Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-26 / 120. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. május 26., szerda Még nincs itt a kánaán Kisgyermekes családok is költöznek Taszárra fotó: török anett Lelkesedéssel pótolják a hiányosságokat Hivatásból ápolnak Megújuló kőkeresztek A templom előtti fenyőfák kivágása után felújíttatja a kőkereszteket a hajmási ön- kormányzat. A lakosság támogatását is kérték ehhez, és már gyűlik a pénz a templom előtti három, illetve a temetői kőkereszt rendbetételére, amivel augusztusban végeznek a szakemberek. Tankönyvek ingyen A kőkúti és a hencsei képviselő- testület úgy döntött: átvállalja valamennyi általános iskolás tanuló tankönyveinek az árát. Hencsén ötvennégy, Kőkúton negyven kisdiák van, s a tankönyv némelyik osztályban 10-11 ezer forintba kerül. Bál a diákokért Jótékony- sági bált rendeztek a mező- csokonyai iskolában. Az iskolásgyermekekért alapítvány rendezvényén részt vettek a szülők és a pedagógusok; a bál bevételét játékvásárlásra fordítják a szervezők. Az iskola egyébként már a június 5-i gyereknapi duat- lonra készül. Hifi tornyot lopott Ismeretlen tettes látogatta meg az egyik nagybajomi ruházati, műszaki boltot, és ellopott egy mini hifi-tornyot. Ezzel 47 750 forint kárt okozott. Hőseikre emlékeznek Nyolcadik éve rendezik meg Eddén a falunappal és tábori misével egybekötött hősök napját; ilyenkor az első és a második világháborúban elhunytakra emlékeznek. Május 30-án 12 órakor koszo- rúzzák meg a település vezetői és az elhunytak hozzátartozói a hősi emlékművet. Az ünnepségre várják az Eddáról elszármazottakat is. A felvásárló kára Huszonhétezer forintos kára lett a minap egy somogyaszalói felvásárlónak. Egy ismeretlen tettes nemcsak pénzt, hanem különböző vetőmagokat is lopott a felvásárló készletéből. Lassan életveszélyessé válik a polgármesteri hivatal épülete. Az egyik oldalát ragasztószalaggal kellett megjelölni, hogy lássuk, mennyire süllyed, nem dől- e ki. Akkora repedés van a falán, hogy kifér rajta az ujjam - mondta dr. Kovács József polgármester. - Tavaly pályáztunk a fölújítására de nem kaptunk egy fillért sem. Azt mondták: gazdagok vagyunk. Taszár Jobb híján itt fogadja az amerikai nagykövetet, a magyar hadügyminisztert és a külföldi sajtó képviselőit is. A világ ezt, a nem éppen hízelgő képet látja Taszárról. A harmadik választási ciklusban is győzelmet aratott polgármestertől kérdeztük: miért vállalta ismét az első ember tisztjét? — Volt egy program, melyet 1990-ben elkezdtünk és azt be is kellene fejezni. Erre nyolc év nem volt elég. Az volt az elképzelésem — és ezt a képviselőtestület is magáévá tette —, hogy egy kicsit közelítsük a települést Európához. Küllemben is. Külföldön járva irigykedtem: müyen szépek, gondozottak a települések. A németországi Ramsteinben, ahol ugyancsak amerikaiak állomásoznak, gyönyörű a környezet. Nem biztos, hogy ez nálunk is megvalósul, de közelíteni kellene hozzá. Az első nyolc év alatt kiépítettük az infrastruktúrát. Elkészült a víz- és csatornarendszer, a telefonhálózat, a kábeltévé. Nagyon sok pénzbe került, de minden korszerűen a föld alatt húzódik. Ez a négy év alkalmas lenne arra, hogy olyanba fektessük a pénzünket, ami látványos is. — Megfordultak már itt olyan jeles személyiségek, mint Bili Clinton, az Egyesült Államok elnöke vagy a híres bluesénekes, B.B. Ring... Hozott-e valamit a konyhára ez a nem mindennapi forgalom? — Taszár egyelőre csak az ismertté válás terhét viseli. Az, hogy az úthálózatunk nem bírja a többszörösére nőtt forgalmat, s a művelődési házunkba is beköltöztek az amerikaiak, nem nyer orvoslást. A rongálódás költségeit nekünk kell állni. Az idén 120 millió forintból gazdálkodunk, ennek zömét az iskolára kell költeni. Azt mondják: gazdagok vagyunk. Ezzel szemben napról napra sakkozunk a pénzünkkel. Jelenleg 500 ezer forint van a kasszában; három- százezret oda kell adnom az iskolának, s a maradék 200 ezer forintból kell kihúzni a hónap végéig, amíg megérkezik a pénzünk. Utakat kellene csináltatni, parkot építeni. — Arra számítottak: Taszár lesz a vállalkozók paradicsoma. Lesz kinek és miből adózni? — Nem özönlött ide senki. Aki meg jött volna, az nekünk nem kellett, mert szerencselovag volt. Ketten belevágtak, meg is buktak. Arra számítottak, hogy az amerikaiak náluk fogyasztanak, dollárral fizetnek, s itt lesz a kánaán. Az amerikaiak valóban ide jöttek, de nem dollárral fizettek, és be sem mentek hozzájuk, mert nem volt olyan a színvonal. — Örömmel fogadták a hírt: „itt van Amerika”. Nem csalódtak? — Ha a parlament hoz egy határozatot, mi végrehajtjuk. Igyekszünk jószomszédi viszonyt kialakítani velük. Nem szeretnénk eljátszani a szegény befogadó szerepét: annál büszkébbek vagyunk. Pedig már fél Somogyot elárasztották mindennel. — Egy malacperselyt azért Ön is kapott... — El is tűnt már. Megtetszett valakinek. — Azt rebesgetik, nagyon leestek a taszári telekárak. — Nem tapasztaltam ilyet. Az elköltözött katonacsaládok helyébe újak érkeznek: idősek, fiatalok, külföldiek. Házat vásárolnak, letelepednek. Növekszik a lakosság száma. — Taszár egyre fontosabb szerepet kap a szerbiai válság megoldásában. Ezt is megszokták az emberek? — Taszár katonatelepülés. Az emberek hozzáedződtek az idegen katonák jelenlétéhez. Negyven évig a MIG-ek voltak itt, most meg a „lódarazsak”. A távolabbi településeken sokkal inkább misztifikálják ezt. — Polgármester, háziorvos egy személyben. Sürget a praxis privatizációja. Miként oldja meg? — Sajátos helyzetben vagyok. Polgármesterként a korrupció vádja nélkül hogyan privatizáljak? Legföljebb külső szakértővel. — Hogyan képzeli el a jövőt? — Úgy vélem, bizonyos idő után abba kell hagyni. Mert hajlamos azt hinni az ember, hogy ő a legokosabb. Várnai Ágnes Az ápolás minőségét szinte csak a nővérek lelkesedése és szakmaszeretete biztosítja a Mosdósi Tüdő- és Szívkórházban. Ezt állapította meg Bajók Sándorné, az ÁNTSZ megyei vezető főápolója az ápolás szakmai felügyelet nyomán. Mosdós A betegelégedettségi vizsgálatok hűen tükrözik az ápoltak véleményét, együttérzését. Akadt olyan beteg is, aki javasolta: emeljék föl az ápolók szégyenletesen alacsony bérét. Mosdóson mindössze hat- százalékos bérfejlesztésre futotta, és még az osztályvezető főnővérek sem kapták meg a vezetői pótlékot. A személyi, tárgyi, környezeti feltételek és betegelégedettségi mutatók alapján ösz- szegezte tapasztalatait a főápoló. Folyamatosan hiány van szakdolgozóból; a kaposvári és a dombóvári kórház jobb lehetőségeivel elszippantja az Kaposkeresztúron továbbra sem ritkultak a szőlőhegyi betörések; gyakori a hívatlan vendég most is. Szinte mindent elvisznek, amire ráakadnak a hétvégi házakban vagy az udvarokon. Kelendők a permetezőgépek, a szerszámok és a berendezési tárgyak. Legutóbb még a lugasdrótot is lebontották, hogy a MÉH-ben értékesítsék. ápolókat. Ennek ellenére sokat javult az ápolás minősége. A nővérszállóból szociális otthont alakítottak ki, ezért né- hányan nem tudják vállalni a többműszakos munkát. Újabb bejárókat sem igen fogadhatnak, mert már nem telik a költségtérítésre. A legnagyobb gond, hogy hiányoznak vagy elavultak az alapvető ápolási, ápolást kiegészítő és betegmozgató eszközök. Az utóbbi években elmaradt a fejlesztés. Olykor 30 éves ágyakon gondozzák a betegeket, és olyan is akad, hogy a nővér saját otthonából visz pizsamát a rászorulónak. Hiányos a munkaruha-ellátás. S ebben az intézetben a legalacsonyabb a hálapénz. Mindezt pótolja az a légkör, amivel körülveszik a betegeket, s ez példa nélküli a megyében. A gondok orvoslása érdekében a jegyzőkönyvet a kórház főigazgatójához és a fenntartó megyei önkormányzathoz is továbbítja a vezető főápoló. (Várnai) A tyúkoknak is lába kél olykor, ám az idősebb lakók nem mernek kimenni az udvarra, hogy fülön csípjék a tolvajokat. A rendőrséghez gyakran érkezik bejelentés, de sokszor ismeretlen marad a tettes. A polgárőrség segíthetne, de ennek a felállításához nincs elég fiatalember a négyszáz lakosú településen. S a hárommillió forintos költségvetési hiánnyal küszködő önkormányzatnak sincs pénze a polgárőrség működtetéséhez. (Lőrincz) Fákat, virágokat ültetnek a taszári általános iskola tanulói. Tavaly ugyanis még derékig érő gaz virított az iskola melletti területen, s az egész falut ellepte az allergiások réme, a vadkender. Szorgos gyermekkezek mára azt is kiirtották. Munkájukat közmunkások, önkormányzati alkalmazottak segítik. Testületi felhívásra mindenki igyekszik rendbe tenni a portáját; a lakótelepen pedig fűnyírót kap ajándékba az önkormányzattól annak a három háznak a közössége, amely vállalja, hogy gondozza, parkosítja környezetét, fotó: török anett Ellopták a lugasdrótot is Kaposkeresztúr Beleszületett a forgácsba Csak száraz, kemény fából lehet szép széket faragni fotó: török anett Ritka mesterségbe született a kaposhomoki Heninger József. Legföljebb húsz faesztergályos, mintakószítő van az országban, s gyár sincs, amely vállalta volna: szerszámot készít nekik, így maga készítette az esztergapadot és a katonás rendben sorakozó szerszámokat. Kaposhomok Mostanában egyre ritkábban dolgozik a mester a ház végében levő kis műhelyben. Kevés pénzük van az embereknek, nincs aki rendeljen szépen formázott, csuhéfonatos széket. Pedig — mint Heninger József elmondta - már ükapja óta valamennyi őse faesztergályos volt, s leginkább a parasztszékek készítésének mestere. — Itt születtem a forgácsban — mutat szét a műhelyben. — Amikor világra jöttem, még csak egy szobánk volt, s ott volt az esztergapad is. Apám nem kérdezte, mi akarok lenni: természetes volt, hogy az ő mesterségét viszem tovább. Falun ez különleges dolognak számított. — Megéltek belőle? — Az ötvenes években kemény dolog volt iparosnak lenni. Régebben rokkát meg széket esztergált, később asztalosmunkát is vállalt, de ez a mesterség igazából sosem volt nyereséges. — Miből tartották el a családot? — Mindent csináltak mellette, mint most én. Szőlőbe járok, vízműgépész vagyok. Napi 8 órában helyben felügyelem a vízellátást. — És az esztergálás? Hogy látja: mire van ma igény? — Székeket csinálok meg szerszámnyeleket. Régebben ajándék- tárgyakat is készítettem, de most nincs rá kereslet. Nagyban már semmit sem csinálok. A hetvenes években ment jól. A feleségem is besegített: ő kötötte a csuhét, ami megmunkálásra csak ősszel alkalmas, amíg az első eső el nem áztatja. A parasztemberek még ma is kedvelik a csuhészéket, s én sem szeretek szivacson ülni. Heninger József büszke arra, hogy tervrajz alapján ő mintázhatta a kaposvári sétálóutca, a posta és a vízmű fedlapjait. Dolgozott a vasgyárban, a bútorgyárban; tucatszámra készítette a falábakat. Gyűlölte a szalagmunkát. Felüdülést az ajándékkészítés adott. Diótörőt, gyertya- és szalvétatartókat készített az ajándékboltoknak. Ma már azok sem kellenek; mindent ellepett az olcsó műanyag. — A faluban nincs több mesterember, csak egy festő meg egy bádogos. Akármit kell javítani, ide hozzák. Sokszor vasat is esztergálok. Olcsón megcsinálom, mert nem értek az üzlethez. Csóró embereknek sokszor fillérekért készítek szerszámot, hogy dolgozni tudjanak. Negyven év után ide jutottam — mutat körbe a takaros házban. — Tavaly kezdtem méhész- kedni. Tizenegy kaptárban nyolc család van. Nagyon szeretem csinálni; csodás világ a méheké. — Sa falu? — Itt születtem. Nem tudom, milyen máshol. Lehet, ha egyszer volna rá lehetőség, elmennék. Nincs jövője a falunak. Várnai Ágnes
