Somogyi Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-03 / 78. szám
SOMOGYI HÍRLAP 12 Fiatalok 1999. április 3., szombat ________FÓRUM________ V ízvári színház- rajongók Mi, vízvári iskolások már nagyon vártuk, hogy ismét eljussunk a kaposvári színházba. Mi már hátulgombolós korunk óta járunk Kaposvárra, de ott még rossz előadást nem láttunk. Idén már másodszor voltunk színházban. Először a Sárga csikó című népszínművet néztük meg, most Moliere Dandin György című vígjátékát. Tanárainkkal mindkét esetben egész naposra terveztük a kiruccanást. Először az ősszel látogattunk el Kaposvárra. Az ásványkiállítás megtekintése után benéztünk a Tesco áruházba. Fáradalmainkat hamburgerezéssel pihentük ki a McDonald's-ban. Aztán jöhetett a Sárga csikó és az utazás hazafelé. Március 24 - re valóságos kívánságműsort terveztünk. Végigjártuk a sétálóutcát, majd bementünk a Burger Citybe. Szemünk - szánk elállt a gyönyörűségtől, mert rengeteg hamburger volt, s még sok minden! Miután ettünk — ittunk, bementünk egy múzeumba. Rendkívül érdekes és tanulságos dolgokat láthattunk. A látogatás után elgyalogoltunk a Tescoig, majd bementünk a McDonald’s-ba. Eltelt az idő. Irány a színház! A sétálóutca végén az orrunkat friss vanília és fahéj illat csapta meg. Bármilyen meglepő és mulatságos, itt ismét ettünk. Lassan leértünk a színházba, megtekintettük az előadást. Sétáltunk még egy kicsit a parkban, majd vártuk a vonat érkezését. Fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk haza. Most azon gondolkodunk, hogy mi kell tennünk azért, hogy tanáraink ebben a tanévben harmadszor is elvigyenek bennünket egy hasonló kirándulásra. Tisztelettel: a vízvári általános iskola 5. és 7. osztályos tanulói Fiatalok! Ez itt a ti oldalatok! Ha gondotok van az iskolában, valami nincs rendben a barátnőtökkel, valakivel meg szeretnétek osztani az élményeiteket, vagy csak egyszerűen krónikus véleménynyilvánítási kényszeretek van, írjatok a FÓRUMBA! Levélcímünk: 7401 Kaposvár Pf: 31. A borítékra írjátok rá: Fiatalok. E-mail címünk: somogyihirlap@axels.hu Ennek az oldalnak nemcsak a címzettjei fiatalok, hanem a szerzői is. Tejszínhabbal lány kérőre Van, aki egy hétvégi vacsora után, van aki az utcán, s van olyan is, aki egy erdei túrán adja át kedvesének kapcsolatuk jelképét, az eljegyzési gyűrűt. A kaposfüredi Győrfi Szabolcs szokatlan módját választotta e ceremóniának. A televízió kamerái előtt, a TV 2 Álompár című műsorában egy tortából kitörve kérte meg negyedéves tanítójelölt barátnője, Baj Gabriella kezét. — Egy hónapja járt Kaposváron a szerelmes üzeneteket, kívánságokat továbbító Álommobil Kása L. Adolffal- meséli. - A szerencsének köszönhetem, hogy "belebotlottam" ebbe a járműbe. Hallottam, hogy mókás leánykéréseket is teljesítenek. Mindig vágytam ilyesmire. Győrfi Szabolcs nem habozott. A helyszínen megkereste a műsorvezetőt, s jelezte, szereplője szeretne lenni leány- kérő műsoruknak. Egy héttel később már csengett is a telefon, s kérték a szerkesztők a fiú ötleteit: A gyorsétkezőben óriásállatnak öltözve elcsábítani a leányt, vagy tortából előbújva egy szál vörös rózsát átnyújtani, miközben elrebegi a bűvös szavakat. A stáb és persze az ötlet szerzője is ez utóbbi mellett döntött. A tortabontás helyszíne is szokatlan volt. A Németh István Általános Iskola ötödik osztályába Győrfi Szabolcs és Baj Gabriella már most Is álompár gurult be a tejszínhabbal borított torta, aminek belsejében a lovag csücsült. A játékba a nebulók, sőt a tanárok is be voltak avatva. Baj Gabriella, aki éppen szakmai gyakorlatát töltötte az iskolában, mindebből semmit sem sejtett. — Éppen oktatóim győztek meg arról, hogy a kamera azért van a teremben, mert a főiskolán kielemezhetik tanítási órámat. Szokatlan volt az is, hogy a máskor oly fegyelmezett osztály egy percig sem tuFOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA dott nyugodtan ülni. Aztán megjelent az ajtóban Kása L. Adolf. Találgatnom kellett, ki készíthette nekem mindezt. Tudtam, hogy Szabolcs műve, aki egyébként cukrász. Előbújt, s ország-világ előtt megkérte a kezem. Persze, hogy igent mondtam. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna. Bátorságát, szerelmét egyaránt bebizonyította - meséli végig a történetet könnybe lábadt szemmel a lány. Kovács Gabriella Az utcazenész Sétálóutca és harmonikaszó: békebeli korzók hangulata. A tizenkilenc éves Futó József mindössze egy négyzetmétert foglal el, lassacskán mégis hiányérzetünk támad, ha nem szól a muzsika a Zsolnai-kút körül. — Két és fél éve kezdtem az utcai zenélést Pécsen, ahol lakom — mondja. — Ott járok iskolába is, most fejezem be a dolgozók általános iskoláját. Ingázom a két város között. Reggel kilenctől délután egyig itt zenélek, este otthon. Futó József harmonikázni az utcán tanult meg, hiszen kezdetben mindössze két számot tudott eljátszani. Mindent hallás után tanul, a kottát nem ismeri, bár minden vágya zenei pályán továbbtanulni. Mára csaknem hetven dalra rúg a repertoárja, ha tudja, olykor a járókelők kívánságait is teljesíti. — Miért állok ki az utcára? Nincs főnököm, a pénzt rögtön megkapom. Nem célom utcazenészként tengetni az életem, de egyelőre ebből élek. Az én végzettségemmel nem sok munka- lehetőség adódik. Napi két - háromezer forintot így is meg lehet keresni. Megesett már, hogy kétezrest dobtak a dobozomba. Még egy hónapig maradok Kaposváron, aztán elmegyek. Ismernek már az emberek, érzem is a napi kereseten. Nemsokára kezdődik a balatoni nyár, ott mindig akad lehetőség. (Andrics) Az élet dolgai - versben Tar Gabriella még húsz éves sem volt, amikor megírta Isten hozott című könyvét, amelyben egy apácák által felnevelt teherbe esett lány dilemmáját boncolgatja. Aztán mégis a költészetben talált önmagára. Szerinte ez a legegyszerűbb módja, hogy kifejezze félelmeit és a világ problémáit. A huszonhárom éves lány tagja a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Legbüszkébb Fabulák című művére, amely két éve jelent meg a Mindenek előtt című antológiában. Tar Gabriella a versírást sohasem tanulta tudatosan. Rengeteg verset olvas, nála ez a legeredményesebb módszer. Kávéházakban fiatal íróköltő barátaival az élet dolgairól hosszasan tud disku- rálni. Verseit így jellemzi: A világban történő rosszról szólnak. József Attila és Szabó Lőrinc a példaképe. A fiatal lány versíró szenvedélyére környezete gyakran értetlenül tekint. Nem értik, miért kell versben kifejezni gondolatait. Tar Gabriellát ez cseppet sem bosz- szantja. Ám az, hogy több olyan fiatal költő versét látja irodalmi folyóiratokban, ami képzavarral van tele, az már inkább. — Az emberek nem olvasnak 20. századi verseket - mondta. — Nem is tudják azokat értelmezni. S ha valami nem szó szerint van a szájukba adva, már nehéznek, értelmetlennek találják. A fiatal lány a megyei könyvtárban, mint kölcsönző könyvtáros dolgozik. Csak szerénysége és bátortalansága gátolja abban, hogy verseit irodalmi folyóiratokhoz elküldje. Mint mondta, az eddig megjelent versein kívül a többit szobája rejti. Reméli, néhány év múlva talán méltóbb helyen fog ékeskedni a tucatnyi Tar Gabriella költemény. Kovács Gabriella Töredék ...mert nincs és nem is volt világunk, csak képzelhetjük, de vajon meddig? A jövő a múltból táplálkozik, A múltat pedig mi formáltuk képünkre eddig, s ha létezünk, tán nem is lehet jó, mert minden csak mese, rosszmívű fikció, de mert mindennek mi őrült rendszere, s lelke van, e bonthatatlan börtönnel fedezhetem magam. A világtól, így a világgal takartam el magamat én, s innem lentről már csak sejteni fényeket. Onnan fentről szorítom magamhoz mi él, de úgy érzem sokáig ezt már nem lehet. Mi sírva-nevetve is egy, tán egyszer még rámtalál, mert nincs és nem is volt oly emberi szó, mi eddig néha visszavárt... Tar Gabriella Tar Gabriella versel a világban történő rosszról szólnak fotó: horváth Szerencsétlen állatok... Szürkülő város, kihaló utcák. Egyedül rovom a hazafele utat. Gondolataim messzire rugaszkodnak a valótól, nem csoda, hogy figyelmemet elkerüli a tar fejű, izmoktól duzzadó ifjonc, aki házikedvencét, egy „édes” pitbullt — vagy valami hasonlót sétáltat; nem vagyok kiképezve a harci ebállatokból. Az ifjú kettőt csettint a nyelvével, a kutya felém ugrik, szájkosara élesen csattan a lábamon. A harisnyám felszalad, a szemöldököm is, erőmből többre nem futja. Látom a széles, kaján vigyort, ám mire észbe kapok, nincs kivel emelt hangú eszmecserét folytatnom az esetről. Tragédiák után annyi pro és kontrát hallhatunk arról, irtsuk — e vagy ne a harci kutyákat. Bizonyára ez az eb is engedelmes és tüneményes, dorombol, ha va- kargatják a pociját, biztosan imádja a gyerekeket, és reggelente behozza az újságot. Ennek ellenére nem sikerült megszeretnem. Képzeljük el az egészet harapásgátló nélkül... Melyik testrészemmel a kezemben vonultam volna be a kórházba? Kit kellene akkor felelősségre vonni? A kutya csak a parancsot próbálta teljesíteni, hiszen csak ösztönlény, csak egy szerencsétlen, ostoba állat. Akár a gazdája... Andrics Lívia Piaci színek, illatok Ellazultan fekszenek a békacombok a savanyú káposzta ölében, negédesen száll a zsírszag, a vaj karamella szétomlik a számban miközben egyre beljebb veszem magam a tömegbe. Tavasz van, meg néha büdös is; aztán megint a tavasz illatát érzem, s megcsillan a fény egy Szokol rádió kopott bőrtokján: rekedten suttog egy kofa fülébe. Még kissrác koromban láttam ezt, manapság már egyre ritkábban járok piacra. Régen minden más volt, gyermekként megannyi csoda sorjázott előttem. Mindenre volt időm, meg kedvem is. A betonasztalok, a zöld vas tartószerkezet meg a hullámtető sem a régi. Valami csarnokot húztak oda, megtörve ezzel a tradíciót, miszerint árusnak szabadban a helye. Lepattant alakok isszák a felest a talponállóknál, valami munkások. Már nincsenek lengyelek, ukránok s más kágéesté-népek, mert most kapitalizmus van, meg tökéletes árukapcsolás. Megszokott helyükön papírt sodor a szél. Mocskos salátalevelek között kóbor kutya matat. Fonott kosárban tyúk kotyog, alkusznak rá. Valami megmagyarázhatatlan erő hajt itt mindent, illetve csak meglökte az egészet: majd megáll, ha kellőképpen kifutotta magát. Vannak, akik határozott céloktól vezérelve jöttek, mások csak bámész tekintetet vetnek a portékákra. Nehéz ellenállni, hiszen néhol már majdnem erőnek erejével sarkalnak vásárlásra. A piac azonban olykor már luxusnak hat. Az áru minőségé, a gondos termelőmunka követeli a jussát. Ezzel szemben a gomba módra szaporodó kereskedőhálózatok futószalagon ontják az olcsó tömegcikkeket, amelyek sokkal inkább megfizethetőek az átlag halandó számára. Lassan végigsétálok az árusok között. Már mindenki csomagol, hiszen itt minden csak egy délelőttig tart. Majd egy másik álmos reggelen kezdődik minden elölről. A rejtett oázisok álomba szenderülnek, és lakat kerül a csikorgó kapukra is. Sándor P. Balázs Újra Mezgazéta Fél év kényszerszünet és teljes szerkesztőségi csere után ismét megjelent az Pannon Agrártudományi Egyetem hallgatói lapja, a Mezgazéta. A hatszáz példányban kiadott, 20 oldalas iskolaújság teljesen ingyenes. A nyomdai költséget és a kiadáshoz szükséges költségeket az iskola, valamint a hallgatói önkormányzat biztosítja. A tizenegy szerkesztőségi hallgató Gurlin György főszerkesztővel aktuális egyetemi történetekkel, információkkal, hallgatói véleményekkel színesíti az újságot.
