Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-09 / 132. szám

1999. június 9. Testékszerek orrba, szájba Egyes törzsek hölgytagjai gye­rekkortól karikákat aggatnak a nyakukra, hogy az minél hosszabb legyen, mások fatá­lat helyeznek az alsó ajkuk mögé, s ahogy nyúlik a bőr, úgy cserélgetik a tányért — mind nagyobbra. S hogy az ilyesfajta ékszerezés az euró­pai kultúrától idegen lenne? Nos, ennek cáfolatára tekint­sünk be egy pearcingszalonba. Kaposvár szívében, a köz­ponti buszmegállótól mind­össze két percre áll egy üzlet­ház. Lépcsősor vezet az eme­leti üzletekhez, ahol néhány konszolidált ruházati keres­kedés és ház­tartási cikkeket árusító bolt szomszédságá­ban különös vi­lágba csöppen a gyanútlan lá­togató. Először is az tűnik fel az idegennek, hogy tinédzserek adják elég sűrűn egymásnak a kilincset. A különbség a bemenet és ki­jövet között mindössze egy apróság: parányi ékszer vala­hol a testben. ; „ Ma már nem kell Nyugat­ra1 vagy a fővárosba* jtíéftHlh annak, akinek kedve támad egy kis testlyuggatásra — kezdi a műtétek helyi specialistája, Milodánovics Róbert. — Már 3500 forintos alsó határtól le­hetőség nyílik az ékszerek fel­helyezésére: testtájtól függet­lenül. Van, aki a „megszokott” helyekre, azaz orrba, szájba, köldökbe lövet, de akadt .már. itt példa nemi szervelj'féldKld^' tésére is. Hihetetlen, hogy az angol punkhullámból köznapivá szelídült pearcing, avagy test- ékszerezés szerelmesei mi­lyen fokú kreativitásról tesz­nek tanúbizonyságot, ha tes­tük feldíszítéséről van szó. A legkirívóbb eseteket különös mítosz lengi körül. Megesett, hogy a felkaron lévő bikateto­válás orrába került fémkarika, de olyan is előfordult, hogy va­laki a nyelvébe helyeztetett el három gyűrűt, egymás elé. — Sajnos, még mindig akad­nak olyanok, akik szégyenlő­sek ahhoz, hogy szakemberrel végeztessék el a beavatkozáso­kat, és megpróbálnak otthon, a fürdőszobában „lyukaszta­ni”. Ebből akadt már jó pár baleset, különösen, ha figye­lembe vesszük, hogy egy in­tim testtájon történő ékszerbe­helyezéshez milyen higiéniai körülmények szükségesek. A szalonok nagy előnye, hogy itt na­gyon fontos alapfeltétel a tisztaság éppúgy, mint a meg­felelő aku- punktúrás pontok is­merete. A házilag végzett ope­rációk során — a fertőzésve­szélyen túl —. kialakulhatnak gyulladások, szerencsétlenebb esetben még idegi károsodá­sok is. \; Az. ,aUei:giás tünetek meg- előzése- érdekében fontos, hogy' borbarát, orvosi fémből készült anyagot használjon a kuncsaft. A szalonban csak ilyen fém­ből készült ékszereket helyez­nek fel, bár akadnak olyanok, akiknek még ezt sem „fogadja be” a szervezetük. Mindezek ellenére egyre többen vállalkoznak az „ope­rációra”, ami azt jelzi, hogy a Jdivatjaidét flieg jó darabig el­tarthat. Manapság a legjobb családban sem kelt feltűnést egy-egy szemöldökbe, nyelv­be, mellbimbóba elhelyezett apró dísz, s nézve a video- klippeket, az sem lenne meg­lepő, ha előbb-utóbb egy kari­kanyakú hölgy, vagy éppen egy tányérszájú úr jönne szembe az utcán. Takács Zoltán Manapság a legjobb családban sem kelt feltűnést egy-egy szemöldökbe, nyelvbe, mellbimbóba elhelyezett apró dísz Afrikai népek törzsi rítusait bemutató filme­ken láttam először, ahogy a lelki és testi révii- letű bennszülöttek a legkülönfélébb helyeken szúrják át a saját testüket egy-egy ékszer fel­helyezésének érdekében. Ettől vagyok menő csávó A divatról, a márkák szerepéről kérdez­tünk tizenéves diákokat. Markáns véle­ményük van erről, ami nem is csoda, hiszen a márkák világában nőttek fel.- A divat szerintem olyan dolgok összessé­ge, amelyek egy időszakban a leginkább keresettek - vág a márkák divatjáról kezde­ményezett beszélgetés közepébe Dávid a ti­zenhét évesek elánjával. - Az Adidas, a Co­ca Cola, a Sony, a McDonald’s, és a hason­ló nagy márkák jelentik ma a divatot. Ben­ne is van a nevükben: „márkás” cuccok - véle­kedik a most érettségizett Attila. Az eddig a fiúk vé­leményét figyelmesen hallgató Petra nagy leve­gőt vesz, csak úgy zápo­roznak belőle a szavak:- Persze a reklámok er­re jócskán rásegítenek. Minden márkát a szim­bólumairól, feliratairól ismerünk fel. A hirdeté­sek arra a rugóra működnek, hogy ez a vi­lág nem jó, de mi majd megváltoztatjuk, csak vedd meg ezt a mosóport vagy azt a szappant, és boldog leszel. Az ember meg van olyan lökött, hogy ezt el is hiszi. „Csak neked készítettük ezt a terméket, ez pont hozzád illik” - kecsegtetnek, közben meg ugyanolyan tornacsukája van a szomszéd srácnak is, meg az egész giminek. A márka­név többlétét ad a terméknek, a vásárlók magasabb értékűnek tartják a közismert védjeggyel ellátott árucikkeket. Úgy is mondhatjuk, hogy a márkanév megkülön­böztet. Ez nagyon fontos, hiszen egyre több az egymáshoz külsőleg hasonló, ugyanazt a célt szolgáló termék.- A választás tőlem függ - szól közbe At­tila. - Mindenkinek van egy kedvenc már­kája és azt választja. Beszélni kell róla, mu­togatni a barátoknak, figyelj, öreg, nézd csak, mit vettem, ettől va­gyok menő csávó! Dávid sem marad adós nézetével:- A modern, tömegcik­keket előállító gyáraknak mindig előre kell tervezni­ük azokat a termékeket, amelyeket „őfelsége, a fo­gyasztó” birtokolni akar és ezért hajlandó is fizet­ni. Ezért van az, hogy a jól ismert márkanevek min­dig valamilyen újdonsággal rukkolnak elő. Egy ideig mindenki baromira örül neki, az­tán egy látványos íveléssel az imádott áru­cikk a szemeteskukában landol. Ez a „pa- pírzsebkendő-kultúra”: minden eldobható, hogy aztán pénzt adjunk a következőért. Várnái Krisztina Mindenkinek van egy kedvenc márkája, és azt választja. Beszélni kell róla, mutogatni a barátoknak, figyelj, öreg, nézd csak, mit vettem Divat <)tödik oldal Klubol az X-generáció Megszűnt a társastánc. Ezzel a tény­nyel szembesülnek mostanában az idősebbek, s nemcsak a „bűnös” Nyu­gaton, hanem Közép-Európában is. A fiú-lány közötti eme érintkezést fel­váltotta a tömeges densz és az egyéni mozgásöröm. Angliában már komoly szociológi­ai tanulmányok születtek e témáról, a szakemberek úgy vélik, a legfiata­labb, az úgynevezett X-generáció is kialakította a saját életformáját. A hippik, a rockerek, a punkok tömeg- mozgalma után itt van a legújabb: a clubbing. Magyarul ezt nagyjából klubolásnak lehet fordítani, de senki ne gondoljon a hagyományos brit klubéletre, újságolvasásra, biliárdra, netán bridzsre. Ezekben a klubokban általában kőkemény technozenék dübörögnek, a mulatság vezére a dj, aki legalább olyan népszerű - ha nem felkapot- tabb -, mint a ‘80-as évek egy-egy me­nő zenekara. Rajongók követik min­denfelé, jellegzetes ruhájukról fel le­het ismerni, ki is az ő sztárjuk. Az X-generáció már nem kötődik a politikához, mint a punkok, nem hir­det mozgalmat, mint a hippik, nem lázad, mint a rockerek. Egyszerűen csak élni akar, szórakozni, amíg le­het. Carpe diem, élj a mának, a buli hajnalig tart, utána ki tudja, mi lesz. A kluboló nem polgárpukkasztó, nem akar tüntetni, egy-egy felvonuláskor- ilyen például a berlini Lőve Parade- a jelmezek, a sokszor extrém külső egyszerűen a többieknek szól (Nézd meg, hogy milyen a cuccoml). A hippik hasisa, a rockerek sör-pá­linkája, a punkok csavarlazítója is eltűnt. Helyette az extasy és a speed megy, fokozva az agy örömérzetét. Lehetne most moralizálni az egé­szen, de ez inkább csak ténymegálla­pítás: ez van. Azt már tudjuk, hogy a hippiből, púnkból, rockerből is lehet „normális” polgár - meg persze elzül- lött roncs is. Hogy az X-generációból mi lesz, még nem lehet tudni. Lehet, hogy majd ők írnak a veszélybe ke­rült Z-ge-nerációról. Ny. Sz. Kis magyar mobilfónia Békés megye két nagy városában, Bé­késcsabán és Gyulán kérdeztünk meg időseket és fiatalokat, milyen szerepet játszik életükben a rádiótelefon, mi a véleményük róla.- Kiráz a hideg, amikor látom, hogy a velem szembejövő személyautó so­főrje egy kézzel fogja a kormányt a ka­nyarban, mert a másik kezében a tele­font tartja. Ha rajtam múlna, nagyon megbüntetném azokat, akik nem ve­szik komolyan az előírást - mondta K. László egészségügyi dolgozó. Sz. Ist­ván üzletkötő másként vélekedett:- Nem tudom elképzelni, hogyan tudtunk eddig rádiótelefon nélkül élni. Bárhol vagyok, mindig el tudnak érni, ez nagyban segíti munkámat. Arról nem is beszélve, ha útközben lerobba­nok, vagy dugóba kerülök, egyből érte­sítem a családomat, nem kell órákon át aggódniuk, hogy vajon mi történhetett.- Még nincs mobiltelefonom, bár már sokszor elhatároztam, hogy ve­szek. Tény, hogy nagyon praktikus. A közelmúltban vonaton utaztam és egy idős hölgy rosszul lett. Az egyik utas telefonján értesítették a következő állo­más mentőszolgálatát, így amikor a vo­nat befutott, rögtön ellátták a beteget - mesélte S. Krisztina ruházati eladó. A nyugdíjas Sz. Andrásné csak hal­lomásból ismeri a drót nélküli talál­mányt: „Kenyerem javát már meget­tem, eddig is megvoltam, ezután is megleszek a technika új vívmányai nélkül. Látom, hogy szinte mindenki a fülére tapasztott készülékkel rohangál. Ráadásul a kézitáskában lapuló tele­fon a legzsúfoltabb helyen szólal meg.” B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents