látni, hogy hova kerül a pénz, amit a MÁV-nak adnak. Kettéválasztják a pályavasu- tat és a kereskedővasutat. Részletekről ma még korai lenne beszélni, de az bizo­nyos, hogy a terv, miszerint a MÁV-ot hat-nyolc év alatt az európai vasúttársaságok ver­senytársává akarják tenni, el­tökélt és megmásíthatatlan. Kukely Márton vezérigaz­gató szerint a legfontosabb teendők közé a pálya korsze­rűsítést sorolják. Mert hiába csinálnak új menetrendet, azt sokszor már a megjelené­sekor meg kell változtatni: a pályák rossz állapota miatt a legváratlanabbul és a legkü­lönbözőbb helyeken kell las­sú jeleket kirakni, s ezzel máris megváltozik a menet­idő. A kocsiparkkal is baj van: elöregedett. Ha meg lesz a pénzügyi fedezet — márpedig úgy tűnik, hogy van rá forrás — még az idén kiírják a tendert a sínautó­buszok gyártására, mert a mozdonyok átlagéletkora is közelíti a harminc évet. 118 sínautóbusszal számolnak majd. Ezeket elsősorban a mellékvonalakon szeretni forgalomba állítani, hogy ki­válthassák a hosszabb szerel­vényeket. Ha minden az el­képzelések szerint történik, akkor jövőre a mozdonyveze­tők egy része sínbuszra vált­hat. Ez azonban csak egy ap­ró részlet a tervezett rekonst­rukcióból. A MÁV arra vár, hogy a kormány zöldre állítsa a váltót. Nagy Jenő Romlandó áru a pultokon A nagy melegben a romlandó árukat nem árt alaposabban megnézni. Megkérdeztük a Somogyi Hírlap olvasóitól, mi­lyen tapasztalatokat szereztek vásárlás közben. Harkány Tlborné nyugdíjas (Bárdudvarnok): - Falusi boltban nem tartanak könnyen romlandó árukat, legfeljebb tejtermé­keket, de tejet, tejfölt az egészségi állapotom miatt nem fo­gyaszthatok. Az emberek sokszor nem is nézik a szavatossági időt. A gyártók valahova rányomnak egy kis bélyegzőt, amit nem lehet meglátni idős korban legfeljebb szemüveggel. Szemüveggel azonban ritkán járok boltba, félek hogy leejtem. Nagy Gábor tanuló (Barcs): - Kollégiumban laktam évekig, így mindig magamnak kellett vásárolnom. Sok rossz tapaszta­latom van az eladókkal kapcsolatban. Sokszor próbáltak már el nem adhatót rám tukmálni. Ha kiderült a dolog, nem győz­tek mentegetőzni: sajnáljuk, nem vettük észre. Ha valahol már többször próbáltak átverni, oda többet nem mentem. Barabás Lajos nyugdíjas (Hollád): - Rendszeresen járok be­vásárolni, de nem sokszor került a kezembe kétes minőségű élelmiszer. Tavaly vettem egy közeli faluban felvágottat. Csak otthon, miután kicsomagoltam derült ki, hogy romlottat ad­tak. Nem kellett megkóstolni sem: meleg, nyálkás volt a pári­zsi. Visszavittem a boltba, s nyomban kicserélték. Nagyobb áruházakban még nem találkoztam lejárt szavatosságú élel­miszerrel, hiszen mindig ellenőrzik a minőséget. Balogh Ferencné pedagógus (Fonyód): - Ha valami romlan­dót vásárolok, az az első, hogy a szavatossági időt megné­zem. így eddig még nem vittem haza romlott árut. Nyáron pedig soha nem veszek könnyen romló felvágottakat, tojással készült dolgokat. Alapvetően bizalmatlan vagyok. Pál Károlyné háztartásbeli (Kaposvár): - A paprikás csirké­hez vettem tejfölt. Siettem, így nem is figyeltem a dátumra. Csak otthon vettem észre, hogy ehetetlen. Visszavittem a bontott dobozt a boltba, hiszen minden nap ott vásároltam, és kértem, hogy cseréljék ki. Nem tették meg, pedig csak egy órával előbb vásároltam. Vettem egy másikat, de annyira fel­bosszantottam magamat, hogy csak otthon jutott eszembe a panaszkönyv. Konkoly János szobafestő, mázoló (Baté): - Találkoztam már romlott termékekkel, de mindenütt készségesen vissza­cserélték. Ahol állandóan vásárolok, ez nem okoz problémát. Ha tejről van szó, akkor kicserélik, ha felvágottról, lemérik ugyanazt a mennyiséget. Főképp Kaposváron vásárolok, az eladók a városban is készségesek, nem csak itt falun, ahol mindenki ismer mindenkit. Vida Lászlóné nyugdíjas (Inke): - Alaposan megnézem az áruk szavatosságát, e szerint vásárolok. Régen a túró gyakran savanyú volt. Jelenleg a tej ellen van kifogásom, tartalmaz va­lamit, ami görcsöket okoz. Sem az édesanyám, sem én nem tudjuk meginni. Disznóhúst nem kell vennünk a baromfihús­sal pedig még nem fordult elő, hogy romlott lett volna. Nagy Attila tanuló (Csurgó): - Megesett már velem, hogy amikor felbontottam a joghurtos dobozt, akkor úgy levált a joghurt a pohár oldaláról, mintha lehúzták volna, és feltárult alatta egy jó vastag penészréteg. De mit tehet ilyenkor az em­ber? Ha felbontva visszaviszi a boltba, akkor azt mondják ne­ki, hogy nyilván otthon penészeseden meg. Viszont ha nem bontja fel, honnan tudja, hogy penészes? Nem vagyok vesze­kedős típus, inkább kidobom, aztán nem törődöm vele. Kántás Béláné, boltvezető (Baté): - Nagyon vigyázok arra, milyen terméket rakunk ki a polcokra. Nem veszünk át lejárt szavatosságú árut, de ha gyártáshibásan érkezik, azt termé­szetesen visszacseréljük. Romlandó árut nem raktározunk hosszú ideig, hetente kétszer, háromszor jön a szállító. Nyá­ron tejtermékekből főképp a tartósakat, féltartósakat tartjuk. Tejnél a szállítási láncot úgy alakították ki, hogy ne álljon so­kat kint az áru. Egyszer jött kakaó megsavanyodva, de akkor éppen a gyártó jelezte, hogy vegyük vissza a vevőtől. Vevő­ként, más boltokban felettébb kényes vagyok. Mivel ezzel foglalkozom magam is, alaposan megnézem, mit és hol vásá­rolok. Sokat számít a pultok, és az áruk külcsínyje Andrics Lívia, Szélesi Sándor NEMERE ISTVÁN KALANDREGÉNYE (19.) A legnagyobb kockázat Barna arcú, középkorú férfi volt, itt-ott már őszülő hajjal és kis sza­kállal. Ez aligha volt valódi, sejtet­te Bert. A világ repülőterein ide- oda utazgató maffiózók nem ked­velik a kissé is feltűnő külső meg­jelenést. A férfi mosolyt kénysz- erített ajkára, és ez látszott is. Nem volt őszinte, de Bert el sem várta ezt. Ezekben a körökben...?- Üdvözlöm, Mr. Reggis - kezet fogtak. Bert nem tudta a nevét. Tit­kos csatornákon csak annyit közöl­tek vele, hogy Martinez kolumbiai narkókereskedő utódjával fog talál­kozni. Az előző narkófejedelmet éppen ő robbantotta fel pár héttel ezelőtt. Kiballagtak a korláthoz. Itt már majdnem csönd volt. Odalent hal­kan zúgott a város. A testőrök kö­vették őket, de hangtávolon kívül megtorpantak.- Még egyszer összefoglalom az üzlet lényegét - így Bert. A perui és kolumbiai baloldali partizánok - nevezzük őket gerilláknak - , fegy­vert kérnek. Megkaptam a listáju­kat, nem kis szállítmányról van szó. Az értéke mintegy ötven mil­lió dollár, igaz? Egyetért az összeg­gel? Az idegen bólogatott, tehát Bert komolyan folytatta:- Ennyi gyorsan mozdítható pén­zem nincs és üzletbarátaimnak sincs. De a dolog megoldható más­képpen.- Ezért vagyok itt - dörzsölte ke­zét a latin-amerikai. - Kokainban tudok szállítani annyit, amennyi fedezi ezt az üzletet.- Akkor viszont nem ötven, ha­nem ötvenöt millió értékben kérem - folytatta Bért keményen. - Ugye megérti, hogy a kokain nem, ugyanaz itt Európában, mint öt­venmillió készpénzben. A pénzzel azt tehetek, amit akarok, hevüle­tem a bankba, átutalhatom, elkölt- hetem, szétoszthatom az embere­imnek, ezzel fizetvén ki őket... De nem lenne tanácsos pár bőrönd kokéval bemenni mondjuk egy svájci bankba, a határokon történő átszállításról nem is beszélve.- Sok az ötmillió - szűrte a szót fogai között az idegen. Egymás szemét nézték. Mint két vérbeli al­kudozó egy arab piacon.- Hajlandó vagyok lemenni négy és fél millióra - így Bert.- Szó sem lehet róla! Kettő!- Négy! Még egy pillanat, és elérkeztek oda - ahová eleve akarták is. Majd­nem egyszerre mondták ki:- Három...!- Rendben van. Tehát ötvenhá­rom millió értékű szállítmányt ké­rek, méghozzá gyorsan. Mondjuk két hét múlva. Addig összegyűjtöm az anyagot, a lista szerint. Sőt, ha lehet, már hajóra is rakatom a kon­ténereket.- Hol találkozunk?- Ön tegyen javaslatot. Ahol biz­tonságosan át lehet venni ennyi ká­bítószert anélkül, hogy valamiféle rendőrség beleköphetne a levesbe.- Majd tapogatózom és felhívom azon a számon, amit adott. A rá­diótelefonokat nem hallgatják le - mosolygott amaz megkönnyebbül­ten. „Mr. Reggis" azonban óvatos­ságra intette:- Én ebben nem hinnék annyira.- Mondja, Mr. Reggis, ez azt je­lenti, hogy ezután ön beszáll a ká­bítószerüzletbe is?- Nem tagadom - felelte és úgy tett, mintha habozna. Vajon be­avasson egy ilyen végső soron kí­vülállót a dolgaiba? De tudta, miért teszi, hát végül engedett: - Igen, szükségem van nagyobb mozgás­térre. A fegyverüzletben nagy a konkurencia, annyi jó üzlettársat ismertem meg az évek során, akik csak vagy ezzel, vagy azzal foglal­koztak. Kevesen merik összekötni a két dolgot. Hát én vagyok az egyik.- De tudja, a kokó elosztásához dealerekre is szükség van...- Tudom. Még nincs hálózatom. Ha netán fudna valakit, aki meg­bízható, jól ismeri Európát és nem vetne meg kezdetben egy ötven millió dolláros szállítmányt, érte­sítsen. Akkor őrá bíznám az elosz­tást, persze nem rögtön, és nem az egészet. Előbb tudnom kell, ki az és mennyire lehet megbízni benne. Ezt a szolgálatot külön jutalmaz­nám, uram. (Folytatjuk) A barcsi és nagyatádi vásárlók már megkóstolhatták az újdonságot fotó: kovács tibor

Next

/
Thumbnails
Contents