Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-30 / 150. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. június 30., szerda A kis településeket is támogatni kell Dr. Szabó József Andor: Előtérben a közösségi problémák Csokorba gyűjtöttem a vá­lasztókerület gondjait és igyekeztem megoldásokat keresni, amely nem volt egyszerű - mondta dr. Szabó József Andor somo­gyi országgyűlési képvise­lő (Fldesz-MPP). Dr. Szabó József Andortól azt kérdeztük: egy éve lett parla­menti képviselő, mit tett a vá­lasztókerületéért?- Gyorsan rájöttem, hogy a választópolgárok ügyeit két csoportba kell sorolni: az egyikbe a személyes ügyek és sérelmek, a másikba pedig a közösségeket érintő gon­dok kerültek — mondta a képviselő. — Véleményem szerint egy kormánypárti képviselő azzal segíthet a leg­többet választókerületének, ha megszavazza a költségve­tést. Ezzel olyan pénzforrás­okhoz lehet jutni, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlesz­tésekhez. Ilyen például a vá­rost elkerülő út. Ez nemcsak a kaposvári polgárok érdeke, hanem a városkörnyéken élő­ké is. Címzett- és céltámoga­tásokhoz is csak akkor lehet hozzájutni, ha igent mon­dunk a költségvetésre. Aki azt leszavazza, az egyben be­fagyasztja a forrásokat is. A mi képviselőcsoportunk fo­lyamatosan egyeztetett, hogy a legfontosabb kérdésekben törekvéseink ne kioltsák, ha­nem erősítsék egymást. Ezért kaphatott több száz millió fo­rintot a kaposvári Táncsics gimnázium és a megyei-váro­si könyvtár, vagy éppen a ta­nítóképző főiskola bővítése.- Ön Kaposvár és 61 város­környéki település képviselője is...- Hangsúlyozom: amit Ka­posvárért tettem, azzal a vá­roskörnyéket is szolgáltam. A kisebb településeken élőknek sem mindegy, hogy gyerme­Dr. Szabó József Andor kük, unokájuk, rokonuk eset­leg a Kaposvári Egyetemre járhat, ott bárhol jól haszno­sítható, piacképes diplomát szerezhet. Ezért örülök an­nak, hogy képviselőtársaim­mal együtt lobbizhattam az egyetemért. Sikerként köny­velem el azt is, hogy az or­szágban kilenc civil szerveze­ti központ alakult, az egyik éppen Kaposváron. Ez azért fontos, mert hosszú távon a civil szerveződések lesznek a meghatározók.- Azt mondják, nem pa­naszkodhat az örökségére, így van ez?- Pásztohy András, aki az előző ciklusban volt a válasz­tókerület országgyűlési kép­viselője sok megkezdett be­ruházás gondozását hagyo­mányozta rám. Ilyen volt a Kaposvár-Dombóvár közötti gázberuházás, ahol már csak bizonyos források megszer­zésében kellett közreműköd­nöm például a környezetvé­delmi minisztériumban. De különösen büszke a millenni­umi pályázatokon elért sike­reinkre vagyok. Minden tele­pülés pályázata egyformán fontos volt számomra, de leg­jobban annak örülök, hogy az eddei református templom felújításához sikerült 4 millió forintot szerezni.- Mi a helyzet a folyamat­ban levő ügyekkel?- A gölleiek gázgondján is enyhíteni kell, mégpedig úgy, hogy az ott levő rendszert a Kögáz megvegye. Ez azért fontos, mert a helyi gázrend­szer jóval drágább mint a ve­zetékes gáz. A másik csomag­ban Bárdudvarnok ügye la­pul. Az ÁPV Rt téves adatok és rossz térképek alapján el­adta a település utcáit is. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy ha a bárdudvarnokiak kilépnek az utcára, osztrák földön járnak. Még jó, hogy ezért nem kémek tőlük útle­velet. Véleményem szerint a gondot területcserékkel orvo­solni lehet.- Az Ifjúsági és Sportmi­nisztérium pályázatain való részvételre ösztönözte válasz­tókerületét. Miért?- A minisztérium ugyan csak féléves, de számottevő elnyerhető forrással rendel­kezik. Több olyan kis telepü­lés van, amely sikeresen pá­lyázhat sportlétesítmények építésére. Nem tagadom, erősem lobbizom értük. Kö­zösen járunk a minisztéri­umba, talán meg lesz az eredménye. Például Hetes­nek, Kaposszerdahelynek és Baténak is jó esélyei vannak. A területfejlesztési pályáza­tokat pedig azzal igyekez­tem segíteni, hogy dr. Gyenesei Istvánnal, a terü­letfejlesztési tanács elnöké­vel közös felkészítőket tar­tottunk. Ezeken szereztük a tapasztalatot, hogy a kicsiket is támogatni kell, mert a fal­vak leszakadása megállítha­tatlan lehet. Örülök, hogy ezt is figyelembe véve szü­lettek a döntések. Például Zselickislak soha nem ka­pott volna több mint 5 millió forintot útépítésre, ha nincs ez az előkészítés. L. J. Pályázaton nyertek számítógépet \ falusi családoknak nemigen telik nyaralásra Könnyáztatta vakáció FOTO: KOVÁCS TIBOR Szárító Tátompusztán 240 tonna szemestakarmány na­ponkénti szárítására alkalmas szárítót épített a tátompusztai Dózsa és Társai Kft. Az aratás megkezdését követően mint­egy 30 kilométeres körzetből fogadják a nagyobb gabona­szállítmányokat. Legtöbb munkára a kukorica betakarí­tásnál számítanak. A tátomi gazdaságban 126 hektáron termett őszi búzájuk két hét múlva lesz érett az aratásra. Ősszel, 420 hektáron kukori­cát takarítanak be. (vá) Gázt remél Igái Megállapo­dás-tervezetet tárt az igali képviselő-testület elé a Kögáz Rt. Amennyiben elfogadják és az önkormányzat garanciát vállal a lakossági befizetések egy részéért, jövő nyárra Igáiban és Ráksiban is föllob­banhat a gázláng. Minderről augusztus 30-áig kell dönte­ni. A portánként bruttó 95 ezer forint 15 százalékát az önkormányzat átvállalja. A mernyei elosztóhoz kapcso­lódó vezeték kiépítése 210 millió forintba kerül, (vá) Szaporodó vállalkozások Június végéig nyolc új vállal­kozás alakult Mernyén, ezzel párhuzamosan ugyanennyi meg is szűnt. Most mintegy 110 vállalkozó, illetve vállal­kozás működik. A legtöbb mezőgazdasági, s jócskán megszaporodott a kereske­delmi és a szolgáltatás terüle­tén működők aránya, (hm) Hegybúcsú Zselickislakon Hegyszenteléssel egybekötött hegybúcsút tartottak a hét vé­gén Zselickislakon. A telepü­lés három „hegye” közül most a Deresre esett a választás. Itt avatták föl a szőlősgazdák összefogásával fölállított Krisztus-keresztet, melyet dr. Gárdonyi Máté zselickislaki plébános szentelt föl. A bú­csún borversenyt is rendez­tek; a legtöbb pontot a deres­hegyi tőkéken termett zselick­islaki Herner József vörösbora kapta. Az estet, a zselicszent- páli asszonykórus nagy sikerű műsora zárta, (vá.) 1,2 millió forint értékű szá­mítógépet és kiegészítő egy­séget nyert a hetes! általá­nos iskola a Soros Alapít­vány pályázatán. Az ÚJ ké­szülék hozzájárul a számító- géppark féjlesztéséhez. Hetes Karsai Józsefné igazgató el­mondta: Korábban már mun­kába állítottak nyolc gépet, ám szükség van a folyamatos korszerűsítésre. Céljuk, hogy korszerű, hasznosítható tu­dással vértezzék fel diákjai­kat. A számítástechnikai okta­tást az 5. osztályban kezdik a gyerekeknek; a felnőttoktatást most tervezik. Ha az elképze­lés valóra válik, akár már az ősszel számítógéphez ülhet­nek a helyi és környékbeli ér­deklődők. Addig a nyári kar­bantartást végzik; a tisztasági meszeléssel kezdik, ami csak­nem 500 ezer forintba kerül. A fejlesztésre apránként nyí­lik lehetőség, s az erre szánt összeg is véges. (Harsányi) Itt még nem tört el a mécses Nagyberki és Kercseliget között mindössze néhány kilométer a távolság. E rö­vid úton csak olyan kis­gyermekkel hozott össze a sors, akinek szülei elvál­tak. Véletlen, netán tör­vényszerű, hogy csonka családba botlottam? Kercseliget-Nagyberki Egy elárvult kercseligeti ház lépcsőföljárójának tetején há­rom kisgyermek. A nagyob­bacska lány a korláton füg- geszkedik, a két kisebb a lép­csőn ülve egymással van el­foglalva. A csönd tapintható, a déli melegben kihalt az utca. Az óvodáról faggatom őket, hol nyáron is oltalmat, meleg ételt kapnának. — Nem szeretek óvodába menni — suttogja maga elé az ötéves Ignácz István.- Miért? — Mert tudom, hogy apu­kám elmegy dolgozni... — akad meg a szó, s már potyog­nak is szeméből az óriási könnycseppek. Mélyről faka­dó sírása fájdalmas hiányt sej­tet. Anett, a négyéves lánytest­vére mondja halkan: — Apu­kám buszkalauz. Édesanyjuk tűnik föl. Bizal­matlanul tekint az idegenre. Mint mondja: hat hónapos kis­lánya miatt nem tud a nagyob­bak mellett maradni. Kézen ragadja a bömbölő kisfiút és elsiet. A nagyobbacska kis­lány, Ferenc Kata és Anett ma­rad. A szünidőről kérdezem őket. Mit csinálnak a poros, csöndes kis faluban, s tudják-e milyen a világ pár kilométerrel arrébb?- Az óvónénivel kirándul­tunk. A falu végén van egy er­dő, azt már láttam — így a négyéves Anett. Kata kiskorá­ban ült már vonaton és két­szer Kaposvárt is látta. — Egyszer busszal utaztam a városba. Nagyon jó volt. Anyukám vett csokit — így a kis Anett. A Balatonról Kata tudni vé­li, hogy egy nagy víz, melyen hajók is vannak. A vitorlásról azonban még nem hallott. — Anyukám Kaposváron dolgozott, de már nincs mun­kája. Apu dolgozik, de nem tu­dom hol. Öten vagyunk testvé­rek és a papával élünk — ma­gyarázza. Amikor arról kérdezem hányszor találkozik édesapjá­val így válaszol: — Félek tőle, mert azt mondta, több lányt nem akar látni, csak fiút. Kide­rül: két lány van a csonka csa­ládban, Karácsony Éva és Fe­renc Kata. Nevük alapján ítél­ve, két apától. Amikor az ebéd­ről esik szó, a tésztát emlege­tik. Anettka csak kacskarin- gósnak nevezi az áhított ételt és mint mondja, a túrósat sze­reti leginkább. Az autóból elő­varázsolt nagy szemű cseresz­nyéért két kézzel kapnak. Nagyberki határában vé­konyka kisfiú vesszőt farag az árokparton. Magánya megál­lásra késztet. A nyolc éves Hor­váth Péter szülei elváltak, édesanyjával Budapesten lakik és csak ritkán, láthatásra jön le az apujához. Utoljára télen volt itt 11 napig. Azt mondja szeret Nagybérlőben, mert fa­lun jobban lehet játszani és az apu mindent megvesz, amit csak kíván. A botot unokatest­vérének faragja. Amikor a leg­jobb barátjáról faggatom, Csö- pit, a kutyát említi. A falusi családok egy része nyáron nagyszülőkhöz viszi a gyerekeket, de többeknek még ez a lehetősége sincs. Várnai Ágnes Bérmunkára alapoznak Csaknem ezer hektáron vállalt bérmunkát a hete- si szövetkezet. Környék­beli kis- és középvállalko­zóknak dolgoznak. Hetes Ugrósdy Péter, a hetesi me­zőgazdasági szövetkezet el­nöke elmondta: a bérmunka biztos bevételt jelent, a me­zőgazdaságban is nélkülöz­hetetlen a több lábon állás. Az így megművelt legkisebb terület alig egy hektár, a leg­nagyobb mintegy 300. Vala­mennyi szántóföldi munká­ra megbízást kaptak, egész éven át dolgoznak. A kister­melőnek is gazdaságos ez a megoldás, a drága mezőgaz­dasági gépet így nem kell megvenni. A megrendelők zömével egyébként évek óta kapcsolatban állnak, s az utóbbi hetekben is több ter­melő érdeklődött náluk. Elő­re összeállított terv alapján végzik a tennivalókat. ■ A bérmunka mellett most az aratás adja a legtöbb munkát. A 70 hektárnyi őszi árpát 2-3 nap alatt levágják. Azután következik a repce és a búza. A szeszélyes idő­járás nyomán utóbbi mind­össze 60 hektáron került a földbe a mag; ebből 40 hek­tárnyi az úgynevezett durum. Hektáronként 3-3,5 tonnás hozamot várnak, az átvételi ár meghaladja a 20 ezer forin­tot. A munka csaknem két hetet késik, s több táblát még most is víz borít. Különösen a mélyen fekvő területen gyü- lemlett fel. H. M. Ahol portyáznak, felére csökkent a falopás Tolvajt magas lóról Amikor az ember lovat vá­laszt, az első félórában na­gyon nehéz döntenie, me­lyik lesz a legalkalmasabb. Végül rájön, minden ló olyan lesz, mint a lovasa — mondta Horváth Zsolt rend­őr törzsőrmester miután Maros nevű lovával teljesí­tette a versenyfeladatokat a somogysárdi VI. országos lovasbajnokságon. SOMOGYSÁRD A hét végén megrendezett ver­senyen 43 lovasrendőr mérte össze tudását a díj- és tereplo­vaglásban, díjugratásban. Leg­nagyobb kihívást az utóbbi versenyfeladat jelentette. — A színes akadályokat nem nagyon bírta a lovam, igaz ritkán találkozik ilyennel. Ez inkább a lovas hibája — is­meri be. — Évente megméret- kezünk, s a pakliban ez is bent van. A lényeg a részvétel és az, hogy együtt legyünk. Töb­bet kéne gyakorolnunk, de er­re a szolgálatok miatt kevés idő jut. Maros egy félvér nóniusz, kimondottan katona- ló-típus. Magas és robosztus. Nagyon jó a szolgálatban, tö­kéletesen engedelmes, min­dent tud - mondja büszkén. A kaposvári lovasrendőr a város környékén és a hétvégi övezetben teljesít szolgálatot. A Deseda parton, a Nádasdi erdőben, a Som-, Ivánfa-, és a Lonkahegyen leggyakoribb a falopás, pincefeltörés. — Az utóbbi időben mint­egy a felére szorult vissza a fa­lopás — állítja. — A főnök ép­pen most szólt: jó lesz, ha már hazamegyünk, mert megint elszemtelenedtek a „szarkák”. Sokat kell portyázni, de csak megfogjuk őket... Amikor arról faggatom, szereti-e a munkáját, csak ennyit mond: — Ez az életem. Nagyzás és Menü igazi fő­városi lovak. Gazdáik, Kertész Attila törzsőrmester és Király­házi Dénes rendőrzászlós hat éve teljesítenek szolgálatot Budapesten és környékén. — Aki nem szereti ezt a munkát az ne vállalja, mert félkézzel nem lehet csinálni — mondták. — A lovak megérzik, hogy mi mit érzünk. Össze­szoktunk és inkább a külterü­leteken szeretünk portyázni. A Ferihegyen és környékén, a Városligetben, Népligetben mindenféle emberrel van dol­gunk, de legtöbb a zsebes meg a narkós. Olykor a tüntetésbiz­tosításon és a meccseken is részt kell vennünk. A legutób­bi összetűzésnél is ott vol­tunk, szerencsére nem esett bajunk.- Az emberek szívesen megnéznek, megállítanak ben­nünket. Legjobban a gyerekek örülnek. Ha időnk és mun­kánk engedi a nyeregbe is fö­lültetjük őket. Várnai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents