Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-11 / 134. szám

SOMOGYI HÍRLAP 12 Csurgói Tükör 1999. június 11, péntek Péchy Blanka öröksége: hivatás elkötelezetten és egy sikeres diákmozgalom A díjazott nyelvművelő Péchy Blanka-díjjal tüntették ki Dani Margitotj a csurgói II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola nevelőjét. A hivatalos Indoklás­ban az olvasható: Növendékei az országos anyanyelvi verse­nyeken, találkozókon és tábo­rokon érettségükről és elköte­lezettségükről váltak ismertté.” Beszélni nehéz! — ez a címe annak a több évtizedes nyelvművelő rádió­műsornak, amelyet még Péchy Blan­ka színművésznő indított útjára, s amelynek nyomán egymást követően alakultak meg országszerte a Beszél­ni nehéz körök. A művésznő 1960 áprilisában hív­ta életre a Kazinczy-alapítványt. „A magyar nyelv szolgálatában 46 esz­tendőt töltöttem színpadon, előadói pódiumon, s néhány évtizedet író­asztal mellett. Életemben és ezután is szeretném szolgálni anyanyelve­met, amely nekem megélhetést, éle­temnek tartalmat, szépséget adott... Ezért határozott úgy hogy alapítvány segítségével — mint írta - lökést ad egy folyamatnak, amelynek elindítá­sát múlhatatlanul szükségesnek lá­tom.” A Péchy Blanka által elindított mozgalomhoz kapcsolódva Csurgón a ma már nyugdíjas Bartol Antal ve­zetésével jöttek létre — és az évek során igen szép sikert értek el — az első nyelvművelő közösségek. Dani Margit 1976-ban jött a város­ba. Egy makacs betegség miatt kellett otthagynia a könyvtárosi pályát. A Kazinczy-díjas Bartol Antal révén is­merkedett meg a Beszélni nehéz! mozgalommal, s lett maga is körve­zető. Miközben a kitüntetéséről, a szakkörökről beszélgetünk, kiderül: itt valami többről van szó, mint köte­lező iskolai elfoglaltságról. Az évente rendezett nyelvművelő-versenyeken kisdiákok százai vesznek részt. A nyelvművelő társaságok igazi baráti közösséget alkotnak. Nemcsak leveleznek egymással, hanem rend­szeresen találkoznak, valóságos csa­tározások folynak a nyelvművelő tá­borokban megszerezhető helyekért. Most éppen egy erdélyi körútra ké­szülnek. S mellesleg anyanyelvűnk­ről beszélgetnek. De hát ez így van rendjén, hiszen a nyelvművelés ak­kor éri el igazán a célját, ha minden­napjaink szerves része. Nagy Jenő Dani Margit tanár, a kör vezetője fotó: lang Rendezik a főteret Megkezdődött a járda épí­tése az Arany János utcá­ban. Az 500 méternyi közlekedőutat a marcali Sztráda Kft június végére készíti el a Csertl utca és a Vörösmarty tér között. E járda elkészítése régi kívá­nalma volt a város lakóinak. Az 5,4 millió forintos beruhá­zásához önkormányzat mű­szaki irodája a KHVM pályá­zatán és a megyei területfej­lesztési tanácstól nyert támo­gatást. A Széchenyi tér rende­zését is megkezdték; most dolgoznak a csapadékvíz zárt rendszerű elvezetésén, ám a viacolor térkőburkolatot már a virágok napján átadták. Ké­szül a közösségi házhoz veze­tő út alapja, ezt azonban csak később tudják leaszfaltozni. A különleges gondozás Tapasztalatok a csurgói II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában Táncból tűzoltók Tűzoltók szolgálatban az új szertár udvarán FOTÓ: LANG RÓBERT Csak egy táncra vágytak jó 125 éve a csurgói fiatalok. S mert szigorú volt a regula, nagyböjt idején szó sem le­hetett vígságról. Mégis volt egy kiskapu: a jótékonysági összejövetel — Reményi Sa­mu javaslatára — a majdani tűzoltóegylet javára. S utána nem volt visszaút: a csurgói ifjúság 125 éve meg szervezte Somogy első ön­kéntes tűzoltó-egyesületét. Erre a jeles évfordulóra em­lékeznek idén a csurgóiak, s arra, hogy legendás Remé­nyi Samu egykor a várme­gyei tűzoltószövetség elnö­ki tisztét is betöltötte. Uno­kájának, Juan Gyenes fotó­művésznek a nevét jobban ismerik a somogyiak, mint az övét, pedig Reményi Sa­mu a tűzoltóegyletek létre­hozásával, a megye tűzvé­delmének megszervezésé­vel igazán maradandót al­kotott. A csurgói tűzoltóság Somogybán a legrégebbi ilyen szervezet, s ami külön elismerésre méltó: az egylet egy percre sem szűnt meg létezni, pedig voltak válsá­gos esztendők is, amikor — a háború idején — úgy lát­szott, a besorozottak helyé­be nem lép senki. De szol­gálatba álltak az öregek, s mentették a javakat, amikor ágyúk dörögtek a határban. A csurgói tűzoltóság egy éve köztestületként műkö­dik, s január eleje óta — mint Nagy János parancs­nok elmondta - nemcsak a városra vigyáz, hanem a környék településeire is. A szertár épületében egy régi festmény mutatja, milyen volt régen az őrség tanyája. Hogy milyen lesz, arról a parancsnok beszélt. Mióta felállt all tagú csapat, ál­landóan építkeznek. Most készült el egy garázs; eme­letén irodákat, pihenőhelyi­ségeket alakítanak ki. Álta­lában három tűzoltó van szolgálatban, de ha megszó­lal a riasztást jelző csengő, öt percen belül hatan-heten indulnak oltani. Rádión ér­tesítik egymást. Az idén 42 riasztásuk volt. S mikor a nagykanizsai tűzoltókat el­vezényelték a gázkitörés­hez, ők „elfoglalták” Kani­zsát. Azt mondják, rájuk bizton számíthatnak. Hi­szen őket erre a 125 éves múlt is kötelezi. Nagy Jenő A Cantemus ünnepe _______Hírek_______ Ó vodáért hálóznak Húsz­éves a 2. számú óvoda. Az évforduló alkalmából szom­baton születésnapi ünnepsé­get rendeznek a közösségi házban, s ennek a bevételét újabb játékok vásárlására akarják fordítani. A jeles év­fordulón Bihariné Asbóth Emőke alpolgármester mond köszöntőt, s műsort adnak a legkisebbek, illetve kiállítást rendeznek rajzaikból. Gyermektábor, újabb park Hamarosan beköszönt a vakáció, s a nyár gondot jelent a csurgói szülőknek is, hiszen Ilyenkor sem le­het felügyelet nélkül hagyni a gyerekeket. A szülőknek szeretne segíte­ni a közösségi ház táborok szervezésével. Nagy sikere volt tavaly a természetvédel­mi táboruknak, s ezt most is­mét meghirdették. A tizen­évesek így — játékos formá­ban — megismerhetik a kör­nyék élővilágát is. Nemcsak a különleges növényeket és ál­latokat mutatják be a gyere­keknek, hanem arra is felhív­ják a figyelmüket: a felületes­ség, a nemtörődömség mi­lyen visszafordíthatatlan ká­rokat okoz a természetben. A gyerekek kirándulnak majd a Zis-tóhoz is, a város legújabb szabadidőparkjába. Ezt a napokban vették birto­kukba a csurgóiak. A horgá­szok máris fölfedezték, hogy igazi paradicsom ez a hely, s biztos kapásra is számíthat­nak. A Zis-tóért Egyesület ígérete szerint az újabb halte­lepítésekről sem fognak meg­feledkezni. Folytatódik a kör­nyezet rendbe tétele is. Ha­marosan odavezetik a vil­lanyáramot, s elkészítik az esőbeállókat is. N. J. Hirdetőink A CSURGÓI TÜKÖR következő számába is folyamatosan feladhatják hirdetéseiket a 82/313-949-es faxszámon. Érdeklődni lehet a 82/311-506-os telefonon. A CSURGÓI TÜKÖR legközelebb JÚLIUS 9-én jelenik meg a SOMOGYI HÍRLAP-bán Megrendeléseit még előző nap is várjuk! Magyarországon becslések szerint a gyermekek 15-20 százaléka küzd különböző mértékű tanulási nehéz­séggel, magatartási zavar ral, amely mintegy 300-400 ezer családot érint Szinte minden Iskolai osztályra Jut egy-kettő belőlük. Iskolánkban a 289 tanulóból 82 tartozik e csoportba. A szakirodalom és a 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet súlyos fejlődési zavar úgynevezett „más fogyatékos tanulókénak jelöli ezeket a gyerekeket. Ők azok, akik sokszor súlyos fi­gyelemzavarral, motoros nyugtalansággal küszködnek; túl mozgékonyak vagy túl csendesek, gátlásosak, mozgá­suk összerendezetlen és beil­leszkedési zavaraik vannak. Súlyos gondok Az írás-olvasásban, számolás­ban is lehetnek súlyos gondja­ik (dyslexia, dysgraphia, dys- calculia). Iskolai teljesítmé­nyük általában jóval alacso­nyabb, mint értelmi képessé­geik alapján elvárható volna. Előfordulnak kimagasló értel­mű gyermekek is, akik még­sem tudnak teljesítem a felso­rolt okok miatt. Ezért nagyon fontos a tehetséggondozás is a rehabilitáció, korrekció és fel­zárkóztató fejlesztés mellett. Nehezen kezelhetőségük okait nem ismerik föl, magatartásu­kat félreértik, és a szülői neve­lés vagy tunyaság, a lustaság, a rosszindulat rovására írják. A gyermeket nem vagy nem megfelelően kezelik, fejlesztik, így a megoldatlan helyzetek­ből fakadó súlyos következ­mények halmozottan jelent­keznek. Ilyen a gyermek kalló- dása az iskolai években, az „is­kolaundor” és tanulási képte­lenség, az alulképzettség, a te­hetségek elkallódása, a család széthullása, a szociális problé­mák, a társadalomba való beil­leszkedési zavarok, a deviáns magatartásformák kialakulása. Iskolánkban sokévi tapasz­talatok alapján a 80-as évek vé­gén kezdtünk foglalkozni az­zal: miként lehetne ezekkel a gyermekekkel eredményesen, tudatosan fejlesztőmunkát folytatni. Vonzáskörzetünk­ben egyre növekedett a fejlő­dési zavaros tanulók száma. Az 1989/90-es tanévben egyik tanítónk egy differenci­ált fejlesztésről szóló tanfolya­mon dr. Hamrák Anna tudo­mányos munkatárs előadásá­ban hallott az úgynevezett két­éves fejlesztő osztályról, az alacsony esélyekkel induló gyermekek sikeres felzárkóz­tatásáról, fejlesztésük lehető­ségéről. Tovább folytattuk a le­hetőségek és tevékenységi for­mák kutatását. így jutottunk el a kaposvári Petőfi Sándor Álta­lános Iskolába, ahol már mű­ködött hasonló fejlesztő osz­tály. Az összegyűjtött tapasz­talatok alapján kidolgozott programunkat, mely dr. Ham­rák Anna tanulmányára és sze­mélyes indíttatására épül, 1993-ban vezettük be. Meg­szereztük hozzá a fenntartó (Csurgó város) és a Művelődé­si Minisztérium engedélyét. (Eng.sz.: MKM. 44631/1993.) A program célja, hogy a gyermekek - akik a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakvéleménye alapján kerül­hetnek az osztályba - az isko­laérettséget megszerezzék és elmaradt képességeiket fej­lesztve, két év alatt elvégezzék az első osztályt, és utána kap­csolódjanak a normál második osztályhoz. Öt év tanulságai A program indítása óta több mint öt év telt el. Érdemes hát tapasztalatainkat összegezni és értékelni. Az első osztály tanulói már ötödikesek, s a Tanulási Ké­pességet Vizsgáló Szakértői Bi­zottság ismételten megvizsgál­ta a gyermekeket, és meghatá­rozta a további fejlesztési fel­adatainkat. Amikor a tanulók a második osztályba kerültek, gond volt: hogyan is foglalkozzunk velük tovább. Voltak nevelők, akik úgy gondolták: elégséges volt a két év fejlesztőmunka és ugyanolyan módszerekkel ok­tathatók, mint társaik. Ma már tudjuk, s ehhez nagy segítsé­get és iránymutatást adott az 1997-ben kiadott „Irányelvek” a fogyatékos tanulók oktatásá­hoz, a fejlesztést továbbra is egyénre szabottan folytatni kell. Minden tanulóról külön gondoskodunk és egyéni fej­lesztési tervet készítünk, amelynek feladatait logopé­dus, gyógypedagógus utazó konduktor, gyógypedagógus és fejlesztő pedagógusok vég­zik el. Fontos feladatunk volt a személyi és tárgyi feltételek megteremtése. Ma már van gyógypedagógiai végzettségű tanárunk, önálló saját logopé­dusunk, fejlesztő pedagógu­sunk, felsőfokú gyógypedagó­giai asszisztensünk. Felszere­léseinket pályázati úton pró­báljuk fejleszteni. Ehhez a tör­vényi háttér is lehetőséget és segítséget ad. A közoktatási törvény 30. paragrafusa azt mondja: „A be­illeszkedési zavarral, tanulá­si nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyer­mek, tanulói közösségi életbe való beilleszkedését elősegítő rehabilitációs célú foglalkozta­tás a nevelési tanácsadás, az óvodai nevelés iskolai nevelés és oktatás keretében valósít­ható meg.” „Abban a kérdésben, hogy a gyermek tanuló beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzd vagy fogyatékosságban szenved..., a szakértői és reha­bilitációs bizottság dönt.” A Tv 121. paragrafusa pedig így szól: „más fogyatékos: az a gyermek, tanuló, aki a szakér­tői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a/ átható (pervazív) fejlődé­si zavarral küzd (pl. autista) b/ pszichés fejlődés egyéb zavara miatt részképesség- és iskolai teljesítményzavarral küzd, ennek következtében fej­lődésében és a tanulási folya­matban tartósan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dys- calculia, mutizmus, kóros hyperaktivitás, figyelemza­var).” Ha a bizottság fogyaté­kosságot állapít meg és az is­kola pedagógiai programja, va­lamint alapító okirata tartal­mazza ezt a feladatot, akkor ezekre a gyermekekre emelt szintű állami normatív támo­gatás igényelhető. Válasz új kihívásokra A felsoroltak alapján úgy gon­dolom, hogy ezekkel a gyer­mekkel való foglalkozás köte­lessége az önkormányzatok­nak és minden érintett oktatási intézménynek, természetesen ott, ahol ennek a feltételei adottak. Jóleső érzés az, ha egy tan­folyami záródolgozat értékelé­sében a következőket olvas­hatja az intézet igazgatója: „Irigylésre méltó az a tantestü­let, ahol szakmáját magas színvonalon művelő, elhiva­tott, az új kihívásokra nyitott pedagógusok dolgoznak, és szerencsés az a gyermek, aki ilyen tanítóval találkozik.” A célunk egy nagyon sérülé­keny és veszélyeztetett gyer­mekcsoport jogainak a védel­me. Ezek a gyermekek a meg­felelő ellátás, bánásmód mel­lett a társadalom hasznos tag­jaivá, értékes állampolgáraivá tehetők! Házas Károly igazgató Tizenötödik születésnapját ünnepelte a Can-temus női­kar. A kórus tanítónők és ta­nárnők összefogásával 1984-ben alakult, Peperő Gyula karnagy irányításával. Az első próbákon még csak ti- zenketten voltak, de ősszel már harmincán mentek a fel­lépésekre. Később bekapcso­lódtak a csoport munkájába a környékbeli iskolák pedagó­gusai is. Az elmúlt években jószerével nem volt olyan kul­turális esemény Dél-Somogy- ban, ahol ne lépett volna fel a kórus. Eljutottak Ausztriába, Szlovákiába, Horvát- s Olasz­országba, Romániába is. Em­lékezetes szerepléseik között tartják számon a padovai fel­lépést: a Szent Antal-bazilika miséjén működtek közre. 15. születésnapján ünnepi hang­versenyt tartott a kórus, s fel­lépéseinek relikviáiból, az el­ismerő oklevelekből kiállítást rendeztek. Ez most a közös­ségi házban látható. N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents