Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-05 / 103. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. május 5., szerda Tüdő- és szívátültetésre is fölkészítik a betegeket Öt lábon álló biztonság Az egyetemi katedrát hagyta ott Mosdósért FOTO: TOROK ANETT \lom marad az esélyegyenlőség Csak foltozásra telik Üvegesünnep Üveges majálist tartottak Bárdudvarnokon az üvegművészeti alkotótelep résztvevői. A Goszthony kiskastélyban rendezett ünnepségen adták át a nemrégiben elhunyt, elhivatott üvegművész, Házi Tibor emlékére alapított vándordíját. Az ugyancsak általa ültetett cédrusfánál Csetri Mózes üvegfúvómester vette át a kitüntetést a díjalapító Jege- nyés János, Kertészfi Ágnes és Sigmond Gézától. Az ünnepségen vendégül látták Somogy alkotótelepeinek vezetőit és a bárdudvamoki telep támogatóit. Házi ízekkel teli asztalnál ünnepelték a tíz éves fönnállásukat. A munka ünnepét hutában olvadó üveggel köszöntötték. V. Á. Féltik az utat Hatvanmillió forintba került a Szennát Bárdudvarnokkal összekötő út, amelyen maximum 30 kilométeres sebességgel közlekedhetnek az öt tonnánál könnyebb járművek. Szenna A sebesség- és súlykorlátozó táblákat a közelmúltban helyeztette ki a szennai önkormányzat. Mint Handó János polgármestertől megtudtuk: azért kényszerültek erre, mert az utóbbi időben egyre több pótkocsis teherautó hajtott át a falun, hogy útjukat lerövidítve szállítsák a rakományukat.- Ez az út viszont nem ilyen célokra készült - mondta a polgármester s ha ezt tétlenül néznénk, akkor hamarosan tönkremenne. Az áteresz már így is megrongálódott; több mint negyedmillió forintért tudnánk helyre hozni, de nincs rá pénzünk. Handó János azt is elmondta: a helybeliek közlekedését ez nem hátráltatja, s ha valaki a hegybe építőanyagot akar szállítani, azt engedélyezik. L. S. Hazai körülmények között lehetőleg a legjobb, európai mércével mérve pedig átlagos színvonalú betegellátásra törekszünk. A kórházi munka szűkös ellentételezése és az amortizáció pótlásának hiánya miatt azonban hónapról hónapra elfogy a pénzünk. Bár adósságunk nincs, nem sokáig tudjuk tartani ezt az eredményt - mondta dr. Gyurkovtts Kálmán, a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház főigazgatója az intézet alapításának közelgő, 50. évfordulója kapcsán. Mosdós A nehézségek ellenére szakmai hírnevük megerősödött, s ma már lehetőségük van arra is, hogy súlyos kardiológiai és tüdőbetegeket készítsenek föl transzplantációra. Jelenleg is két fiatal várna tüdőátültetésre. Amit egyelőre csak külföldön, legközelebb Bécsben tudnak végrehajtani. A professzortól az intézet jelenéről és jövőjéről érdeklődtünk. — Az elmúlt ötven évben az „egykarú” tébécészanatórium szakkórházzá vált. Tíz éve pedig a tüdőgyógyászatot kiegészítve beindult a belgyógyászat és társszakmája, a kardiológia. A gyermek-tüdőgyógyászat az infek- tológiával (a fertőzésekkel foglalkozó tudomány), az immunológiával, az anyagcsere- és a legújabb allergológiai betegségek korszerű kezelésével egészült ki. Ez a szerkezet hazánkban egyedülálló; öt szakma — a belgyógyászat, a felnőtt pul- monológia, a gyermekgyógyászat, a kardiológia és a rehabilitáció — együttesen, szakkórházi szinten működik. A legutóbbi megyei önkormányzati ülés egyhangúlag elfogadta a kórházfejlesztési koncepciónkat. Elsőbbséget élvez az országosan elismert gyermekpulmonológiai rehabilitáció. Mosdós a jövőben is oktató, módszertani központként szeretne kitűnni. — Honnan fogadnak hallgatókat? — A kaposvári és zalaegerszegi egészségügyi főiskolákról, valamint a pécsi, szegedi és a budapesti Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemről egyaránt. A felnőtt- és gyermekpulmonológiai regionális képzésben a legmagasabb, A-szintű akkreditációt szeretnénk elérni. — A dolgozók szakképzettsége megfelel az igényeknek? — A diplomások és a ráépített szakképzettek, valamint a szakdolgozók aránya megfelelő. Magam tudományos fokozattal is rendelkezem, amely elég a gyermek- és felnőtt pulmonológiai szakorvos-képzésben az akkreditáláshoz. — A magas színvonalú betegellátás és oktatás elengedhetetlen feltétele a korszerű műszerpark. — A legtöbb gondot az elöregedett röntgenpark okozza. A megyei önkormányzattól évente alig tízmillió forintot kapunk műszerfejlesztésre. A rekonstrukcióra pedig évek óta egy fillér sem jut. Igaz, tavaly 36 millió forinttal hozzájárult a gázbevezetéshez, de a házon belüli szereléseket ugyanekkora ráfordítással nekünk kellene finanszírozni. A szennyvíz-rekonstrukciónak több mint a fele elkészült, a százéves kastély fölújítása azonban meghaladja erőnket. Van egy alapítványunk, amelynek a segítségével évente 1-2 millió forintért vásárolunk műszereket. Tavaly a belgyógyászat kapott egy világszínvonalú endoszkópot, a napokban pedig a mikrobiológiai laboratóriumba szereltek be egy tízmillió forintos műszert. A tuberkulózis-gyorsteszt elvégzésére alkalmas készülékből eddig mindössze egy volt hazánkban. — A közvetlen betegellátásban még nem érzékelhető a szegénység? — Szerencsére nem. A havi bevételnek közel a kétharmada a bérekre megy el; a betegforgalom és a feladatok ellátása miatt azonban szükség van erre a létszámra. A 283 ágyas kórházban 430 dolgozót alkalmazunk. A két helyszínen, szociális otthonként működő ápolási osztályok beindítása miatt maradt meg az eredeti létszám. A 6 százalékos bérfejlesztéssel nagyon feszítetté vált a gazdálkodás, de a diagnosztika és a betegellátás színvonala még nem szenvedett kárt. — Nem fordulhat elő, hogy a betegnek kell bevinni a gyógyszert? — Remélem, nem. A szükséges gyógyszert mindig megkapják a betegek. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, nem lesz erkölcsi alapunk betegeket fogadni. A nemzetközi gyógyszervizsgálatok révén sok korszerű, drága készítményt elsőként alkalmazhatunk. A napokban például egy új, tüdőrák elleni készítmény kipróbálására kérték föl az intézetet. — A privatizáció előszele miként érintette a kórházat? — A tulajdonosi privatizáción kívül az összes egyéb megoldást figyelembe vesszük. Az ügyeletet már régóta bt formájában oldjuk meg, a mosatást pedig külső szolgáltatókkal végeztetjük. Úgy gondolom, mindannak, ami javítja a minőséget és npveli a biztonságosságot, van esélye a privatizációra. — A szegedi egyetem tanszékét cserélte föl a mosdósi kórházra Nem bánta meg? — Hat éve vezetem az intézetet, amely lehetőséget adott szakmai munkám kiteljesítésére. Sajnos, a talpon maradás érdekében terveim egy részét föl kellett adnom. Egyetemi szintű kutatást, a nemzetközi kapcsolatokban is ütőképes, magas szintű szakkórházi tevékenységet terveztem. Elképzelésemet nem adtam föl. Ennek érdekében az idei egyetemi tanári meghívásról könnyű szívvel mondtam le. Várnai Ágnes A hatéi önkormányzat is megpályázta az 1100-as lélekszám alatti települések kisiskoláinak és óvodáinak szánt egymilliárd forintos központi támogatást. A pénzt az esély- egyenlőség megteremtésére szánták. Baté Somogyból 91 önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel, s még nem tudni, melyiknek menynyi jut belőle. Völgyi Attila iskolaigazgató szerint egy olyan kis lélekszámú település, mint a 851 lakosú Baté, képtelen eltartani az iskoláját. Az állami támogatás, mindent egybevetve, gyermekenként 150 ezer forint, de ez nem elég. Legalább 400 ezer forintot kell rájuk áldozni. -Ezt az összeget az ön- kormányzat csak lemondások árán tudja előteremteni. A kis településeken ugyanis alig akad vállalkozás, nincs kit megadóztatni. Fejlesztésre, eszközvásárlásra már nem futja, s kérdéses, hogy lesz-e elegendő pénz a gáz bevezetésére. Az iskola tervezett költségvetése csaknem 4,5 millió forint, az óvodáé tízmillió. Néhány gyermeket Kaposke- resztúrról is fogadnak. Bizonytalan, hogy az idén lesz- e fedezete erre az önkormányzatnak. Völgyi Attila szerint azért csökkent a gyermeklétszám, mert az önkormányzat nem tudta eldönteni, maradjon-e az iskola. A szülők e bizonytalanság miatt vitték a gyermekeiket Taszárra, Kaposvárra. Tavaly 17 gyermek volt. Négy negyedikes elment, maradt 13, és már beiratkozott hat elsős. A létszám tehát maradt, az iskola kapacitása pedig akár 50 gyermekre is elég. Az igazgató örül a támogatásnak, de mint mondta: az esélyegyenlőség biztosítására nem lesz elég. Pedig az iskolának működnie kell, mert ha nem, rövidesen elnéptelenedik a falu. Völgyi Attila megpróbálja fölrázni a szunnyadó települést. Elvállalta a művelődési ház vezetését, és már 35 olyan rendezvényt szervezett, mely bízvást számíthatott a helybeliek érdeklődésére. A batéi változásokról a falu történetét megörökítő fotóalbumot is készített. (Várnai) A szünetben is családias a hangulat fotó: török anEtt Hírek Fatolvajok A rinyakovácsi-kispusztai erdőből 17,5 köbméter égerrönköt lopott el egy ismeretlen tettes 102 ezer forint értékben. Egy visnyei erdőrészből pedig 25 köbméter akácfa tűnt el; 150 ezer forintos kárt okozva gazdájának. Somodor szépítkezik Ötvenezer forintot nyert a Független Ökológiai Központtól a somodori cigányszervezet. Ezen madárberkenyét vásároltak. A helybeli diákok az iskola udvarán és a környéken ültették el a fákat; jutott belőlük az állomáshoz vezető útra is. Díjak a legjobbaknak Évek óta hagyomány a Hunyadi-nap megrendezése Kaposmérőben. Az iskola névadójának hapján számos versenyen - egyebek között kerékpáros, ügyességi, számítástechnikai és sport - vettek részt a tanulók. A legjobbak a megyei rendőr-főkapitányság, a Somogy Informatika kft és a Providencia Biztosító díjait kapták. Horváth Zoltán és Pető István úgy érzi: jól választott fotó: török anett Nagyobb józanságot remélnek Nagyberki túl van az időközi polgármester-választáson. A falu lecsöndesedett, az emberek a jövőt latolgatják. Ki mit vár az új polgármester tői? - érdeklődtünk a másfélezer lakosú településen. Nagyberki — Ne legyen ellenségeskedés a faluban. Ez a legfontosabb — mondta Horváth Zoltán, háromgyermekes magángazdálkodó. — Korábban volt? — Volt és van is. — Mi okozza? — Az irigység. — Azt a polgármester nem tudja megszüntetni. — Bízunk benne, hogy változik a helyzet. Más a példakép, mert más lett a falu első embere is — summázta. Pető István is hasonlóképpen vélekedik: — Az emberek nem összetartok; mindenki csak magának akart mindent. Talán most lesz egy kis változás, talán jó lesz... — Milyen az új polgármester? — Úgy gondolom, hogy önálló, széles látókörű személyiség, józan ember. Pető István húsz évig volt a nagyberki keverőüzem keverőmestere; tíz éve vonult nyugalomba. Azt szeretné, ha legalább egy nyugdíjas képviselné az öregeket a testületben. — Reménykedünk, mert új szelek fújnak — búcsúzott, s hozzátette: — A Somogyi Hírlapot imádom. A piaci tudósításokat társaimmal együtt nagyon várjuk. — Őszintén megmondom, erősen bíztunk abban, hogy nőuralom lesz — mondta nevetve Varga Szabó Sándomé. — Miért? — Hátha alaposabban gondozzák a környéket. A nők erre érzékenyebbek: virágot ültetnek, szebbé varázsolják a környezetet. Volt két nő jelölt is az indulók között; az egyiknek a sikerét nagyon reméltük, alig maradt le néhány szavazattal a polgármestertől. Sokat várunk az új első embertől, s azt reméljük: legalább a felét megvalósítja annak, amit megígért. Csőri Dénes a nyugdíjasklubból igyekezett haza. A jó kedélyű férfi több mint hetven éve él Nagyberkiben. Panaszolja: a járdákon alig lehet elmenni, a vizesárkokat ki kellene pucolni, hogy elfolyjék a víz. Elmondása szerint elég zűrösek voltak az utóbbi évek. — Elégedett vagyok az eredménnyel, bár valamivel erélyesebb embert szerettem volna. Egy polgármesternek nem szabad nagyon jónak lenni. Félek, hogy talán mások befolyásolják. A széthúzás mindig megvolt a faluban, de most akkora volt a tülekedés a posztért, mint még soha. Kilencen is jelentkeztek... — Mi olyan vonzó ebben a faluban? Csóri Dénes arcán huncut- kás mosoly. Fejét kicsit megbillentve, két ujjával finoman csettintve suttogta: — A pénz, a pénz, a pénz... Várnai Ágnes
