Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-08 / 106. szám
SOMOGYI HÍRLAP 10 Szolgáltatás 1999. május 8., szombat A hazai gyümölcslé gyártás fellegvára a megyében A Sió-Eckes Kft. több mint 20 éve a magyar gyü- mölcslépiac egyik meghatározó szereplője. 1977- ben a Siófoki Állami Gazdaság melléküzemágaként kezdődött Siófok és Balatonszéplak határában a mai napig tartó sikertörténet. Sokan többször kérdezték, mi a titka, hogy a Sió termékeket megjelenésük első pillanatától kezdve a fogyasztók a szívükbe zárták és bizalommal voltak irántuk. A siker titka a tartós kiemelkedően jó minőség és az egyedi, utánozhatatlan gyümölcs zamat ami a mai napig megkülönbözteti a "SIÓ"-t az egyéb gyümölcslevektől. Ebben a harmóniában ötvöződik a somogyi táj varázsa, az alapanyagok-gyümöl- csök- helyi mikroklímából származó íze, az itt élő emberek gondoskodása, odafigyelése. A 90-es évek eleje fordulatot hozott a cég életében, amely hosszú évtizedekre meghatározza fejlődési irányát. A rendszerváltás idejének bizonytalanságai a magyar mezőgazdaságban jelentkeztek Siófokon is. Leszálló ágba került az üzem. Gépparkja elavult, nem voltak források a fejlesztésekre, sorra jelentek meg tőkeerős versenytársak a piacon. A SIÓ folyamatosan szorult vissza és többnyire csak a nosztalgia maradt meg iránta. Ebben a helyzetben jelentkezett a német Eckes AG, - szakmai befektetőként - Európa legnagyobb gyümölcslé gyártó cége és tett ajánlatot a Sió-Nektár Kft. megvásárlására 1993-ban. Ettől az időponttól datálódik a cég újjászületésének dátuma. Az ECKES csoport egyértelmű és határozott szándéka a SIÓ-ban rejlő potenciál kiaknázása, és a vállalat Magyarország egyik meghatározó gyümölcslé gyártó bázisává történő fejlesztése volt. Az új tulajdonos a mai napig közel kétmilliárd forint összeget invesztált a vállalkozásba. Teljes egészében kicserélődött a vállalat gépparkja, új TETRA töltősorokat, pasztőrizáló berendezéseket telepített, laboratórium és raktárak épültek. A Sió-Eckes Kft. ma az ország legmodernebb gyümölcslé gyártó üzeme, ahol az egyedülálló minőséget a szakértelem és gondosság mellett a magas színvonalú modern technológia biztosítja. Fejlesztések nem csupán a termelés infrastruktúrális hátterének kiépítésére vonatkoztak. Atulajdonos több mint 40 éves szakmai tapasztalatát felhasználva teljes egészében megújult a SIÓ termékcsalád. A receptúrák felfrissültek, új ízek jelentek meg a hagyományosak mellett és 1997- ben a Sió 20 éves születésnapjára átalakult a termékcsalád külső megjelenése, csomagolása, megőrizve a legfontosabb jellemzőket, de új ruhába öltözve. A Sió- Eckes Kft. elsőként vezette be a visszazárható TETRA dobozokat a magyar piacra. A termékfejlesztés és bővítés nem állt meg a SIÓ termékeknél. Ma Magyarországon a Sió-Eckes Kft. rendelkezik a legszélesebb termékportfolióval, felölelve az összes lehetséges igényt. Az úgynevezett prémium kategóriában, ahova az extra minőségű és magasabb árú termékek tartoznak a HOHES-C abszolút piacvezető és a fogyasztók kedvence. Sikerét a rendkívül finom, selymes íze mellett - ami a brazil narancs alapanyag eredménye - az az egyedülálló tulajdonsága adja, hogy egyetlen 100%-os narancs juice a piacon, amelynek C vitamin tartalma természetes és nem hozzáadott. Ebbe a prémium kategóriába tartoznak a GRANINI nektárok, amelyek a gyümölcsléivás élvezetét sugallják és az ínyencek asztaláról soha nem hiányoznak. A gyermekek szomjoltásá- ra készült a sok hozzáadott vitaminnal bíró és mesterséges édesítőszerrel készült FRUCHTTIGER ami a GRANINI-hez hasonlóan 1998. tavaszán lett bevezetve a piacra. A legújabb, és az első tapasztalatok alapján óriási sikerre számító termékcsalád, a "SUZY", amely kifejezetten a nagyon olcsó üdítőital kategóriába tartozik és ez év márciusában került a piacra 1,5 literes kiszerelésben, alma, narancs és őszibarack ízben. A fejlesztések, a jól átgondoltstratégia, átemelők és értékesítők összehangolt munkájának eredményeként a Sió-Eckes Kft. ma az ország vezető gyümölcslé gyártója és a saját brand-ek tekintetében piacvezető. E pozíció megtartása és további erősítése állandó készenlétet igényel. A verseny nagyon erős, a külpiaci nehézségek-orosz válság - hatására mindenki aki idáig nem sok figyelmet szentelt a hazai eladásoknak, az is a belföldi piacon szeretné megvetni a lábát. A Sió-Eckes Kft. az elmúlt évek tapasztalatai alapján egészséges önbizalommal tekint a jövőbe. POSTABONTÁS Hol a tornaszoba? A Somogyi Hírlap május 5-i számában Kék cinke a Madárban címmel megjelent írásra reagálva a következő levél érkezett szerkesztőségünkbe. Medveczky Árpádné óvodavezető cikkben szereplő állításai között sajnos, valótlanságok is vannak, amelyeket - úgy érezzük -, a helyzet tisztán látása érdekében ki kell igazítani. Az óvodai közösség azon részét, akik ragaszkodnak a tényszerű állításokhoz, mélységesen felháborította az óvodáról sugallt hamis kép. „Félmillió forintos alapítványi, pályázati pénzzel gyarapította költségvetését a Madár utcai óvoda, ebből tornaszobára is futotta” - szólt a bevezetés, és egy idilli kép is színesítette az írást. A Kék Cinke alapítvány 1998. december 28-tól létezik 156 371 forinttal. Ebből az összegből eddig egyetlen forintot sem költött el az óvoda. A képen látható tornaszert az 1997-ben, illetve 1998- ban megtartott szülők báljának bevételéből vásároltuk, az alapítvány létrejötte előtt, tehát sem a pályázati, sem az alapítványi pénz ebben nem játszott szerepet. Elgondolkodtató az óvodavezető azon állítása is, miszerint tornaszoba van jelenleg az általa vezetett intézményben. Vajon mi lehet az oka, hogy sem a gyerekek, sem a szülők, sem az óvónők erről eddig nem tudtak? Talán az, hogy a tornaszoba nem is létezik. Vajon nem lenne elvárható az óvoda vezetőjétől, hogy tisztában legyen azzal: az intézmény, által vásárolt eszközök árát milyen forrásból fedezték? Vajon a hír megjelentetése azért most lett időszerű, mert az óvodában vezetőválasztás lesz? A tornaszer ugyanis már több mint négy hónapja bármelyik csoport számára hozzáférhető a szertárban... A Madár utcai óvoda 16 dolgozója Kaposvár Kórházban - segítség nélkül A történet helyszíne a kaposvári Kaposi Mór Megyei Kórház vérvételi laborja. 1999. március 30. reggel 7 óra 20 perc. A várakozók — kb 40 ember — egyik része hosszú sorban áll a beutaló leadására várva, másik része vérvételre várakozik. Megérkezik egy kb 50 év körüli vidéki házaspár. A férfi — beléptüket követően - a szívéhez kap, és elvágódik a helyiségben. Görcsök rángatják, hörög, habzik a szája, veri a víz. Orvosért kiáltunk. A sorszám kiadását intéző asszisztensnők egyike telefonon próbál segítséget kérni, sikertelenül. A várakozók közül egy férfi és jómagam próbálunk segíteni. Ajtót nyitunk, az inggallért meglazítjuk, jobb oldalára fordítjuk, masszírozzuk a földön vergődő embert. Közben a kétségbeesett feleséget faggatjuk: epilepsziás-e a férje. Nem, soha nem ájult még, mondja. Kiderül, hogy protézis van a szájában. Eltávolítjuk. 7 óra 30 perc. Még mindig tart a rángatózás. Ismét kérjük, hívjanak orvost. Az egyik asszisztensnő változatlanul kísérletezik a telefonnal, a másik személyesen szalad el segítségért. 7 óra 40 perckor eredmény nélkül tér vissza. (Közben zajlik a vérvétel, az emberek jönnek-men- nek, újabbak érkeznek). A földön fekvő férfi rángatózása megszűnik, kezd magához térni, helyre állni a légzése. Pulzusa kissé gyors, de már egyenletes. Közben nyugtatjuk a házaspárt, nincs semmi baj, mindjárt itt az orvos. 7 óra 50 perc. Megérkezik egy betegszállító autó. Két beteghordó hordágyra emeli a férfit, és elviszik. Orvos nincs velük. Csupán ennyi történt a megyei kórház területén 1999-ben, a XXI. század küszöbén. Az egészségügy sokat emlegetett nehéz anyagi helyzete ellenére én szeretnék bízni abban, hogy létezik még az orvosi hivatástudat, és vannak még orvosok, akik komolyan veszik a hippokratészi esküt. Bízhatunk benne? Egy idős hölgy megrendült hangja maradt meg az emlékezetemben: „Hiszen ez velem is vagy bárkivel megtörténhetne!” Tormáné Horváth Ágnes Kaposvár, Toldi u. 5. Egy telefonszerelés kálváriája 1998 szeptemberében a kedvezményes előfizetésre ráharapva telefon- vonalat rendeltünk a Matáv-nál tizenkét havi fizetésre a csömendi hétvégi házunkba. A megrendelés úgy szólt, hogy amikor kész a vonal, majd szerződést kötünk, havonta fizetjük a részleteket meg az előfizetési díjakat, és saját készüléket teszünk az állomásra. Az első meglepetés az volt, hogy a telefonvonal nem készült el, szerződés nem volt, de megérkezett az első részletfizetési számla. Ekkor elmentem Marcaliba, ahol akkor még volt ügyfélszolgálati iroda, és reklamáltam. Panaszt tettem e mellett még telefaxon, telefonon és levélben is, hogy ez a dolog nem helyes, mert nincs vonal és telefon sincs. A válaszok így hangzottak: tudjuk, hogy nincs vonal, mert hiányzik egy PCL-4-es szerkezet, és addig nincs mit tenni. Ennek ellenére számla volt, mert a számítógépes rendszerbe betáplálták, hogy a munka kész, ketyeghet a számla. Többszöri reklamálás után tavaly november 19-én kész volt a vonal. Személyesen mentem Marcaliba szerződést kötni. Itt is tisztáztuk, hogy a belépési díjat havi törlesztéssel, csekken fizetjük, a havi előfizetési díjat rendszeresen a bankszámlánkról utaljuk. A második meglepetés akkor ért, amikor semmi sem a szerződés szerint történt. Továbbra is úgy kezelik az ügyet, hogy 1998 szeptembere óta él a vonal, és azóta kellett volna fizetni a részleteket. Nem nyújtották be a számlavezető bankhoz a havi számlákat, inkább küldözgették a csekkeket. Személyes megkeresésemkor Marcaliban magyarázkodás fogadott: nem tudjuk a számítógépes rendszerben korrigálni az adatokat, egyébként is megszűnik az ügyfélszolgálati iroda, tessék Sopronhoz fordulni. Ezután levelet írtam Sopronba, majd miután nem kaptam rá választ, telefonon érdeklődtem. Bujdosó Lívia — végre egy ember, aki vállalta a nevét a Matávnál - azt mondta: ismeri az ügyet, mindent elintéz. Semmit nem csinált. A számlák továbbra is jönnek, késedelmi kamatot kérnek, és semmit nem csinálnak a megrendelés szellemében és a november 19-én kelt szerződés szerint. Újabb levelet küldtem Sopronba az ügyfélszolgálati osztályra. Válasz erre sem érkezett, de újabb számla igen. Isten tudja mire, de felszámoltak 1070 forint késedelmi kamatot, kiszámoltak két hónapra az előfizetési díjat meg a beszélgetések díját. Mindezt összevissza dátumokkal (senki sem ismeri ki magát rajta), majd diadalittasan közölték, hogy ezzel megterhelték a bankszámlánkat. Többszöri szóbeli, telefonos és levélbeni reklamálásomra sem törlik a jogtalanul felszámított kamatokat, hanem lehívják a számlánkról. Mindezek mellett még küldenek egy felszólító levelet, egy csekket meg egy számlaegyenleget, melyen senki nem ismeri ki magát. Nem tudni, hogy mi micsoda és miért van. Kérdéseim az üggyel kapcsolatban: tudja a Matáv-nál valaki, hogy miről van szó? Miért nem válaszolnak a leveleimre? Miért nem vizsgálják ki az ügyet és teszik végre rendbe? Miért nem keresik meg a felelőst saját berkeikben és fizettetik meg vele az általa okozott kárt? Mi élünk a Matáv-ból vagy fordítva? Amit leírtam, azért vállalom a felelősséget. Szeretném, ha a Matáv is vállalná azért, amit tesz, végre tisztességesen járna el és elismerve hibáját rendezné az ügyet. Koncz Árpád Zalaegerszeg Utoljára a kishegyi útról A Somogyi Hírlap Önkényes közterületfoglalók címmel április 23-ai számában megjelent levélre szeretnék válaszolni. Pusztaszemes, Kishegy utca hét házból áll. A cikk írója az utca lakóit, azaz mind a hét ház lakóit említi. Kishegyen közhasználatú út van, ami minden lakos saját nevére telekkönyvezett telkén vezet keresztül. Tehát nem közterület, hanem saját terület. Tavaly egy háznál folyt építkezés, ahol építési anyagot tároltak, tehát nem az egész utcahosszat. A polgármesteri hivatal ezt nagyon jól tudja, gondoljuk, hogy ezért nem szabott ki bírságot. A levél írója szerencsés, hogy a Kossuth utcában lakik, a főút mentén, új járda birtokában. A mi utcánkban murva borítású volt az út még a tanácsi rendszer idején. Ezt az utóbbi tíz évben kétszer árkolták végig, egyszer a víz, majd a gáz vezetésekor. Helyreállítás azonban egyszer sem történt. Az esőzések kigödrölik a most már csak szinte föld utat. Ennek helyreállítását szeretném elérni. Sajnos, az önkormányzat pénzhi-r ányra hivatkozva mindig elutasította kérésünket. A választási kampány során kétmillió forint megtakarításról is szó esett. Nem értjük, ha volt megtakarítás, akkor miért nem jutott a Kishegy utca helyreállítására? Sajnálatos, hogy Járható utat, című levelünkre nem az önkormányzat válaszolt. Őzt;. Czirok Istvánná Pusztaszemes, Kishegy u. 1. és 8 aláírás
