Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-26 / 147. szám

1999. június 27.

Lófarkas kisasszonyok is bukhatnak

A lovasrendőrök látványa megállásra készteti az embereket. Tekintetük megakad az elegáns öltözéken, a könnyed,kecses mozgású pároson. A harmonikus képet legföljebb a megszokottnál hosszabb gumibot és a rendőr oldalán megcsillanó kard teszi komorabbá. Meg a televízióból ismert képsorok, melyeken pajzsokkal fölszerelkezve próbálják jó útra téríteni a „focirajongók” elszabadult indulatait.

Négylábú rendőrök

— Filmeken láthattuk, hogy New York-ban a forgalmi dugó közepén milyen könnyedén mozognak a lovasrendőrök, míg az autók csak állnak moccanni sem tudnak — magyarázta dr. Janza Frigyes rendőrezredes, az ORFK szolgálati állatfelügyeletének vezetője, aki a somogysárdi VI. országos lovasbajnokságon az állományról beszélt a Somogyi Hírlapnak.

— A nagyvárosok parkos részein, a külterületeken hazánkban is nagyon jó szolgálatot tesznek a lovas rendőrök. Járőrözéseiknek olyan jelentékeny a megelőző hatása, hogy egyik megyénkben a rendszeres szolgálat bevezetése után a víkend- ház-feltörések száma 20 százalékkal csökkent. Ezek elgondolkodtató eredmények.

— Tehát nincs létjogosultsága azoknak a híreszteléseknek, miszerint csökkentenék a lovasrendőrség szerepét, létszámát?

— E#tegy teljesen megalapozatlan információ. Beosztásomnál fogva elsőként értesültem volna róla. Igaz, korábban volt egy kétkedéssel teli időszak, amikor azon vitáztak: megőrizzük-e a ménest, vagy eladjuk. Éppen a rendőri lovasszolgálat teljesítménye és az elmúlt pár évben lebonyolított sikeres akciója irányította rá a figyelmet a lovasszolgálat fontosságára. Pillanatnyilag sokkal inkább a ménes önfenntartó képességének fokozására összpontosítunk .- Miből lenne képes fönntartani magát egy ménes?- A piaci viszonyok miatt egyébként Magyarországon ma a tömeges lótenyésztés sehol sem képes az önfenntartásra. A nyereséget elsősorban az ehhez kapcsolódó növénytermesztésnek kell biztosítani. A rendőr és a ló kiképzése pedig állami feladat, amit soha nem lehet rentábilissá tenni, s ez nem is lehet cél. A kiképzést meg kell finanszírozni. Ez nagyon sokba kerül, ugyanakkor soha sem térül meg.

— Mennyit kóstál egy rendőrló?

— Nagyon nehéz megbecsülni, mert van egy piaci és egy eszmei értéke. A piac nem értékeli túl őket, mert egy speciális feladatra vannak kiképezve. A lónál nagyon fontos a származási érték is. Itthon a magyar félvé- rek a legalkalmasabbak a feladatra, Fontos, hogy heréitek legyenek a félvérek. Ezzel előzhetjük meg, hogy szolgálatban a kancaszag után menjenek.

— Milyen a presztízse ma egy lovasrendőmek Magyar- országon?

— Ha a belső hierarchiában elfoglalt helyét nézem azt mondom: nem lehet egy lovasrendőrre úgy nézni, mint bármelyik társára. A lovasrendőr ugyanis munkaidejének jelentős részét a ló gondozására, ápolására, a rendszeres továbbképző, szinten tartó idomítására áldozza, ezért kevesebbet szolgálhat közterületen. A presztízs a megbecsültségben kellene, hogy jelentkezzen.

— Úgy érzi van jövőjük?

— A létszámot és a lóállományt tekintve is egy felfelé ívelő szakaszban van a szolgálat. Száztíz rendőr teljesít szolgálatot saját lovával az ország különböző pontjain. Somogysárdon egy öthónapos kurzuson képezzük, majd továbbképezzük őket. A városi szolgálatra való kiképzéshez jó lehetőséget nyújt a közeli Kaposvár. Itt a közlekedési zajok, a hirtelen hang-és fényhatások elviselésére szoktatjuk őket, majd a mezei portyaszolgálat gyakorlása után ugrpkészségü- ket is fejlesztjük. Fontos, hogy olyan területeket is be tudjanak járni, amelyeket normál körülmények között a motorizált rendőr nem tud megközelíteni.

— Különleges esetekben is helyt állnak. Gondolok a sportpályák környékén egyre gyakoribb atrocitások ra.

— A csapatszolgálatnak része a rendezvénybiztosítás. Ahol a lovasszolgálat megjelenik, rendbontásra szinte alig kerül sor. A belgák ezért szinte valamennyi rendezvényüknél fölvonultatják a lovasszolgálatot. „

— A közelmúltban mégis összecsaptak a megvadult civilekkel. Ilyenkor az állatok is sérülnek?

— Kétségtelenül. Bizonyos védőeszközökkel el kell látni a lovakat is. Ezek csak részben vannak meg. Túl nagy érték ahhoz egy ilyen állat, hogy vasrudakkal támadják, s esetleg el is veszítsük.

— A lónak négy lába mégis megbotlik, s vele együtt bukhat a rendőr is...

— A lovasok egymás között pontosan tudják ki, hova tartozik, milyen lovasértéket képvisel. Nagyon összetartó kollegális szellem- uralkodik közöttük, segítik egymást. A verseny elején a bemutatkozást követő egyik ugrásnál megsérült egy zászlóskisasszony lova. A többiek azonnal a rendelkezésére bocsátottak egy másikat, így utolsó indulóként mégis „befuthatott”.

— Gyakran ülnek lófarkas kisasszonyok a nyeregbe?

— A hölgyek a civil életben is egyre gyakrabban lovagolnak és ez itt sincs másként. Jelenleg is nyolcán teljesítenek szolgálatot.

— A rendőrezredes urat mi vonzotta a szolgálathoz?

— Állatorvos az eredeti szakmám. Ennyi.

Várnai Ágnes

Közelről

Harmadik oldal

Költői körút

I

a Balatonnál

Egy viharos történettel kezdődött a Balaton irodalma. Pálóczi Horváth Ádám jegyezte le, aki a bencések szántódi uradalmát bérelte. Levelezései nyomán íródtak a Balatonhoz kötődő emlékek. Berzsenyi niklai birtokáról láthatta a tó körül húzódó hegyeket, és természetesen megmutatta vendégeinek is. Csokonai Dorottyáját végig vitte Tihany- ból, Szántódon Boriágon keresztül Kaposvárra. Az olvasóközönséget teremtő Jókai is hozzájárult a Balaton-szeretethez, gondoljunk csak az Arany ember regényére. A felvilágosodás irodalma a haza szépségét egy- egy részletének magasztalásával mutatta be. Oázis volt a Balaton vidéke 1945 után, a kulákozás, osztályharc mintha elkerülte volna. Szabó Lőrinc Pestre menet az Esti lapok egyik osztályidegen gépírónőjének üdülőgondnok férjénél szállt meg, Illyés Gyula tihanyi fellegvárába menekült a pesti zajlás után és sorra vonultak a tó mediterrán vidékére az irodalom és művészeti élet kiválóságai. Mindezt Tüskés Tibor mondta tegnap, a Balaton Akadémia rendezvényén, Bogláron. Harmadik alkalommal rendezik meg az írók, műfordítók nemzetközi találkozóját, amely Budapesten kezdődött és ma Füreden ér véget.

A Balaton nemcsak költői művek ihlető- je, hanem az európai irodalmi élet egyik fontos tényezője is. Ez a mediterrán vidék összekötő kapocs lehet a ciprusi, a görög irodalmi élet számára, de kötődnek hozzá az osztrák és német irodalom meghatározó személyiségei is. Valamennyiük számára nemcsak ihlető pihenőhelyet jelent a tó vidéke, hanem hagyományaik őrzését, vagy éppen modern gondolatvilágukat.

Győrffy László kényes témát pendített meg, mert Somlyó György azonnal visszautasította. A vélemények megoszlottak arról, hogy ez szükséges volt-e. Győrffy ugyanis a tó védelmében tette szóvá, hogy külföldi tulajdonba kerülnek a falvak házai, 26 országból adtak 500 ingatlanvásárlási kérelmet és döntő többségük meg is kapta. Nem lesz a Balaton vidék hagyományainak, értékeinek őrzője.

Az osztrák irodalmárok nem csodálkoztak ezen a véleményen, otthon maguk is ezt teszik. Azért elmondták, hogy életük meghatározó élményei kötődnek a tóhoz. Erdős, dombos zárt otthonukból vágyakoznak a szabad terű, balatoni világba. G. M.

I

I

«szai

j

Az ezredvég dilemmái

Sivarama Swami

Sári László

Heller Agnesr

Vekerdy Tamás

Vassy Zoltán

Aradi György

Farkasházy Tivadar

Izgalmas szellemi kalandot jelentett a résztvevők számára a somogyvámosi Krisna völgyben második alkalommal megrendezett nyári egyetem tegnapi nyitónapja.

A somogyvári Szent László ünnephez kapcsolódó kétnapos rendezvényen neves tudósok, egyházak képviselői és közéleti személyiségek vitatták (vitatják) meg az emberiség harmadik évezred előtti kihívásait. A nyári egyetem előadóitól azt kérdeztük: mit tartanak az ezredvég legnagyobb dilemmájának?

Sivarama Swami a Krisna Hívők Közösségének vezető lelkésze: Az utolsó kétszáz évben a technikai és anyagi fejlődés bűvöletébe kerültünk. Az anyagi értékekért az emberek nagy része elvesztette a lelki gazdagságot. Az új évezred kihívása: megállítani ezt a folyamatot.

Sári László tibetológus: - Az ember kiszakadt a természetből. Mint természeti lény már nem találja meg a helyét a természetben, sőt- ebből fakadóan- meg sem őrizte a természetet. Most sokan meglepetten veszik észre, hogy ebben az átalakított világban eltévednek, nem találják a helyüket, rosszul érzik magukat. Az átalakított világ az életünk ellen fordul. Nincs kiút, csak lassítani lehet a további romlást. Egyebek közt olyan gondolatok jegyében , amelyeket a keleti kultúrák kínálnak.

Heller Ágnes filozófus: - Erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Azt se kérdezzük, melyik a világ legszebb panorámája. Sok dilemma van ma a világban, de egyik sem fakad az ezredfordulóból. Az csak egy szám a naptárban. Az egyén és közösség viszonya, vagy a tudomány határai, dogmái és eretnekségei egyaránt az ezredfordulón nagy szerepet játszó dilemmák.

Ám már e kettő között sem tudnék rangsort felállítani, pedig ennél sokkal több van.

Vekerdy Tamás pszichológus: - A legfőbb probléma, hogy az egyén, a személyiség ki tudja -e bontakoztatni a maga szabadságát. Számtalan tévút áll előttünk: sikerül -e megtalálni köztük a helyes ösvényt. Ez számomra a fő kérdés.

Vassy Zoltán fizikus: - Miként lehetne a racionalitást, a tudomány eddigi eredményeit úgy megmenteni, hogy közben megkapjuk mindazt, amit hiányolunk a tudományból. Például az emberi értékrendet, a világ otthonosságát. Azt nem tudom, miként lehetne emberléptékűvé tenni a tudományt úgy .hogy közben fejlődését ne fékezzük.

Aradi György evangélikus lelkész: - Az ezredforduló egyik legfontosabb kérdése, a közösségépítés. Méghozzá olyan értékek mentén,

melyek kapcsolódnak egy lelki kultúrához. Nem hivatalból mondom: Krisztus, mint modell ,mint erőforrás értékközvetítő a számunkra. Ezen az alapon lehet közösséget teremteni akkor is, ha a mai kor gyakran ellene hat mindennek. Az emberekben ezzel kapcsolatban meglévő belső igény föltárható, igaz más eszközökkel és más módon mint évtizedekkel korábban. A legjobb ezt az igényt már kisgyermekkorban felkelteni.

Farkasházy Tivadar újságíró, humorista: A legnagyobb dilemmának saját nemzedékem sorsát tartom. Azt, hogy lesz-e helyünk az új évezredben. Még mindig a múlt harcait vívjuk. Ezt el kellene már egy kicsit felejteni. Úgy szoktam mondani: a füll contact helyett a sémi con- tactra kéne áttérni ebben a politikai, közéleti thae-kwando-ban. Többször kéne előre tekintenünk. Bíró Ferenc