Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-29 / 123. szám
1999. május 30. ■BHI f, Arckép Hetedik oldal „Itt a Szabad Európa Rádió a 19, a 25, a 31, a 41 és 49 méteres rövidhullámon! A mikrofonnál és a lemezjátszónál Cseke László. Kellemes, jó szórakozást kívánok a Teenager Party mai kívánságműsorához.’’ - A hang és a jellegzetes hanghordozás összetéveszthetetlen. Több generációba ivódott be kitörölhetetlenül, pedig a hallgatásáért, a SZER-nek küldött zenei kívánságokért régen meghurcolás is járhatott. A Teenager Party negyven éve, 1959. május 31-én indult. Ezt a napot a fogalommá vált műsorvarázslóval közösen kell megünnepelni, vélekedett Komjáthy György, aki évtizedekig a Csak fiataloknak! kívánságműsorban a mi „Csekénk” volt. Nem kellett hosszas rábeszélés, Cseke László Budaörsön termett. Az évforduló alkalmából ma reggel a Sláger Rádió interjút sugárzott vele. Cseke László, vagyis Ekecs Géza, a hetvenkét esztendős világpolgár, az Astoria Szálló halijában sietett elém. „Jöjjön, igyunk meg valahol egy duplát!” - mondta. Nem tudtam nevetés nélkül megállni, mire őszintén rám csodálkozott.- Ha nem tudnám, hogy már ötven éve elment itthonról, a „duplából” azonnal rájönnék - magyaráztam meg derültségem okát. - Nincs szimpla vagy dupla, mi már csak azt mondjuk: igyunk meg egy kávét... „Köszönöm a nyelvleckét, majd elmesélem otthon! - nevetett. - Milyen érdekes a szavak játéka... Hegyeshalomtól nyugatra »Cseke úr« nem is létezik, és ha a müncheni ismerőseimnek ezt a nevet mondanám, azt hinnék, Herr Ekecs megbolondult. 1949 őszén gyalogoltam át a szlovák zöldhatáron, és itthon maradt szüleim védelmére választottam az új nevet. Éltem menekülttáborban, és kalandos utazás után érkeztem meg álmaim városába, Párizsba. Kiszálltam a Gare de L’Esten, és a csepergő esőben egy utcatáblát pillantottam meg: »Boulevard de Sebastopol«. Mérgesen felkiáltottam: a fene egye meg, hiszen onnan jöttem!” A gyerekkora átlagos volt. Színész szülei a vidéket járták, édesanyja a háború után a Déryné Színház súgója lett. A Budán nevelkedett fiút az irodalom és a nyelvek érdekelték, a grund meg a Fradi, és minden pénzét mozira költötte. S oha nem bánta meg, hogy elment, csak amiatt van a lelkében örök keserűség, hogy nem láthatta többé a szüleit. Édesapja ’72-ben, édesanyja ’76-ban halt meg. A temetésükre sem jöhetett haza. „Pedig a sok munkám mellett min- § dig azzal nyugtatgattam a telkemet: a lányomat, két fiamat, majdan az unokáimat, akikből már kettő van, ^ édesanyám fogja megtanítani a szép ; magyar beszédre, és az ő csodás szopránján hallják majd először Le- | hár Ferenc és Kálmán Imre operett- í melódiáit...” A háború után leérettségizett, sokáig újságíró-gyakornok volt, több lapban megjelentek a cikkei, de kiderítették, hogy egy színészgyerek „kispolgári csö- kevény”, akinek nincs helye a sajtóban. „El kellett mennem, mert itt nem teljesülhetett be újságírói álmom... Soha Bródy János: Volt egyszer egy SOMOS ÁGNES 000 Egy atyai pofon indította el a legendás műsort 1 nem éheztem annyit, mint Párizsban, de boldog voltam, amikor csapott tetejű kis manzárdszobámból hajnalban lementem a Pigalle-ra, és a ;• pék még kemencemelegen nyújtotta át a bagettet. A francia rádió magyar nyelvű adásába kezdtem bedolgozni, onnan ve- I zetett az utam Mün- S chenbe. 1951 fj decemberében, Miku- t lás napján, I lyukas cipőben és lyu- I kas nadrágban, kis kéI zitáskával érkeztem a nemrég ala- | kait Szabad Európa Rádióhoz, amely most már Prágában működik. Anyíl nyira nem voltam biztos a dolgomban, hogy párizsi szobácskámat még sokáig fenntartottam. Egérútnak..." 1956 után a SZER-nél a teljes döbbenet uralkodott. Úgy érezték, a nyugati hatalmak cserben hagyták a magyar forradalmat. Valamit tenni kell, ami felrázza a hazaiakat. De mit tegyenek? Úgy gondolták, szórakoztatni kell! Az akkor Amerikában már tomboló rock and roll-számokkal próbáltak kapcsolatba kerülni az otthoni lázadó, ifjú nemzedékkel. [ „A Teenager Partyt egy atyai pofon indította el. 1959-ben a magyar osztály helyettes vezetőjének feltűnt: csűri lánya reggel karikás szemmel megy az iskolába. Rájött, hogy a gyerek I egész éjjel a müncheni amerikai katonai rádión a. rock and rollt hallgatja, és az apukájával ellentétben tudja, ki az az Elvis Presley. Elcsattant a pofon, a lány mégsem hagyta abba a titkos zenehallgatást, és a papa gondolkodóba esett: milyen erő az, amely ilyen engedetlenséget válthat ki a lányából? És elindították a 1 Teenager Partyt." A z új műsorhoz ömlött a levéláradat, egyik jelige kacifántosabb volt a másiknál, de még így is csak a kérések egy része érkezett meg Csekéhez. Akinek sikerült nyugatra utaznia, és volt hozzá bátorsága, az magával vitte, és kint feladta a levélkupacot. Ez volt az akkori magyarok - fiatalok és idősek - „tiltott gyümölcse”. Cseke csak egy hang volt.*'* Az első hónapokban, sőt években egy sötét szobában érezte magát, mert nem volt ablaka Magyarország felé. Nem ismerte az igényeket, de feltételezte, hogy otthon is felnőtt az új generáció. Es vasfüggöny ide vagy oda, egy fiatal épp úgy érez a Tisza partján, mint Mil- waukeeban vagy Münchenben. Elvis, R o 11 i n g S t o n e s , Beatles, Animals és a többiek után hamar rosan eljutott hozzá az első 45-ös fordulatszámú, kékpapír-borítójú Quali- ton-lemez. „Aki elhozta, nagy kockázatot vállalt, de jó üzletet csinált: márkát kapott érte. Az is előfordult, hogy a Teenager Partyban hamarabb lehetett hallani egy-egy magyar sikerszámot, mint otthon. ” Rengeteg levélre emlékszik. Az egyiket most is nevetve említi: I „Amikor a hatvanas évek elején a színes bőrű Chubby Cheeckerrel jött a twist-őrület, kaptam egy ákombá- Az ő műsorában hallottam először Beatles- és Rolling Stones-nótá- kat. Amikor később személyesen is megismertem, láttam, tapasztaltam, mennyire szerény és mosolygós ember. Sosem felejtem el, amikor bekonferálta: „Most az Illés zenekar betiltott lemeze forog a korongon!” És felhangzott az én dalom: Ha én rózsa volnék... Zalatnay Sarolta:- Taknyoskölyök- korunkat jelenti, és a hazai nagy generációs rock elindulását. Rendszeresen hallgattam, pedig anyá- mék riadoztak, hogy tiltólistán van, bajunk lesz belőle. Ettől még izgalmasabb lett. A Cseke-műsor nyomán énekeltem Brenda Lee számát: I’m sorry. Benkő László:- Nemcsak egy korszakot jelentett, hanem az Omega életének egy részét is. Bensőséges barátság alakult ki közöttünk, amelyet csak felerősített az akkori politikából adódó veszélyérzet. Ő folyton féltett minket, de amint átléptük a magyar határt, az első telefonfülkéből felhívtam. Koncz Zsuzsa:- Olyan időket éltünk, amikor csak tőle és Luxemburgból kaptunk hozzánk közel álló zenét. Egyfajta misszió volt, amit csinált. Szerencse, hogy ez a kor már elmúlt! Keveset hallgattam a Teenager Partyt, de jól ismertem a műsort a környezetem által, akik folyton csüggtek rajta... komos levelet: Tessék megmondani, az a Csabi Cseke a műsorvezető fia?” 1965-ben végre elindult Komjáthy műsora: a Csak fiataloknak! „Nem volt kétséges, hogy honnan a példa, de én másért morogtam. Nekem az állandóan zavart rövidhullám jutott, miközben a Komjáthy Gyurinak pompás középhullámja volt! Sebaj, voltaképpen örültem, hogy otthon is »felébredtek«, és a le- velek-kérések már nemcsak hozzám, hanem Gyurihoz is ömlöttek. Persze azt is jól tudtam, hogy ő milyen nehezen jut azokhoz a zenékhez, amelyekben én dúskálhattam. 1989-ben jöttén haza először. Megérkeztem Ferihegyre. Ha valaki akkor azt mondja, hogy tíz év múlva amerikai tankerek fognak itt »parkolni«, biztosan a szemébe nevetek... A taxis rögtön kiszúrta, hogy magyarul beszélek, de nyugati vagyok, és miközben én Budapestet bámultam, ő híres autómárkákról kezdett kérdezősködni. Fékekről, kardántengelyekről, fényszórókról papolt, én meg a fehér Erzsébet hidat néztem, amely az emlékeimben aranysárga volt, és a Dunában úszkáltak a darabjai... Mérges voltam a taxisra, de ma már hálás vagyok neki: átsegített azon a ponton, hogy megindultságomban elbőgjem magam. ” Ekecs-Cseke azóta ingajáratban közlekedik. Sopronban vezetett műsort, a Danubius Rádióban hallhattuk, most pedig a Sláger Rádióban - Komjáthy kívánságműsorában - ontja bőven gazdag pályája sztorijait. „Megszerettem a Sláger Rádiós társaságot. Ügyesek, korszerűek. Arról nem is beszélve, milyen pompás ebédet kaptam tőlük tegnap! Képzelje el, paradicsomos káposztát! Fenséges volt! Németországban nincs főzelék. - Nagyot nyelt, majd jószerével levegőt sem véve, sorolta álmai étlapját: - Tökfőzelék, káposztás cvekedli, gesztenyepüré, mákos tészta, pörkölt, többemeletes rakott tészta... ” S okáig beszélgettünk. Elmesélte, hogy a lánya - aki két unokát szült neki - a Süddeutsche Zeitungnál dolgozik. Két fia közül az egyik biokémikus, a másik fotós, Los Angelesben élnek. Felesége távoli rokona az olasz filmsztárnak, Monica Vittinek. Ő 1992-ben ment nyugdíjba, a SZER magyar adása 1993-ban megszűnt, persze nem az ő távozása miatt. Amikor már azt hittem, hogy végleg elbúcsúztunk, félrehúzott: I „Javítson ki, ha esetleg rosszul emlékszem! - súgta halkan. - A kapor, ugye, a tökfőzelékbe kell?” Aradszky László:- Mi jut róla eszembe? Ha tolmács lennék, így fordítanám magyarra: Komjáthy Gyuri és a Csak fiataloknak! Cseke Lászlónak köszönhetjük, hogy a csodás világsikereket a SZER-en keresztül hallhattuk. Hozzájárult a magyar könnyűzene fejlődéséhez azzal is, hogy néha a mi dalainkat sugározta. Én személy szerint is nagy hálával tartozom neki!
