Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-09 / 132. szám
Karrier Ugródeszka az igazi sikerhez Az ország egyik legfiatalabb felsőoktatási intézményét, a tatabányai központú Modem Üzleti Tudományok Főiskoláját rövid idő alatt „befogadta” Komárom-Esztergom megye székhelye, s a magyar felsőoktatás egésze is büszke lehet rá. Az itt végzett hallgatók - az eddigi visszajelzések alapján - igen jó eséllyel válhatnak a munkaerőpiac szereplőivé, s az elsajátított, aprópénzre váltható tudás mellett, természetesen a diákélet sok-sok élményének emlékét is magukkal vihetik útravalóként.- Az utolsó félévben már egyéni tanrendben tanulhattam, mert a 7. félévi kötelező szakmai gyakorlat után sikerült elhelyezkednem - újságolta az eredetileg kiskunhalasi Kiss Szabina, aki unokabátyja példájáHköy'etvenj'e-- lentkezett a MÜTF-re. Utólag,, ,a„nuL-. ladik évfolyammal együtt ötéves-tanulmányi ideje véghajrájában is jó döntésnek tartja ezt a választását, már csak a saját példája alapján is úgy gondolja: az iskola nagyon jó ugródeszka az elhelyezkedéshez. Hozzátehetjük: a továbbtanuláshoz is, ami - Szabinával együtt - sokak célja a végzősök között.- Úgy tudom, hogy a főiskola, diákéter, térni is hasonlóan jó áitatáhbs[Véle'- Tnénnyel vannak a hallgatók.- Némi nosztalgiával gondolok vissza főleg tanulmányaim első éveire, amikor - a mainál lényegesen kisebb hallgatói létszám miatt - még jóformán mindenki mindenkit is- - mert a főiskolán. Szép emlékeim, , emlékeink lesznek a főiskolai napok, a közös kirándulások és a diákélet más programjai is. Bővül a „család”- A vámmal kapcsolatos témát választottam diplomamunkámhoz, és elhelyezkedni is ilyen területen szeretnék - számolt be napirenden lévő I» feladatáról és távlati elképzeléseiről ' ijs Nagy Ildikó. - Ehhez persze idegen nyelv(ekj ismeretére is szükség van, ezért is örülök nagyon annak a szakmai ösztöndíjnak, segítségével a nyáron egy hónapig Ausztriában bővít- hetem a nyelvtudásomat. A távolság nem akadály Évfolyamtársához hasonlóan, Kőszegi Ildikó sem tart semmilyen földrajzi távolságtól. Ő hosszabb távon a fővárosban tudná elsősorban elképzelni a jövőjét, de a külföldi munkavállalás gondolata is nagyon foglalkoztatja.- Az előző félévi kötelező gyakorlatomat Németországban, egy idegenforgalmi cégnél töltöttem. Ez alapján pedig nagyon csábít az ottani munka - indokolta meg „elvágyódását”. Ildikó, mint diákönkormányzati tag, nem csupán bekapcsolódott a diákélet különböző programjaiba, hanem a szervezésben is szerepet vállalt. Elmondta: e munkája alapján (is) nagyon szép élményeket szerzett a főiskolán, amelynek szerinte az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv érvényesülése a fő jellemzője.- A diák közéletben is szerepet vállalt, így az átlagnál jobb rálátása lehet arra, hogy örül-e a város fiatal főiskolájának.- Tatabánya nagyon nyitott, lép- ten-nyomon azt tapasztaltuk, tapasztaljuk, hogy örül a MÜTF-nek és hallgatóinak. Elég csak arra gondolni, hogy - többek közt a színháza révén - folyamatosan sok ránk, főiskolásokra (is) „szabott” programot kínál, és szép számban vannak a hallgatók törzshelyeként szóba jöhető klubjai, vendéglátóhelyei is. Utóbbiak között a Vadorzó és a Club 2000 viszi el a pálmát. A katedra vonzásában A móri Lukács Melinda, sok más társához hasonlóan, a főiskolai diploma megszerzése után tovább szeretné folytatni a tanulást, Miskolcra, a köz- gazdasági karra vagy a Közgazdaság- tudományi Egyetemre készül.- Kollégista voltam, és elmondhatom: a főiskola ezen a téren is kiváló feltételeket biztosított, biztosít hallgatóinak. A szobák kétágyasak, ez nagyon jó, ráadásul - a koedukációnak köszönhetően - a kialakult párok is együtt maradhatnak. Ribáry Zoltán Mit ér a diploma, ha bölcsész? Hiába a sok multinacionális cég, a sok karrier-tanácsadó, humán erőforrás szakember és fejvadász biztatása: „Mi nem azt nézzük, hol szerezted a diplomádat, hanem azt, mit tanulsz meg fél év alatt”. A bölcsészkarra járó hallgatók többségének halvány gőze sincs arról, mi is lesz, ha „nagy” lesz. Hogy valóban ilyen vészes-e a helyzet, nem tudni, az azonban biztos, hogy a bölcsészdiploma értéke mellett kardoskodók szinte mindig azzal érvelnek, hogy ez a képzés alkalmas leginkább arra, hogy a derék nebuló világlátása szélesedjen, kapcsolatokat tudjon építeni és minél több dologgal foglalkozzon. Ez a fajta felkészülés persze döntően a diákon múlik. Ha a bölcsészhallgató már a startnál elfogadja sorsa reménytelenségét, aligha lesz képes menet közben váltani, kapcsolatokat szerezni, egyre több mindenbe belekóstolni. Alighanem igaza van dr. Font Mártának (képünkön), a pécsi bölcsészkar dékánjának, amikor azt mondja, a bölcsészdiszciplína az az alap, amelyet mindenkinek el kellene sajátítania. A helyzeten azonban nem segített a hat évvel ezelőtt az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen megkezdett és az összes bölcsészkar által azonnal átvett rendszer, miszerint a hallgatókat akár egyetlen szakkal is föl lehet venni az egyetemre. Bár azóta már mindenki rájött, hogy ez sem társadalmi, sem tudományos, sem pedig - a normatív finanszírozási rendszernek köszönhetően - gazdasági szempontból nem előnyös, hat kerek évnek kellett eltelnie, hogy kormányszinten is megfogalmazódjon, az egyszakosság tarthatatlan. A jelenlegi tervek szerint a Felső- oktatási Törvény vonatkozó passzusa akként módosulna, hogy nem lehet csupán egyetlen tanárképes szakot elvégezve vidáman kisétálni az alma mater kapuján és belépni a nagybetűs életbe. Ez azonban csak a probléma egyik része. A nagyobbik gondot ma valóban az jelenti, hogy a könnyebb ellenállást kereső, és ezért a bölcsészkart választó végzős gimnazisták az egyetemre azonnal bekerülve nincsenek, intézményesen felkészítve arra, miként is lehet egy bölcsészdiploma birtokában akár „zsíros” állásokat is célba venni. A tanárszakma negatív kontra- szelekciója megállíthatatlannak tűnik. A bölcsészhallgatók nagy része ugyanis csak abban biztos, hogy tanár nem akar lenni, ezért már az egyetemen „elfelejti” felvenni a tanárképesítéshez szükséges pedagógiai és pszichológiai tantárgyakat. Ma ugyan még az iskolák többségét hidegen hagyja, hogy a diplomában a „bölcsész” vagy a „tanár” megjelölés szerepel, a kormányzati és szakmai szándék egyaránt az, hogy valaki csak akkor taníthasson, ha a szükséges (még ha olykor szakmailag komolytalannak és feleslegesnek is tűnő) tárgyakat elvégezte. Ha ugyanis valaki ma életére esküdve állítja is, hogy ő soha nem lesz hajlandó tanítani, ha semmilyen állást nem talál magának, könnyen lehet, hogy a diploma megszerzése után pár évvel eszébe jut, hogy a képesítése elvben erre alkalmassá teszi - csak éppen az ominózus kiegészítő tárgyak hiányában már nem fogják alkalmazni. A karrier-tanácsadók, a fejvadászok és a multik gyakorta hangoztatják, hogy nem az számít, hol szerezte valaki a diplomáját, hanem az, hogy mit képes megtanulni a nekik fontos szakterületről. Ez tényleg szépen hangzik és valószínűleg igaz is. Főként akkor, ha a delikvens legalább ahhoz vette a fáradtságot, hogy diplomához kötelező nyelvtudása ne csak a belső egyetemi vizsga szóbelijének időpontjáig tartson. Mi több, a multik „agymosásához” gyakran épp a bölcsészalapok bizonyulnak a legjobb- . nak. Ezeket a fiatalokat ugyanis szinte biztos, hogy nem fertőzte meg még semmilyen, az üzleti életben elengedhetetlen jogi, műszaki vagy gazdasági elmélet. Hogy a multik célja és módszere elfogadható-e, másik írás témáját kell képezze, az azonban biztos, hogy nélkülük még azok is csak nehezen találhatnák meg számításukat, akik elvben nyitottak a kihívásokra. Ehhez pedig leginkább arra van szükség, hogy maguk a bölcsészhallgatók elhiggyék, diplomájuk pontosan annyit ér, amennyit ők képesek kihozni belőle. L. D. JEGYZET Dzsoki és Bobbi A karrierista arról ismerszik meg, hogy nincsenek érzelmei, gátlástalanul tör előre, senki és semmi nem szent a számára, akár saját közeli hozzátartozóit (szülők, feleség, gyerekek, kutya, macska, háziegér) is kihasználja annak érdekében, hogy ő minél jobban tudjon érvényesülni, és annyi pénze legyen, amennyi már nincs is. Kész Dzsoki a lelkem. Whiskyt iszik literszám, nagyon sandán néz és irodájának forgószékében forog. A karrierista tehát egy undorító állatfajta, nem is lehet vitás. Namármost. A kérdés az, hogy mi van azokkal a jómadarakkal, akiknek eszük ágában sincs a fenti galádságokat művelni, akiket nem csak családjuk, de szűkebb környezetük is szeret, akik tehetségük, szorgalmuk és ambíciójuk révén jutnak el vezető beosztásba, akik hétköznapi Bobbiként mosolyognak, ha mosolyogni kell, legföljebb néhány korty whiskyt isznak, azt is csak, ha muszáj, sandán kizárólag akkor néznek, ha kedvenc futballcsapatuk téves bírói döntés áldozatává válik, a forgószékben pedig eszük ágában sincsen forogni. Ők akkor kicsodák? Megmondom, kicsodák ők. Ők a hülyék. Nem csupán azért, mert a forgószék mégiscsak azért jó, mert lehet benne forogni, de azért is, mert hiába a fenti erények, azokat, akik ma vezető beosztásban vannak, karrieristaként fogják emlegetni, függetlenül attól, hogy milyen értékeket követve jutottak csúcsra, és függetlenül attól is, hogy mekkora a máj-térfoga tűk. A fenti pedig csak és kizárólag azoknak jó hír, akik rajonganak a Daliasért. Velük ezennel van szerencsém tudatni, hogy a sorozat sohasem ér véget. Lendvai Dávid Pályakezdés gondokkal A pályakezdés meghatározója a végzettség. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ Jászberényi Kirendeltségén Kerékgyártó Zsuzsa munkavállalási tanácsadó tapasztalatai is erről győztek meg bennünket. Akinek felsőfokú diplomája van, az előbb utóbb elhelyezkedik, „velük a munkaügyinek nem sok baja van...” A legnehezebb dolguk azoknak a fiataloknak van, akik csak nyolc általánost végeztek, vagy még addig sem jutottak el. Az elmúlt tíz évben munkavállalási esélyük lényegében a nullával volt egyenlő. Nem véletlen hát, hogy egyre több helyen indítják újra az esti iskolákat. Ha már valahogy megszerezték a bizonyítványt, lehet gondolkodni a szakmai képzésen. A probléma általános, csak a Jászságban a regisztrált munkanélküliek több mint hét százaléka valamilyen okból nem vehette át nyolcadikosként bizonyítványát. Sokan közülük jövedelempótló támogatásra rendezkedtek be. Egy kis közmunka, néhány nap hagymaszedés, azután gyerünk a pénztárhoz. Ez nem életcél, csak vegetálás. A munkahelyek száma egyre nő errefelé, a nagyvállalatok pedig nem tudják feltölteni státusaikat, mert nincs elég képzett ember.