Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-13 / 110. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1999. május 13., csütörtök Somogyi tájak 7 Vízben álló tölgyesek Háborítatlan égeres; hamarosan indulnak a nagyvadak Túl drága a-felújítás - Ebéd előtt gyalogtúráznak a kisdiákok Bezárják a diákkonyhát Tartalmas étel kell a tanulóknak. Több mint száznyolcvan adagot készítenek az iskola konyháján fotó: bíró mária Nem engedélyezi a tiszti- orvosi szolgálat a kutasi iskola konyhájának to­vábbi működését, hama­rosan új megoldást kell találni a gyermekek ét­keztetésére. Kutas Minden délben csaknem két kilométert gyalogolnak az is­kolások, hogy elfogyaszthas­sák ebédjüket a valamikori csendőrség és volt kollégium öreg, omladozó épületében. Messze van, gondok vannak az állapotával, és nem felel meg a jelenlegi követelmé­nyeknek sem. Az ÁNTSZ nem is adott engedélyt a konyha további működteté­sére. A réginek a felújítása pedig — kiszámították — sok­kal többe kerülne, mint egy új konyha és ebédlő építése. Ezért határozott úgy leg­utóbb a képviselő-testület: a falu központjában, az iskola mellé építtetnek egy kor­szerű s minden igényt kielé­gítő konyhát és ebédlőt. En­nek már megvan a helye is: a jelenleg a Mezőkert Rt tulaj­donában levő területen alakí­tanák ki az új étkeztetőegy­séget. Az iskolásokon kívül itt főznének a falu szociális ellátottjainak és az óvodá­soknak is, naponta mintegy száznyolcvan személyre. Az új konyha és ebédlő ki­alakítása csaknem húszmillió forintba kerül. Tudják, hogy nincs más választás: meg kell építeni. Két év alatt, pályázati támogatással szeretné meg­valósítani az önkormányzat. A másik fontos ügy, ami Kutas lakóit foglalkoztatja: a gáz bevezetése. Ennek a szükségességéről most vé­gezte el az önkormányzat a közvéleménykutatást. A pol­gármesteri hivatal minden családhoz eljuttatta azt a kérdőívet, amelyen a lakos­ság véleményét kérte, tájé­koztatva őket a költségekről. A mostani árakon számítva mintegy 130 ezer forintos költségre és hitel igénybe vé­telére százhuszonöt család mondott rá igent, s negyven­egy elvetette a javaslatot. A legutóbbi gázfejlesztésekből kimaradt Kutas, csakúgy, mint a szomszédos települé­sek. Pedig régóta tervezik, hogy bekapcsolódjanak a ve­zetékes hálózatba, de az Öt- vöskónyi-Kutas-Kisbajom fe­lé építendő, illetve csököly- gigei lehetséges vezetékről csak az év végén dönt a Kö- gáz. Az igények felmérésé­vel erre kívánnak felkészülni Kutason. Bíró Mária Felkészültek a nagy útra: mind a tízen öregbítik a magyarok hírnevét Ausztriában locsolnak Napsugár bujkál a fák kört; a harsogó tavaszi burján­zást megduplázza a fák tö­vét nyaldosó víztükör. Nagy a belvíz az erdőkben. Itt is, ott is hatalmas összefüggő vízfelületet alkot a lassan apadó csapadék a mélyeb­ben fekvő részeken. LÁBOD Területünkön elszórtan van tiszta égeres is. Ezeknél gya­kori, hogy állandóan víz bo­rítja a fák tövét — mondta Horváth József, a Sefag Rt lá- bodi erdészetének igazgatója. — Ez az egyedülállóan gyö­nyörű növénytársulás csak ott alakul ki, ahol nedves a ta­laj, és sokáig megmarad a ta­vaszi víz. Több ilyen idős ál­lománnyal is büszkélkedhe­tünk; szándékosan hagytuk háborítatlanul, az égeres rit­kasága miatt. A közhiedelem­mel ellentétben azonban a tölgy is jól bírja, hogy idősza­Brunszvik Teréz-díjjal is­merte el Laklia Béláné 20 évi kiváló óvodapedagó­gusi munkáját az Oktatási Minisztérium. A kitüntetett legjobban annak örül: a ki­csiknek tudott segíteni. Görgeteg Görgetegnek kincse van. Halk szavú gazdagság ez, s Laklia Béláné, Marika óvónő ember­séggel, szeretettel, segítő tu­dással irányította több nem- zedéknyi cseperedő gyermek életét. S bár kényszerű, a hangszálait is megtámadó be­tegség miatt félbeszakadt ez a gyönyörű pálya, a hivatást ab­bahagyni mégsem lehet.- Mindig pedagógus akar­tam lenni, a gyerekekért dol­gozni. Munka mellett szerez­kosan víz borítja a talajt; nem ritkaság ez a természetes er­dőkben. Bár a fakitermelést és a telepítést.hátráltatja a nagy felületeket ellepő víz. Jelenleg több mint három hektárnyi területen nem tu­dunk dolgozni emiatt. Ez sem okoz gondot, mert — mint Horváth József mond­ta — az ősszel majd behozzák a lemaradást. — A mezőgazda- sági termelőkkel szemben mi, erdészek még örülünk is a belvíznek - tette hozzá -, mert jót tesz a fáknak. Elő­nyös hatása évek múltán is meglátszik az erdőn. Nem csak az erdő gyara­podik most, a szúnyogok szaporodásának is kedvez a szokatlanul sok víz. — A nagyvadak nem is ma­radnak sokáig ilyen területe­ken — mondta Horváth József —; hamarosan elvándorolnak a nyitottabb részekre, szán­tókra. így az idén is sok vad­kárra lehet számítani. B. M. tem meg, 18 éve a diplomámat is — mondta Laklia Béláné óvodavezető. — Nagy megtisz­teltetés ez a szakmai elisme­rés. Legjobban mégis a falube­liek s munkatársaim elismeré­sének örülök, és annak, ha a gyerekeknek tudtam segíteni. Ha most nem is bírnám, azért szeretnék még igazi óvónő lenni, akár pár órában is. Máris hiányoznak a gyerekek, a mindennapi óvodai munka. Ebben része van ma is. Se­gítségével, tanácsai alapján készítették el az óvoda neve­lési programját, ebben kiemelt szerepe van a felzárkóztatás­nak és tehetséggondozásnak. Laklia Béláné kincset je­lentő tudását, tapasztalatát nem nélkülözhetik. Sok kis­gyermeknek és a szüleiknek lesz rá szüksége. B. M. Ismét leporolták a muzeá­lis értékű CSD-420-as gép­járműfecskendőt a nagy­atádi tűzoltólaktanyában. A negyvenéves járművel Ausztriába, a 13. nemzet­közi tűzoltó találkozóra mennek a lánglovagok. Nagyatád A csillagtúrák sorozatát hu­szonöt éve a wörthi tó mel­letti Krumpendorf lánglovag­jai kezdeményezték : a világ minden tájáról induljanak el a tűzoltók, s egy adott helyen találkozzanak. A nagyatádiak 1993-ban kapcsolódtak ehhez a mozgalomhoz, akkor éppen Gyulán szervezték meg a ta­lálkozót. Azóta jártak a né­metországi Meppenben, s két éve ott voltak a dániai Ebel- toftban is. Most ismét Krum­pendorf lesz a házigazda; Nagyatádról tízen készülnek oda. Természetesen a matu­zsálemnek számító Csepel autójukkal, amely a magyar autóipar egyik legjobb konst­rukciója. Negyven év múltán is könnyedén megbirkózik a több száz kilométeres távval. Bizonyítja ezt korábbi auszt­riai, németországi és dániai útja is. A szerelők most az újabb útra készítik fel a ko­csit, amin nincs semmi extra, külsőleg ugyanolyan, mint amikor még tűzoltáshoz vo­nultak vele. Krumpendorfban a nagyatádi lánglovagok kü­lönböző versenyeken is részt vesznek, hogy öregbíthessék a magyar tűzoltók hírnevét. Csakúgy, mint a korábbi uta­kon, most is a környékbeli cégek, vállalkozók segítségé­vel indulnak el — azzal a nem titkolt céllal, hogy egyszer Nagyatád is házigazdája lehet a rangos nemzetközi rendez­vénynek. Nagy Jenő HÍREK Védik a faluképet Felmé­reti a csurgónagymartoni ön- kormányzat a helyi védelemre érdemes épületeket. Szükség van rá, mert arra készül a tes­tület, hogy rendeletben szabá­lyozza a falu értékeinek, régi épületeinek védelmét. Felújítják a faluházat A görgetegi önkormányzat úgy döntött, hogy még az idén be­fejezik a faluház felújítását, s ennek a költségeihez pályáza­ton is kérnek segítséget. Né­hány helyiséget még nem tud­tak bevakolni, s hiányzik a felszerelés is. Székekből van a legnagyobb hiány; legalább százötvenet kellene venni, hogy az előadásokon min­denki leülhessen. Cslcsó garázst épít a falu- gondnoki mikrobusznak. En­nek a megvásárárlásához pá­lyázaton nyert pénzt az ön- kormányzat. A félmillió fo­rintba kerülő építési munká­val egy időben nekikezdenek a járdák felújításának és az út kátyúzásának is. Honismereti vetélkedőn mérik össze tudásukat ma Kutason, a művelődési ház­ban. A helyi általános iskola kezdeményezésére másod­szor hívták szellemi tornára a somogyi diákokat. Az írásbeli fordulók után a legjobbak szóban is bebizonyíthatják, hogy mennyire ismerik me­gyéjüket és annak történetét. Tevékeny családsegítő Már a környék 19 településén látja el a gyermekjóléti szol­gáltatást a Csurgó kistérségi családsegítő szolgálat. Noha a családsegítés csak a követ­kező évtől lesz kötelező fel­adat, a helyi önkormányza­tokkal kötött megállapodás alapján erre is kiterjed mun­katársainak a tevékenységre. Magyar szív címmel ren­deznek gálaműsort a tardos- keddi és a nagyatádi nyugdí­jasklub együttesei szombaton a nagyatádi művelődési ház­ban. A szlovákiai idősek az atádiak korábbi tardoskeddi látogatását viszonozzák. Elkötelezett munka, mindig a gyermekekért Brunszvik-díjas óvónő Laklia Béláné: Hiányoznak a gyerekek, a mindennapi munka fotó: bíró mária Csatornázzák a szűk utcát Zárt csatornát építenek Ta- ranyban a Szent István ut­cában a víz elvezetésére. Tarany A nyitott árokrendszerhez csatlakozik az a hatvan méter hosszú szakasz, amellyel megoldhatják a falu csapa­dékvíz-elvezetésének régóta sürgető gondját. A Szent Ist­ván utcának ez a része kes­kenyebb a többinél, s ezért nincs elegendő hely, hogy olyan árkot ásathassanak, mint másutt. A gondon úgy segítenek: betongyűrűket fek­tetnek le, s ezekkel vezetik el a vizet. A gyűrűk szintezését is befejezték már, a további munkákat az önkormányzat közmunkásai végzik el. B. M. Horváth Imre: Nem is annyira a mézért, de szeretek bíbelődni a méhekkel Nagy becsben tartott citera, öreg műhely és a befogott méhek Pergeti a repcemézet Évtizedek óta méhészke- dik Horváth Imre taranyi fodrászmester. Hogy ml a legjobb benne? Természe­tesen a pörgetés — vall­ja az idős mester. Éppen most pergeti ki a repce­mézet az ősrégi masinán. Háromfa — Nem is a pergetést szereti ám igazából Imre - árulta el a mestert a felesége —; sokkal inkább a méheket szereti a férjem; azt a bíbelődést, hogy órákig elfoglalhatja magát ve­lük. Ezért is annyi most a méhek szaporulata. Az új családok kirajzanak a kaptárakból. Egyik ilyen szö­kevény raj a második szom­szédnál kötött ki a fa ágán. — Talán sikerül őket befog­ni, ebbe a kis fonott kasba — mondta Horváth Imre. — Hi­szen így kezdtem méhész- kedni magam is, jó negyven éve. Befogtam egy méhcsalá­dot — mesélte. — S aztán a sa­ját káromon megtanultam azt is, hogyan kell bánni velük. S való igaz: nem is annyira a mézért csinálom, mert azt nem szeretem túlságosan. Horvát Imre nemcsak a mé- heit, hanem régi méhészesz­közeit, tárgyait is nagy becs­ben tartja. Éppúgy, mint a fodrászműhely patinás be­rendezését. Évtizedek óta ugyanabba az öreg, faragott forgószékbe ülteti a betérő vendégeket, akik a szokásos hajvágás vagy borotválás vé­gett keresik föl. — Hagyományos módon ve­rem föl a habot is — mutat­ja a kis borbélytálkát, meg a pamacsot. — Mostanában in­kább már csak az idősebbek jönnek rendszeresen; vissza­járnak a társaság kedvéért is. Egyre kevesebb a vendég. A régi citerazenekar tagjai kö­zül is már csak hárman élnek; így ritkán veszi elő a féltve őrzött hangszert. Ám ha a fi- garóságot nem is, a citerázást van, aki folytassa. Az unokái tanulnak most azon a régi, szép hangszeren. És szeretik a mézet is. Bíró Mária

Next

/
Thumbnails
Contents