Somogyi Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10 / 83. szám

Sport ™ Tizenkettedik oldal j - Amikor a nézők a BVSC-Vác meccs után azt kérdezték Bicskei Berta­lantól, hogy innen kit válo­gatna be, a kapitány egy­ből azt mondta: csak Détárit...- Szó se róla, jólesik, de a vá­logatottsággal már rég leszá­moltam. 1993-ban lemondtam róla, és nem is fogok ezen vál­toztatni. 36 évesen fölösleges ilyesmiről álmodozni. Kétségte­len, a Vác ellen elégedett lehet­tem, mert egy gólpassz mellett egyet még rúgtam is, amivel nyertünk, és érzésem szerint ezt megelőzően is akadtak jó meccseim, de az világos: a mos­tani fiatal keretbe Dárdai, Ki­rály, Lisztes vagy Pisont mellé nem nagyon férnék be. A jövő kétségkívül az övék, ilyen öreg focista, mint én, legfeljebb egy- egy meccset tudna vállalni. Két hét is elég volt- Meglepte, hogy 36 éve­sen ismét címlapsztori, hogy az emberek újra Détáriról beszélnek, hogy a professzionális bajnok­ság szürkeségét jószerivel egyedül önnek sikerül megtörnie?- Bevallom, ilyesmire abszo­lút nem számítottam. Úgy kal­kuláltam, ha néhány forduló után utolérem a többieket, ak­kor lehet majd egy-két emléke­zetes meccsem. ■ - Miért, miben maradt le?- Például az alapozásban.- Mennyit készült a tava­szi rajtra?- Úgy két hetet.- Vagyis 36 évesen, két­hetes felkészülés után ve­ri a PNB teljes mezőnyét? Eszem ágában sincs az ön érdemeit kisebbíteni, de ez egyben a többiek kriti­kája is. Nemde?- Erre most mit mondjak? Ak­tív játékosként nem kívánom bántani a fiúkat, de az is tény, komolyabb készüléssel sokkal többre lennék képes. Edző vagy menedzser?- Meddig bírja a tempót? Klampár Tibor két hete 46 évesen állt az országos bajnokságon a pingpong­asztal mögé... Az más sportág: nem hi­szem, hogy én ilyen sokáig a profik között fociznék. Úgy hi­szem, ha minden összejön, ak­kor lehet még egy szezonom. ■ -Hol?- Ha bent maradunk, és a klub is elégedett lesz velem, ak­kor a BVSC-ben, ha nem, akkor máshol. Persze ehhez az is kell, hogy fizikailag bírjam. Ameny- nyiben nem kellek senkinek, akkor az osztrák harmadosz­tályban folytatom, egy játékos­edzői állást már ajánlottak. I- Szóval előbb vagy utóbb edző lesz?- Még nem döntöttem el. De az egészen biztos, ha abbaha­gyom, akkor a labdarúgásban szeretnék elhelyezkedni. Edző­ként, esetleg menedzserként. I- A menedzserkedéssel már korábban is próbálko­1999. április 11. V1NCZE ATTILA INTERJÚJA DÉTÁRI LAJOSSAL Pártállami vezetők döntöttek sorearol Békében vált el a Komora-lánytól I zott, méghozzá volt apósa, Komora Imre felügyelete mellett a Honvédban. Ak­kor miért hagyta abba?- Itthon a menedzserkedés pusztán azt jelenti, hogy az em­bertől semmi mást nem várnak, mint hogy pénzért rohangáljon. Való igaz, a nevem hallatán szinte minden ajtó kinyílt, és a gazdasági potentátok sorjában fogadtak, de az én értelmezé­sem szerint egy menedzsernek nem ez volna a dolga. | - Hanem?- Ideális esetben valahol az el­nök és az edző között áll, és a csapat ügyeit in­tézi a játékosvásárlástól a szervezésig. Tény, ha néhány éven belül szű­kül a legmagasabb osz­tály létszáma, akkor egyre nehe­zebb lesz odakerülni. Egyébként nekünk tán a svájci szisztéma volna az igazán megfelelő, ott a liga 12 csapatból áll, és a legjobb nyolc rájátszással dönti el a baj­nokságot. Tehát a play offban minden meccs éles, a nézőszám és a színvonal is magasabb.- Ha az időt visszafor­gathatná, volna amit hom­lokegyenesen másként csinálna? Egyáltalán: van olyasmi, aminek az elsza­lasztását máig fájlalja?- Nem hiszem, hogy bármit fájlalnom kellene. Amit elérhet­tem, azt elértem. Azt hiszem, ha minden a legideálisabban alakult volna, akkor sem jutot­tam volna magasabbra.- Árulja már el: német kupagyőztesként, a finálé egyetlen góljának szerző­iéként miért igazolt Frank­furtból a jóval szolidabb nívójú görög bajnokságba, az Olympiakoszba? Egymillió márkás üzlet- Az akkori Olympiakosz ko­rántsem volt gyenge csapat. Ugyanakkor azon túl, hogy anyagilag igen kecsegtető aján­latot kaptam, nekem a távozás­Szőnyi út, végállomás. De csak a földalattinak, és nem neki. Tudniillik az egykori világválogatott feltett szándéka, hogy jövőre is folytatja, akár a BVSC- ben. Nagy utat tett meg idáig, nagyobbat, mint a földalatti: Pestimrétől egy budai villáig és vissza, a Ferrariktől a hétköznapi életig.- Meglehet, éle­te legnagyobb le­hetőségét néhány funkcio­nárius miatt szalasztotta el. Vélhetően soha sem tudjuk meg, mi lett volna akkor, ha...- ... nem is érdemes ilyeneken rágódni, én sem teszem. Nincs bennem szálka, mivel előtte ugyanezek az emberek igen kor­rekten viselkedtek, és fiatalon, karrierem elején kiengedtek kül­földre játszani. Hiába, más világ volt. Mindenesetre Görögország­ban két gyönyörű évet töltöttem, Détdri Lajos: Sajnálom, hogy soha nem sikerült igazán nagy csapatban játszanom hoz nem sok közöm volt. Tud­niillik azt, hogy mikor és hova megyek, azt az akkori sportve­zetés, illetve a Honvéd vezérka­ra határozta meg. Egymillió márkát kaptak, úgyhogy nem volt mese, mennem kellett. I- Szóba sem jöhetett a szakmailag jóval erősebb, ám karcsúbb összeget ígé­rő Juventus?,- Ezt az akkori vezetőktől kellene megkérdeznie. ■ - Név szerint kiktől?- Az ÁISH - vagy akkor már OTSH volt, erre nem is emlék­szem - vezetőit, meg a Honvéd irányítóit. Mindegyik személy könnyen kinyomozható. és ezt kárt volna elhallgatni. Azt viszont sajnálom, hogy soha nem sikerült igazán nagy csapat­ban játszanom. Olaszországban mindegyik klubomban világ- klasszisként emlegettek, és a sportág legerősebb bajnokságá­ban kétszer is beválogattak a ka­rácsonyi idegenlégiósok-hazai- ak gálára, sőt csúcsomat, a hat meccs, hat gól átlagot Marco van Basten, utóbb pedig Batistuta döntötte meg. Vagyis nem pa- naszkodhatom.- Anyagi téren sem, mivel mesélik: akkoriban mind­egyik válogatott meccsre más sportautóval érkezett haza.- Valóban, és ez egy idő után szemet szúrt a hazai sportújságíróknak is. Egyéb­ként volt olyan autó, amelyi­ket megvettem, volt, amelyi­ket a bolognai klub elnökétől- akinek autószalonja is volt - kaptam kölcsön. Úgyhogy a válogatott összecsapásokra soha nem repülővel, hanem autóval jöttem haza. Egyszer egy Ferrarival, egyszer egy Maseratival, egyszer egy Lamborghinivel, egyszer egy Jaguárral.- Emlékszik m é g , h o g y mennyi volt a rekordja a Bo­logna-Buda­pest távon?- Hogyne! A 970 kilométert 6 és fél óra alatt nyomtam le. I- Nem hajtott gyorsan, csak alacsonyan repült.- Olaszországban lehet. Ma már hosszabb ideig tartana. Válás öt perc alatt- Gyanítható, amennyiben a jövőben nem ível hihetet­lenül meredeken felfelé a karrierje, akkor ilyen élet­nívót soha többé nem fog elérni. Hacsak nem...- Hát nem! De tudomásul vet­tem, mivel szerintem természe­tes, hogy az ember akkor keres a legjobban, amikor a csúcson van. Tisztában vagyok azzal, annyi pénzem, mint akkoriban volt, soha nem lesz.- Beszélik, hogy apósa, Komora Imre, a Honvéd egy­kori edzője, jelenlegi szak­osztály-igazgatója minde­néből kiforgatta, amikor ki­derült, hogy a leányától és közös leánygyermekeiktől elválik. Igaz ez?- Ilyesmiről nem szívesen be­szélek, az egészről talán csak annyit, hogy feleségemmel öt perc alatt, békésen lerendeztük kettőnk dolgát. A válás nem egyedi dolog, és nem csak ve­lünk történt meg. Az ilyesmit azonban igen nehéz feldolgoz­ni, és én is megszenvedtem. Annyiban szerencsém volt, hogy akkoriban játszottam, és az igencsak lekötött. Aztán az előkelő budai negyedből visszaköltöztem oda, ahonnan indultam: Pestimrén, azaz tu­lajdonképpen Lőrincen vettem egy házat. I - Megváltozott?- Nem hiszem. A barátaim most is ugyanazok, akik 15 éve voltak, és ugyanúgy nem érde­kel, ha egy fogadáson készült fotóm megjelenik az Elite Ma­gazinban. Ennél sokkal többre tartom, ha a régi haverokkal megiszunk egy sört egy álta­lunk kedvelt helyen. Szextitkok a Ha csak a hátterét nézzük a dolgoknak, szinte min­dent megtalálhatunk a Forma-1 világában, amely elvezethet a szexhez: eg­zotikus környezet, sok pénz, csinos lányok és jó­képű, milliomos pilóták. A mai versenyzők mégis kerülik ezt a témát, ha va­lamiről beszélnek, az ma­ximum a kocsijuk beállí­tása, vagy annak alulkor- mányozottsága. Bezzeg a régi szép idők­ben! Egy-két évtizede más világ uralkodott a szágul­dó cirkusz színfalai mö­gött: a versenyzők alig várták, hogy valamelyik hölgy elcsavarja a fejüket. Az egyik neves francia pilóta egyszer még a rajtot is lekéste, mert többre tar­totta a versenyzőtársa fele­ségével eltöltött pásztor­órát, mint a kétórás szá­guldozást. Meg kell hagy­ni: a mai sztárok verseny­láza sem hagy alá abban a pillanatban, ahogy kiszáll­nak az autóikból. Ha vala­melyik riválisuk megjele­nik egy csinos nővel az ol­dalán, szinte kötelessé­güknek érzik, hogy ha Forma-1-ben csak egy órára is, de elcsá­bítsák tőle szíve válasz­tottját. Hogy ebből meny­nyi az igazság, elég csak Michael Schumachert em­lítenünk, aki pillanatok alatt elszerette Heinz- Harald Frentzen meny­asszonyát, a csinos Corin- nát. A legnagyobb „orgiák­nak” a West-McLaren Mercedes szokásos évzáró bulijai biztosítanak helyet. A meghívott versenyzők szinte késztetést éreznek arra, hogy óránként eltá- , vozzanak egy rövid időre valamelyik csi­nos hölgy ven­dég oldalán. A legutóbbi adeilaide-i bu­lival kapcsolat­ban pedig arról szóltak a plety­kák, hogy a szálloda liftje állandó moz­gásban volt az alagsori diszkó és a versenyzők legfelső emeleten található lakosz­tályai között. Egy dolog azonban biz­tosnak látszik: a pilóták tűzálló overalljának nemi vá­gyakat keltő illata lehet, mivel a legcsúnyább autóversenyző­nek is gyönyörű barátnője vagy felesége van. Ja, és per­sze mindegyikük többszörös milliomos, ami azért nem árt egy férfi jó hírének. B. Molnár László forrás: West-McLaren Mercedes AZ EGYKORI PILÓTÁK JOBBAN ÉLVEZTÉK AZ ÉLET HE OLDALÁT Schumi pillanatok alatt elszerette Frentzen menyasszonyát, a csinos Corrinnát

Next

/
Thumbnails
Contents