Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-08 / 106. szám
1999. május 9. FOTÓ: TÖRÖK ANETT- Igen; erkölcsi, s nem orvosi oldalról vizsgálom ezt a beavatkozást. Szívet átültetni technikailag sok esetben könnyebb, mint a szívműtétek egy részét elvégezni. Én az emberi integritást tartom szem előtt: Isten teremtményei vagyunk. Senki mással össze nem keverhetők, akiket arra teremtett, hogy éljünk és életünkben kiteljesüljünk. Más élőlény szöveteit - sertésbillentyűket - én is ültettem be. A dobogó szív viszont az ember része, az emberi léthez kötött. Ma már nagyon pontosan tudjuk az agyhalál definícióját. Százezerből maximum ha egy tévedés van, de én ezt az egy tévedést sem vállalom fel. Lehet, hogy ennek az embernek a szívét éppen én ültetném be egy másik testbe. Emberi életet elvenni pedig orvosnak nincs joga. Lőrincz Sándor Papp Lajos egyetemi tanár a Pécs Orvostudományi Egyetem szívsebészetének igazgatója munkáját naponta halállal harcolva végzi. Általában győz, olykor veszít is. íme egy győzelem története, ahogy a professzor elmondta a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kaposvári rendezvényén. A budapesti egyetem belgyógyászati klinikájára került egy asszony, mert a beültetett szívbillentyű is felmondta a szolgálatot. A belgyógyászok véleménye az volt, nem bírja már ki az altatást sem, hát még a szívműtétet. Megvizsgálta Papp professzor is, s a szívsebész véleménye megegyezett a belgyógyászokéval. De volt egy fiatal orvos a belgyógyászati klinikán, aki nem nyugodott bele a meg- változtathatatlanba. Szinte könyörögve kérte a szívsebészt: operálja meg. Papp professzor nem tudott nemet mondani... Az operáció sikerült, de a beteg nem ébred fel... másnap sem, sőt, harmadnap is tartott a kóma. Az ideggyógyász véleménye: nemcsak az agykéreg, hanem a mélyebb rétegek, az agytörzs is károsodott. Nincs visszaút, vagy ha lenne is, az már nem élet. Papp Lajos - mondja is - nem tud veszíteni. Mindennap bement betegéhez és mindennap elmondta neki: nem hagyhatja cserben őt, a sebészt. Válasz nincs, másnap újra a kérés: nem hagyhatja cserben... így ment nyolc napig. S a kilencediken a beteg magához tért!! Ma senki nem mondaná meg, hogy vele mindez megtörtént. Egészséges. A szívsebész pedig odaült a lábadozó beteg ágyához és hallgatta. A beteg pedig azt mondta, mindennap hallotta és megértette a kómában is a professzor életre hívó szavát. És emlékezett az orvosok, ápolók reményt vesztett tanácstalanságot tükröző mondataira és a kóma napjaira.- Igaz, hogy a szívműtétek előtt imádkozik?- Istennel próbálok meg beszélgetni: kérem a segítségét. Az ima az esetek egy részében nem más, mint a hitem szerinti ősi kapcsolat, amit már nem mondatokban fejez ki az ember.- Kellett már tanúságot tenni a kollégái előtt?- „Kelletlenül” is ezt teszem. A pécsi tanszékfoglaló előadásomban - tudom, hogy nem ez az általános - nemcsak a tudományról beszéltem, hanem a hitről is. Arról, hogy mit hiszek a tudományról, az orvosi munkáról, a gyógyításról és az emberi létről. Vallásos nevelést kaptam, gyermekfejjel, nagyanyámtól. Egy idő után külsőségnek éreztem a vallást. Hitetlen soha nem voltam, de nem is volt erős a hitem. Az Istennel való kapcsolatom most sem a külsőségekben nyilvánul meg. Nehéz helyzetbe hozna, ha arról kérdezne, hogy rendszeresen megyek-e templomba. Én is - ahogy Ady - megjártam a a poklok poklát. „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váraüanul / Átölelt az Isten.” A kegyelmet akkor kaptam.- Önből erő sugárzik. így érzik közvetlen munkatársai is ezt?- Biztos, hiszen a kollégáA hitem nem külsőségekben nyilvánul meg im választottak engem akkor, amikor Budapestről hajlandók voltak velem Zalaegerszegre jönni. Később a legkedvesebb tanítványomnak, egy muzulmán doktornak adtam át ott a vezető állást. Soha nem volt közöttünk kérdéses, hogy ugyanazt az Istent hisszük és ugyanarról az Istenről beszélünk-e.-Ön a szívvel dolgozik, ha úgy tetszik, az élet motorjával. Bele tud-e nyugodni, ha elveszíti a betegét?- Nem. A halál minden orvost megvisel. Én gyenge ember vagyok és nem tudom a halált elfogadni. Ilyenkor ^mindig azt érzem, hogy hibáztam. Más az, ha valakit baleset után behoznak és fél- holtan az asztalra fektetik, és megint más, ha á beteg a saját lábán jön be és nem hagyja el a műtőasztalt. Erre egyetlen magyarázat van: rosszul csináltuk a dolgunkat.- Somogynak is van már egy újszívese...- Szükség van transzplantációra, de az orvosi szabadság jogán én soha nem végzek semmilyen szervátültetést. Ez olyan szabadság, mint amilyen a nőgyógyászé, aki soha nem vállal abortuszt. Tisztelem azokat, akik teszik, de ők is tartsák tiszteletben az én döntésemet. A pécsi klinikán is lesz majd szervátültetés. Éhhez minden lehetőséget meg kell adni, de én nem veszek részt benne. Ez nem farizeus viselkedés, csak mélyen hiszem: előttem más út van.- A szívműtéteket csodának tartja. A sikeres szívátültetéseket is?- Igen, csoda, de nem tudom, hogy lehet-e ilyen csodákat kérni az Úristentől.- Isten akaratába való beavatkozásnak tekinti a transzplantációt? Temető alatt mulatnak BorutatV a löszpincékhez A szóládi löszpincék megőrzéséért Európa-díjjal tüntette ki a nemzetközi Henry Ford-alapítvány az önkormányzatot. A gazdák rendszeresen tartanak pinceszereket a magas löszfalba vájt rejtekhelyeken, az sem zavarja a vendégeket, hogy fejük fölött van a falu temetője. II. Endre király 1229-ben keltezett oklevele már utal arra, hogy a faluban szőlője volt a székesfehérvári káptalannak. A török hódoltság idején pedig tetemes musttizedet szedtek a szóládiaktól. Akkoriban harmincnégy háztartásban éltek itt, többen, mint Kerekiben, Őszödön, Telekiben vagy Szárszón. A falusiaknak azonban nem volt pincéjük, présházuk, a leszüretelt szőlőt a gazdák a házakhoz szállították, s ott dolgozták föl. A löszpincék valószínűleg e század elején épültek. Egy öt méter mély pincét két ember egy hét alatt tudott kivájni a földből. Ezt L. Szabó Tünde megyei főépítész tanulmányából tudjuk. Télen-nyáron 15 Celsius-fok ebben a pincében a hőmérséklet, s ez kedvező a boréréshez, a zöldségek és a krumpli tárolásához. A falubeliek azonban még emlékeznek arra, hogy a löszpincékben csak annyi bort tartottak, amennyit a fináncok elől el akartak dugni. Háború idején pedig a lányokat, asszonyokat rejtegették itt. — A rejtekhelyeket ma is naponta használják, a rossz állapotban levőket pedig javítgatják — mondta Vörös Gyula polgár- mester. — Egyre népszerűbb a löszfal alja a középkorosztály szemében. A terület a falu tulajdona; rövidesen rendezni szeretnénk a pincék sorsát, amelyek nyilvántartásban sem szerepelnek, még telekköny- vezve sincsenek. Azt tudom, hogy a piaci áruk most mintegy negyvenezer forint, ilyen értékben cserélnek néha gazdát. Somogy megye főépítésze is felfigyelt erre a helyre, mert bár Somogybán más településeken, így például Kapolyon és Kötésén is vannak löszfalba vájt pincék, az talán a világon is egyedülálló, hogy hetvenöt van egymás mellett. Ő biztatta arra a polgármestert, hogy pályázzanak az értékes kitüntetésre. Büszkék arra, hogy elnyerték. Az Európa-díj, amelyet a természeti környezet és a kulturális örökség megőrzéséért kaptak, sok tennivalót ad a falunak. A löszpincék helyi védettségéről már határoztak. Szeretnék, ha nemzetközi borút állomása lehetne ez a pincesor, de tudja: az jelentősebb vállalkozói befektetést igényelne. Czene Attila i~ Közelharc az üres § j°r Jó reflex és gyors helyzetfelismerés FOTÓ: TÖRÖK ANETT Szétfröccsent vörös folt jelezte, hogy a fiatalembert eltalálták. A terepszínű ruhába bújt alak habozás nélkül lőtt. Az áldozatnak nem volt ideje védekezésre. A meglőtt fiatalembernek azonban kutyabaja. A történet az úgynevezett paint- ball találkozóról való. A tengerentúlon és a nyugateurópai országokban jól ismert játék Somogy most terjed. Lényege, hogy a speciális pisztolyból festéket rejtő zselatingolyót lőnek ki. A találat jól látszik, a szétdurrant lövedék leve beteríti a legyőzött ellenfelet. A találkozóhoz legalább két ember kell, ám azt mondják, minél többen vannak, annál izgalmasabb. A paintball amolyan századvégi modern számháború, s ha a biztonsági előírást betartják, nem történhet komoly baj. A kaposvári Nagy Lajos két és fél éve kapott kedvet a játékhoz, barátja, Vida László is megszerette. Amikor lehetőségük van, részt vesznek az izgalmakban bővelkedő lövöldözésen. — A jó reflex és a gyors helyzetfelismerés nélkülözhetetlen. Izgalmas és gondolkodtató játék, fontos a megfelelő taktika. Csak alapos döntés után érdemes lőni; a rutinos játékos akciónként új stratégiát dolgoz ki. Katonák és kommandósok régóta hasznát veszik laktanyában a festékes lövöldözésnek. A felkészüléskor különösebb kockázat nélkül gyakorolhatják azokat a fogásokat, amelynek később nagy hasznát veszik éles helyzetben. Egyre több civil is érdeklődik az új szenvedély iránt. A játékban mechanikus, félautomata vagy automata puskát használnak. Az elektronikával is felszerelt legkorszerűbb modell ára megközelíti a félmillió forintot, az egyszerűbb kivitel néhány tízezer forintba kerül. Változatos helyszínen játszanak: az erdei pályán kívül izgalmas az egykori orosz laktanyában megtartott találkozó. Épü- letről-épületre haladnak előre, ahol az utcai harc gyakorlására is lehetőség nyílik. Minden lépésre figyelnek, nem lehet tudni, hogy hol bújt meg az ellenfél. Lehetőség szerint biztosítják egymást, s a versenyről készült fotón látszik: véresen komolyan veszik a játékot. Azt mondják: időnként olyan izgalom keríti hatalmába a játékost, hogy nem veszi észre, amikor eltalálták. A lebukás veszélye nagy, állandóan résen kell lenni. Felkészültség és némi szerencse segítségével akár néhány perc alatt is „kiiktatható” az ellenfél. A kilőtt zselatingolyó nagy sebességgel csapódik be, s ezért kötelező a védőmaszk használata. S hogy milyen érzés, amikor valakit eltalálnak? Állítólag az enyhe ütésen kívül csípős, s természetesen látványos, amint szétdurran a festék. Több színű golyót gyártanak, ám az a legkellemetlenebb, ha a maszkot találják el. A fröccsenő anyag eltakarja a kilátást, de a felszerelés ilyenkor is véd a sérüléstől. A paintballban nemtől- kortól-fizikai állapottól függetlenül férfiak és nők vesznek részt. Az egyik játékos barátja révén kapott kedvet mindehhez. Magára húzott egy térítőt, miközben az újonc „vadul lövöldözte”. Néhány perc és kilőtt golyó elég volt ahhoz, hogy eljegyezze magát az új szenvedéllyel. (Harsányi) ■ n i i i i i i i i i
