Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-26 / 147. szám
1999. .június 27.. A Dorlan Gray című musical csoportos szerepe után főszerepet kapott Balázs Izolda az Evitában, Peron feleségét alakította a színpadon, de nem magyar nyelven: németül. A hosszú hónapokig tartó turné befejezésével azonban még nincs itt az Ideje a pihenésnek. Balázs Izolda visszatért Németországból, ahol ősztől tavaszig tartó turnéjukon a Rockszínház és Operettszínház társulatával az Evitát adták elő Várkonyi Mátyás rendezésében. Hét hónap, nyolcvan fellépés, Evita szerepében, a főszerepben az akkor még tizenéves kaposvári lánnyal. Nyáron magyarul is előadják a darabot, a próbák június 16-án kezdődtek el Pesten.- Megszerettem az Evita társaságát - meséli Balázs Izolda - Bardóczi Attila, Détár Enikő, Makray Pál, Homonnai Zsolt, remek velük dolgozni. Sok poén csattant el a színpadon előadások közben.- Nem volt fárasztó a rengeteg fellépés?- Mindennap más városban adtuk elő a darabot. Indulás reggel, megérkezés délben, be a szállodába, onnan a színházba, és este vissza a szállodába. 4-5, de esetenként 8 órát is utaztunk délelőttönként. Mégsem éreztem, hogy fáradt volnék. Bejártuk Németország és Svájc csodálatos helyeit. Több ezres stadionokban játszottunk, ahol ha kimentem a színpadra a 158 centiméteremmel, "rémisztő'' lehetett a látvány: kijön egy kislány és elkezd énekelni. Ilyen fellépésünk volt Kölnben vagy Augsburgban, ahol például hatalmas rózsacsokrot kaptunk a színházigazgatótól. Az volt kicsit fájó, hogy a karácsony és a szilveszter is kint köszöntött a társaságra, égtek a telefonvonalak, mindenki hívta a családját és barátait. Szilveszterkor Essenben voltunk, és meghívtak bennünket egy fogadásra. Az éjfél a főutcán ért minket, mert eltévedtünk az évfolyamtársammal a városban, és nem találtuk meg a városházát. Amikor megkezdődött a petárdarobbantga- tás, akkor jöttünk rá, hogy éjfél van. Boldog új évet kívántunk egymásnak, aztán Hét hónap alatt nyolcvanszor énekelte németül Evita Peron szerepét fotó: török anett Közelről Ötödik oldal elkezdtük énekelni a magyar himnuszt két szólamban kint a csillagos ég alatt. A leghosszabb kint tartózkodásunk két hónapig elhúzódott, a végén már nagyon nyűgösek voltunk.- Milyen a német közönség?- Németországban több színház van, mint itthon, nagyobbak, és mindig megtelnek. Úgy érzem, a magyar színjátszók színvonala kint Broadway-szintű. Ezért hívnak minket, és azért megyünk, bár itthon szívesebben játszana az ember. De az alakalom megadatott, és egy színésznek a színpad az élete. Nem szoktam megkülönböztetni a közönségeket, egyformán szeretem őket. Ha nem hiszik el, amit adok, akkor nem a közönség a rossz, hanem én játszom hamisan. Régen tanultam németül, és mindent elfelejtettem, ugyanakkor fontos volt hogy tudjam, miről éneklek, különben hazuggá válók. A nyelvtanárok folyamatosan foglalkoztak velünk, javították a kiejtésünket. A németek azt mondták, hogy tisztán és érthetően énekeltünk. Imádtak bennünket, és állva tapsoltak. Az előadások végén a meghajlásoknál Bardóczi Attila volt az egyik oldalamon, a másikon Pékár László, és megesett, hogy amikor összekulcsolt kézzel meghajoltunk, ők ketten felemeltek a levegőbe, és ott himbálóztam közöttük.- Nem hiányzott a népdaléneklés? Hiszen Kaposvár arról ismerte meg Balázs Izoldát.- A népdaléneklés soha nem húzza ki magát az életemből. Nekem az olyan mint a beszéd. A népdal sokat segített, hogy a hangom érjen, erősödjön. Más hangon kell énekelni, mint a musicalt, de ugyanazzal a szívvel. A színésztársaimnak énekelgettem népdalokat, nótázgattam nekik a buszon, a Homonyik Sanyi kifejezetten imádta őket. Megesett, hogy egy jól sikerült előadás után a szállodába visszatérve, fent a szobámban elkezdtem a fürdőkádban népdalokat énekelni. Másnap reggel az étkezőben Várkonyi Mátyás gratulált a zenei rögtönzésemhez. A szomszéd szobában aludt volna, ha hagyom, de nem hagytam: hajnali kettőig énekeltem, és ő végighallgatta.- A nyáron az Evita magyar előadása után jön a megérdemelt pihenés? ■: j- Először vizsgázom Gór-Nagy Mária színitanodájában, mint másodéves. Állandó tagja vagyok a Déryné színtársulatnak, és 3 Vasmalommal is eljárok fellépésekre. Ezek mellett szeretnék több időt szentelni a hobbimnak és kimenni a törökkoppányi erdőbe vadászni. A nagypapám, aki nagyon sokat jelent nekem, annak idején ugyanitt volt vadász. Hatalmas sétákat teszek majd, és éberen figyelek a vadakra, ahogy egy színészt figyel a közönség, és próbálja megismerni. Szélesi Sándor A tatárvári táltos varázsolt Kifosztott emberi - nézett rám megvetően. - Azt kérdezi, miből élek...?! Egy táltostól, egy arany- kopjás fővezértől valóban nem lehet Ilyent kérdezni. Egy táltos nem mérhető földi mércével... Egyébként ennél jobban már csak akkor sértődött meg, amikor „civil nevét” kérdezték. „Civil...!?” - ismételte olyan hangsúllyal, mintha valami borzalmat hallott volna. Aztán mégis elismételte, immár sokadszor: Kop- pánynembéli Kárául Horvátfia János György aranykopjás fővezér. Na, meg akkor gázoltak végképp a leikébe, amikor megkérdezték tőle, hogy meddig tart a mutatvány. Erre már teljesen kiborult és közölte: ő nem mutatványos, hanem táltos. Látszólag semmi különös nincs rajta. Nincs hat kézujja, három füle, vagy ilyesmi... Mégis mindenki inkább tisztes távolból szemléli, amint felölti a táltosköpenyt és kirakosgatja az ősi rítus kellékeit:, az aranykopjás fővezér fejdíszét, koponyát, dobot, ördögfejet, a Koppány forrás vizét...- Mégis, hogyan lesz valakiből táltos?- Úgy, hogy az őseitől örökli. Mint ahogyan a fa is a gyökerétől adja át azt, amire az őserő őt teremtette. És az út végéig azt kell teljesítenie.- Mit kell tennie egy táltosnak?- Igaz szóval, gerinces tartással, hűséggel a hazát, a nemzetet szolgálni. Szolgálni az ősi ügyeket, ápolni az őseink emlékét. Más út nem is létezik.- Na jó, de ez a „főfoglalkozása"...- Ezt meg sem hallottam.- Szóval ezek szerint ezeknek a szertartásoknak szentelte az életét?- Ezeken a szertartásokon szeretném bemutatni, megjeleníteni azokat a készségeket, eszközöket, szerszámokat, amelyeket őseink birtokoltak. A hagyományőrzés mellett a mindenkori magyar katonák sorsát, életét kutatom. Katonasírokat keresek fel, gondozom ezeknek a hősöknek a végső nyughelyeit. A hősök napján róluk megemlékezem.- S mióta foglalkozik ezzel?- Amióta 1971-ben Kádár börtönéből szabadultam, és a Magyarok Istene megóvott attól, hogy elsüllyedjek a mocsárban.- Az ősei is táltosok voltak?- Amikor lehetett, ezzel foglalkoztak. Koppányvölgyi Kárául Horvátfia János György legmozgalmasabb napja bizonyára Szent Iván napja volt. Kör- behordozták a megyében, hogy ő gyújtsa meg a tüzeket, megjelenítve a sötétség és a világosság, a jó és a rossz harcát.- A napfordulót nemcsak csillagászati szempontból ülték meg az őseink, hanem hagyományosan ezeken a napokon intézték az ország fontos ügyeit is. Koppány és Vajk például ezen a napon találkoztak. Azért - legyek bár „kifosztott ember” - nem adom fel egykönnyen.- Egy ilyen szertartásért mennyit kell fizetni?- Semmit - háborodik fel, már sokadszor. - A haza szolgálata nem lehet anyagi ügy. Vagy milyen ember az, aki pénzért szereti az édesanyját...?!- De valamiből csak meg kell élni...- A magántulajdonomat adom el apránként. Amíg ez tart, ennek szentelhetem az életemet. Azért nem hagy nyugodni a dolog - mert hogy mégsem egy hétköznapi mesterségről van szó - lesz-e egyáltalán táltos-utánpótlás? De megnyugtat: Jörgömös fia Kanda mindenképpen folytatja a hagyományokat... Jakab Edit „ Azt hittem, az iszapban halok meg 24 óra a sár fogs£ában Szűcs Ferencné 65 éves törökkoppányi asszony közel 24 órát töltött a falutól távol eső szeméttelep sarkánál a térdig érő iszapban. A legyengült nyugdíjast a mentők a siófoki kórházba szállították. Onnan a hét napos kezelése után, június 22-én engedték haza. Június 15-én délelőtt hatalmas felhő- szakadás zúdult Törökkoppány térségére. Fél óra alatt 52 milliméter csapadék esett. Az idős asszony ezután indult útnak.- Máskor is elmentem a szeméttelepre keresgélni, mert ott még kidobott ruhát is találok - mondta a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel megkeresésére az idős asszony. - Kedden délután is oda mentem. Ám akkora volt a víz és az iszap, hogy hasra estem. Próbáltam felállni és vissza fordulni, de már nem tudtam. A csizmám bent ragadt a sárban, mezítláb voltam. Akkor azt hittem, hogy ott halok meg. Nem tudom megmondani, hogy miért is indultam útnak olyan időben...- Nem kiabált segítségért?- Nem. Tudtam, hogy nem jár arra senki, nem is hallanák meg a kiáltást.- Mit csinált egész éjjel?- Ráültem az iszapra, belekapaszkodtam egy diófa ágába és aludtam.- Nem félt, hogy megtámadják a kóbor kutyák?- Ugyan, nem tudtak volna azok oda jönni.- Gondolt-e arra, hogy keresik?- Persze. Másnap délután lettem figyelmes arra, hogy az önkormányzat emberei járják a környéket és bizonyosan engem keresnek. Szerencsére észre vett az egyik és kimenekítettek. Nagyon fáradt, éhes és szomjas voltam.- Neki vág-e máskor is kalandos kóborlásnak? Szűcs Ferencné és az őt megtaláló Tóth János fotó: horváth Mónika- Nem. Többet sosem megyek el... Tóth János, az önkormányzat közhasznú munkása talált rá a mintegy 60 centiméteres iszapban ülő nyugdíjas asszonyra, akit a lakosság mellett, már a rendőrség is keresett.- A gumicsizmája mintegy fél méterre volt a sárban ragadt asszonytól - mesélte Tóth János. - Nagyon nehezen lehetett a területet megközelíteni. Hordágyra tettük, úgy cipeltük a terepjáróhoz, amikor csak annyit mondott: éhes és szomjas. Ezután az orvos megnézte, kórházba küldte. Krutek József Mmí dl