Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-09 / 132. szám

Karrier Ugródeszka az igazi sikerhez Az ország egyik legfiatalabb felsőoktatási intézményét, a tatabányai központú Modem Üzleti Tudományok Főisko­láját rövid idő alatt „befogadta” Komárom-Esztergom me­gye székhelye, s a magyar felsőoktatás egésze is büszke le­het rá. Az itt végzett hallgatók - az eddigi visszajelzések alapján - igen jó eséllyel válhatnak a munkaerőpiac sze­replőivé, s az elsajátított, aprópénzre váltható tudás mel­lett, természetesen a diákélet sok-sok élményének emlékét is magukkal vihetik útravalóként.- Az utolsó félévben már egyéni tan­rendben tanulhattam, mert a 7. félévi kötelező szakmai gyakorlat után si­került elhelyezkednem - újságolta az eredetileg kiskunhalasi Kiss Szabina, aki unokabátyja példájáHköy'etvenj'e-- lentkezett a MÜTF-re. Utólag,, ,a„nuL-. ladik évfolyammal együtt ötéves-ta­nulmányi ideje véghajrájában is jó döntésnek tartja ezt a választását, már csak a saját példája alapján is úgy gondolja: az iskola nagyon jó ug­ródeszka az elhelyezkedéshez. Hozzátehetjük: a továbbtanulás­hoz is, ami - Szabinával együtt - so­kak célja a végzősök között.- Úgy tudom, hogy a főiskola, diákéter, térni is hasonlóan jó áitatáhbs[Véle'- Tnénnyel vannak a hallgatók.- Némi nosztalgiával gondolok vissza főleg tanulmányaim első évei­re, amikor - a mainál lényegesen ki­sebb hallgatói létszám miatt - még jóformán mindenki mindenkit is- - mert a főiskolán. Szép emlékeim, , emlékeink lesznek a főiskolai napok, a közös kirándulások és a diákélet más programjai is. Bővül a „család”- A vámmal kapcsolatos témát vá­lasztottam diplomamunkámhoz, és elhelyezkedni is ilyen területen sze­retnék - számolt be napirenden lévő I» feladatáról és távlati elképzeléseiről ' ijs Nagy Ildikó. - Ehhez persze idegen nyelv(ekj ismeretére is szükség van, ezért is örülök nagyon annak a szak­mai ösztöndíjnak, segítségével a nyá­ron egy hónapig Ausztriában bővít- hetem a nyelvtudásomat. A távolság nem akadály Évfolyamtársához hasonlóan, Kősze­gi Ildikó sem tart semmilyen földraj­zi távolságtól. Ő hosszabb távon a fő­városban tudná elsősorban elképzel­ni a jövőjét, de a külföldi munkavál­lalás gondolata is nagyon foglalkoz­tatja.- Az előző félévi kötelező gyakor­latomat Németországban, egy ide­genforgalmi cégnél töltöttem. Ez alapján pedig nagyon csábít az ottani munka - indokolta meg „elvágyódá­sát”. Ildikó, mint diákönkormányzati tag, nem csupán bekapcsolódott a diákélet különböző programjaiba, hanem a szervezésben is szerepet vállalt. Elmondta: e munkája alap­ján (is) nagyon szép élményeket szerzett a főiskolán, amelynek sze­rinte az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv érvényesülése a fő jel­lemzője.- A diák közéletben is szerepet vál­lalt, így az átlagnál jobb rálátása le­het arra, hogy örül-e a város fiatal fő­iskolájának.- Tatabánya nagyon nyitott, lép- ten-nyomon azt tapasztaltuk, tapasz­taljuk, hogy örül a MÜTF-nek és hall­gatóinak. Elég csak arra gondolni, hogy - többek közt a színháza révén - folya­matosan sok ránk, főiskolásokra (is) „szabott” programot kínál, és szép számban vannak a hallgatók törzshe­lyeként szóba jöhető klubjai, ven­déglátóhelyei is. Utóbbiak között a Vadorzó és a Club 2000 viszi el a pál­mát. A katedra vonzásában A móri Lukács Melinda, sok más tár­sához hasonlóan, a főiskolai diploma megszerzése után tovább szeretné folytatni a tanulást, Miskolcra, a köz- gazdasági karra vagy a Közgazdaság- tudományi Egyetemre készül.- Kollégista voltam, és elmondha­tom: a főiskola ezen a téren is kiváló feltételeket biztosított, biztosít hall­gatóinak. A szobák kétágyasak, ez nagyon jó, ráadásul - a koedukáció­nak köszönhetően - a kialakult pá­rok is együtt maradhatnak. Ribáry Zoltán Mit ér a diploma, ha bölcsész? Hiába a sok multinacionális cég, a sok karrier-tanács­adó, humán erőforrás szakember és fejvadász biztatá­sa: „Mi nem azt nézzük, hol szerezted a diplomádat, ha­nem azt, mit tanulsz meg fél év alatt”. A bölcsészkarra járó hallgatók többségének halvány gőze sincs arról, mi is lesz, ha „nagy” lesz. Hogy valóban ilyen vészes-e a hely­zet, nem tudni, az azonban biztos, hogy a bölcsészdiploma értéke mel­lett kardoskodók szinte mindig az­zal érvelnek, hogy ez a képzés al­kalmas leginkább arra, hogy a de­rék nebuló világlátása szélesedjen, kapcsolatokat tudjon építeni és mi­nél több dologgal foglalkozzon. Ez a fajta felkészülés persze döntően a diákon múlik. Ha a bölcsészhallga­tó már a startnál elfogadja sorsa re­ménytelenségét, aligha lesz képes menet közben váltani, kapcsolato­kat szerezni, egyre több mindenbe belekóstolni. Alighanem igaza van dr. Font Mártának (képünkön), a pécsi böl­csészkar dékánjának, amikor azt mondja, a bölcsészdiszciplína az az alap, amelyet mindenkinek el kelle­ne sajátítania. A helyzeten azonban nem segí­tett a hat évvel ezelőtt az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen megkez­dett és az összes bölcsészkar által azonnal átvett rendszer, miszerint a hallgatókat akár egyetlen szakkal is föl lehet venni az egyetemre. Bár az­óta már mindenki rájött, hogy ez sem társadalmi, sem tudományos, sem pedig - a normatív finanszíro­zási rendszernek köszönhetően - gazdasági szempontból nem elő­nyös, hat kerek évnek kellett eltel­nie, hogy kormányszin­ten is megfogalmazód­jon, az egyszakosság tarthatatlan. A jelenlegi tervek szerint a Felső- oktatási Törvény vonat­kozó passzusa akként módosulna, hogy nem lehet csupán egyetlen tanárképes szakot elvé­gezve vidáman kisétál­ni az alma mater kapu­ján és belépni a nagybe­tűs életbe. Ez azonban csak a probléma egyik része. A nagyobbik gondot ma valóban az jelenti, hogy a könnyebb ellenállást kereső, és ezért a böl­csészkart választó vég­zős gimnazisták az egyetemre azonnal be­kerülve nincsenek, in­tézményesen felkészít­ve arra, miként is lehet egy böl­csészdiploma birtokában akár „zsí­ros” állásokat is célba venni. A tanárszakma negatív kontra- szelekciója megállíthatatlannak tű­nik. A bölcsészhallgatók nagy része ugyanis csak abban biztos, hogy ta­nár nem akar lenni, ezért már az egyetemen „elfelejti” felvenni a ta­nárképesítéshez szükséges pedagó­giai és pszichológiai tantárgyakat. Ma ugyan még az iskolák többségét hidegen hagyja, hogy a diplomában a „bölcsész” vagy a „tanár” megjelö­lés szerepel, a kormányzati és szak­mai szándék egyaránt az, hogy vala­ki csak akkor taníthasson, ha a szükséges (még ha olykor szakmai­lag komolytalannak és felesleges­nek is tűnő) tárgyakat elvégezte. Ha ugyanis valaki ma életére es­küdve állítja is, hogy ő soha nem lesz hajlandó tanítani, ha semmi­lyen állást nem talál magának, kön­nyen lehet, hogy a diploma meg­szerzése után pár évvel eszébe jut, hogy a képesítése elvben erre alkal­massá teszi - csak éppen az ominó­zus kiegészítő tárgyak hiányában már nem fogják alkalmazni. A karrier-tanácsadók, a fejva­dászok és a multik gyakorta han­goztatják, hogy nem az számít, hol szerezte valaki a diplomáját, hanem az, hogy mit képes megtanulni a nekik fontos szakterületről. Ez tényleg szépen hangzik és valószí­nűleg igaz is. Főként akkor, ha a de­likvens legalább ahhoz vette a fá­radtságot, hogy diplomához kötele­ző nyelvtudása ne csak a belső egyetemi vizsga szóbelijének idő­pontjáig tartson. Mi több, a multik „agymosásához” gyakran épp a böl­csészalapok bizonyulnak a legjobb- . nak. Ezeket a fiatalokat ugyanis szinte biztos, hogy nem fertőzte meg még semmilyen, az üzleti élet­ben elengedhetetlen jogi, műszaki vagy gazdasági elmélet. Hogy a multik célja és módszere elfogadható-e, másik írás témáját kell képezze, az azonban biztos, hogy nélkülük még azok is csak ne­hezen találhatnák meg számításu­kat, akik elvben nyitottak a kihívá­sokra. Ehhez pedig leginkább arra van szükség, hogy maguk a böl­csészhallgatók elhiggyék, diplomá­juk pontosan annyit ér, amennyit ők képesek kihozni belőle. L. D. JEGYZET Dzsoki és Bobbi A karrierista arról ismerszik meg, hogy nincsenek érzelmei, gátlástalanul tör előre, senki és semmi nem szent a számára, akár saját közeli hozzátartozó­it (szülők, feleség, gyerekek, kutya, macska, háziegér) is ki­használja annak érdekében, hogy ő minél jobban tudjon ér­vényesülni, és annyi pénze le­gyen, amennyi már nincs is. Kész Dzsoki a lelkem. Whiskyt iszik literszám, nagyon sandán néz és irodájának forgószék­ében forog. A karrierista tehát egy undorító állatfajta, nem is lehet vitás. Namármost. A kérdés az, hogy mi van azokkal a jómada­rakkal, akiknek eszük ágában sincs a fenti galádságokat mű­velni, akiket nem csak család­juk, de szűkebb környezetük is szeret, akik tehetségük, szor­galmuk és ambíciójuk révén jutnak el vezető beosztásba, akik hétköznapi Bobbiként mo­solyognak, ha mosolyogni kell, legföljebb néhány korty whis­kyt isznak, azt is csak, ha mu­száj, sandán kizárólag akkor néznek, ha kedvenc futballcsa­patuk téves bírói döntés áldo­zatává válik, a forgószékben pedig eszük ágában sincsen fo­rogni. Ők akkor kicsodák? Megmondom, kicsodák ők. Ők a hülyék. Nem csupán azért, mert a forgószék mégis­csak azért jó, mert lehet benne forogni, de azért is, mert hiába a fenti erények, azokat, akik ma vezető beosztásban vannak, karrieristaként fogják emleget­ni, függetlenül attól, hogy mi­lyen értékeket követve jutottak csúcsra, és függetlenül attól is, hogy mekkora a máj-térfoga tűk. A fenti pedig csak és kizáró­lag azoknak jó hír, akik rajon­ganak a Daliasért. Velük ezen­nel van szerencsém tudatni, hogy a sorozat sohasem ér vé­get. Lendvai Dávid Pályakezdés gondokkal A pályakezdés meghatározója a vég­zettség. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ Jászbe­rényi Kirendeltségén Kerékgyártó Zsuzsa munkavállalási tanácsadó ta­pasztalatai is erről győztek meg ben­nünket. Akinek felsőfokú diplomája van, az előbb utóbb elhelyezkedik, „velük a munkaügyinek nem sok baja van...” A legnehezebb dolguk azoknak a fiataloknak van, akik csak nyolc ál­talánost végeztek, vagy még addig sem jutottak el. Az elmúlt tíz évben munkavállalási esélyük lényegében a nullával volt egyenlő. Nem véletlen hát, hogy egyre több helyen indítják újra az esti iskolákat. Ha már valahogy megszerezték a bizonyítványt, lehet gondolkodni a szakmai képzésen. A probléma általános, csak a Jászságban a reg­isztrált munkanélküliek több mint hét százaléka valamilyen okból nem vehette át nyolcadikosként bizonyítványát. Sokan közülük jö­vedelempótló támogatásra rendez­kedtek be. Egy kis közmunka, né­hány nap hagymaszedés, azután gyerünk a pénztárhoz. Ez nem élet­cél, csak vegetálás. A munkahelyek száma egyre nő errefelé, a nagyvál­lalatok pedig nem tudják feltölteni státusaikat, mert nincs elég képzett ember.

Next

/
Thumbnails
Contents