Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-26 / 147. szám

Közéből 1999. június 27. Hetedik oldal rópai kultúra ebből eredeztethető, s a fi­ataloknak meg kell mutatni az értéke­ket. Azt is, hogy Magyarország nemcsak része Európának, hanem fontos történe­lemalakító szerep jutott neki.- A New Ages, a szekták megpróbál­ják „elrabolni” a fiatalokat. A történelmi egyházaknak nem könnyű az emberha­lászat...- A fiatalok készek arra, hogy befo­gadják az igazságot. Ha nem tudjuk megismertetni az igazi, ősi értékeket, akkor olyan emberek kezébe kerülnek, akik saját céljaikra próbálják felhasznál­ni őket. Néhány éve bennem is égett a vágy, hogy megtaláljam az igazságot. Bár elkötelezett keresztény családban nőttem fel, magam is megkérdőjelez­tem: vajon tényleg ez-e az igaz út. Hosz- szas keresés után találkoztam Jézus Krisztussal, s akkor döbbentem rá, hogy Ő eddig is ott volt velem az úton. Ma is él, s ha a fiataloknak ezt meg tudjuk mu­tatni, akkor hiszem: van remény a meg­újulásra. Reményt adhatunk a reményt vesztetteknek.- A Szent Imre templomban tartja új­miséjét. Mit választott jelmondatául?- „Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga.” Ez Pál apostol le­velének (az első Korintusi levél) első feje­zete. Ez a balgaság, amit Isten kiválasztott, Isten szeretetének a balgasága: annyira szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök életű legyen. A balgaság a ke­reszt balgasága is, hogy Isten vállalta ér­tünk a keresztet és felajánlja, hogy együtt hordozza velünk. Lőrincz Sándor Engedjétek hozzám a kisdedeket orvos is volt, és elkötelezetten magáé­nak érezte az élet védelmét. Minden fó­rumon arról beszélt: az emberi élet mindennél fontosabb és értékesebb. Apai nagyapám falusi tanító volt, édes­apám Esztergomban a ferenceseknél tanult, és én is ott érettségiztem. Édes­anyám az ELTE-n tanít. A tudomány szeretete mellett négy testvéremmel együtt mély istenhitet kaptunk aján­dékba a szüléinktől. Szeretném én is megmutatni a házaspároknak hogy meg lehet élni az Istennel való közössé­get a családban is. Nem igaz, hogy csak a papok és a szerzetesek azok, akik va­lahol, messze, távol kapcsolatot létesít­hetnek Istennel. Isten jelen van, csak észre kellene venni. Isten nyitott, min­denkinek megmutatja magát, és min­denkit vár.- Miért a kaposvári egyházmegyébe jelentkezett?- A somogyi föld a 150 éves török uralom alatt egyáltalán nem volt ellátva papokkal, kivéve néhány ferences atyát, akit megtűrtek szegénységük mi­att a törökök is. Ez számomra példaér­tékű. Úgy érzem, hogy ezt a földet a történelem folyamán nagyon sok szen­vedés érte. Lehet, hogy ezt a földet vá­lasztotta ki az Isten, hogy valami újat hozzon létre? A hivatásom egyébként egy újságcikkel kezdődött, amelyikben Balás Béla megyéspüspök felhívását ol­vastam: fiatalok, gyertek misszióba! Biztos, nem volt véletlen ez a hívás, és én is olyan lelkiállapotban voltam, ami­kor igent tudtam mondani.- Tagja az Emmanuel közösségnek, sok időt töltött Franciaországban. Mikor került kapcsolatba a közösséggel?- Négy éve, s tagjai nagy többségben világi emberek, de vannak közöttük pa­pok és szerzetesek is. Nem egy együtt FOTÓ: LANG RÓBERT lakó közösség, de tagjai összejárnak imádkozni és evangelizálnak.- Hogyan készült a papszentelési ce­remóniára?- A lelkigyakorlaton megpróbáltam teljesen Istenre figyelni, s a papszentelé­sen kívül Somogyvár történelmi légköre is magával ragadott. Jézus Krisztus saját magát akarja kiformálni bennem, s ezt emberi ésszel nem is lehet felfogni.- Az ifjakra, a fiatal családokra is sze­retne „figyelni”. Mi a legnagyobb gondja a mai fiatailoknak?- Nehezen kötelezik el magukat. Ez megmutatkozik abban is, hogy nagyon későn kötnek házasságot, s későn vá­lasztanak pályát, nem látják tisztán, hogy miért lenne érdemes dolgozni, s küzdeni. A reményt kell megmutatni a fiataloknak. Most, a 2000. évre készülve újra emlékeztetnünk kell arra, hogy ezt a reményt Jézustól kaptuk. Az egész eu­Papszentelés előtti lelkigyakori indult Kaposvárra a múlt pántét ám olyan dugóba keveredett Pá bán, hogy lekéste a repülőgépe Csak három nap múlva tudott v< elindulni, de egy véletlennek kő szönhetően mégis felülhetett a másnapi járatra, s így pontosan odaért az ötnapos lelkigyakorlatra. Utazási kálváriáját Nyéky Kálmán Gyula mesélte el a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggelnek. Az Emmanuel közösség 24 éves tagját tegnap Somogyváron szen­telte pappá Balás Béla kaposvári me­gyéspüspök.- Könnyen döntött?- Hosszú folyamat egy ilyen döntés meghozatala, ám máskülönben nincs értelme az életnek, ha nem tesszük fel valamilyen nagy dologra. Számomra ez Jézus Krisztus. Tudom, hogy nem kön­nyű feladat, de bízom abban, hogy aki meghívott, az ad majd erőt ehhez.- Anyai nagyapja teológus doktor is volt; lakásán amolyan „szellemi szabad- egyetem" működött. Ez is segített a dön­tésben?- A teológia kisgyerek korom óta az életem része, különösképpen összeköt­ve az élet mély szeretetével. Nagyapám r i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i MEXIKÓI BARANGOLAS LEVÉLTÁRBAN ÜLVE Ot év, öt nyelv A nyelvtudáshoz nem tehetség kell, hanem szorgalom, ám a tanulásnak szinte soha nincs vége. Öt nyelven be­szél, aki ezt mondja, dr. Horváth Gyula, a PATE Tanárképző és Idegennyelvi Intéze­tének igazgatója. Állítja: igazi zsenit eddig kétszer talált a tanítványai között, de egyik sem vitte semmi­re. A könnyed nyelvta­nulás csodás készsége mit sem ér, ha nem tudnak élni vele, ha nem hasznosítják. Vall­ja, hogy nem megta­nulni a legnehezebb egy idegen nyelvet, haj nem megtartani. Ő négy felsőfokú nyelv­vizsga birtokában na­ponta tanul, fejleszti a szókincsét. Meg is le­pődnek a tanítványai, amikor az egyetem parkjában spanyol ra­gozást mormol. A sokoldalúság nem csak a nyelvismeretben nyilvánul meg: Hor­váth Gyula a Pannon Agrártudományi Egye­tem pedagógiai és tár­sadalomtudományi tanszékének vezetője is. Fő tárgya nem a nyelv, hanem a törté­nelem. Amikor az egyetemi tanároknak előírták a nyelvtudást, akkor ő évente megta­nult egyet, bizonyítva, hogy nem is olyan ördöngős dolog az. Persze sokszor hallhat­ta: könnyű neked, van hozzá érzéked! — Nem a képessé­gen múlik, hanem azon, mennyi időt for­dítunk a nyelvre. A nyelvkészség legfel­jebb az elsajátításhoz szükséges időt rövidíti le. Volt tanítványom, aki az osztály legrosz- szabbjaként kínlódott, ma pedig nyelvtanár. Talán meglepő, de a magyar gyerekeknek sokkal jobb a nyelvtu­dásuk, mint a külföldi­eké, ám azok felülmúl­ják a mieinket beszéd- készségben. A portugál, az orosz, a francia, a spa­nyol és az angol nyelv­ből az utóbbi kettőt ta­nítja. A portugált pedig egy történész konfe­renciára készülve most frissíti. Közben köny­vet ír Peronról, s dolgo­zik a nagydoktori érte­kezésén, amely a mexi­kói, a brazil és az ar­gentin populizmust ha­sonlítja össze. Latin- Amerika történetét ku­tatja, ez volt kandidá­tusi munkájának a té­mája is. Nem lehet ki­hagyni a kérdést, ho­gyan kutatható Ma­gyarországról Dél- Amerika? — A szellemtörténet könnyen, csak a nyel­vet kell hozzá beszélni: minden megjelent anyagot meg lehet sze­rezni nálunk könyvtár- közi kölcsönzéssel, ki­véve a levéltári doku­mentumokat. Egy évet töltöttem Mexikóban ösztöndíjjal, ám or­szágjárás helyett a le­véltárban ültem, s a történelem segítségé­vel barangoltam be Mexikót. — Miért éppen Mexi­kó? — Talán mert ugyanolyan istencsa­pás történelmük van, mint nekünk, mindig az uralkodó szél irá­nyába kell áldozatot bemutatniuk. Mexikó az egyetlen ország ab­ban a térségben, ahol nem volt puccs, mert a munkásság, a paraszt­ság és a polgárság ve­zetői egy asztalnál ül­nek. — Kedvenc témájá­ról, a populizmusról mifelénk kevés szó esik. — Ez Magyarorszá­gon még csak stílus, ám Dél-Amerikában gyakorlat. Ott ez olyan társadalmi rendszer, melyben a népet nem lehet semmibe venni. Ott van a színpadon, ha csak statisztaként is, de nélküle nincs elő­adás. — Nálunk milyen példái vannak a múlt­ból a populizmusnak? *- Ä kommunista párt kezdetben erősen populista párt volt, de a szocialista rendszer is bizonyos fokig populis­ta volt. Nem szabad el­felejteni: a populizmus mindig egy válság ter­méke, ám a válságot nem képes megoldani. Ez a stílus a mai politi­kában is jelen van, a di­ákjaim harsogják órán annak a politikusnak a nevét, aki a legerőtel­jesebben él az eszköze­ivel. Nálunk eléggé le­értékelik ezt az irány­zatot. — Az agráregyete­men milyen hangsúlyt kap a történelem? — Agrártörténetet és neveléstörténetet taní­tok. Ha kevés idő is, de azért jut a fontosabb irányzatok megtárgya­lására, hiszen a politi­kaelmélet keretében fontos a történelmi ala­pok újragondolása. Az újkori történelem ér­dekli a hallgatókat, jót vitatkozunk az órákon. A mai diákok egyéb­ként nagyon nyitottak, rengeteg információt fogadnak be a tanul­mányaik során. Nagy áldásnak tartom a tele­víziót és a számítógé­pet, mert az egész vilá­got a szobánkba hozza. Izményi Éva A KASTÉLYTULAIDONOS SZERSZÁMKÉSZÍTŐ Karriertörténet a kenguruk földjéről Kozma Elemér a geszti kastély udvarán fotó. kovács tibor A messziről jött ember a kilenc­venes évek elején bukkant fel Somogygesztiben, hogy gyöke­res változást hozzon a parányi zsákfalu hétköznapjaiba. Meg­vásárolta a gyönyörű, ám kissé ódon kastélyt Rendbehozata­lát kizárólag helyi polgárokkal végzi. Ezen felül támogatja az önkormányzatot az iskolát az óvodát a plébániát A messziről jött ember, Kozma Elemér el­nyerte a falu lakóinak rokon- szenvét s azt beszélik, hogy Er­délyben született. — Egészen pontosan Csíkszere­dán, és ott is éltem egészen 1944- ig. Akkor voltam éppen tizenegy éves, és Budapestre kerültünk, ahol szakmát tanultam. Az akko­ri magyar sportélet csillagait is­merhettem meg. Közülük Puskás Öcsi katonaként lett a jó barátom. Aztán hirtelen minden kizökkent az eredeti kerékvágásból. 1956 szeptemberében hazalátogattam Erdélybe a szüléimhez, amikor Pesten kitört a forradalom és a határokat lezárták. A legtöbb sí­ugró barátommal együtt úgy dön­töttem, hogy Ausztriába szököm. Szerszámkészítőként dolgoztam egy cégnél, amikor meglátogatta a munkahelyet egy ausztrál üz­letember. Felkeltette az érdeklő­dését, hogy egy magyar síugró bajnok is van a munkások között, ráadásul az egyik legjobb munka­erő. Kérte, menjek vele a követke­ző hajóval. Én azonban nem akartam olyan helyen élni, ahol nincsenek havas lejtők, elutasí­tottam az ajánlatát. Másnap visz- szajött egy köteg térképpel a ke­zében, és meggyőzött arról, hogy az ötödik kontinensen is vannak hegyek, tehát hó is akad. Mel- bourne-be kerültem, ahol pár hó­napi kemény munka után össze­hozott a sors egy magyar szárma­zású hoteligazgatóval, aki — mi­lyen a vakszerencse — éppen sí­oktatót keresett a téli szezonra...- Gondolom a síidény után kénytelen volt újra lejönni a he­gyekből, és valami megbízhatóbb pénzforrás után nézni... — Lejöttem, de nem egyedül. Megnősültem és a megspórolt pénzből önállósítottam magam. 1960-ban az összegyűjtött 2000 dolláromból használt gépeket vettem és az apósom gyárának sarkában kaptam helyet. Autóal­katrészeket és az autóiparban használatos szerszámokat kezd­tünk el gyártani. Idővel szépen gyarapodott az üzlet, és a meg­szerzett pénzt újabb gépek vásár­lására és fejlesztésre fordítottam. Végül aztán felépítettem egy önálló gyárépületet. Ez volt a kezdet, aztán a nyolcvanas évekre a Kozma név egyre ismertebb lett az autógyár­tók körében. 1994 júliusában az ausztrál ipari miniszter hetven­ezer dollár jutalmat és kormány- kitüntetést adományozott az or­szág egyik legelismertebb szer­számkészítő mintavállalatának, a Kozma cégnek. — Mikor jött először haza? — Voltam én itthon a hetvenes években is, de csak rövid időre. Néhány éve már a két fiam viszi javarészt a vállalatot, így több időt tudok szakítani Magyaror­szágra. Szeretnék itt befektetni az eredeti vállalkozásomnak megfe­lelő területen, de más formában is. Megvettem a memyei gépgyár mintegy 45 ezer négyzetméternyi területét, de a régi vágyam telje­sült akkor, amikor sikerült meg­szereznem ezt a kastélyt Somogygesztiben. — Hogyan talált rá erre az ap­ró falura? — Hét évvel ezelőtt egy kapos­vári ügyvéd barátom talált rá erre a XIX. században épült geszti kastélyra. Négyszázezer ausztrál dollárért vettem meg. Utólag ki­derült, ha jobban eligazodom a helyi viszonyok között, jóval ke­vesebbért is megszerezhettem volna. A szerződés egyébként tartalmazza azt a kitételt, hogy az eredeti állapothoz hűen történjen a felújítás. A huszonöt szoba — köztük a manzárdok és az apart­manok — már nagyjából elké­szültek. Ezen kívül egy bálterem, egy biliárdterem és egy erdélyi fa­faragók által díszített erdélyi te­rem is készen áll. Megvettem mintegy 45 hektárnyi területet is a kastély körül, és ha így folynak a munkálatok, akkor az ezredfor­dulóra már egy négycsillagos ho­tel fogadhatja a vendégeket te­nisz- és golfpályákkal, lovaglási, strandolási lehetőséggel. — Mennyit költött erre a vállal­kozásra? — Száznegyven millió forintot áldoztam rá eddig, de valószínű­leg kétszázmillió alatt nem lehet kihozni. Takács Zoltán AreifiHS papjai |

Next

/
Thumbnails
Contents