Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-09 / 132. szám
A TARTALOMBÓL Ugródeszka a sikerhez (3. oldal) Testékszerek orrba, szájba (5. oldal) A véletlen gyermekei (7. oldal) Éjszakai baglyok a Danubiusnál „Rádióznak” otthon, s bevásárlás közben is - Úgy kezdődött, hogy iskolatáskát vettek Geszti Péternek lejár a szerződése a Danubius Rádióval, s Boros Lajos is „vágja már a centit”, idő kérdése, hogy mikor követi a nem rég eltávozott Bochkor Gábort. Csizinszky Éva és Iller Bálint árulja el ezeket a kulisszatitkokat: mindkét siófoki fiatal műsorvezetőként dolgozik a Danubius Rádióban, immár fél éve. Nem csak kollégák, hanem barátok is. Négy éve együtt élnek. Siófokon ismerkedtek meg a rádiózással, ám amikor arra került a sor, hogy jelentkezzenek a „nagy pesti rádióba”, akkor ott - Iller Bálint megfogalmazása szerint - egy fanyar félmosollyal vették tudomásul a tényt, hogy ők bizony vidéki rádiósként már éveket lehúztak a mikrofon mögött.- Bedobtak bennünket a mély vízbe - folytatta a 22 éves Jller Bálint. - Szerencsére nem merültünk el, s mindketten önálló műsort kaptunk. Tudomásomra jutott: a Danubius Rádió műsorvezetőket keres: különben is szűknek éreztem már a siófoki Balaton Rádió adta kereteket. Gondoltam, megpróbálom. Bár Éva óvott attól, hogy túlzottan beleéljem magam abba, hogy föl is vesznek. Küldtem kazettát a műsoraimról, s néhány hét után Rókusfalvy Pál hívott föl telefonon, s próbafelvételre invitált. Azt mondta: nagyon tetszik neki a hangom. Persze, hogy Éva is elkísért, s ott mondták neki: női hangra is szükségük lenne. Nagy szerencse, hogy őt is alkalmasnak találták. Abból a felvételi rostálásból egyébként csak kettőnknek adatott meg a lehetőség, hogy a Danubius munkatársai lehettünk.- Munkahelyi szerelem a mienk - árulja el a Bálintnál néhány évvel idősebb Csizinszky Éva. - Négy éve kezdte működését a siófoki City Rádió, ott-dolgoztunk, s már a kezdetekben is szimpatizáltunk egymással. Bálint akkor még gimnáziumba járt. Emlékszem, először iskolaMindketten azt valljuk: a rádiózás nem normális szakma, itt sokkal több pofon, kudarc éri az embert, mint máshol. A dicséret ritka, mint a fehér holló. táskát mentünk el közösen venni. Jó tehát, ha akad egy olyan társ, aki átérzi a másik gondját. Az is igaz, hogy szinte mindig a rádióról beszélünk odahaza, de még bevásárlás közben is. Bálint műsorában - este hattól tízig - egy óra alatt tizenhét percet beszélhet: kevesebbet nem, ez megszabott. Azt mondja: az Országos Rádió és Televízió Testület több tucat nyugdíjast alkalmaz, hogy a rádióműsorok felvételeit ebből a szempontból kontrollálja. Éva legtöbbször hajnalban ül a mikrofon mögé. Ők ketten az éjszakai baglyok: hiába, a Danubiusban még kezdőnek számítanak. - A fizetésünk is ennek megfelelő, de legalább a kettőnké pontosan ugyanany- nyi - magyarázta Bálint. - Majd ha növekszik a rádió hallgatottsága a mi kedvünkért, akkor mi is több pénzt keresünk. Albérletre azért futja, s nagyon fontos, hogy a Dunára néz. Víz közelében vagyunk tehát a fővárosban is... Mindketten állítják: felemelő érzés azt tudni, hogy évente nyolc és fél millió ember hallgat bele a Danubiusba. Siófokon legfeljebb ezrekben számolhatták a hallgatóságot, s ráadásul - legalábbis így mondják - sztárok is csak egy ilyen nagy rádiónál lehetnek. Csak a hangjukat ismerik a hallgatók: azt, hogy milyenek is valójában, csak el tudják képzelni. Éváról egyébként a hallgatók többsége - a hangja alapján - azt gondolja: hosszú szőke haja van. A legnagyobb dicséret számára az volt, atnikor egy hallgató betelefonált, s azt mondta: — Kedveském, maga már úgy vezet műsort, mint egy férfi... Fónai Imre ‘TJtellé&let favuttittc alatti <ylvaéá£*ta& S okat gondolkodtunk, „filóztunk” azon, hogyan szólítsunk meg benneteket. A mi korosztályunk tagjait - mi, fiatal újságírók. Helló, Lányok, Srácok! Sziasztok! Figyelj! Sasolj! Te, Haver! Mizujs? „Hellózzunk” - angolul? „Szevasztok”-ózzunk - latinul? Mindegy. Félszavakból is értjük egymást. Olykor meg hosszú körmondatokból sem derül ki, mit akarnak mások mondani nekünk. A lényeg, hogy van mondanivalónk a számotokra, és Ti is üzentek nekünk. Félszavakkal, gesztusokkal, elhallgatásokkal, talán még ordítozással is. Ismerjük egymást ismeretlenül is. Találkozunk az utcán, a diszkóban, a játékteremben, rockkoncerten, a moziban, a presszóban, a sportpályán, az iskolában, a munkahelyen, a templomban is. Helyeteket keresitek a világban? Mi is keressük a szavakat, a gondolatokat, a témákat, hogy valami okosat, megszívlelendőt kínáljunk - az eligazodáshoz. Reméljük, találunk elgondolkodtató üzeneteket számotokra, és várjuk, Ti is keressétek a kapcsolatot velünk. Szeretnénk rendszeresen találkozni veletek ezeken a hasábokon, a fiatalok számára készült oldalakon. Helló! Sziasztok, Lányok, Srácok. Pályakezdők. Bizonytalanul indulók. Sikeresek. Pechesek és szerencsések. Menyasszonyok és vőlegények. Társat keresők. Munkára, feladatra, karrierre várók. Boldogok és boldogtalanok... Krisna völgye Somogyországban Jel van a homlokukon, egzotikusán keleties zenére táncolnak, narancssárga és más rikítóan színes ruhákban járnak, és egyistenhitükre emlékeztető hajtincset hordanak kopaszra nyírt fejükön: Hare Krisna maha-mantrát mormolnak, miközben japaláncukat morzsolgatják révedten. Mindenütt feltűnést keltenek. Egy apró somogyi faluban - Somogyvámoson - azonban természetesek, hozzátartoznak a mindennapokhoz. Úgy, ahogy vannak. Egzotikusán, rikítóba öltözve és fiatalon. Három éve annak, hogy az európai szellemiségű keresztény miliő kellős közepén - egy Árpád-kori romtemplom szomszédságában - egy ötezer évnél is ősibb ázsiai kultúra Krisna temploma megnyitotta kapuit a magyar illetve a szerte Európából érkező szerzetesek és a látogatók előtt. 1993-ban még feltöretlen ugar volt azon a helyen, ahol ma a kontinens legszebb védikus temploma szólítja a hagyományos kultusz szerinti szertartásra Krisna híveit. A Krisna-völgy igazi európai kuriózum: 150 hektár hamisítatlan India. A magyarországi Krisnatudat szellemi központja. Ezen kívül Szolnokon, Debrecenben és Budapesten van templomuk és a megyeszékhelyeken prédikációközpontjuk. Somogyvámos azonban más. A legtöbb krisnás álma, hogy ilyen körülmények között teljesíthessen szolgálatot. Bori és Mónika is szerencsésnek érzik magukat ezért. Mielőtt idekerültek, mindketten templomban laktak. Bori Budapesten, Mónika pedig Szolnokon. Mindketten egy ehhez képest kényelmes életet hagytak el Krisnáért, de azóta sem bánják, hogy reggel fél ötkor kell kelni. Szigorú a napirend, nincs tévé és szórakozás, az pedig csak eleinte lepte meg őket, hogy este fél kilenckor elcsöndesedik a völgy. Addigra ugyanis az ember, azaz esetünkben a krisnás úgy elfárad, hogy büntetés is lenne tovább ébren maradni.- Mindketten fiatalok vagytok, a hitgyakorlás pedig sok lemondással jár. Miért, hogyan lettetek Krisna követői?- Nálam a vegetarianizmussal kezdődött, sosem szerettem igazán a húst, de érdekelt a lélekvándorlás és találkoztam szerzetesekkel is az utcán - meséli Bori. - Eleinte, jó tíz évvel ezelőtt, csak hétvégi programokon vettem részt, aztán egyre többször látogattam a templomot is. (Folytatás a 2. oldalon)
