Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-05 / 129. szám

Közelről 1999. június 6. Hatodik oldal Gyermekjáték a repülőroncsban Negyvenen a hullámsírban A második világhá­ború idején mintegy negyven repülőgép zuhant a Balatonba. Legtöbbjük — éles lőszerrel rakottan — még mindig az iszap­ban pihen. A második világháború végső szakaszában a légtér megtelt támadó és védekező repülőgé­pekkel. 1944. április 3- tól angol és amerikai repülő erődök bombáz­ták a vasútvonalakat, ipari létesítményeket, olajfinomítókat, s téve­désből lakóházakat is. Őszre a tizennyolc ér­demrenddel és a Szov­jetunió Hőse címmel kitüntetett Gorjukov vezérezredes légihad­serege is a térségbe ért. December 20-án a szovjet tüzérség 65 perc alatt hétezer tonna lövedéket lőtt ki az állá­sok bénítására. Az ezt követő támadás során a németek tizennyolc el­lenséges repülő lelövé- sét jelentették, de hul­lott az övékből is... Aztán végre bekö­szöntött a béke. A Bala­ton medrében a követ­kező leltárt állíthatták volna össze; elsüllyedt negyven géphajó és uszály, s azóta sem ki­derített számú vitorlás. A hajók kiemelése 1946 végére befejeződött. Negyven repülőgép is a tóba zuhant, ezek kö­zül tizenöt roncsait Sió­fokra szállították; azo­nosítást nem végeztek, a fémet újra felhasznál­ták. Az ÁVH titkosította az iratokat, amelyek később a szervezettel együtt eltűntek a törté­nelem süllyesztőjében. Egyebek között van a tóban még meg nem számolható mennyisé­gű tévesen ledobott lé­gibomba, gyalogsági drótakadály. Több, a jégbe beszakadt kato­nai járművet, teherau­tót sikerült kiemelni, s felszámolták a két ösz- szefüggő aknazárat is. — Ha évtizede be­mentem egy faluba, olyan idős emberek vettek körül, akik a le­zuhant repülőgépeket olyan jól ismerték, hogy még egy mérnök is megirigyelhette vol­na. Az asszonyok pedig a pilóta zoknijának szí­nére is emlékeztek — gondolt vissza az idő­ben egy veterán ma­Az IL-2 Sturmovik az eddigi legépebb repülő, amelyet a Balatonból kiemeltek gyár pilóta. — De mos­tanra elment ez a nem­zedék. Becsukódtak az élő történelem köny­vek, az emlékek. A ron­csokat pedig egyre nye­li el a föld. Ezt követő­en a vesztes és dicsősé­ges harcok eszközeit már csak festményeken és fényképen mutathat­juk meg az erre járó idegennek. Az adminisztratív akadályokat 1973-ban sikerült áttörnie az Am­fora Búvárklubnak. Al­sóörs térségében ki­emelték a hősi halált halt és eltűntként nyil­vántartott Mironov és Teszlenko tizedesek maradványait és a gép roncsait. A rendszer- váltást követően fel­gyorsultak az esemé­nyek. 1994-ben — az új időknek megfelelően már szponzori támoga­tással — Balatonkenese partjai előtt egy PE-2 tí­pusú szovjet felderítő repülőt, két évvel ké­sőbb Balatonföldvárnál egy német Junkers 88- as vadászbombázót vettek ki az iszapból. S most nemrég újabb szovjet gép, az IL-2 „Sturmovik” repülő­erőd, Sztálin büszkesé­ge került elő. Ez az ed­digi legépebb darab; szakemberek szerint a pilóta kényszerleszál­lást hajtott végre a ví­zen, alacsony sebesség­gel — amikor közel ért, FOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA ő és lövésze is ki tudott ugrani. A kutatás folytató­dik, a szakemberek azonban titkolóznak; óvják a terepet az ama­tőrök vagy trófeagyűj­tők elől, mert az eddig föllelt gépek tankja tele volt benzinnel olajjal, ami komoly környezet- szennyezést okozhat. Több ezer éles lőszer, bomba is lehet a ron­csokon. S a kegyeletet meg kell adni a pilóták­nak, , űk a legtöbb re­pülőben bennrekedtek. A roncsokat egyéb­ként általában kisebb baleset segít felderíteni; rendszeresen elszakad például a horgászzsi­neg, fejes ugrásnál meg­sérti a bőrt a fém vagy mint legutóbb, elakad a halászháló. Célirányo­san 1988-tól folyik kuta­tás; a feladat a műszaki emlékek mentése, a há­ború történetének pon­tosítása és a jeltelen sír­ban nyugvó repülősze­mélyzet azonosítása. A hivatásos kutató ekképp vélekedik: — A roncskutatás nem fize­tett munka. Ez csak pár megszállott ember ér­tékmentő tevékenysége. Én sem kommunista, sem fasiszta, sem ame­rikai terrorbombázót nem tudtam találni. Csak ember alkotta technikát és embert, aki az utolsó pillanatig ural­ta a technikát. Akit hosszú évekig vártak haza, és aki haza akart menni. Haza akart men­ni, mert zsebében csalá­di fényképek voltak, vagy rugós gyermekjá­tékok, amelyet valaki­nek el akart vinni, de ez nem sikerült neki. Czene Attila-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------“| A halottkozmetikus | mosolyt varázsol ■ A somogyjádi Buzsáki Istvánné volt már pin- I cér, kitanulta a virágkötészetet, és csigát, gyü- I mölcsöt vásárol fel a faluban. Ha kérik, kocsiba pattan vagy felül a vonatra, hogy akár az or­■ szág legtávolabbi pontján, temetőben rande- I vúzzon az elhunyt valamelyik hozzátartozójá­■ val. A festett szőke hajú fiatalasszony ugyanis _ halottkozmetikus, és azt tervezi: ősszel leteszi I a boncmesteri vizsgát. •I Kétéves kálváriája fejeződött be az év ele­jén, amikor az országos tisztifőorvostól meg- I kapta a vállalkozói engedélyt. Nyugaton nagy I divat a halottkikészítés, és Magyarországon is ■ van erre lehetőség; legfeljebb egy kicsit ferde ■ szemmel néznek az illetőre. Mint ahogy I Buzsákinéra is néztek, akiről azt gondolták: I valami nincs rendben nála. A kétgyerekes asz­szony nem talál semmi különöset választott I munkájában.- Barátnőm több mint tíz éve felkerekedett és kiköltözött Németországba - idézi a kezde­| teket Buzsáki Istvánné. - Egyszer éjjel felhívott I telefonon, és arról beszélgettünk, hogy ki, mi- B vei keresi a kenyerét. Ő azt mondta: kozmeti­— kus. Ne viccelj, abban sok pénz van! - vágtam I rá, de ő megjegyezte: igen, csak a páciens ha- | lőtt személy. Régebben hallottam már arról, hogy temetés előtt kisminkelik az embert, de I megdöbbentem, amikor női szabó barátnőm I beszámolt a munkájáról. Hihetetlennek tűnt, 9 hogy az a lány, aki mindig megszorította a ke­■ zemet, ha egy kutyát vagy egy macskát látott I az úton, mert úgy félt tőlük, most ilyennel fog- I lalkozik. Amikor kimentem hozzá és megta­nultam a technikát, megkérdeztem: Nem félsz I a halottaktól? Azt felelte: Ne a halottaktól félj, I hanem azoktól, akik veled szembe jönnek...- Ön sem fél a ravatalozó magányában?- - Nem. Hihetetlen nyugalom száll meg I munka közben. Azt szeretném, ha minden tet­■ szene a megrendelő hozzátartozóknak. Halott m nagyanyám arca-alakja van ilyenkor előttem, I aki szétroncsolt vénákkal, kék-zöld foltokkal I került haza a kórházból. Egyszer egy ügyvéd, akinek fiatal párját elvitte a rák, azzal keresett I meg, hogy úgy sminkeljem ki a feleségét, mint I amilyen életében volt. Kértem róla egy fényké­pet, melegvizes hajcsavarókkal rendbe hoztam ■ a haját, kipirosítottam az arcát, az ajkát, kifes- I tettem a szemhéját. Elégedett volt... ■ - Gyakran kémek csókos, érzéki szájat? _ - Igen, főleg ha fiatal az elhunyt. Az idős né­I niknek nem kell már szemfesték, műszempilla | és műköröm...- Mosolyt is tud varázsolni a halott arcra? T - Igen, már többször kipróbáltam. | - Munka közben nem émelyeg a gyomra? 9 - Nincs semmi bajom a hullaszagtól. A per­^nr^tszerek szagától viszont rosszul vagyok. Buzsáki Istvánné hadat üzent a teher arcnak fotó: kovács Amikor megszületett a második gyerekem, összeestem a kaposvári piacon.- Mennyi idő alatt végez?- Általában egy-másfél óra alatt. Ez attól függ: természetes úton vagy karambol közben halt-e meg az illető. Nyilván, egy roncsolt ko­ponyát sokkal nehezebben elfogadható álla­potba hozni.- Mennyit számol fel a munkájáért? Vasta­gon fog a ceruzája?- 5-18 ezer forint között van a tarifa, de a számla összege leírható a hagyatékból.- Családja hogyan fogadta a hírt, amikor az­zal állt elő: halottkozmetikus leszek?- S’ "leim azt hitték, rosszul hallanak. A gyerekein, is megkérdezték: anya, hogy van ez? Kimész a temetőbe, kikészíted a hullát, utána meg hazajössz és sodrod a tésztát a káposztáscvekedlihez? Mondtam, hogy csak fehér köpenyben dolgozom, fertőtlenítő szere­ket használok, kezemre műtőskesztyűt húzok, arcomat pedig félig eltakarja az indiánkendő.- Rendelkezett már arról, hogy ha véletlenül meghal, hogyan készítsék ki az arcát?- Ez volt az első. Meghagytam, hogy egy kis diszkrét sminket tegyenek rám, s meg ne pró­báljanak fekete vagy harsány virágmintás ruhá­ban eltemetni. Lőrincz Sándor ITETTflTI Répáspuszta módra Nem csupán shakespeare-i színpadi művek a színterei családi gyűlölködésnek, nem kell Veronát felemlíte­ni, ha példával akarunk szol­gálni, elég csak benézni Répáspusztára: a másfél­száz lakosú kis település két részre szakadt, két csa­lád, rokonok, barátok vívják háborújukat. Áll a település közepén egy régi iskola, a falai átáztak, a vakolat mállik. Közösségi házként mű­ködött az elmúlt években, és akként működne ma is, ha a la­kosok meg tudnának egyezni, ki működtes­se. Az iskola fenntartá­sa évekkel ezelőtt gaz­daságtalanná vált. Sü­tő Jánosné elmesélte, ezért kérték az önkor­mányzattól, hogy a há­zat adja a közösség használatába. A kérés szokatlan volt, újra ki galmazni: az iskolaszéken és az önkormányzaton azonban sikerült keresztülvinni a dol­got. Az első, 1994-ben megren­dezett falunapot követően si­kerrel működött a Toponári Kulturális Klub részeként a répáspusztai - állítják a régi klub vezetői. Novák Ferencné, répáspusztai részönkormány­zati képviselő szerint szüreti felvonulást, falunapot, kará­csonyt tartottak ott. - Persze - mondja erre az ellentábor szó­vivője, az Aranyág Klub veze­tőségéből Soványné Takács Anikó. - Le is romlott az épület állaga. Tavaly év végén a városi ön- kormányzat pályázatot írt ki a volt iskola üzemeltetésére.- Ugyanarról a településről mások is megkerestek minket, hogy vállalnák a közösségi ház üzemeltetését - mondta Simonics Lászlóné, a kaposvári önkormányzat kulturális iroda­vezetője - Mindkét helyi civil szervezethez eljuttattuk a pá­lyázati kiírást, és akinek a pá­lyázata jobban megfelelt en­nek, azok nyerték el a működ­tetési jogot. Nem egyedi példa, hogy ezek a civil szervezetek ki is akarják sajátítani azokat az épületeket és eszközöket, amelyek a kezelésükbe kerül­nek. Répáspusztán nincs műve­lődési intézmény, csupán köz- művelődési színtér. Ezekben a kis közösségekben ott helyben kell megoldani a művelődést. De bárki legyen is az üzemelte­tő, tudomásul kell vennie, hogy ez az egész közösségért van. Mert nem mindenki jut el a közösségi házba januártól. A ré­giek határozottan azt állítják nem hívják őket. Akik rosszul járnak, azok szokás szerint leginkább a fiatalok: úgy érzik, nincs hol szórakozniuk. A tsz biztosított nekik helyet, ahol ki­alakítottak egy kuglipályát, té­len egy lovasházban, nyár köze­ledtével a szabadban szórakoz­nak. Ők kimondják, hogy sze­mélyes okok húzódnak a háttér­ben. Takács Edit a tizenévesek ne­vében panaszkodik, hogy az új működtető megvádolta őket a miseruha összegyűrésével, és hogy nem jutnak be a könyvtár- szobába, az Aranyág Klub le­cseréltette a zárat. Az új üze­meltető viszont megemlíti, hogy a fiatalok elvitték az isko­laépületből a kondifeszreléseket. A fiatalok közösen használják azokat továbbra is, csak máshol. Az épület életveszélyessé vált, tartja egy szakértői véle­mény, amely a villamoshálózatot mérte fel. Ebből kifolyólag nem tud az új üzemeltető ott semmit rendezni.- A kulturház az önkormány­zat épülete, tehát a műszaki igazgatósághoz kell fordulni a felújítási kérelmekkel - mondja Simonics Lászlóné. - Sokadik éve az önkormányzat anyagiak hiányában csak életveszélyes műszaki problémák miatt tudja előre sorolni az igényeket. Más­részt pedig a részön­kormányzattól kaphat­nak segítséget. A helyzet egyre mérgesedik. A telepü­lésre kenyereskocsi jár, mert sokan már nem vásárolnak a répás­pusztai boltban. Másik oldalról szaporodnak a , lsek a kaposvári hivata­lokban, apróságok miatt: angóranyulak helytelen tartása, kertből felszálló füst, tolató au­tók.-Polgárőrséget alakítottunk - mondja az Aranyágtól Slezák György -, hogy rend legyen, mert sok idegen járkált erre. Ma­gyar Krisztina azt meséli, a pol­gárőrök este tízkor számon kér­ték a helyi fiataloktól, hova tar­tanak, szinte már zaklatásszerű- en. Az utolsó szilvesztert a régi­ek még az iskolaépületben tar­tották, mintegy hetvenen. A má­sik tábor a vendéglőben ünne­pelt. Talán akkor ha a boldog új évre együtt koccintanak, az egyik társaság átmegy a másik­hoz, megszüntethető lett volna a harag, és együtt lehetne az épületet felújítani, és használni, és békében élni egymás mellett, amíg csak világ a világ. Szélesi Sándor Feljelentések angóra­nyulak, gazégetés és tolató autók miatt

Next

/
Thumbnails
Contents